Az elmúlt hét minden napján meglátogattam Yoongit, ahogy azt elterveztem. Eleinte úgy nézett rám a recepciós boszorkány, mintha csak a szemeivel meg tudna ölni, de aztán szerintem elfogadta, hogy a jövőben elég sokszor el kell viselnie a tényt, hogy legyőztem és most már kedvemre járkálgathatok az épületben.

Persze úgy lett, ahogy azt magamban megjósoltam, hiába próbáltam együtt ébredni Yoongival. Minden reggel felkeltett és megkérdezte, hogy vele tartok-e, de állítólag mindig azt feleltem, hogy aludni akarok, szóval hagyta, hogy visszafeküdjek. Nehezen hiszek neki, mert én egyáltalán nem emlékszem rá, hogy felébresztett volna, de nem akartam emiatt veszekedni vele.

Így inkább a délelőttöket otthon töltöttem és vagy Taehyunggal éltem ki a videójátékok iránti szeretetem, vagy bezárkózva a szobába rajzoltam, miközben az Eufória zenéjét hallgattam. Ahogy teltek a napok, úgy lett egyre több ötletem a dallal kapcsolatban, és mindet meg is osztottam Yoongival, aki teljes mértékben támogatott bennük. El is kezdtük felvenni, most már komolyan vettem én is a dolgot, de közben odafigyeltem rá, hogy élvezzem is azt az időt, amit azzal töltöttünk, hogy együtt dolgoztunk. A dalom lassan halad, mert Yoongi még mindig nem hajlandó megosztani velem az elképzelését, én pedig emiatt sokszor érzem rossznak a saját ötleteimet, hiába mondja, hogy tetszenek neki. Csak néha hint el egy egy megjegyzést, például hogy énekeljem az adott sort egyel magasabb hangon, vagy itt is, meg ott is próbáljak valami dallamot is vinni a szövegbe. Mindezt úgy mondja, hogy nem muszáj, de én úgy veszem, hogy igenis az. Ebben az egészben Yoongi a profi, akkor leszek megelégedve a végeredménnyel, ha neki is tetszeni fog.

Két nap alatt befejeztem a rajzomat róla. Azért telt ennyi időbe, mert egyszer dühömben a felét kiradíroztam, mert nem tetszett, szóval kezdhettem újra majdnem az egészet. A lényeg, hogy végülis elkészültem vele és alig várom, hogy megmutassam Yoonginak. Biztos vagyok benne, hogy szeretni fogja. Én pedig most egy darabig nem fogok nekiállni egy újabb rajznak, mert túlságosan elfoglalt leszek és egyszerűen bosszant, ha tudom, hogy van egy félkész rajzom. Mintha azt ordítaná, hogy itt vagyok, fejezz be!

Éppen egy kis parfümöt fújtam magamra, amikor meghallottam Taehyungot, ahogy ismét Yoonginak könyörgött. Elérkezett a péntek, de csak tegnap mondtuk el a fiúknak, hogy ma úgymond bulizni megyünk. Így visszagondolva lehet, hogy jobb lett volna, ha csak most közöltük volna velük a terveinket.

- De Yoongs! Nem fogunk zavarni, eskü! - erősködött Taehyung, és egyre közelebb hallottam a hangját, ezért egy kicsit tovább maradtam a fürdőszobában.

- Mit nem értesz azon, hogy nem? - mordult rá a barátom.

- Valakinek haza is kell hoznia titeket - csatlakozott Jimin is a beszélgetéshez.

- Nem fogunk annyit inni - próbálta lerázni magáról őket Yoongi.

- Mióta járunk külön bulizni? - kérte számon őt Jimin.

- Nem is bulizni megyünk. Csak meglátogatjuk JiNa-t és iszunk valamit. Legkésőbb tizenegyre már itthon leszünk - magyarázta Yoongi, mire homlokomat ráncolva fordultam az ajtó felé. Én úgy terveztem, hogy inni fogunk, meg táncolni, és majd jól érezzük magunkat hajnalig.

- Hol van Jungkook? - szűrődött be Namjoon hangja is, ezért abbahagytam a lapítást és egy kicsit indulatosan csaptam ki a fürdő ajtaját.

- Itt vagyok! - mosolyogtam a folyosó végén álló fiúra.

- Itt van a mai adag - jött oda hozzám és egy mappát nyomott a kezembe. Azaz egy újabbat, mert a héten már négyet hazahozott.

- Köszi! - hajoltam meg előtte, majd a szobába vittem a frissen nyomtatott oldalakat.

Namjoon már rajta van az ügyön, hogy kinyomtassa nekem a tankönyveimet, de mivel rengeteg oldalról van szó, feltűnő lenne a munkahelyén, ha annyit nyomtatna egyszerre. Így részletekben csinálja, de megígérte, hogy szeptemberre már minden tankönyv nálam lesz. Nem mintha annyira izgatott lennék ezzel kapcsolatban...

- Jungkookie - fogott a csuklómra Jimin, a frászt hozva rám, ugyanis nem hallottam, hogy követett volna a szobába. - Lemaradtunk valamiről? - nézett fel rám nagy szemekkel.

