- Baszki! A kedvenc számom! - kiáltotta Hoseok, miközben kirúgta maga alól a széket és az asztal elé ugorva kezdett táncolni, Taevel együtt.

Azt hiszem eddig tartott a beszélgetés az élet nagy dolgairól, mint például, hogy Hoseok mennyi pénzt ölt az autójába - annyit, hogy már rég vehetett volna egy sokkal modernebb és szebb kocsit, de ragaszkodik a mostanihoz, mert a srácoktól kapta -, hogy Taehyung még hozzá sem látott a nyári feladatához, pedig nem egy két napos munkáról van szó és hamarosan kezdődik az egyetem, hogy Jimin a nyár hátralévő részét azzal fogja tölteni, hogy barátnőt keressen Namjoonnak és Seokjinnek, aminek persze ők nem örültek, és, hogy sokkal szebb lenne az életünk, ha egészségesebben és pozitívabban élnénk.

Ezt Hoseok mondta, miután egyedül megivott egy üveg sojut és megette Taehyung eldugott édességét.

Önmagamat is meglepve csatlakoztam hozzájuk, hiszen már én is a tagja vagyok a csapatnak és Seokjin szerint sokszor döntő súlya lehet a szavaimnak, szóval semmiképp se fojtsam magamba a véleményemet. Persze most segítségemre volt az alkohol, aminek hála tényleg fesztelenül fűztem hozzá szavakat a felmerülő témákhoz, és valószínűleg ezért is keveredtem időközben valahogy Yoongi ölébe.

Vigyorogva néztem, ahogy Hobiék szinte tökéletesen utánozták le a híres fiúbanda táncmozdulatait, miközben ujjaimmal Yoongi tincseivel játszadoztam a tarkóján.

Ügyesek voltak, el sem tudom képzelni, mennyiszer láthatták a zenéhez készült videót, mire így az emlékezetükbe vésődött minden mozdulat, és komolyan néztem volna a végtelenségig őket, de Yoongi mellett nem könnyű másra figyelni.

Főleg, ha az ujjai önálló életre kelnek és a pólóm alá vándorolnak, hogy egy másodperc alatt felperzseljék a bőrömet.

A tekintetem könnyedén siklott el Taehyungékról és várakozásteljesen pillantottam Yoongira, mire ő is felém fordította a fejét. Kezét előrébb vezetve tért át a hasamra, egészen közel a nadrágomhoz, miközben csillogó szemekkel pásztázta az arcomat. A poharamat az asztal szélére tettem és karjaimat körbefonva Yoongi nyakán fordultam még inkább felé.

- Becsíptél - jegyezte meg halkan, amit ha nem lett volna ennyire közel hozzám, az üvöltő zene miatt biztosan nem hallottam volna.

- Ezt miből állapítottad meg, Sherlock? - vigyorogtam rá, de ajkaimon fékezhetetlenül kiszökött egy felismerhetetlen nyögés, ahogy az ujjai továbbra is a hasamnál matattak.

- Gyönyörű vagy - sóhajtotta.

Elködösült szemekkel pislogtam rá, miközben merészen levezettem a kezem kettőnk között, csak hogy megbizonyosodjak arról, amit csupán abból sejtettem, ahogy rám nézett.

- Mikre gondolsz te itt, amíg én az öledben ülök? - kérdeztem és az alsó ajkamra harapva nyomtam gyengén a tenyerem feszülő nadrágjára.

- Ha elmondanám, oda lenne a buli - villantak fel a szemei.

- Miért? - hajoltam hozzá közelebb.

- Ne csináld ezt - motyogta, ahogy megmozdítottam rajta a kezem.

- De ha én akarom? - vontam fel a szemöldököm.

- Az más - billentette hátra a fejét.

Csókjára éhesen követtem figyelemmel, ahogy egy pillanat alatt kiszáradt ajkát végignyalta, aztán hirtelen hátrébb tolt és valamit érthetetlenül morogva állt fel.

Kezemet megragadva kezdett húzni a bejárat felé, és éreztem, hogy az alkohol és a túlfűtött gondolataim kezdik megtenni hatásukat. Az izgalom lassan terjedt az alhasamban és csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire akarom Yoongit.

