Elégedett nyöszörgés szaladt ki a számon ahogy a párnák közé zuhantam. Lehunytam a szemem és megnyaltam kiszáradt ajkaimat, miközben testem olykor megrándult a percekkel ezelőtt elért gyönyör utóhatásaként.

Mint egy jóllakott kisbaba, úgy kezdtem nyammogni mikor Nate egy törlőkendővel törölte meg a hasam, majd ledőlt mellém és a mellkasára vont.

- Elképesztő vagy - suttogta és a hajamba puszilt.

- Uhhum - hümmögtem laposakat pislogva.

Nate a kezébe fogta a telefonját és úgy tartotta, hogy én is lássak mindent. Válaszolt Dannek és Noelnek, akik vagy ötven üzenetet hagytak, ugyanis aggódtak értünk. Sikerült elfelejtenünk őket, de hát annyi minden történt amióta itt vagyunk... Ez nem a mi hibánk.

- Terveztünk valamit a délutánra? - kérdezte, mire az órára pillantottam.

- Taehyung meghívott magukhoz grillezni - mondtam úgy, mintha egy egyszerű, mindannapi tényt közölnék. Így voltam én. Nate már nem éppen.
Teljesen megfeszült alattam és még levegőt sem vett pár pillanatig.

- Ugye egyértelmű, hogy nem megyünk? - kérdezte. Felemeltem a fejem és értetlenül néztem rá.

- Miért?

- Hogy miért? - döbbent meg. - Jungkook, amnéziás vagy? Mi történt tegnap?!

- Azt mondta, hogy nem haragszik senki, szóval nem vertem nagy port - vontam meg a vállam.

- Mondta? Mikor beszéltél te vele? - ráncolta össze a homlokát.

- Írta - javítottam ki magam.

- Honnan van meg a telefonszáma?

- Hát... - elképedve meredtem rá. - Nem úgy... megtalált a Facebookon...

- Oh - bólintott, mire alig észrevehetően könnyebbültem meg. - Ott lesz az a gyökér is. Ha meglátom, belelépek a szájába - morogta.

- Woah, nyugi - simítottam végig fedetlen mellkasán. - Szerintem elég volt az, amit tőlem kapott.

- Messze nem elég - fortyogott tovább. - Legszívesebben megfojtanám.

- Nate, te nem ilyen vagy - ingattam a fejem.

- De, ha rólad van szó.

- Akkor a kedvemért ne bántsd - hajoltam a nyakához és apró puszikkal kezdtem beborítani finom bőrét.

- Miért nem akarod? Egy pillanat alatt megtanulná, hogy hol a helye.

- Jobb a békesség, azt hiszem. És a többiekkel jóban vagyok - mondtam és hangosan felsóhajtottam, mikor a hajamba túrt.

- Mihez fogok én ott kezdeni?

- Hát velem leszel - néztem rá. - Majd mindent fordítok neked.

- Az úgy nem jó... - húzta el a száját.

- Akkor megtanítalak koreaiul - vigyorodtam el. - Mondd, hogy szia!

- Szia - kuncogott.

- Tökéletes! - helyeztem a tenyerem az arcára. - Most mondd, hogy éhes vagyok.

- Éhe... várj, éhes... mi?

- Vagyok.

- Éhes vagyok.

- Megy ez neked! - lelkesültem fel.

- Mit is mondtam? - vonta fel a szemöldökét.

- Éhes vagy - szélesedett ki a vigyorom.

- Uhh, amúgy igen - bólogatott szórakozottan.

- Csináljunk valamit - másztam le róla.

Gyorsan magamra rángattam a földre dobott alsómat és a pólómat, majd várakozva fordultam Nate felé.

- Ezt lehetne még egyszer? - csillantak fel a szemei.

- Nem - nyújtottam ki rá a nyelvem. - Gyere! - parancsoltam rá.

A szokásos menüt készítettük el, közben pedig több kifejezést tanítottam Nate-nek, és mutattam neki néhány dalt az itteni előadóktól. Annyit nevettem a kiejtésén, hogy a végén már fájt a hasam és muszáj volt leülnöm egy kicsit. Főleg, hogy kifigurázott, így még viccesebb volt.

Miután kitettük tányérra a csirkét és a salátát, leültünk az asztalhoz és mutattam neki videókat is, de kizárólag lány bandáktól. Nincs az a pénz, amiért fiúbandák táncát mutassam meg neki, még a végén féltékeny lennék... Szóval elindítottam azt a dalt, ami Taehyung csengőhangja és csillogó szemekkel figyeltem a hozzá kitalált koreót.

- Ők híresek? - kérdezte szemeit a telefonomon tartva.

- Mondhatni - tömtem a számba egy falat csirkét. - Tetszik ez a szám.

- Nem rossz - bólintott.

- Megnézzük a híresebbeket? - kérdeztem, de meg sem vártam a válaszát, máris a toplistára mentem.

Annyira belemerültünk a videókba, hogy ötkor kaptam észbe, hogy talán el kellene kezdenünk készülődni. Összeszedtem néhány ruhát és megálltam a szoba közepén, hogy az utolsó pár kortyot is megigyam az energiaitalomból.