- Dehogy - sóhajtottam. - Yoongit felhívta a volt munkatársa, hogy meglátogathatnánk, mert már rég beszéltek. Tényleg csak ennyiről van szó.

- Hát jó... Nem buliznátok nélkülünk, ugye? - kérdezte reménykedve.

Hitetlenül ráztam meg a fejem, nem értettem, miért ragaszkodnak annyira hozzá, hogy mindig együtt bulizzunk. Komolyan, mintha valami hatalmas dologról maradnának le azzal, hogy ezúttal itthon maradnak.

- Nem, persze, hogy nem - hazudtam egyenesen a szemébe nézve.

Jól csináltam, nyilván, ebben profi vagyok, Jimin pedig el is hitte a szavaimat. Megnyugodva bólintott egyet és kiszökkent a szobából, hogy Taehyungnak is szóljon, feleslegesen aggódnak, nem maradnak ki semmi mókából. Pár percen belül megjelent Yoongi, akinek láthatóan elege volt mindenből, de amint rám nézett, megtorpant az ajtónál.

- Ugye nem akarsz felszedni senkit? - kérdezte elkerekedett szemeit rajtam tartva, mire én is végignéztem magamon. Nem tudom, mire értette a kérdését, hiszen nem túloztam el semmit, egy egyszerű fekete farmert és egy szintén fekete inget vettem fel a ma estére.

- Igazából tervemben áll - köszörültem meg a torkom, ahogy visszanéztem rá. - Tudod, van egy srác, akinek naaaagyon szeretnék tetszeni. És ma pont ott lesz a bárban.

- Az a srác, nagyon szerencsés... Biztosan jól néz ki, ha ennyire kicsípted neki magad - dőlt az ajtó félfának, miközben összefonta maga előtt a karjait.

- Jól? Az nem kifejezés. Úgy néz ki, mint valami isten - haraptam a számba, ahogy végigmértem őt. Úgy nézett ki, mintha most lépett volna le az egyik divatmagazin címlapjáról. Lehet, hogy aggódnom kellene, hogy valaki megkörnyékezi őt?

- Ne harapd a szádat - lökte el magát az ajtótól és egy pillanat alatt előttem termett. - Az az én dolgom - karolta át a derekam.

- Elnézést - nevettem fel halkan, azonban rögtön elnémultam, ahogy hirtelen előrehajolt és fogai közé csípte alsó ajkam.

Tágra nyílt szemekkel, bandzsán meredtem rá, miközben vállaira markoltam és még levegőt is elfelejtettem venni, annyira meglepődtem. Yoongi ezen jól szórakozott, számat szabaddá téve döntötte homlokát a vállamnak, miközben hangosan felkacagott.

- Látnod kellett volna az arcod! - mondta, mire szemeimet forgatva toltam el magamtól.

- Nagyon vicces vagy - grimaszoltam.

- Tudom - vigyorgott rám, majd egy engesztelő csókot nyomott ajkaimra és ujjainkat összekulcsolva húzott maga után. - Most már induljunk!

- Mindent eltettünk? - kérdeztem aggódva, miközben szabad kezemmel ellenőriztem le a zsebemet, amibe a telefonomat tettem.

- Én igen, neked semmit sem kell hoznod - bólogatott.

- Jó szórakozást! - kiáltott ki a konyhából Jin.

- Nem szórakozni mennek, Seokjin! - szólt rá az emeletről Taehyung.

Egymásra néztünk Yoongival, miután felvettük a cipőinket, és hallva Tae lépteit a lépcsőn, kapkodva nyúltam a kilincsért.

- Sziasztok! - kiáltottuk egyszerre, és amilyen gyorsan csak tudtuk, elhagytuk a házat.

- Nem értem, miért baj, ha csak ketten megyünk bulizni - ingattam a fejem értetlenül, miközben közelebb húzódtam Yoongihoz, hogy mások is elférjenek a járdán.

-  Úgy érzik, lemaradnak valamiről - legyintett Yoongi. - Én tényleg nem tervezek olyan sokáig maradni...

- Maradunk, amíg jól érezzük magunkat - bólintottam. Persze minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy sokáig maradjunk, de ezt nem kötöm Yoongi orrára.

Tíz perc alatt odaértünk a szórakozóhelyhez, ahonnan még úgy is kihallatszott a hangos zene, hogy az ajtó be volt csukva. A hely előtt korunkbeli fiúk és lányok dohányoztak, volt, aki ki is hozta az italát. Biztosan sokan jöttek ma el, elvégre péntek este van, ilyenkor mindenki szeretne kikapcsolódni akár egyedül, akár a barátaival.

Yoongi kinyitotta előttem az ajtót és amint átléptem a küszöbön, eszembe jutott, amikor kettesben voltunk itt. A tánctér most tömve volt, ahogy a legtöbb asztalnál sem volt már hely. Barátom szorosan a derekamra fogott és a pult felé kezdett nyomakodni, én pedig hálás voltam, amiért nem hagyta, hogy elvesszek.