De mindez mit számít, ha Taehyung és Jimin másképp gondolja a dolgokat, mint mi.

- Hova hova? - vágott be elénk Tae és vigyorogva fektette Yoongi vállára a tenyerét. - Még csak most jön a karaoke!

- Felőlem ti azt csináltok, amit akartok, de minket kurvára hagyjatok most békén - vicsorgott Yoongi.

- A-aa - csapódott Taehyung mellé Jimin. - Jungkookiet még nem hallottuk dalolászni, neki kötelező énekelnie!

- Nem tudok énekelni - néztem rájuk furán. Mit akarnak tőlem?

- Mi se - horkantott Tae. - Na, menjetek szépen vissza az asztalhoz!

- Nincs kedvünk hozzá, nem érted? - csattant fel Yoongi idegesen, mire megszorítottam a kezét.

- Maradunk - mondtam, meg sem próbálva leplezni, hogy nekem sincs sok kedvem tovább bulizni. Jimin győztes mosolyra húzta a száját és a laptophoz, meg a mikrofonokhoz ugrált.

Yoongi úgy nézett rám, mintha csupán a szemeivel le tudna szúrni, de persze csak úgy, hogy ne haljak meg, mert ahhoz túlságosan szeret, és duzzogva ment vissza az asztalhoz, ahol újra megtöltötte a poharát.

- Ne felejtsd el a fogadásunkat, Jungkook! - nézett komolyan a szemembe Taehyung.

Majdnem homlokon csaptam magam, mert valóban elfelejtettem, hogy mi is a dolgom, és ha most felmentünk volna Yoongival a szobába, valószínűleg nem is lett volna több alkalmam teljesíteni az ígéretem. Aprót bólintottam, és szó nélkül visszaültem a helyemre, vagyis Yoongi mellé.

- Oké, szóval, ki száll be? - nézett körbe Jimin, már az egyik mikrofonba beszélve. - Jungkooknak kötelező - mutatott rám.

Taehyung, Jin és Hobi emelték fel a kezüket jelezve, hogy benne vannak a buliban, míg Namjoon inkább kínosan vigyorogva bámulta a pohara alját. Kicsit meglöktem Yoongi karját, nehogy már egyedül hagyjon a pácban, de még csak rám se nézett. Most komolyan megsértődött...?

- Én kezdem! - ugrott fel Hoseok vidáman és azt gondoltam, biztosan azért ilyen határozott, mert jól tud énekelni.

Hát, tévedtem.

Kezemet az arcom elé helyezve rejtettem el a nevetésem, ahogy Hoseok az igazán magas hangokhoz ért és annyira rájátszott, mintha egy igazi koncert valódi fellépője lenne. A többiek nem voltak ilyen kedvesek, ők gondolkodás nélkül röhögték képen Hobit, bár biztosan tisztában voltak a srác képességeivel.

Őt követte Jimin, és már előre felkészültem, hogy ne érjen váratlanul, ha ugyanazt csinálja, mint Hoseok, de amint kinyitotta a száját és megszólaltatta az első hangot, döbbenten nyíltak tágra a szemeim. Charlie Puth We don't talk anymore című számát énekelte, egyszerűen csodálatosan. Még a szám is tátva maradt, de aztán eszembe jutott, hogy ő régen is tudott énekelni. Emlékszem, még meg is jegyeztem, hogy mennyire szép a hangja. Csak idő közben elfelejtettem, azért ért most meglepetésként.

- Ő az én pasim! - mutogatott Taehyung Jimin felé olyan büszkén és izgatottan, hogy a másik kezében tartott pohara tartalmának a fele a füvön végezte.

Ő egy sokkal energetikusabb dalt választott. Hoseok, Jimin és Seokjin meg sem bírták állni, hogy ne kezdjenek táncolni PSY New Face című dalára. És nekem is nehéz volt a helyemen maradnom, de erősebbnek bizonyult az izgalom, hogy vajon ha én állok Tae helyére, ki fognak nevetni, vagy gúnyolódni fognak, vagy elhülyéskedik az egészet. Remélem, az utóbbi.

- Ez kérem szépen - tette össze a kezeit Taehyung kissé ziháltan, ahogy vége lett a dalnak. - Rendezvény!

