Ahogy kiléptem a lakásból a hűvös esti szellő megcsapta arcom. Gondoltam, hogy egy kis éjszakai séta nem árt senkinek, így elindultam. A csillagok gyönyörűen ragyogtak a fekete égen. Lehunytam a szemem, és mélyet szippantottam a friss kinti levegőből. Lassan egyik lábam a másik elé vezettem. Arcomon éreztem ahogy egy kis szellő tincseimen áthaladva folytatja útját. Minden nagyon kellemes volt.

- Nahát kit látnak szemeim. - hallottam hátam mögül egy gúnyos hangot.

- Szia Kacchan. - fordultam meg hogy szembenézzek a szőkével. - Mit szeretnél? - kérdeztem.

- Mondtam, hogy még beszélünk. - válaszolta, majd egy lépéssel közelebb jött.

- Miről szeretnél beszélni? - kérdeztem mosolyogva. Nem tudhatja meg, hogy igazából mennyire zavarban vagyok. 

- A koncertről. Gyere át. Egy üveg sör mellett azért kényelmesebb. - mondta, majd elindult a házába. Lassan követtem, és én is beléptem az ajtaján.

- Rendben, itt vagyunk. Akkor beszéljünk a koncertről. - mondtam zavartan.

- Egy perc és jövök. - mondta, majd elindult a konyhája felé.

Én csak megszeppenve és zavarban ültem a kanapén és a földet bámultam. Mikor megérkezett leült mellém, mire én kissé arrébb ültem. Letette az egyik italt a dohányzóasztalra, míg a másikat kinyitotta és meghúzta.

- És mi érdekel a koncerttel kapcsolatban? - kérdeztem kissé feszengve.

- Az a kis idő a végén. Pont egy dalnyi. Szerintem megtarthatnánk, így lesz idő a másik banda felkomferálására. - szólt vállát megvonva.

- Kacchan így is lesz idejük. Én úgy gondoltam, hogy a közönség kérhetne valamit. - mondtam számat elhúzva. - Persze csak ha ez nektek is megfelel. - tettem hozzá gyorsan.

- Miért nem iszol? Így fel gog melegedni. - terelte a szót.

- Nem iszok alkoholt, ezt te is tudod. - néztem vörös szemeibe.

- Én valahogy nem arra emlékszem, hogy a buszban annyira nagyon tiltakoztál volna a pia ellen. - jelent meg egy ravasz mosoly az arcán, és egy kicsivel közelebb ült. Éreztem, ahogy arcom forrósodik és elönti a vér.

- A- az más volt. - mondtam oldalra elnézve.

- Miért lett volna más? Csak mert ott voltak a többiek? - vigyorgott még mindíg, és kissé közelebb hajolt. Én erre felkaptam az üveget, és beleittam.

- Tessék, iszok. - válaszoltam mikor lenyeltem a kortyot. Borzalmas. - Amúgy... most én kérdezek valamit. - néztem félve arcára.

- Hajrá Deku. - dőlt hátra egy önelégült mosollyal arcán.

- A fotózás. Én megkaptam a sorrendet, és nem voltam rajta. Ki műve volt? - kérdeztem, miközben álltam pillantását. Először kissé meglepődött, de utána visszatért a megszokott arca.

- Az enyém. Tudni akartam milyen vagy modellként. Sejthettem volna, hogy egy ilyen selejt, mint te még erre sem jó. - vonta meg vállát, majd ismét belekortyolt italába. Én is számhoz emeltem az üveget, és beleittam. Lassan fogyott mindkettőnk folyadékja, így hozott még két üveggel. Sokkal felszabadultabbnak éreztem magam.

- Kacchan. Nekem már haza kell mennem. - mondtam ki lassan a szavakat még két üveggel később.

- Nem mész sehova. - mondta összehúzott szemöldökkel, miközben felkelt a kanapéról. Felrántott engem is, majd elkezdett hurcibálni.

- Engedj el! Hova viszel?! Mit csinálsz?! - kezdtem el tiltakozni. Mégis mi a fenét akar?!

- Maradj kussban és gyere. - rántott meg, mire elestem.

- Még arra is képtelen vagy, hogy megállj a lábadon?! Tch. Idióta. - állt felettem, mire elkezdtem kissé távolodni tőle. - Gyere. - húzott fel ismét. Most már lágyabban fogta kezeim, és nem is rángatott. A szobájáig vezetett, ahol én megálltam.

- Mit akarsz? - néztem rá félve.

- Semmit. Csak aludni. - nézett rám.

- Azt egyedül is tudsz, nem? - kérdeztem oldalra nézve.

- De veled jobb. - mosolyodott el lágyan, majd karomat megragadva behúzott. Reménnyel teli, meglepett arccal néztem szemeibe. Aztán leesett, hogy miért is mondta ezt.

- Csak mert úgy nézek ki mint Ai-san. Neked nem én kellek, hanem ő. - hajtottam le a fejem. Éreztem, ahogy a sós könnyek csípik a szemem. Meglepetten nézett szemeimbe, majd közelebb vont magához. Nem mondott semmit, csak ölelt arcomat fürkészve. Félve felnéztem arcára, majd kezemet az említett területre érintettem. Vágytam arra, hogy ajkait enyémnek nyomja. Vágytam arra, hogy érintsen. De mégis féltem, mert tudtam, hogy nem engem szeret. Lassan közeledtem felé. Lábullyhegyre álltam, és megszakítottam a távolságot kettőnk között. Kezeit derekamon pihentette, majd egy pár másodperccel később elvállt tőlem. Ködös tekintettel, értetlenül néztem rá. Lassan az ágyhoz terelt, majd lefeküdt.

- Aludjunk. - emelte fel maga mellett a takarót. Értetlenül pislogtam rá, de győzött a vágy, és befeküdtem mellé. Oldalra feküdtem, így neki hátam mutatva. Ő hozzám simult, majd kezét átvetette derekamon. Vörös arccal húztam jobban magamra a takarót, és próbáltam nem édes karamella illatára gondolni.

- Jóéjt. - suttogta fülembe, miközben fejét nyakhajlatomba fúrta.

- Jóéjt Kacchan. - szorítottam magamhoz kezét. Erre a tettemre egy csókot adott nyakamra, mire még jobban elpirultam.

- MI A FASZ?! - hallottam mögülem egy embert. 

- Mit üvöltözöl kora reggelt? - nyöszörögtem megfordulva. Lassan felültem, majd szembesültem azzal a ténnyel, hogy nem a saját ágyamban vagyok. Ekkor eszembe jutottak a tegnap este eseményei. Kitágult, rémült szemekkel néztem Kacchanra, aki ugyanolyan rémülettel nézett vissza.

- É- én... - kézdtem félve. - Én nem tudom mi ütött belém. Bocsánat Bakugou. Már is megyek. - Szálltam ki az ágyból, majd indultam.

Hazaérve azonnal felrohantam a mosdóba, majd leöblítettem az arcom. Mégis mi ütött belém?!