- Mindenki a helyére! Három perc a kezdésig! - adom ki az utasításokat, s egy rakoncátlan zöld tincsem arréb simítom. - Hol van Kacchan?! - esek kétségbe.

- Itt vagyok szaros Deku! És ne hívj így! - kiáltja mögöttem egy hang. A hirtelen hangra kissé megugrottam, de azonnal megnyugodtam, hogy itt van.

- Menj kérlek a színpadra. Hamarosan kezdünk. - sóhajtottam, majd a színpad széléhez tereltem.

- Tudok menni magamtól is idióta! Nem kell terelgetni. - mondta agresszívan.

Én megálltam a színpad szélén, és onnan figyeltem. Menni fog Kacchan! Amint kigyulltak a fények, a közönség sikításban tört ki. Kacchan elkezdett énekelni angyali hangján. Ki hinné, hogy igazából maga az ördög? A basszusgitáron Shoto, a gitáron pedig Kaminari játszott. Kirishima volt a dobos. Nagyon jól szerepeltek.

Szünet következett. Ezt utálom a legjobban. A sok rohanás, és parancsolgatás.

- Vizet! Vizet az énekesnek, a gitárosoknak, és a dobosnak! Most! - kiabálltam, pedig nem szokásom. A lány már megint késett. - Köszönöm. - mondtam már halkabban a lánynak, akinek a kezében volt a vizes láda tele jéggel hűtött palackokkal. Mindegyik bandatag vett egyet. Kacchan a nyakához nyomta, majd miután eléggé lehűsítette nyakát, beleivott.

- Rendben gyerekek! Vissza a színpadra. Hamarosan újra felléptek! - Újból a színpad széléhez sétáltam, és onnan figyeltem az eseményeket. Minden tökéletesen ment. Szerencsére.

Miután a srácok végeztek a koncerttel, elindultak a busz felé. Pár percel késöbb bekopogtam, majd benyitottam.

- Ez remek volt srácok! Büszke vagyok rátok! - léptem be a buszba. Mindenki fáradtan feküdt a saját ágyán.

- Hulla vagyok! - sóhajtott Denki.

- Pihenj egy kicsit. Nagyon ügyes voltál, megérdemled. - mosolyogtam rá bátorítóan, és odadobtam egy palackot mindenkinek.

- Kösz. - efőltetett egy fáradt mosolyt magára Kaminari.

A többiek is megköszönték a vizet, kivéve persze Kacchant. Már meg sem lepődök. A sofőr is megérkezett a buszhoz, én meg  örülök, hogy végre nem nekem kell vezetnem. Leültem az én ágyam szélére, ami történetesen Kacchan ágya alatt van. Hátradőltem, és néztem ki a fejemből, a hazaúton gondolkodva.

- Csakhogy vége a túrnénak. - törte meg a csendet sóhajtva Kirishima.

- Jah, nagyon fárasztó volt. - hallottam a felettem fekvő hangját.

- Alig várom, hogy otthon legyek. - sóhajtott Todoroki.
Fura volt számomra, hogy Kaminari nem szólalt meg egy ideje, úgyhogy ránéztem, de ő már békésen aludt. Biztos nagyon fáradtak lehetnek mind. Lassan én is lehunyom a szemeimet, és hagyom, hogy a csodás álom tenger magával sodorjon.

Egy hangos csattanásra keltem. Felültem az ágyamban. Az éjszaka közepén járunk, mégis ki csattog ilyenkor? Nagy nehezen kikeltem az ágyból, hogy megnézzem ki az.

- Kacchan te mi a fenét csinálsz? - néztem álmosan az említettre, aki törölközővel a vállán, vizes hajjal, és pizsamában feszített a mini fürdő ajtaja előtt.

- Megfürödtem, szerinted mit csinálok? - kérdezte agresszívan.

- Nem tudom, hallottam egy csattanást és felkeltem rá. Mi volt az? - motyogtam álmosan.

- Nem érdekel, hogy mire keltél fel. Amúgy meg a csattanás ez a rohadt ajtó volt.  - köpte nekem, majd felmászott az ágyára.

- Rendben. Aludj jól. - Sóhajtottam, majd próbáltam visszaaludni. Nem nagyon sikerült, úgyhogy egy elindultam egy kis vízért. A pultnak támaszkodva ittam. Agyam nem bírt leállni, egyfolytában csak gondolkodtam. Mocorgást hallottam Kacchan ágya felől, úgyhogy odanéztem. A sötétben alig láttam valamit, csak a sziruettjét tudtam kivenni. Valami üveg szerűt fogott. Remélem csak víz. Ezzel a gondolattal lassan vissza mentem az ágyamhoz, majd próbáltam aludni.