- Akkor a belépő árát én szedem! - nevetett fel Seokjin, majd kedvesen mosolyogva rám nézett. - Akarod folytatni?

- Nem - feleltem gyorsan. - Nyugodtan menj csak te.

- Awww, Jungkookie lámpalázas! - lépett hozzám Tae és a vállamat kezdte bökdösni. - Nem kell félned, ezt a versenyt úgyis én nyerem. Vagy Jimin, de inkább én - húzta fel az orrát nagyképűen.

- Ja, nem gáz, ha pocsék a hangod - emelte fel a hüvelykujját Namjoon, mire hitetlenül vontam fel a szemöldököm. Ő sem énekel, mert nem jó a hangja. Erre engem akar nyugtatni?

- Nem kell énekelnie, ha nem akar - szólt közbe Yoongi. Oh, hogy ő is itt van. Jó tudni.

- De a kedvemért fog. Ugye? - nézett rám reménykedve Taehyung.

Ha nem ittam volna egy kortyot sem, rögtön rávágtam volna, hogy nem. De mivel nem ez volt a helyzet, remegő lábakkal álltam fel és igyekeztem azt mutatni, hogy én nagyon bátor nagyfiú vagyok. Még ha nem is bátorság kérdése, önmagamra nézve igenis az.

- Ennyi! - kezdett tapsolni Jimin, Seokjin pedig visszaült a székre amikor a kezembe fogtam a mikrofont.

- Válassz számot! - mutatott a laptopra Namjoon. Úgy látszik ő is kíváncsi lett, mi fog ebből kisülni.

Hát még én.

Pár percig elgondolkozva meredtem a billentyűzetre, mert persze ilyenkor egy dal sem jut az eszembe, pedig nagyon is szeretek zenét hallgatni. Aztán lelki szemeim előtt megjelent a dal, amit olyan sokszor hallgattam az elmúlt két évben, hogy akár kívülről is el tudnám énekelni. Mert akkoriban leírta az érzéseimet...

Beírtam a keresőbe Big Bang If You című számát.

A tenyerem izzadni kezdett, ahogy felhangzott az első dallam és hirtelen túl sok emléket juttatott eszembe. Azok a sírással töltött órák, amikor bezárkózva a fürdőszobába sajnáltam magam és ezt a dalt hallgattam. Csak kellett valami, ami hasonló ahhoz, ami én voltam.

Hátat fordítva a fiúknak kezdtem énekelni, remegő, érzelmekkel töltött hangon, de ahogy a dal vitt magával, én úgy éltem bele magam minél inkább. Semmi másra nem figyeltem, csak az emlékeimre, lassan újraélve minden kínzó pillanatot. Mintha azok a hangok, amik elhagyják a számat, azok a szavak, amik túl sokat jelentenek, megelevenednének előttem és mosolyogva mondanának búcsút, mert mindez már csak a múlt.

Aztán a dalnak vége lett, és én egy pillanatra elhittem, hogy sikerült lakatot tennem arra a ládára, amibe a keserű múlt emlékeit zártam.

Kíváncsian fordultam meg, mert túlságosan feltűnő lett a csend, ami a produkciómat követte, és csak reméltem, hogy nem azért, mert mindenki a házba menekült a hangom elől.

A mikrofont a mellkasomhoz szorítva, megilletődve találtam szembe magam a fiúk döbbent tekintetével.

- Mi. A. Fasz? - tagolta Jimin halkan, majd fájdalmasan jajdult fel, mikor Taehyung belecsípett a kezébe. - Hé! Mit művelsz?!

- Csak megbizonyosodtam róla, hogy te sem álmodsz - magyarázkodott Tae.

- Jungkook! Hihetetlenül jó hangod van! - kezdett tapsolni Seokjin, és őt követték a többiek, mire zavartan hajtottam le a fejem és éreztem, hogy az arcom lángba borul.

- Jó? - szólt közbe Yoongi erőteljes hangján. - Jó?! Ez rohadt messze volt a jótól!

- Mi? - hátrált meg Hoseok. Ijedten rezzentem össze, mikor Yoongi talpra ugrott és vádlón rám mutatott.

