Amikor felébredtem, már nem a nappaliban voltunk, hanem a szobánkban. Yoongi halkan szuszogott mellettem, védelmezőn ölelve a derekam. Odakint világos volt így hamar rájöttem, hogy átaludtam a délutánt, majd az éjszakát is.

A szemeim duzzadtak voltak a tegnapi sírástól. Vissza akartam aludni mert már előre féltem, hogy a gondolataim maguk alá tepernek, de sajnos kicsúsztam az időből.

Rettenetesen megijedtem Hoseoktól. Nem tudtam mire vélni a kiborulását, hiszen amikor kitett az étteremnél még normális volt. Sőt, még ő mondta, hogy gyorsan zavarjam le az egészet, aztán jöjjek haza. Meg, hogy majd Nate kiheveri a szakításunkat.

Sosem néztem volna ki belőle, hogy bántani fog. Mondjuk nem is bántott... Csak én voltam olyan hülye, hogy beparáztam. Hirtelen ért, hogy rám ugrott és félreérthető volt az is, hogy a nadrágomnál kutatott. Persze, nem az vezérelte, hogy engem bántson, csak a telefonomat akarta megszerezni, de a testem túl jól emlékszik a múltra.

A sebeim beforrtak, de az emlékeim örökre megmaradnak.

Mi van, ha igaza volt? Ha Nate tényleg képes lenne arra, hogy bántsa magát...? Nincs senki, aki segíthetne neki. Nem említette, hogy a többiek is jöttek vele. Annyira bunkó voltam, egyszerűen azt mondtam, hogy kihasználtam, ő pedig... De miért mondtam ilyet?! Istenem, ha miattam bántani fogja magát...

- Jó reggelt - zökkentett ki a gondolataim közül Yoongi reggeli, bágyadt hangja. Arcomat mellkasába fúrva motyogtam el egy jó reggeltet, habár ez messze volt a jótól. - Hogy érzed magad? - kérdezte ujjait a hajamba vezetve.

- Túlélem... - feleltem bizonytalanul. - Te hogy vagy? - néztem fel rá valamivel éberebben.

Kérlek, Yoongi, mondj valamit, hogy eltereld a figyelmem...

- Aggódom érted - válaszolta lebiggyesztve az ajkait.

- Csak megijedtem - motyogtam.

- Tudom, Életem - erősítette meg a hangját. - De ne aggódj, úgy elintéztem azt a marhát, hogy egy darabig haza se mer majd jönni.

- Mit csináltál vele?! - ültem fel ijedten.

- Azt, amit megérdemelt - bólintott magabiztosan. - Az én babámat senki sem bánthatja! - tette hozzá.

Ideges lettem, amiért bántotta Hoseokot, de közben elolvadt a szívem attól, amit mondott. Mindez valószínűleg kiült az arcomra is, mert Yoongi szórakozottan elmosolyodott és karomnál fogva húzott vissza magához.

- Mielőtt eldöntöd, hogy haragszol vagy sem, kérem a reggeli puszimat - kuncogta.

- Nem Hobi hibája - támaszkodtam a mellkasára.

Válasz helyett csücsöríteni kezdett, mire szemeimet forgatva nyomtam egy rövid puszit a szájára.

- Ennyi? - pislogott rám nagyokat.

- Azt mondtad, puszit kérsz - rántottam meg a vállam.

- De nem arra gondoltam - vonta össze a szemöldökét.

- Nem vagyok gondolat olvasó, szóval máskor inkább mondd ki, amit akarsz - böktem meg az oldalát, mire legnagyobb döbbenetemre megragadta a derekam és könnyedén maga alá gyűrt. - Hé!

- Tanulj meg olvasni a gondolataimban - vigyorodott el.

- Inkább nem - ráztam meg a fejem. - Az én gondolataimmal is tele van a fejem!

- Elűzzem őket? - kérdezte dörmögős hangon, amitől nevethetnékem támadt.

- Képes vagy rá? - incselkedtem vele.

- Próbáljuk ki - komolyodott el.

Arcomról lefagyott a mosoly, ahogy a nyakamhoz hajolt és lágyan érintette bőrömhöz az ajkait. Jólesően felsóhajtottam és szemeimet lehunyva fordítottam oldalra a fejem, Yoongi pedig értette a célzást, mert hosszú, nedves érintéseket szórt szét a nyakamon.

