Nem volt valami biztató mondat, hogy ismerjem meg. Sőt, inkább ijesztőnek hatott.

Mikor megérkeztünk az étteremhez - ami valószínűleg drágább volt, mint az összes ruha, amit hordtam egész eddigi életem során -, a sofőr kiszállt, én pedig rászóltam Taehyungra, hogy kifelé, mert én most átöltözöm. Amint végeztem, megigazgattam magamon a szoknyát és kinyitottam az ajtót, hogy szembe találjam magam az idol kinyújtott kezével.

- Fogjam meg? - pislogtam értetlenül, mire felsóhajtott.

- Nem, azért tartom itt neked, hogy beleköpj.

- Szerintem ne mondj olyanokat, amik még megtörténhetnek.

- Nocsak, milyen kis perverz vagy. - röhögte el magát, de nem értettem, hogy mi volt olyan nevetséges. - Ott még nem tartunk.

- Mi a... FÚJ! - nyögtem fel, ahogy leesett a dolog, majd arrébb löktem a kezét és kiszálltam én magam.

- Ne csinálj ilyeneket, nyilvános helyen vagyunk. - figyelmeztetett. - Bárki, ismétlem, bárki lefotózhat minket, és nekünk az a célunk, hogy lássák, mennyire boldogok vagyunk együtt. Ha nem lát senki, felőlem azt csinálsz, amit akarsz. Na, gyere szépen és menjünk enni.

~~~

Bevallom őszintén, bökte a csőröm, hogy nem mondott semmit a ruhámra. Pedig utáltam szoknyát és magassarkút viselni, csak miatta meg a hírneve miatt vettem fel, és még annyit se mondott rá, hogy fúj de ocsmány, vagy valami.

Taehyung elintézte a foglalást, a pincér meg elvezetett minket az asztalunkhoz - természetesen az erkélyre, hogy mindenki premier plánba lássa, ahogy a világhírű Kim Taehyung, maga az atya úristen táplálkozik -, majd leültünk egymással szembe. Én az ablaknak persze háttal. Nyilván a széket is ki kellett húzni nekem, nehogy szó érje a ház elejét.

- Hozhatok egy italt, amíg választanak? - kérdezte udvariasan a pincér, és illedelmesen rám pislogott. Nem tudtam mit mondani, nem jártam ilyen éttermekbe, a borokat és pezsgőket sem ismertem, sőt, utáltam őket.

- Eisweint tartanak? - érdeklődött Taehyung, mire a fiú bólintott. - Akkor abból kérünk egy üveggel, lehetőleg régebben palackozottat. - egy egész üveggel?!

- Igenis, uram. - hajolt meg illemtudóan, majd még egyszer rám nézett, elmosolyodott és elment.

- Úgy bámult rád, mintha azonnal elhívna egy kis ágytornára. - morogta randipartnerem. Elnevettem magam, hiszen egy durcás óvodásra hasonlított, aki féltékeny, mert az anyukája mással is beszélgetni merészelt rajta kívül.

- És akkor mi van? Egyébként sem bámult úgy, cukin mosolygott.

- Mi az, hogy mi van?! Meg hogy "cukin mosolygott"?! - háborodott fel. - Velem vagy, ne flörtölgess!

- Jól van már, Taehyunggie. - gügyögtem tovább nevetve, de abbahagytam inkább, amint megláttam az arcát. - Amúgy mi az a lónyál, amit rendeltél?

- Eiswein. - vágta rá. Na ne mondd, okoskám. - Angolosítva Ice wine vagy jégbor, egy osztrák édes vörös. Fagyasztott szőlővel készítik és rengetegen hamisítják nálunk is, csak ennyit tudok. De ne aggódj, a miénk eredeti lesz. Egy ilyen színvonalú étteremben csúnya is lenne, ha valami olcsó másolatot akarnának a nyakunkba varrni tízezrekért.

- Mi vagy te, valami borszakértő? - bámultam kikerekedett szemekkel, mire aranyosan elmosolyodott.

- Sok helyen jártam, állandóan utazom és a fiúkkal igyekszünk mindent megkóstolni. Ezt a bort azért kértem, mert nagyon finom, ugyanakkor rohadt édes. Nem mertem megkockáztatni valami szárazat vagy félszárazat, mert a lányok általában utálják.

- Eltaláltad. Nem is tudtam, hogy... ilyen figyelmes is tudsz lenni.

- Emlékszel, mit beszéltünk a kocsiban, nem?

- De...

- Na, hát akkor meg.

- Taehyung...

- Mondd.

- Hát én... utánanéztem a bandátoknak.

- És?

- Találtam rólad egy olyat, hogy ha Taehyungnak szólítanak, megkomolyodsz, ha pedig V-nek, akkor cuki vagy.

- Ez egy marhaság. - sóhajtott égnek emelve a tekintetét. - A rajongók kedvéért csinálom.

- És az igaz, hogy... mindegy. Nem akarom elcseszni a hangulatot, ha már kivételesen nem marjuk egymást.

- Yejin, az Isten áldjon meg. - előrehajolt és megfogta az asztalon pihenő kezeimet, amit aztán simogatni kezdett. - Ne kínlódj, hanem mondjad.

- Az anyukád elmondta nekem, hogy amióta a nagymamád már nem él, megváltoztál. És a csapattársaid is ezt mondják. Nem vagy már olyan, mint régen.

- Ez bonyolult ügy. Nagyon szerettem a mamámat, szinte ő nevelt fel, mert a szüleimnek farmja van, nem volt sok idejük. Mikor meghalt, olyan volt, mintha a második édesanyámat vesztettem volna el. Te hogyan reagálnál, ha hirtelen nem lenne valamelyik szülőd?

- Depressziós lennék. - húztam a számat. - Ha anya nem lenne, belepusztulnék.

- Na, látod. - mosolygott halványan. - Idő kell, és biztosan rendbe jövök, de már amúgy sem vagyok egy tizennyolc éves kis taknyos, felnőttem. Alap dolog, hogy megkomolyodjon az ember.

- Ez elég bunkó volt. - hunyorogtam rá. - Huszonegy vagyok, mégis éretten gondolkodom.

- Azért vitatkoznék ezzel az állítással.

- Ne már!

- Jól van, na. - röhögte el magát. - Egyébként még nem is dicsértelek meg ma.

- Miért?

- Gyönyörű vagy ma, Yejin. Többször kellene ilyen csinosan öltöznöd, vétek rejtegetni egy ilyen szép alakot. - még a szavam is elállt. Olyan szelíden, átható pillantással nézett a szemeimbe, hogy a szívem kétszeresére gyorsult. - Nem hazudok. Tényleg... gyönyörű, pláne a ruha. Öltözködhetnél így gyakrabban.

- Te is... elég jól nézel ki. - köszörültem meg a torkom zavartan és elkaptam a tekintetem róla. - Nagyon... tetszik a barna hajad. Vagy fekete. Vagy milyen.

- Tudom. - bólintott bárgyú vigyorral. - De mint már mondtad is, tökéletes vagyok, nekem minden jól áll.

- Hogy te mennyire-...

- Elnézést, meghoztam a borokat. - a pincérfiú szakította félbe a mondókámat, és szerencséje volt a kedves "barátomnak", mert elküldtem volna melegebb éghajlatra. - Sikerült már választaniuk az étlapról?

Persze. Kim Strici Taehyungot kérek jól átsütve, egy almával a szájában. Mert egy disznó.

De egy olyan disznó, aki túlságosan megdobogtatta a szívem.