- Itt ilyen egy átlagos péntek este - mondta a fülemhez hajolva, hogy biztosan halljam. - Csak szólj, ha rosszul érzed magad, azonnal lelépünk - tette hozzá.

Nyilván ő örülne neki, ha haza akarnék menni... De eszem ágában sincs ilyen hamar eldobni magamtól ezt a lehetőséget. Megemberelem magam és kibírom a tömeget, nem számít, hogy amúgy nem szeretem az embereket.

A pulthoz érve szemeimmel azonnal JiNa arcát kerestem. Többen is dolgoztak ma a pult mögött, de a legtöbbjük fiú volt, így viszonylag hamar megtaláltam a lányt. Yoongi nem igazán foglalkozott ezzel, inkább próbált úgy helyezkedni, hogy ne érjen hozzám senki. A védelmező magatartása mosolyt csalt az arcomra, de nem akartam, hogy ezzel törődjön ma este.

- Srácok! - ugrott elénk JiNa széles mosollyal az arcán. - Tényleg eljöttetek!

- Hiszen megbeszéltük - bólintottam.

- Igen. Mi ketten - vetette haragos pillantását Yoongira, aki lazán intett egyet.

- Helló!

- Helló? Ennyi? - vágta csípőre a kezeit JiNa. - A minimum egy bocsánat, szépfiú!

- Bocs - forgatta meg a szemeit Yoongi. - Elfoglalt vagyok mostanság.

- Bejött a meló? - kérdezte a lány, miközben elővett két poharat.

- Aha. Szeretem - felelte Yoongi a maga bunkó stílusában, mire kissé idegesen könyököltem az oldalába.

- Légy vele kedves! - morogtam felé fordulva.

- És mint látod, itt van nekem az egyetlen szerelmem is, szóval tényleg ne vedd magadra, hogy nem válaszoltam a hívásaidra - mosolyodott el játékosan. Elvörösödve húztam össze magam, ahogy felfogtam amit mondott.

- Örülök nektek! Tényleg! - tolta elénk a poharakat JiNa, amiket teletöltött alkohollal. - Jungkook, megadod a számod? - kérdezte, és már elő is vette a telefonját.

- Persze - bólogattam és gyorsan beírtam a telefonszámomat, mert valaki erőteljes hangon kérte JiNa-t, hogy ne a száját jártassa, hanem dolgozzon.

- Olyan jó volt veled beszélgetni! Te fel fogod venni a telefont ha hívlak, ugye? - pislogott rám reménykedve.

- Igen. Én nem vagyok annyira elfoglalt - biccentettem Yoongi felé, aki hitetlenül morgott valamit és rászorított a derekamra.

Nem tetszik neki a helyzet, de ez van, el kell fogadnia. JiNa elnézést kért és odébb állt, hogy kiszolgálja az éppen pulthoz eső, részegnek tűnő fiúcsapatot.

- Miért vagy ilyen feszült? - fordultam meg Yoongi ölelésében, hogy szembe lehessek vele.

- Hogy miért? Talán mert amint beléptünk az ajtón, máris hárman indultak el feléd, hogy felszedjenek. Komolyan, mintha én itt sem lennék! - mondta idegesen, mire nyugtatóan az arcára simítottam a tenyerem.

- Szerintem csak félrenézted és téged akartak felszedni... De mi lenne, ha nem foglalkoznánk velük? Szórakozni jöttünk!

- Nem, azért jöttünk, hogy beszéljünk JiNa-val, de ő elfoglalt, szóval akár mehetnénk is - felelte szigorúan.

- De én nem akarok még menni - húztam fel az orrom sértődötten.

- Baba... - sóhajtott fel.

- Gyere, inkább ünnepeljük meg a kapcsolatunkat - vettem a kezembe a poharainkat. - Igyunk ránk!

- Szóval le akarsz részegedni? - vonta fel a szemöldökét, de készségesen koccintotta poharát az enyémhez, majd egyszerre húzta le az égető italt.

- Lehet - rántottam meg a vállam, miközben intettem egyet az előttünk dolgozó pultosnak.

- Jó, akkor majd én vigyázok rád - hallottam a barátom halk megjegyzését, mire ördögien elmosolyodtam. Nem csak én leszek részeg ma este.

Ahogy megkaptuk a következő kört, máris kértem a harmadikat.

- Igyunk a barátainkra! - emeltem a magasba a poharam.

- Akik mérgesek lesznek ha megtudják, hogy mit csinálunk - biccentett megadóan.

- Meg fogják érteni - legyintettem. - Jogom van kettesben bulizni a pasimmal!

- Ez igaz - kuncogott fel.

Nem úgy terveztem, hogy egyszerre döntöm magamba azt a mennyiséget, amit egész estére gondoltam, de most valahogy olyan finom volt ez az ital. Először végigégette a nyelőcsövem, meg is szédültem tőle, de pár perc múlva a testem egy újabb adagért könyörgött. A zene ütemére kezdtem mozgatni a lábam, teljesen Yoongi mellkasának dőlve, miközben szüntelen motyogását hallgattam. Fogalmam sincs, miről beszélt.