Egyik kezével végigsimított az oldalamon, amitől kirázott a hideg és egy újabb sóhaj hagyta el a számat, mikor pólómat az aljánál megragadva tolta feljebb. Akaratlanul is eszembe jutott az a reggel, amikor hosszú ujjaival kényeztetett, és emiatt ismét mocskos gondolatok férkőztek a fejembe.

Elakadt a lélegzetem, mikor megéreztem fogait és elnyílt ajkakkal nyöszörögtem, ahogy szívni kezdte érzékeny bőrömet. Kezeimet felvezetve túrtam ezüst színű hajába, mire hirtelen elszakadt tőlem és ködös szemekkel nézett le rám.

- Sikerült? - kérdezte elmélyült hangon.

- Micsoda? - értetlenkedtem.

- Elűzni a gondolataidat...

- Ahha - bólintottam és már készültem visszanyomni a fejét a nyakamhoz, hogy folytathassa amit elkezdett, azonban mielőtt ezt megtehettem volna, leszállt rólam.

- Látod, képes vagyok rá - mondta az ágy szélére ülve.

- Min Yoongi - ejtettem ki a nevét hitetlenül. Nagy szemekkel nézett hátra rám. - Fejezd be, amit elkezdtél! - mutattam rá.

- De te... Tegnap... - dadogta olyan aranyosan, hogy majdnem elment a kedvem a játszadozástól és gondoltam inkább megszeretgetem. De csak majdnem.

- Az tegnap volt, ma meg ma van - mondtam, és mivel továbbra sem mozdult, az ölébe másztam.

Értettem én, hogy aggódik értem a tegnapi rohamom miatt, de ez ebben a pillanatban pont nem számított. Ezúttal én vettem kezelésbe a nyakát, hogy eltereljem a figyelmét és végre megtörténhessen az, amire már mióta várok.

Nyálas csókokkal terítettem be a nyakát és élvezettel hallgattam elnehezülő sóhajait. Ágyékomat az övéhez nyomtam, mire hirtelen a derekamra fogott és egy helyben tartott.

- Jungkook... - zihálta. - Figyelj, baba, én azóta nem voltam senki mással, hogy mi szakítottunk, és most...

- Shh - emeltem a mutatóujjam csókolnivaló ajkaihoz. Tudtam, mire érti a magyarázkodását, hiszen még alig csináltam valamit, ő máris gondban van.

- Kibaszott gyorsan el fogok menni - motyogta ajkain tartott ujjam ellenére is.

- Akkor előtte leszoplak - mondtam.

Szemei elkerekedtek és ha jól hallottam, még levegőt se vett, annyira ledöbbent.

- Azt a... Jungkook! - tért észhez elhűlve.

Úgy nézett rám, mintha nem is én ülnék az ölében, emiatt pedig hirtelen elöntött a bűntudat. Yoongi nem ilyennek ismert meg, ezért olyan meglepett most.

- Bocsánat...? - hajtottam le a fejem félénken. Miért csinálok magamból ekkora hülyét?

- Nem, úgy értem... - kezdte hadarva és még inkább magára húzta az ágyékom, csak hogy érezzem, most még jobban beindult. - Ez annyira szexi volt, hogy mindjárt meghalok - fejezte ki magát őszintén, mire fojtottan felkuncogtam.

- Szóval? - néztem ismét a szemébe, miközben ujjaim újra tincsei közé furakodtak.

- Baszki - lehelte elveszetten. Nem tudom, miért, de tetszett, hogy néhány érintéssel ennyire kikészítettem.

- Oké - kacsintottam rá, és pizsama felsőjétől megfosztva döntöttem hátra az ágyon, majd hajoltam vissza a nyakához.

Durvábban kezdtem szívni a bőrét, miközben ujjaimat hasára vezettem. A bőre forró volt és én csak minden apró részét érinteni akartam.

- J-jungkook - remegett meg alattam. - Most nem megy... mindjárt indulnom kell... a ahhh - feszítette hátra a fejét, ahogy kezemet az alsója alá vezettem. - ... munkába...