- Ilyen hangod van és hagytad, hogy én kornyikáljam el a szövegeimet! Mélyen meg vagyok sértve! - dobbantott egyet az egyik lábával.

Egy másodpercig sem vettem komolyan, mert miközben rám förmedt, a szája sarkában mégis megbújt egy mosoly és a szemei büszkén csillogtak.

- Van valami, amiben nem vagy jó, Jungkookie? - fonta össze maga előtt a karjait Taehyung. - Profin rajzolsz, úgy használod a kamerát mintha neked találták volna ki, és még énekelni is tudsz!

- Ez nem sok - vontam meg a vállam szerényen. Jól esett, hogy szépnek találták a hangom, még ha valójában nem is volt az.

- Na ide figyelj... - kezdte kioktató beszédét, azonban Jimin hirtelen felkiáltott.

- Jungkook a nyertes!

- Mi? De Seokjin még nem is... - értetlenkedtem, de a szavak a torkomra forrtak, ahogy Taehyunggal együtt felém iramodtak és két oldalról fogtak közre. - Huh?

- A nyertes csobban először - kacagott fel a rózsaszín hajú, a következő pillanatban pedig hideg víz terítette be az arcomat.

Kapálózva löktem fel magam a felszínre és egy jó adag vizet kiköpve, a medence közepéről meredtem rájuk.

- Na, most miért nézel így? - biggyesztette le a száját Jimin.

- Mert köcsög vagy - válaszolt helyettem Yoongi, aki idő közben Jimin mögé lépett és erre a pillanatra várt, hogy utánam lökje őt.

- Hé! - háborodott fel Taehyung, ahogy kezeit a csípőjére téve próbált mérgesen nézni.

- Mehetsz te is - rántotta meg a vállát Yoongi, és Taehyungot is a medencébe száműzte.

Aztán elégedetten biccentett és megfordult, mire nem törődve Tae játékával, miszerint mindjárt megfullad, ha Jimin nem menti meg, a medence széléhez úsztam.

- Yoongi! - szólítottam őt, mire azonnal visszafordult. Kérlelőn pislogtam fel rá, gondolatban üzenve neki, amit valószínűleg meg is kapott, mert ellenkezve kezdte ingatni a fejét.

- Biztos, hogy nem - mondta komolyan.

- Adsz egy csókot? - könyököltem a medence szélére, miközben csücsörítve emeltem feljebb a fejem.

Vonásai megenyhültek és nagyot sóhajtva guggolt le hozzám. Ujjait vizes tincseim közé csúsztatva hajolt az ajkaimra, mire vállába kapaszkodva élveztem egy másodpercig ajkainak édes ízét. Vállaira erősebben fogva mosolyogtam csókunkba és egy hirtelen mozdulattal rántottam be őt magam mellé.

- Jungkook! - kiáltotta idegesen.

- Az a nevem! - kuncogtam, miközben lábaimmal könnyedén öleltem körbe csípőjét és karjaimmal a nyakába kapaszkodtam.

- Ezt nem hiszem el... - morogta kelletlenül.

- Szeretleeeek - húztam el a szót, és egy vizes puszit nyomtam az arcára, hogy egy kicsit megenyhüljön.

- Utálom a vizet - fintorgott.

- Igen? - néztem le kettőnk közé, de amit láttam, arra még én sem számítottam. Tágra nyílt szemeim szinte itták az eléjük tárult látványt. Yoongi felsője teljesen a testéhez tapadt, megfelelő rálátást adva arra, amire kell... ami nekem kell... - Úgy látom pedig, a víz nagyon is szeret téged - motyogtam, ahogy elképzeltem, hogy ha nem lenne rajta az a póló, a vízcseppek miként szántanák végig bőrét.

- Mikre gondolsz te itt, amíg én a karjaimban tartalak? - vigyorodott el elégedetten, miközben két ujjával az állam alá nyúlt és felemelte a fejem, magára vonva bámészkodó tekintetem.

- Fogd be - forgattam meg a szemeimet, amint felfogtam kérdését, és ezzel együtt elért hozzám Taehyung és Jimin öröme, Hoseok bosszús, hitetlen szavaival vegyítve.