- Táncolunk? - kérdeztem hirtelen.

- Nem. Ez nem az én terepem - rázta meg a fejét ellenkezőn.

- Múltkor táncoltál velem! - böktem a mellkasára.

- Akkor csak ketten voltunk...

- De hát most is csak ketten vagyunk - mosolyogtam rá bárgyún.
Elgondolkodva, bizonytalanul nézett a háta mögé, hogy feltérképezze, mennyien fogják őt megbámulni, ha elkezd táncolni. - És ha egyedül megyek táncolni, tuti, hogy rám mászik valaki - vetettem be ellene a legnagyobb félelmét, ami persze alaptalan volt. Vicces, mégis ki mászna rám? Pont rám?!

- Menjünk - vágta rá azonnal, mire győzedelmesen villantottam ki a fogaimat és karjára fogva húztam őt egyenesen a tömeg közepére.

Most valahogy nem érdekelt, hogy mennyien érnek hozzám véletlenül, vagy hány ember tekintete szegeződik rám. Csak táncolni akartam, tombolni a zenére, ami annyit jelentett, hogy elkezdtem az ütemre ugrálni és hadonászni a kezeimmel, mert épp úgy esett jól. Yoongi meg haláli cuki volt, ahogy egyik lábáról a másikra lépegetett, merev testtartással.

Két számon keresztül nem foglalkoztam vele, de aztán úgy döntöttem, őt is felrázom egy kicsit. Visszarángattam a pulthoz és kértem JiNa-tól egy nagyon erős italt, hogy mit, azt rábíztam.

- Egészségetekre, fiúk! Ha szomjasak vagytok, kérjetek tőlem, én állom - vigyorgott ránk, majd tovább állt.

- Én nagyon bírom JiNa-t! - néztem a lány után.

- Ez az ital baromi sokba kerül - csuklott egyet Yoongi, ahogy beleszagolt a poharába.

- Várj! Koccintsunk! - szóltam rá még idejében. - Ránk!

- Erre már koccintottunk - ráncolta össze a homlokát.

- Akkor... rád! - mutattam rá.

- Na nem, akkor már inkább rád! - emelte maga elé a szabad kezét.

- Akkor kétszer iszunk. Egyszer rád, egyszer pedig rám - bólintottam, majd poharához érintettem az enyémet és nem foglalkozva a következményekkel, az egészet lehörpintettem. Aztán a poharat erősen a pultra csapva kaptam a mellkasomhoz, ami fel akart robbanni a hirtelen alkohol lökettől.

- Jó, mi? - nevetett rajtam Yoongi.

- Belehalok - nyögtem könnyes szemeimet törölgetve.

- Minek iszik, aki nem bírja? - túrt a hajamba indokolatlanul.

- JiNaaaaaa! - kiáltottam figyelmen kívül hagyva őt. - Ebből kérünk még egyet!

- Biztos? Egy is megárt... - nézett végig rajtunk. - Adok nektek mást!

- Nem! - csaptam tenyeremmel a pultra.
- Inkább add oda azt az üveget! - mutattam a felsorakoztatott italok egyikére.

- Nem adhatom oda - nevetett fel hitetlenül.

- De, JiNa, oda adhatod - könyökölt a pultra mellettem Yoongi. - És te fizeteeeeed!

- Én... nem... - dadogott szegény lány. Hát, erre egészen biztos, hogy nem számított. Ezért ne tegyél felelőtlen ígéreteket.

- Ez finom? - kérdeztem, amikor kezembe kaptam az üveget.

- Nagyon! - bólogatott Yoongi nagyokat, majd átvéve az irányítást, ő bontotta fel az üveget és töltött mindkettőnk poharába. - Akkor most rád iszunk, szerelmem! - nézett rám csábosan.

Kíváncsian kóstoltam bele az általam választott italba, és nem csalódtam, a hatását szinte azonnal éreztem. A szájpadlásom és az ínyem égett, mindeközben Yoongi még meg is forgatta a szájában az italt, mintha tényleg semmiség lenne.

- Táncoljuuuuunk! - kezdtem rángatni a kezét, most pedig elsőre velem jött a tánctérre. Sőt, végre ő is beleélte magát a zenébe, vagyis én úgy láttam.

A fülledt levegő még egy lapáttal rátett az alkohol hatására, a vérem forrt, a szívem egy ütemet vert a zenével. Nem tudom, meddig táncolhattunk, de éreztem, hogy fáradok. Az izzadtság vékony csíkot hagyott a hátamon ingem alatt és bár néha visszatértünk a pulthoz inni, a szám is kiszáradt.

Ezért ért megváltásként, mikor az eddigi pörgős zenék után egy lassú szám következett. Hevesen kapkodva a levegőt simultam Yoongi ölelésébe, karjaimat nyaka köré fontam és csillogó szemeibe néztem.

- Olyan szexi vagy - döntötte homlokát az enyémnek, miközben egyik kezét lejjebb vezette derekamon.