- Oké - feleltem és az asztalon álló órára néztem. - Sietek!

- Miiii? - kapta rám a szemeit.

Abbahagytam nyaka kínzását és tényleg a lényegre tértem. Nem baj, lesz még időm felfedezni ezt a csodálatos testet.

Vágyakozva az ajkamra haraptam, mikor lerántottam Yoongiról az alsóját. Lábai között lejjebb mászva helyezkedtem el kényelmesen, majd felpillantottam kipirult arcára.

Láttam, hogy még mindig magával viaskodik, hogy egyáltalán engedje-e nekem ezt az egészet, de közben látszott rajta, hogy vágyik már az érintésemre. Így mielőtt még észhez tért volna, az ajkaim közé engedtem őt.

- Ó, hogy az a... Bassza meg! - vetette hátra a fejét. Büszkesége megremegett a számban, ahogy végighúztam rajta a nyelvem, de mivel tényleg nem volt időm, teljes beleéléssel kezdtem dolgozni rajta.

Elfojtott nyögései és levegővételei zene volt füleimnek, és látva kezein kidudorodó ereit, amikkel a lepedőt markolta, egy pillanatra le kellett hunynom a szemeimet, hogy leküzdjem a vágyat. Csak Yoongira akarok koncentrálni.

- Baba - emelte fel a fejét. Anélkül, hogy megálltam volna, elködösült szemeibe néztem. - Kibaszott jól csinálod - nyögte hangosabban, majd elengedte a lepedőt és ujjait a hajamba akasztotta.

Éreztem a gyenge próbálkozását, ahogy egy kicsit jobban lenyomta a fejem, majd hajamat meghúzva engedte feljebb. Megálltam, mire kezeit maga mellé csapta, mintha rosszat tett volna.

Ha tudtam volna, komolyan elmosolyodtam volna rajta. De így csak megragadtam a kezeit, visszavezettem őket a hajamba és mozdulatlan maradtam, miközben értetlen tekintetébe fúrtam az enyémet.

Elvesztegettünk néhány másodpercet, mire ráeszmélt, mit akarok, de aztán mégis rájöttem, hogy nem vesztegettünk mi el semmit. Yoongi diktálta a tempót, ami sokkal gyorsabb volt, mint amikor az én kezemben volt az irányítás. Hagytam, hogy kedvére tépje a hajam és egyszerre mozgassa fejem a csípőjével.

Szemeimet lehunyva igyekeztem nyeldekelni, hogy mégse nyálazzak össze mindent, de ebben az ütemben még levegőt venni is nehezebb volt. Ez, és azok a hangok, amiket Yoongi adott ki magából, annyira elvették az eszem, hogy már nem bírtam tovább, egyik kezemmel, amit addig Yoongi combján tartottam, letoltam az alsómat és magamra fogtam.

Furcsa hang bukott ki teli számból a kellemes érzésre, mire Yoongi felkiáltott és lenyomva tartotta a fejem.

- Ez mi volt?! - kérdezte remegő hangon. Újra felnyögtem, ő pedig rándult egyet alattam. Szemeimet félig lehunyva kezdtem hümmögni, mire teste megfeszült. - Csináld még! - zihálta és tovább mozgatta a fejem.

Újra marokra fogtam magam és kérésének eleget téve nyögdécseltem elfojtottan, aminek meg is lett az eredménye.

Pár erőteljes mozdulat után Yoongi hosszan nyögve élvezett a számba. A bőre izzott, a teste remegett, de az arcán ott ült az a boldog, elégedett mosoly.

Orromon keresztül vettem a levegőt amíg nedvét lenyeltem és kiengedtem őt a számból, de aztán ahogy több levegőhöz jutottam, torkomból sűrű nyögések hada szakadt fel.

Yoongi felhúzott magához és csillogó szemekkel nézett le közénk. Olyan gyorsan mozgattam a kezem, ahogy ő járt a számban. Ha akarnék se tudnék leállni.

- Ez az, baba - suttogta Yoongi és két kezével simított végig oldalaimon, majd nem törődve nyögéseimmel, vadul csókolni kezdett.

