Gyerekkorom óta tudom azt, hogy amikor kínai emberek mosolyognak, eltűnik furcsa mód a szemük.

A világ különböző emberei, a különböző: tanításaik, megszólalásaik, küzdelmeik, harcaik, életvitelük, álmaik, hagyományaik, vágyaik, erősségeik és gyengeségeik fejlesztése és a jó és rossz értékelése és megtanulása, megtanított arra, hogy új módon ismerjük fel az életet, sok régi ötletet megváltoztatva, sok új ötletet alkothatunk, az élet pedig részben arra való, hogy ezeket az álmok ne csak a fejünkben létezzenek, hanem kézzel foghatóak legyenek.

Sok embernek gyönyörű a mosolya. Iskolánkban azt szokták mondani, hogy a mosoly a legjobb smink amit hordhatunk. Hogy egy embert a szeméből és mosolyából megismerhetünk. Jó érzés látni, hogy mindenki mosolyog, mikor egyszerűen az úton rá mosolyogsz.

Amikor valaki mosolyog, olyan, mintha a világon semmi rossz nem lenne, talán azért, mert őszinte és gyönyörű lehet egy mosoly.
És akkor jön létre az arany pillanat, amikor a mosoly az ajkán a szemekig felér. Sosem fogom megunni, elfelejteni végképp nem, hogy ezt a mosolyt látom, a szemében pedig ott tündököl az öröm, mint a hold a hegyi tóban...

Szem-mosolynak neveztem el. Ez a mosoly az örök boldogság és derű szimbóluma az elmémben.

Abban a pillanatban, amikor egy mosoly eléri a szemet,még ha kevesebb is, mint egy másodperc töredékén át tart, de az a pillanat akkor is isteni.