- Hát még te - túrtam enyhén nedves hajába.

Elképesztően izgató látvány volt, ahogy ezüstös tincsei izzadt homlokára tapadtak. Elmosolyodtam ahogy keze végül a fenekemen állapodott meg, és vágyakozva kaptam ajkai után. Egy pillanat alatt annyi kép pergett le lelki szemeim előtt, hogy most azonnal haza akartam indulni és a szobánkba zárkózni. Ahogy eszembe jutott, hogy legutóbb azonnal megtalálta a leggyengébb pontomat és akkora élvezetett nyújtott, amilyet még sosem éltem át, akaratlanul is megremegtek a térdeim.

- Akarlak - nyögte csókunkba vágyittasan. Talán ő is arra gondolt, amire én...

- Inni akarok még - dünnyögtem.

Erőszakkal vettem rá magam, hogy elszakadjak Yoongitól, majd kisujjába akasztva az enyémet tértünk vissza a pulthoz, ki tudja már hányadik alkalommal.

- JiNaaa - hangoztatta az est legjobb embere nevét magas hangon.

Én pedig szomorúan néztem az üveg aljára, hiszen már üres volt, a mi legnagyobb bánatunkra.

- Valaki megitta! - hisztiztem toporzékolva.

A szemeimbe könnyek gyűltek a tehetetlen düh miatt és erősen ragaszkodtam az üres üveghez, még akkor is, amikor JiNa megpróbálta elvenni tőlem.

- Ti ittátok meg - rázta meg a fejét.

- Biztos, hogy nem - ellenkezett Yoongi, én pedig egyetértettem vele. Mégis mikor ittuk volna meg, ha táncoltunk?!

- Adj még egyet! - biggyesztettem le az ajkaimat.

- Jaj ne, baba, ne légy szomorú! - szorított magához Yoongi, mire arcom elé kaptam a kezeimet. Valaki megitta az italunkat! A MI italunkat!

- Ki tehette ezt?! - szipogtam elkeseredetten.

- Na jó, fiúk, szerintem menjetek most már haza - ért el hozzám JiNa hangja.

- Hazaaaa? Most jöttünk! Még nem is dumáltunk, JiNa! - háborodott fel Yoongi.

- Szerintem ma már nem is fogunk - sóhajtotta JiNa lemondóan. - Gyertek, kiengedlek titeket a hátsó ajtón, hogy ne kelljen átverekednetek magatokat a tömegen.

- De mi még táncolni akarunk - csináltam réseket az ujjaim közé, hogy rálássak a lányra. - Meg inniiiii!

- Nem, elég volt - válaszolta határozottan.

- De JiNa, mi barátok vagyunk! - próbálkozott tovább Yoongi is, de JiNa nem hatódott meg. Sőt, azt hiszem, mérges lett... ránk. Megkerülte a pultot, majd megfogta a kezem és Yoongiét is, és a hátsó bejárat felé vezetett minket. 

- Majd beszélünk máskor, most menjetek haza - nyitotta ki előttünk az ajtót. - Menni fog, ugye? Hívjak nektek taxit?

- Ó, nem kell - csuklotta Yoongi.

Valamiért ezt nagyon viccesnek találtam, mármint, kinek rándul meg szó szerint az egész teste, amikor csuklik?

- Vigyázzatok magatokra... - sóhajtotta JiNa, majd szinte kilökött minket a lehűlt levegőre, ami arcon csapott a benti fülledt levegő után.

- Te is! - integettem a csukott ajtónak.

- Rá kell gyújtanom - motyogta Yoongi mögöttem, mire sarkon fordultam és ijedten néztem körbe.

- Hova tűntél?!

- Itt vagyok - jelent meg előttem a tenyere.

Megkönnyebbülten kaptam a mellkasomhoz, amikor megláttam őt a földön ülni. Azt hittem, eltűnt!

- Én is akarok - vágódtam le mellé és a kezemet nyújtottam egy cigiért.

Yoongi vacakolt egy sort az öngyújtóval, de végül előbb a sajátját, majd az én szálamat is meggyújtotta. Élvezettel szívtam bele a cigarettába és sokáig bent tartottam a tüdőmbe áramló füstöt.

- Tuti biztos, hogy nem mi ittuk meg az italt - szólalt meg hirtelen.

- Nem is ittunk olyan sokat! - értettem vele egyet.

- JiNa átvert minket, ő itta meg!

- Igen, ezért dobott ki minket! - játszadoztam a füsttel.

- Ez a nő... - mormolta, mint egy maci. Egy aranyos, szexi maci.

- Most akkor tényleg haza megyünk? - néztem rá.

- Ja. Dugni akarok - bólintott.

- Én is - sóhajtottam, majd elnyomtam a cigarettámat és megvártam, hogy Yoongi is ezt tegye.

Kíváncsian figyeltem, ahogy tenyereire támaszkodva tápászkodott fel, ez pedig erőt és hitet adott nekem is. Fel tudok állni, még ha a világ a feje tetejére fordul is.