Mozdulataim szakadozottak lettek, a csípőm minduntalan előre akart törni és szemeimet összeszorítva sziszegtem Yoongi ajkai közé. Elszakadt tőlem és derekamon tartotta kezeit, mire arcomat a nyakába temetve élveztem rá hasára.

Remegő testemet feljebb emelte és megvárta, hogy lecsengjen az orgazmusom, csak azután fektetett maga mellé.

Lehunyt szemekkel kapkodtam a levegő után, miközben hallottam, hogy Yoongi kotorászik az éjjeliszekrénynél, majd újra besüppedt mellettem az ágy és éreztem puha, édes ajkait a számon. Kissé kábán pislogtam mosolygós arcára.

- Gyönyörű vagy, tudod? - kérdezte halkan.

- Ha te mondod - motyogtam lenézve magamra. Kerestem az élvezetem nyomait, de aztán rájöttem, hogy Yoongi már intézkedett.

- Csodákra képesek az ajkaid - bókolt tovább.

- Igen - vettem egy mély levegőt, amit bent is tartottam ahogy ráeszméltem, hogy mit mondtam. - Vagyis, köszi! Nem, úgy értem, örülök! Tudoood- javítottam ki magam zavartan.

- A cuki éned visszatért! - nevetett fel vidáman és egy cuppanós puszit nyomott az arcomra.

Kikelt az ágyból és a szekrényhez lépett, amiből előhúzta azokat a ruhákat, amiket ma viselni fog.

Erőt gyűjtve ültem fel és csak oldalra nyúltam, hogy a tegnap viselt pulcsiját vegyem magamra, majd visszahúztam az alsómat és felvettem egy melegítő nadrágot. Később úgyis át kell öltöznöm, hiszen nyár van, csak a reggelek ilyen hűvösek.

- Lent leszek, jó? - kérdeztem Yoongit, aki éppen a fürdőszobába készült menni.

- Oké - hajolt le hozzám egy csókra, majd kilépett a szobából. Milyen kis vidám lett.

Kezeimet a pulóver zsebeibe rejtve mentem le a konyhába, ahol szembekerültem Taehyung, Jimin, Namjoon és Seokjin kérdő tekintetével. Érkezésemkor egyszerre néztek rám, ami miatt ijedten torpantam meg a bejáratnál.

- Jungkook! Istenem! - sietett oda hozzám Seokjin. - Hallottam, mi történt tegnap! Jól vagy? Nem esett bajod? - halmozott el a kérdéseivel, és ezzel együtt visszatértek az aggasztó gondolataim. Hoseok...

- Jól vagyok - mosolyogtam rá kényszeredetten.

- Nem szabad csak úgy eltekinteni a pánikroham felett! - ragadta meg az arcomat két oldalt. - Ez nagyon veszélyes! Hallottam, hogy egy ember leharapta a saját nyelvét amikor rohama volt! Ez történt a száddal? Miért nem állított le senki? - kérdezte felháborodva, én meg azt sem tudtam, miről beszél.

Mi történt az én számmal? Azon kívül, hogy Yoongi megjárta?

- Jin - szólt rá fojtott hangon Namjoon.

- Ne tegyél úgy, mintha nem tudnád, mi történt - röhögött fel Taehyung.

Seokjin teljesen elvörösödve engedte el az arcomat, én pedig gyorsan a számhoz nyúltam. Fel se tűnt az a kis seb az alsó ajkam szélén, csak most, hogy egy kicsit erősebben megnyomtam.

- Szóval, szeretném, ha valamit kezdenénk a pánikrohamaiddal - tért vissza az eredeti témához Jin.

- Már régóta nem volt, tegnap is csak azért tört rám, mert megijedtem - magyarázkodtam. Az asztalhoz ültem és szinte azonnal megkaptam a reggelimet.

- Kerülhetsz még ilyen helyzetbe- komolyodott el Namjoon.

- Nem fogok - ráztam meg a fejem. - Beszéltetek Hoseokkal? - kérdeztem feszülten.

Jimin és Taehyung szinte egyszerre néztek el rólam, míg Namjoon és Seokjin nemlegesen ingatták a fejüket.

- Senkinek sem veszi fel a telefont - felelte Namjoon.

A tányérom mellé tettem a kanalat, még az étvágyam is elment. Miért van az, hogy én folyton csak gondot okozok?