Már két hónapja, hogy Kacchannal együtt vagyunk. Nem történt sokminden azóta.

- Eljönnél velem egy randira? - nezétt rám a szőke két csók között.

- Persze. - kuncogtam miközben átkaroltam nyakát.

- Holnap nyolc körül? - kérdezte, mire bólintottam egyet.

- Átmegyünk hozzám? - kérdezte mosolyogva.

- Igen. Csak előtte kissé rendet rakok. - vigyorogtam majd egy puszit nyomtam homlokára.

Kikászálódtam az ágyból, majd elindultam a rendetlen szekrényemhez, és lehajoltam.  Tudtam, hogy figyel, ezért kissé elkezdtem magam illegetni. Amint rendnek mondható állapotba került a szekrényem felegyenesdtem, de ekkor Kacchan kezeit éreztem meg csípőm környékén.

- Ne illegesd magad. - búgta parancsolóan fülembe elképesztően mély hangján. Megfordultam, és átkaroltam nyakát.

- Miért? - kérdeztem vissza egy ártatlan mosollyal arcomon.

- Mert akkor nem megyünk sehova. - válaszolta, majd elengedett. Indultunk is hozzá, kéz a kézben.

- Mielőtt bemennénk, ezt vedd fel. - adott rám egy szemkötőt az ajtó előtt állva.

- Miért? - kérdeztem, de nem kaptam választ. Hallottam, hogy kinyitja az ajtaját. Beterelt rajta.

- Egy pillatan és jövök. Addig ne vedd le. - mondta, majd hallottam a távolodó lépteit. Én csak tehetetlenül álltam, ki tudja hol. Ha tippelnem kéne az előszobában. Pár másodperc múlva meghallottam közeledő lépteit.

- Leveheted. - szólalt meg. Lassan, kissé félve levettem az anyagot a szememről. Magam előtt Kacchant pillantottam meg, egy bolyhos kölyök husky-t tartva kezében. Azonnal szám elé kaptam. Leengedte a földre a kutyust, mire én legugoltam. A kis csöppség úgy futott karjaim közé, mintha ágyúból lőtték volna ki. Kacchan mosolyogva nézte a jelenetet.

- Vettél magadnak egy kutyát? Milyen édes! - játszottam tovább a kis kutyussal.

- Nem magamnak vettem. - gugolt le hozzám a szőke fiú.

- De nekem nincs időm rá. - sóhajtottam szomorkásan.

- Együtt fogjuk gondozni. - mondta, mire könnybelábadt a szemem. - Ne bőgj, nem olyan nagy cucc. - nézett oldalra, mire megöleltem.

- Mi legyen a neve? - kérdeztem miután elváltunk.

- Amit te szeretnél. - simogatta meg a bundás csöppséget.

- Todoroki. - nevettem fel, mire Kacchan egy lapos pillantással ajándékozott. - Most miért? Tökre hasonlítanak. - nevettem tovább.

- Csak azért, mert mindkettő heterokrómiás, nem fogjuk így hívni a kutyát. - mondta komoly arccal. - Mit szólnál a Kirához? - mondta mosolyogva. [Írói megj.: a Kira gyilkost jelent (nem biztos).]

- Nem hinném, hogy ez egy jó név neki... - vakartam meg tarkóm.

Még tanakodtunk a nevéről perceken keresztül, míg sikerült megállapodnunk egynél.

- Legyen Hitomi. - néztem a kis ugrándozó állatra.

- Mindenképpen a szeméről akarod elnevezni? - kuncogott. [Írói megj.: a Hitomi azt jelenti, hogy szép szemű.]

- De olyan szép szemei vannak. Illik rá a név. - mosolyogtam ártatlanul.

- Rendben. Akkor a neve mostantól Hitomi. - puszilt meg, majd játszott tovább a kutyussal. Később megvacsoráztunk, én pedig indultam volna haza. Kacchan ekkor megfogta a kezem, és ledobott az ágyra.

- Ez fájt! - mondtam nevetve.

- Ma itt alszol. - mondta ellentmondást nem tűrő hangon.

- De tegnap is együtt aludtunk. - keltem volna ki az ágyból, de visszanyomott.