- Indulás - kapaszkodott belém, mire majdnem visszaestem a fenekemre.

- Megtennéd, hogy elengedsz? - ziháltam ijedten. - El fogok esni!

- Nem fogsz, azt nem hagyom! Kapaszkodj belém! - mondta, mire átvetettem egyik karomat a vállán, ő pedig erősen kapaszkodott a derekamba.

- Merre? - pislogtam előre.

- Azt hiszem jobbra, de nem biztos - nyöszörögte.

- Akkor jobbra - indultam balra.

- Faszom, miért forog itt minden? - kérdezte kínlódva, mire halkan felkuncogtam.

- Nem forog az, csak valaki át akar minket verni. Tudod, hogy nehezebb legyen hazajutni - magyaráztam komolyan.

- Hát rohadjon meg az a valaki! - hördült fel mérgesen.

- Jó, na, ne háborogj. Inkább énekeljünk! - vetettem fel hirtelen ötletemet, és már bele is kezdtem az egyik híres gyerekdalba, mert az jutott csak eszembe.

De legalább Yoongi is ismerte, így együtt énekeltünk az utca lakóinak, akik nagyon hálásak lehetnek nekünk, amiért ingyen koncertet adunk. Egymás után többször is elénekeltük a dalt, amikor is feltűnt, hogy Yoongi elhallgatott.

- Miért hagytad abba? - kérdeztem felháborodva.

- Pisilnem kell - emelte fel a kezét.

- Ott egy bokor - mutattam nem sokkal magunk elé, mire megkönnyebbülten fellélegzett és nagy nehezen elengedett engem.

- Ne menj sehova! - adta ki a parancsát.

- Megvárlak, csak siess! - bólogattam.

Kissé dülöngélve jutott el a bokorig, de szerencsére egyszer sem esett el. Én pedig ott maradtam a járda szélén és kíváncsian pásztáztam körbe a környéket, ami ismerős volt, tehát jó úton haladtunk. Halkan dúdoltam a gyerekdalt, miközben zsebre vágtam a kezeimet és ismét körbenéztem, ekkor viszont megakadt a szemem valamin.

Az egyik zsákutcába vezető fordulóban egy sötét alak állt.

Valahonnan nagyon ismerős volt... Hiába nem láttam az arcát... A kapucni... A kapucni! A kapucnis csávó, akit láttam múltkor a metrón, majd később az utcán!

- Jé, milyen okos vagyok! Nem is láttam még az arcát, mégis felismertem - dicsértem meg magam.

Ott állt mozdulatlanul, mintha nem is élne. De ha nem élne, akkor nem állna. Hanem mondjuk feküdne. Gondolom. De mi van, ha ő valami ufó és képes volt állva meghalni? Ki kell derítenem...

Tettem egy bizonytalan lépést előre és mikor megbizonyosodtam róla, hogy a világ nem most fog a feje tetejére állni, lassan elindultam a kapucnis felé.

- Hé, te - szólítottam meg őt, mikor már úgy három méterre lehettem tőle. - Jól vagy? - kérdeztem. Továbbra sem mozdult. De komolyan, még csak a mellkasa sem emelkedett. - Haver, élsz még? - tettem felé még egy lépést. Egy kicsit előre hajoltam, hátha úgy belátok a kapucni alá, de ahhoz még túl messze voltam.

Szóval összeszedtem a bátorságom és még közelebb mentem a titokzatos kapucnishoz, hogy kiderítsem, mi földről való, és már előre készültem, hogy használjam a nem létező karate tudásomat, ha esetleg megmozdulna.

- Mi van már...? - kérdeztem kelletlenül. Ott álltam előtte, ha kinyújtottam volna a karomat, simán megérinthettem volna őt. Valami mégis visszafogott. Ismét lehajoltam, hogy belessek a kapucnija alá.

- Jungkook! - kiáltotta Yoongi, rám hozva a frászt. Rögtön megfordultam és végignéztem, ahogy a sliccével szenvedve botorkál felém. - Mondtam, hogy ne menj sehova!

- Nem is mentem - fintorogtam. - Csak itt van ez a... - fordultam vissza a kapucnis felé, aki már nem volt ott, ahol az imént. Hangtalanul és nyomtalanul eltűnt. - Haluzok, basszus! - csaptam a tenyerem a homlokomra.

- Király, mehetünk? - kérdezte türelmetlenül.

Elengedve a történteket mentem vissza hozzá, hogy ismét egymásra támaszkodjunk és végre hazaérjünk. Ez úgy negyed óra múlva sikerült, mert még egyszer meg kellett állnunk, ugyanis nekem is pisilnem kellett. A lényeg, hogy végül teljesen épségben hazaértünk és csak Yoongi akadt fent a kerítésen, én nem.

- A fiúk tuti alszanak - mondtam eltűnődve a bejárati ajtó előtt.

- Legyünk csendben - emelte mutatóujját a szája elé Yoongi.

- Te hangoskodtál eddig is - kuncogtam, mire úgy nézett rám, mintha szemmel akarna elverni.