Reggel a napsütésre keltem, és fura módon csend volt a helyiségben. Kinyitottam zöld szemeimet, és meglepve tapasztaltam, hogy egyedül vagyok. Gyorsan fogat mostam, majd azt figyelembe véve, hogy egyedül vagyok a buszon, elkezdtem az ágyamnál átöltözni. Hirtelen valaki megköszörülte a torkát, mire odakaptam a tekintetem. Mégsem vagyok egyedül. Kacchan vörös szemeivel méregetett, ami nem is lett volna kínos, ha épp nem félmeztelen vagyok. Lefagyva ültem az ágyam szélén, és kikerekedett szemekkel bámultam a tőlem körül-belül három méterre álló személyt.

- Öhm... Jó reggelt Kacchan. - mosolyogtam kínosan, és szerintem egy picit el is pirultam.

- Miért nem veszed már fel azt az átkozott pólót? - kérdezte kissé idegesen, mire kalcsoltam, és már rajtam is volt a póló. - Tch. Reggelizik a banda. Gyere te is. - szólalt meg, majd elindult ki.

- Nem vagyok éhes. - mondtam, majd telefonom elővéve el kezdtem telefonálni.

- Nem azt kérdeztem, hogy éhes vagy-e. A reggeli fontos, szóval jössz. - Jött felém, majd csuklóm megragadva rángatott ki a többiekhez.

- Halló! Jó reggelt kívánok! Midoriya Izuku vagyok. - szóltam bele a telefonba, miután azt felvették.

- A Given menedzsere? Jó reggelt önnek is. Miben lehetek szolgálatukra? - kérdezte izgatottan a recepciós hölgy. [Írói megj.: Igen, nem jutott eszembe jobb név, kérlek ne kövezzetek meg. Plusz még imádom is az animét nah. 😅] Egy hotelt hívtam, hisz nem lakhatunk egy buszban az egész út alatt.

- Szeretnék egy éjszakára szobát kivenni a hotelben. - mondtam, miközben próbáltam a srácokat csitítgatni. Olyan hangosak.

- Értem. Első osztályú lakosztályunk kiváló, máris felírom önöket. - mondta a hölgy kedvesen.

- Kérem ne. Elég öt normális szoba. Csak egy éjszakára szeretnék foglalni. - vágtam közbe. Tudom, hogy illetlenség, de nem szeretnék a fiúkkal egy lakásban tölteni még egy éjszakát. Eleget leszünk együtt, mikor hazaérünk. Ugyanis szomszédok vagyunk mind. Így könnyebb nekik próbálniuk, nekem meg elintézni a dolgaikat.

- Sajnálattal közlöm önnel tisztelt uram, hogy a hotelünk tele van, és már csak a lakosztály maradt, és négy szoba. - mondta. Nem baj, Kaminari és Kirishima egy éjszakát csak kibírnak kettesben. Majd összerakom őket.

- Akkor azt a négy szobát szeretném kivenni. Egy éjszakára. - mondtam, majd megbeszéltük a többi teendőt, és az árat, majd letettem.

- Hova megyünk főnök? - kérdezte Kirishima tele szájjal.

- Nem vagyok főnök. - mosolyodtam el. - A Mirai hotelben szállunk meg egy éjszakára.

- Az király hely! A lakosztálya olyan, mint maga a mennyország! - újjongott Kaminari.

- Nem a lakosztályt vettem ki. Egy éjszakára semmi értelme. Négy szobájuk volt már csak, szóval te és Kirishima lesztek egy szobában, ha ez így megfelel nektek. - kortyoltam bele teámba mondandóm végén.

- Nekem okés. - mondta Kirishima, majd lepacsizott Kaminarival. Ezek után lassan végeztek a fiúk az evéssel, majd vissza szálltunk a buszba. Elmondtam a sofőrnek az úticélt, amit be is írt a GPS-be.

- Akkor irány a hotel. - mosolygott rám Shoto. Visszamosolyogtam rá, majd elkezdtem vele beszélgetni.

- Azért le ne teperjétek egymást, hamár így összemelegettetek felemás pofájúval. - szólalt meg egy mély hang mögöttem. Erre csak hátranéztem, és egy szúrós pillantással jutalmaztam a vörös szemű énekest.

- Meghagyom neked. - küldött egy lapos pillantást felé. Erre felkuncogtam, majd tovább beszélgettem Todoroki-kunnal.

Nos, új könyv. Szerintem kissé klisés lett, de nem baj, néha kell az ilyen. Lehet kicsit hamar kezdek új projektbe? Hisz nemrég lett vége az előzőnek. Na mindegy. Remélém tetszeni fog nektek. 😁❤