- Nem érdekel. - mondta, majd befeküdt mellém és átkarolt. Mosolyogva megfordultam, és egy puszit nyomtam arcára.

- Jóéjt. - motyogtam mellkasába.

- Jóéjt idióta. - morogta, ezzel egy apró kuncogást kifacsarva belőlem. Egyszercsak egy halk nyüszítést kezdtem hallani. Felültem, vigyázva, hogy Kacchan ne keljen fel. Lenéztem, és Hitomit pillantottam meg az ágy szélénél. Felvettem, majd a hagytam, hogy oda menjen, ahova szeretne. Ő lefeküdt Kacchan hasára, és el is aludt. Mosolyogva néztem őket, majd én is lefeküdtem.

3 hónappal később

Lassan nyitogattam a szemeim, majd egy nagyot ásítva felültem az ágyon. Hitomi rám ugrott, és arcomat kezdte nyalogatni. Nevetve eltoltam magamtól, és az ajtóra néztem. Kacchan állt ott, egy bögrével a kezében.

- Végre felkeltünk. - szólalt meg.

- Jó reggelt. - vigyorogtam, majd kiszálltam az ágyból, és odamentem hozzá. Egy apró csókod ad számra, mire elmosolyodok.

Hirtelen könnyek között ülök fel az ágyamon. Megint ugyan az az álom. Hitomi is felriad, és hozzám bújik. Megsimogatom a csöppséget, majd az asztalomhoz sétálok. A fiókomból előveszem a levelet, amit Kacchan még 3 hónapja hagyott itt, pont azon az estén. Kinyitom, majd ismét elolvasom. A legtöbb éjszakám ebből áll mostanság. Alszok 1-2 órát, majd felriadok és olvasgatom a levelet várva, reménykedve. Már-már betanultam a tartalmát.

Szerelmemnek!

Biztos értetlenkedsz, hogy miért nem vagyok melletted, és miért hagytam itt neked ezt a levelet. El kellett mennem ki tudja mennyi időre, de vissza fogok térni, ezt egígérem neked. Nekem csak a te boldogságod számít, ezért arra kérlek ha esetleg nem térnék vissza, akkor mondj le rólam. Keress magadnak valaki mást, aki boldoggá tesz és felejts el. Fájó szívvel írom ezeket a sorokat.
Mindennél jobban szeretlek:

Kacchan.

Könnyes szemekkel teszem el  a levelet, és úgy nézek át a szobájába. Sírva ballagok a szekrényemhez, és kiveszem az egyik pulcsiját. Még benne van az illata. Beleszippantok, majd magamra veszem. Hitomi odajön hozzám, és lefekszik mellém. Szomorúan simogatom. Kacchanra emlékeztet minden. Nagyon hiányzik. Felpattanok, majd átmegyek Hitomival együtt Kacchan házába. A szobájába megyek, és lefekszek az ágyára. Mindennek Kacchan illata van. Magamhoz ölelem a takaróját.

- El sem hiszed, hogy mennyire hiányzol. Nem hívsz és még csak egy üzenetet sem kapok tőled. Semmi életjelet nem mutatsz. - kezdem suttogni a semminek. - Minden nap és egész nap a dalaid hallgatom, és várom, hogy visszagyere, ki sem mozdulok a házból. Hiányzik a hangod, hiányzik az érintésed, hiányoznak a boldog pillanataink. Hiányzol. - kezdek jobban sírni. - Minden nap küldök neked üzenetet, hogy milyen volt a napom, vagy csak leírom, hogy hiányzol, de sosem kapok választ. Minden nap felhívlak, de csak kicseng. Tanácstalan vagyok, nem tudom mit tegyek. A média ránk van szállva. Mindent tudni akarnak rólad, de nem tudunk válaszolni, mert mi sem tudunk semmit. A fiúk próbálnak rajtam segíteni, de nem megy nekik sem. Ai is átjött már párszor, de neki sem sikerült. - sírok egyre jobban, miközben a takarót szorítom. Hitomi benön a szobába, majd a földre fekszik.

- Semmi baj Deku. - hallom meg képzelet Kacchan hangját.

Úgy érzem, hogy kezdek megőrülni.

Bocsánat a késésért Minna! Próbálok majd jobb részeket hozni, ez most silány lett. Remélem mindenki jól érzi magát. ^^