- Mindjárt te fogsz hangoskodni.

- Ne csak mondd! - löktem meg a vállát.

Sajnos ezt nem kellett volna, hiszen hiába löktem gyengén, Yoonginak ennyi is elég volt, hogy szó szerint beessen az ajtón, akkora zajt csapva, hogy szerintem még a szomszédok is felkeltek rá.

- Bassza meg! - káromkodott szenvedőn, én pedig kezemet a hasamra szorítva kezdtem nevetni.

- Na de Yoooongiii! Itt vagyok én, miért pont az ajtóval akarod? - vihogtam könnyes szemekkel.

- Mi a francot csináltok? - robogott le a lépcsőn Seokjin álmos fejjel, miközben szinte az összes villanyt felkapcsolta. Tenyeremet a számra tapasztva fojtottam vissza a nevetésem, de Yoongi még mindig nem tudott felkelni a földről.
- Hajnali kettő óra van!

- Azta, olyan korán? - lepődtem meg.

- Ti komolyan berúgtatok? - hunyorított Jin.

- Hogy mi? - fordította felé a fejét Yoongi. - Dehogyis! Egy kortyot sem ittunk!

- Aha, látom. Na, szedd össze magad és menjetek aludni - mondta Jin fáradt hangon. De mégis hogy lehet ő fáradt, mikor én nem vagyok az?

- Értettük, főnök! - emelte fel a hüvelykujját Yoongi, majd a cipős szekrénybe kapaszkodva állt fel. Csak hogy ezzel még nagyobb zajt csapott, mert az összes cipő a földre esett.

- Kicsit szerencsétlen, de én így szeretem - néztem ártatlanul Jinre, aki a fejét fogta.

- Mi történik? - csoszogott le kis csapatunkhoz Taehyung is, mögötte pedig Jimin. Mindketten úgy néztek ki, mintha még mindig aludnának.

- Szerinted? Ezek ketten nagyon durván berúgtak - sziszegte Jin idegesen, majd trappolva jött oda hozzánk. - Segítsetek őket ágyba bújtatni!

- Ágyba? - pislogtam nagyokat rájuk. - Nem táncolunk?

- Nem, Jungkook, nem táncolunk - rázta meg a fejét Jimin, ahogy megfogta a derekam és a lépcső felé terelt.

- Várj már, mi lesz Yoongival? - fordítottam a bejárati ajtó felé a fejem, ahol eddig Yoongi állt, de most nem volt ott. - Hova tűnt Yoongi?!

- Jinék a nappaliba vitték, amíg elrendezlek - adott magyarázatot a kérdésemre, mire egy fokkal nyugodtabb lettem.

- Mi most dugni fogunk, csak mondom - közöltem vele a kész tényeket, amikor kitárta előttem a fürdőszoba ajtaját.

- Nem. Aludni fogtok - felelte rideg hangon, nem is mertem vele ellenkezni, pedig más véleményen voltam.

Hagytam, hogy levegye a ruháimat, miközben a vállába kapaszkodtam, mert valamiért megint elkezdett forogni minden.

- Meleg lesz? - kérdeztem csak úgy kíváncsiságból.

- Micsoda? - vonta fel a szemöldökét.

- Hát a víz - mutattam a zuhanyrózsára, amit éppen akkor vett a kezébe.

- Az lesz - biccentett.

- Jó. Csak mert táncolni akartam - motyogtam.

Halkan felnevetett, de azt is elnyomta a víz hangja, mikor a fejem felé emelte a zuhanyrózsát. Beletörődően engedtem, hogy letisztítson, majd meg is töröljön.

- Maradj itt, hozom a pizsamádat - mondta, és már itt sem volt.

- Minek ide pizsama? Úgyis lekerül rólam - kuncogtam fel, miközben az ajtót szuggeráltam.

Jimin egy percen belül visszatért a pizsamámmal, amit gyorsan rám aggatott és a szobába vezetett. Rácsaptam a villanykapcsolóra, mert ha már este van, akkor kell villany, de legnagyobb döbbenetemre, hirtelen sötétült el minden.

- Hé! Elromlott a villany! - pánikoltam, és megfordulva egyenesen Jiminbe ütköztem.

- Nem romlott el, csak lekapcsoltad - mondta, majd egy kattanással fénybe borult a szoba.

- Na, így mindjárt jobb - vetődtem az ágyba.

- Aludj szépen - ragadta meg a takarót Jimin.

- Hol van Yoongi? - kerekedtek el a szemeim. Mi az, hogy Yoongi nélkül aludjak?!

- Neki is le kell fürdenie. Áradt belőle az alkohol szaga... Mint belőled is - ingatta a fejét rosszallóan.

- Jaj, de olyan jó volt, Jimin! - helyeztem a kézfejemet a homlokomra. - Olyan sokat táncoltunk, meg ittunk, meg nevettünk, meg csókolóztunk, és énekeltünk, és aaaaaaaa - estem teljes extázisba.

- Örülök, hogy jól éreztétek magatokat, de egy kicsit halkabban beszélj. Hobiék alszanak - csitított, miközben leült az ágy szélére.