- Ameddig készülődsz, előkeresem a fürdőnadrágokat - mondta Nate a telefonját nyomkodva.

- Nekem ne - ráztam meg a fejem. - Biztos, hogy nem fogok előttük levetkőzni.

- Akkor én se fürdök - sóhajtotta.

Összenyomtam a dobozt és miután kidobtam a kukába, bezárkóztam a fürdőszobába.

Először az arcomat rendeztem el, utána pedig magamra kapkodtam a ruháimat és kíváncsian néztem a tükörképemre.

Lenyúltam Nate egyik fehér pólóját, csak a változatosság kedvéért, de rossz ötlet volt. Fintorogva mértem végig magam és fejben megjegyeztem, hogy a fehér rohadtul kövérít.

- Nate! - kiáltottam.

- Igen?

- Idehoznád nekem azt a felsőt, amit indulás előtt vettem? - kérdeztem.

Hallottam, ahogy felnyitja a táskámat, addig gyorsan lekaptam magamról a bűnös ruhadarabot, mintha az ő hibája lenne, hogy kövér vagyok.

- Itt van - nyújtotta be az ajtón a saját ruhámat. Máris jobb...

- Kész vagyok - mondtam, és a cipőimért mentem.

- Ne vegyünk valami ajándékot? - kérdezte, mikor már a liftben álltunk. - Mégiscsak vendégségbe megyünk.

- Mi vagyunk az ajándék - mosolyodtam el.

- Te biztosan - kapta el a derekam.

Magához húzott egy rövid csókra, majd mikor kinyílt előttünk az ajtó, összekulcsolta ujjainkat.

- Holnap elviszlek valahova - szólaltam meg percek múlva. - Ne kérdezd, hogy hova, mert meglepetés - mondtam, mielőtt elkezdhetett volna kérdezősködni.

Igazából rosszul éreztem magam amiért itt vagyunk Koreában és neki minden új, különleges, én meg szépen lerövidítettem a városnézést... Nem akartam, hogy ezt az időt azzal töltsük, hogy a hotelben lézengünk, mert azt otthon is meg tudjuk csinálni, viszont arról sem tehetek, hogy Taehyungék felbukkantak. Szinte érzem, ahogy a fal, amit magam elé húztam, lassan omlik lefelé, főleg ezután az éjszaka után. A Taehyunggal töltött idő olyan érzéseket váltott ki belőlem, mintha visszamentem volna az időben és újra legjobb barátok lettünk volna. Igaz, sokat komolyodott és elég érdekes világnézete van, de ő Taehyung. Az én Taehyungom.

- Jungkook! - összerezzentem, amikor a nevemet hallottam. Annyira elgondolkodtam, hogy észre sem vettem, hogy megérkeztünk, és most Seokjin áll velem szemben dühös kifejezéssel az arcán. - Megcsináltam neked a legfinomabb ebédet, erre te képes voltál lelépni?!

- Öhm, bocsi? - hátráltam meg. Most tényleg ezért haragszik?

- Az összeset Namjoon ette meg... - ingatta a fejét rosszallóan, majd kilépett a kapun és megölelt. És ami a legfurcsább, hogy ezután Nate-t is a karjaiba húzta. - Helló, Nate!

- Szia - köszönt a barátom zavartan.

- Tae és Hobi előkészítették a kertet a bulihoz - mondta, miközben beljebb invitált minket. Végigvezetett a házon, egészen a hátsó ajtóig, amin kilépve szinte tátva maradt a szám.

A kert maga hatalmas volt, ami már csodálkozásra adott okot, de ahogy elrendezték kimondottan erre az estére, az egyszerűen csodálatos. Egy hosszú asztal kapott helyet oldalt, azon már apró finomságok voltak kis tányérokon. Mellette volt minden, ami a grillezéshez kell és az egész felett egy tetőszerűség állt, amiről nyárias díszek lógtak.  A másik oldalon, vagy inkább középen volt a medence, amit Taehyung említett. Minden tiszta volt és rendezett, pont, mint a házban.

- Ilyen kert kell nekem otthonra - suttogtam Nate fülébe, mire felkuncogott, de azért egyetértően bólogatott.

Taehyung és Hoseok a grillnél ügyködtek és észre sem vettek minket, csak mikor kilépett a házból Jimin és elég hangosan lepődött meg az ittlétünkön.

- Ti mi a halált kerestek itt?! - kért számon minket, én pedig megszeppenve pislogtam rá. Most meg mi baja van velem?

- Jungkookie! - kiáltott fel Taehyung, majd megkerülte az asztalt és a nyakamba ugrott.

- Taehyungie! - utánoztam le őt elváltoztatott hangon.

- Végre itt vagytok! Namjoon és Yoongi elmentek még húst venni, de már bármelyik percben itt lehetnek! - hadarta hiperaktívan és vállon veregette Nate-t.

Oké, ma mindenki fura. Kivéve én és Nate. Most kell összefognunk...