Az étteremben vagyunk és beszélgetünk amíg arra várunk, hogy kihozzák a rendelésünk. Todoroki-kun ül az egyik, míg Kaminari a másik oldalamon. Todorokival szemben Kacchan, velem szemben Ai-san és Kaminarival szemben Kirishima ül. Kacchan valamivel épp megnevetette unokatestvérem. Mindenki boldog, és jól érzi magát. Kacchan még mosolyog is. Miért nem tud az én közelemben is mosolyogni? Miért csak Ai-san láthatja a gyönyörű mosolyát? Ja, majdnem elfelejtettem. Mert engem nem szeret. Őt szereti, és ez így van jól. Ha nem jutok innen ki esküszöm elsírom magam.

- Ha megbocsájtotok nekem haza kell mennem. Még nem csináltam meg nagyon sok teendőmet. - álltam fel az asztaltól majd halványan meghajoltam.

- Még ki sem hozták az ételünket. - kapott kezem után Todoroki-kun egy apró mosollyal arcán.

- Majd csomagoltassátok be nekem kérlek. - ráztam le magamról kezét, majd kisiettem az étteremből.

Úgy futottam ahogy csak lábam bírta, hogy minél hamarabb otthon lehessek. Ahogy hazaértem becsaptam az ajtót, majd felballagtam a szobámba, ahol magamra zártam az ajtót.

Leültem a földre, hátamat az ágyamnak támasztottam. Idegesen hajamba túrtam, és próbáltam lenyugodni. Sóhajtottam, majd frusztráltan járkáltam fel s alá a házban. Meg akarom ismételni a tegnap estét, és ez a bajom. Hogy nem szabadna ezt akarnom. Szomorúan sóhajtottam majd egy halk dalt dúdolgattam. Ai-san épp ekkor ért haza, kezében a becsomagolt ételemmel.

- Miért mentél el Izuku? - nézett rám mosolyogva.

- Még nem fejeztem be a munkám és nagyon sűrgős volt. - vakartam meg tarkóm.

- Igen, persze. És most kérném az igazi indokot. - mondta mindent tudó tekintettel.

- Ai én... - kezdtem bele lehajtott fejjel. - Szerelmes vagyok Kacchanba. - néztem fel. - Kérlek ne gyűlölj meg! Nem én tehetek róla. - kezdtem mentegetőzni.

- Ugyan Izuku. Én elfogadlak, bárkihez vonzódsz. - mosolygott majd magához szorított. - De ennek mi köze ahoz, hogy elmentél? - nézett rám értetlen fejjel. Tényleg ennyire sötét?

- Hát tudod Ka- Kacchan téged szeret. És ma is megnevetetett téged, és én nagyon féltékeny és szomorú lettem, mert sosem fog viszont szeretni. - bújtam újra ölelésébe. Elkezdett nevetni, majd megpaskolta a fejem.

- Bakugou nem szerelmes belém. - nevetett tovább. - Már nem. Miért hiszed ezt?

- Hát... mert egyik este átmentem hozzá, mert megkért rá. Részeg volt, és szerintem nem emlékszik semmire. És azt mondta, hogy hasonlítok rád. És hogy mennyire szeret téged. Én gondoskodtam róla, és lefektettem aludni. De előtte elmondtam neki, hogy szeretem, és megcsókoltam a homlokát. - pirultam el a végére az emlék hatására.

- Akkoritt vannak szaftosabb részek is. - vigyorgott majd leült a kanapéra. - Üllj le és mesélj még! - paskolta meg maga mellett a helyet, és úgy mosolygott mintha épp megkérték volna a kezét. Én pedig mindent elmondtam neki, ahogy ő kérte egészen a tegnap estéig.

- Beszélned kell vele Izuku. - csóválta a fejét. - Szerintem tuti, hogy viszonozza az érzéseid. - vigyorgott majd megfogta a kezem. - Figyi, nem baj, ha ma este itt alszok? - kérdezte boci szemekkel, mire csak kuncogni tudtam.

- Rendben. De a vendébszioba tele van pakolva limlomokkal, úgyhogy maradt az én szobám. Én meg majd lent alszok a kanapén. - mosolyogtam a lányra.