- És táncoltunk is! - folytattam boldogan. - Neked van kedved táncolni?

- Most nincs - mosolyodott el.

- Kár, pedig táncolni jó dolog - sóhajtottam. A gondolataim a hazaútra terelődtek és eszembe jutott a kapucnis alak. - Szerinted léteznek ufók? - kérdeztem Jimint pár perc elteltével.

- Nem tudom - vonta meg a vállát.

- Ha léteznek, akkor engem hagyjanak békén - mondtam komolyan. - Túlságosan ijesztőek.

- Honnan tudod, hogy ijesztőek? - ráncolta össze a homlokát, mire felültem és közelebb másztam hozzá.

- Naaaagyon titkos dolgot fogok most mondani. Nem árulhatod el senkinek! - hadonásztam előtte.

- Mondjad - forgatta meg a szemeit.

- Azt hiszem, én ma láttam egyet - bólogattam nagyokat. - De nem csak ma, hanem múltkor a metrón, meg a szülinapomon is! Szerintem kinéztek maguknak engem és el akarnak rabolni!

- Láttad? Hogy nézett ki? - döntötte oldalra a fejét.

- Sötét volt. Nagyon sötét. Majdnem egybeolvadt az éjszakával - mutatkozott meg a költői énem. - És nem lehetett látni az arcát, mert a kapucnija teljesen eltakarta. És csak állt ott, meg sem mozdult. De én tudtam ám, hogy engem nézett - mutattam magamra. - Tuti, hogy engem akar!

- Kook, mindhárom alkalommal ugyanazt láttad? - kérdezte teljesen elkomolyodva. Nem tudom pontosan, milyen érzelem suhant át az arcán, de nem esett jól így látni őt.

- Igen! Pont ugyanazt! - bólintottam.

- Ugyanazt a kapucnis alakot? - kérdezte újból.

- Mondom, hogy igen! - vágtam rá határozottan.

- Erről holnap beszélünk, jó? - döntött vissza az ágyba. - Amikor már jól leszel.

- Én most is jól vagyok - mélyedtem a párnába. - Hol van Yoongi?

- Mindjárt itt... - Jimin be sem tudta fejezni a mondatát, az ajtó kivágódott és Jin lépett be a szobába, maga után húzva Yoongit.

- Yoooongiiiii! - nyújtottam el a nevét boldogan, miközben kitártam a karjaimat.

- Babaaaaa! - utánozott le engem széles mosollyal az arcán.

- Aludni fogtok! - szólt ránk Jin szigorúan.

- Nem... szóval, nem biztos, hogy jó lenne most egyedül hagyni őket - kelt fel Jimin az ágyról.

Ajkamba harapva mértem végig a barátomat, emlékeztetve magam az ígéretére, és ettől máris éreztem, hogy kezdem elveszíteni az eszem. Hiszen itthon vagyunk, a szobánkban, senki sem állíthat meg minket.

- Igen, szerintem aludjanak ma külön - ért el hozzám távolról Taehyung mély hangja, de fel se fogtam, mit mondott.

Csak Yoongi perzselő tekintetére tudtam koncentrálni és arra, ahogy végigszántott nyelvével az alsó ajkán. A testem magától mozdult, valahogy elvesztettem az irányítást felette. Egy másodperc alatt rántottam le magamról a pólómat.

- Jungkook, mit csinálsz? - kérdezte Jin megilletődve, de ennél meglepettebb csak akkor volt, amikor Yoongi kitépte magát keze fogságából és saját felsőjét ledobva mászott felém.

- Végre... - tapadt az ajkaimra indulatosan, miközben tenyere bejárta az oldalamat és hasamat, még nagyobb lázba hozva engem.

A hangok tompultak körülöttem, mintha egy burokba kerültem volna, amit Yoongi hozott létre egy pillanat alatt, és amitől megszűnni látszott a külvilág. Édes ajkai tépték a számat, ahogy sietősen fosztott meg a nadrágomtól is és tudtam, innentől kezdve semmi sem számít, csak mi ketten, és a temérdek élvezet.

Sziasztok:-)

Jól vagytok, ugye? Remélem mindenki otthon marad és betartja a szabályokat. Hogy megy az online oktatás?

Gondoltam, ha már úgy alakult, hogy lett időm, elkezdek olvasni is itt, Wattpadon:) Tudnátok nekem igényes könyveket ajánlani? Valami olyat, amiben nem hal meg senki:,) Tegnap olvastam egy Jikook történetet a Twitteren, aminek a végén Jungkook meghalt, ez pedig összetörte a pici szívem:( Azóta sem érzem magam valami jól.

Viszont itt a péntek, ahogy a részben is:D Jövő héttől tavaszi szünet, pihenjetek sokat! Beszéljetek a barátaitokkal a neten, töltsetek időt a családtagjaitokkal (ha még nem untátok meg őket haha), csináljátok azt, amit szerettek. A lényeg, hogy legyetek mindig boldogak<3 <3 <3 (lila szivecske)