- Nem szükséges. Van sofád, igaz? Aludhatnék én azon. - nevetett miközben elidult a lépcsőn.

- Oké, előveszem a sofát, de én alszok rajta. - makacsoltam meg magam.

- Ahogy őfensége kívánja. - hajolt meg előttem nevetve.

Előkotortam a sofát, majd leterítettem az ágyam elé a szobámban. Kerestem valami filmet, és csináltam egy tál pattogatott kukoricát. Felvittem a ropogtatni valót, majd felültem az ágyamra Ai-san mellé.

- Mit nézünk? - nézett rám kíváncsian mosolyogva miközben egy darab kukoricát vett a szájába.

- Call me by your name. Azt mondják jó film, úgyhogy kíváncsi lettem. - vigyorogtam, majd elindítottam a filmet.

- Vagy csak helyes pasikat akarsz bámulni. - vonta meg a vállát, mire nevetve gyengén karon ütöttem. Ismét a filmre szenteltük a figyelmünket.

- Nem mosott kezet! Az előbb fogdosta a himbilimbijét, és nem mosott kezet pisilés után! - szólalt meg a film közepénél, körül-belül egy óra elteltével drágalátos rokonom. Fogott egy kis marék kukoricát és megdobálta a tévét. - Menj vissza, és mosd meg a kezed! - kiabált még mindíg, mire engem kuncogásra késztetett.

- Úgy beszélsz, mint egy öt éves. Himbilimbi? - nevettem mellette.

- Akkor mond meg te, hogyan kellett volna mondanom. - nézett rám szúrós szemekkel, karba font kézzel.

- Hát csak simán kimondod, hogy p- pöcs. - mondtam pironkodva.

- Na látod? Neked is túl szerény és gyerekes természeted van ahoz, hogy efélét mondj. - nyújtotta rám a nyelvét.

- Maradjunk inkább a nemiszervnél. - nevettem a lány mellett, majd tovább folytattam a film nézését.

- Az olyan túl kifinomult. - húzta el a száját, folytatva az értelmetlen vitákat.

- Akkor mi legyen? - néztem rá lapos tekintettel a filmet megállítva.

- Pénisz. - vágta rá komoly fejjel. Erre a mozdulatára elnevettem magam. - Most meg mit röhögsz? - kezdett durcázni, ám az ő szája sarkában is megbújt egy kis mosoly.

- Azon, hogy hogyan mondtad. Az a fej! - nevettem egyre jobban, mire Ai is beszállt. Lassan befejeztük a nevetést, és folytattuk tovább a filmet. Vidáman falatoztunk a kukoricából.

[Írói megj.: Innentől lehet, hogy kissé spoileres leszek. Aki nem látta a filmet az a jelzésnél folytassa az olvasást.]

-  Most ő komolyan megerőszakolt egy barackot?! - akadt ki ismét a filmen Ai. - És utána meg az idősebbik meg leszo... - nézte a képkockákat. - Ez nagyon undorító. Mármint értem én, hogy szeretik egymást, meg a fiatal össze van zavarodva, meg tombolnak a hormonok, de mégsem kéne megerőszakolni egy barackot! - akadt ki teljesen.

- Miből gondolod, hogy megerőszakolta? - néztem rá nmosolyogva.

- Szegény gyümölcs biztos nem egyezett bele. - erre ismét mindketten felnevettünk. Miután megvitattuk ezt is, folytattuk tovább a filmet.

[Írói megj.: Innen folytathatjátok.]

Egy kis idő után észrevettem, hogy elfogyott a kukorica és az üdítő.

- Megyek hozok még rágcsát meg kólát. - mondtam Ai-sannak, és kikeltem az ágyból.

- Hagymás tejfölös csipszet hozz ha van. - szólt utánam.

- Az mindíg van. - Kiáltottam vissza nevetve. Lesiettem a lépcsőn, majd a konyhában előszedtem a dolgokat. Épp indultam volna fel, mikor valaki kopogott az ajtómon.

- Nyitom. - szóltam ki, miközben leraktam a cuccaimat. - Kacchan?! - néztem az ajtóban álló személyre meglepetten.