-Megjöttünk - Natasha leállította a kocsit az erdő szélén. Innen már gyalog kell mennünk.
A HYDRA bázis nem volt túl messze, de annyira sem volt közel hogy egyszerűen lehesenn megtalálni.
Jóval az erdő mélyén volt kiépítve, a földes színek miatt pedig azt hinné az ember hogy mégegy áthatólhatatlan fa sorba ütközött bele.
Itt már pár orosz mondatot is lehetett hallani a távolból néha léptek zaja is megütötte a fülünket.
-Itt már kiszúrhatnak minket. Legyetek óvatosak - szólt nekünk Natasha, majd Clintel egy másik bejáratot közelítettek meg.
Az épület belül sötét volt, és leginkább csövek állták az utunkat. Nagy valószínűséggel a legalsó szintén voltunk.
-Natasha hallasz? Clint? - szólt bele a kapitány a headsetbe.
-Igen Rogers tisztán és érthetően - halottam meg Natasha hangját az én fülemben is.
A kapitány intett hogy menjünk feljebb.
-Figyelj Ana. Az ami a kocsiban történt tudom hogy elég hirtelen volt a részemről, és nem így kellett volna megbeszélnünk. - a következő emeleten még mindig nem volt semmi, így haladtunk tovább.
-Nézd Steve nem kell magyarázkodni, és szerintem nem ez a legjobb pillanat hogy ezt megbeszéljük. Ha visszatértünk a toronyba. - nem tudtam befejezni a mondatot, ugyanis Clint hangja harsant fel a fülemben.
-Figyelem gerlepár egy csapat katona felétek tart jobbról. Olyan 7en lehetnek.
-Köszi Clint.
Ekkor hallottuk meg mi is a lépteket. Pár orosz mondat is elhangzott, de túlságosan elhadarta hogy értsék belőle valamit.
Előhúztam a két tőrt a tokból, majd Stevel a lépcsőfordulón vártuk a katonákat. Ha nem sietünk és valamelyikük segítséget hív akkor végünk.
Steve hezitálás nélkül leütötte a legelsőt akit ért, majd a többire támadott.
Az egyiket nekem is sikerült leszúrnom. Majd egy másik nekemrontott, megpróbálta kiverni a kezemből a tőrt.
Az érzékszervi gyorsan kapcsoltak. Belerúgtam a hasfalába, így elég messze került tőlem hogy ne tudjon megtámadni élből, de én őt igen.
A torkát vágtam el, majd megpördültem és a hasfalába szúrtam a másik kezembe lévő fegyvert a férfinak, úgyanis hátból támadott le.
-Szép munka. - bólintott elismerően Steve, majd folytattuk az elméletek átkutatását.

***

-Rogers mi fent vagyunk a legtetején de sehol semmi. - Natasha szólalt meg a headseten. Mivel az épületnek két szárnya van, ők az egyik részét kutatták át úgy látszik hasztalanul - Lassan felkel a Nap, vissza kell érnünk mire bárki is felkelne.
-Még egy emelet van hátra nekünk. Tasha ti várjatok meg lent minket. Ha sietni kellene legyen ott valaki.
Natasha egy halk rendbent motyogott, majd a készülék elhalkult.
-Menjünk.
A legfelső emelet a felforduláshoz képest elég csendes volt. Semmilyen mozgást nem igazán lehetett hallani, pár gép csipogásán kívül.
-Ez nekem gyanús. - Steve suttogva beszélt, nem igazán mert egyikük sem hangosan megszólalni.
Egy terembe benyitva, fényáradat zúdult rájuk. Nem volt széles, inkább hosszan helyezkedett el. A szélén pedig cella szerű szobák helyezkedtek el, rácsok helyet üveg, vagy valamilyen átlátszó anyag volt.
Kevés cellában volt ember, a legtöbb félholtra verve, így nem is fogták fel a két idegen érkezését.
-Bucky? - a terem egyik legvégén elhelyezkedő cellánál álltak meg, ahol a hosszú hajú férfi idegesen járkált fel alá.
-Kérem ne töröljenek mégegyszer, esküszöm hogy a célpont majdnem megvolt csak a Bosszúállók.. - nem fejezte be a mondatát. A felismerés beütött nála. - Önök nem HYDRA katonák.
A hosszú hajú előszőr Stevere nézett, majd a lányra.
-Önt kellett volna megölnöm - a katona érzéstelen arcal szólal meg, majd hirtelen rávág a fém kezével az előtte álló üvegre.
-Na hogy szedjük ki innen úgy hogy ne öljön meg minket. - Ana Stevere néz, hátha ő kitalált közbe valamit.
-Ha szabad akkor nekem lenne egy ötletetem - egy ismeretlen férfi hang szólal meg mögöttük.
Mindketten egyszerre pördültek meg, Steve a pajzsát kapta le a hátáról, a lány a tőrjeit vette a kezébe.
Az idegen védekezően felemelte a kezét.
-Nem hiszem hogy ismerjük egymást. Hagy mutatkozzak be. Baldr a nevem. A HYDRA alapítója.
-Ez nem lehet. A SHIELD adatbázisában a HYDRA alapítója már 30 éve halott.
-Nos igen. Mivel nem lehettem mindig itt, kineveztem magam helyett embereket akik figyelnek és nekem jelentenek. - ezzel a lányra néz - A halálhozó. Vagy mondjam inkább hogy Anastasia?
-Ismerem magát? - a lány nem tudta hova tenni a férfit. Ismerősnek tűnt de nem igazán tudta honnan. Egyedül azt érezte hogy rossz érzéseket kelt benne.
-Te engem biztosan nem. De én téged igen. Kreneannak számítasz. Legalábbis az univerzumban mindenki ezen a néven ismerte a fajtád. Az elementálok egyik alfaja. -
A lánynak iszonyúan elkezdett fájni a feje. Ismét. - A Kreneanok olyan lények akik uralnak egy egy kisebb elemet. Van aki többet is. Besorolástól függően. - Baldr a lányra néz, majd felemelő a tenyerét. Egy bolygó rajzolódott ki rajta - Ez a bolygó mára csak egy üres kődarab. Thanos kiírtotta az egész népedet. - lerakta a tenyerét ezzel eltüntetve a képet. - Te az elmét uraltad. A valóságot. Dehogy ne csak a szavaimat kelljen hallgatod.
Baldr pillanatok alatt odalépett a lányhoz, majd a két kezét a szeme felé helyezte.
Egy emléket mutatott neki. A sajátját.

-Baldrt keresem. Tudtommal itt szállt meg. - a fekete hajú lány a pultossal beszélgetett. Baldr a lépcső fordulóban gugolt és onnan hallgatta a beszélgetést. A jelzésre várt a csapatától, hogy végre tiszta lehessen a terep. [...] Mire a lány mészárlásba kezdett, ő már rég messze járt, bent az erdő sűrűlyében.

Az emlékkép végetért. De a lánynak egyre erősödött a fejfájása. Már már mintha a koponyája akart volna felrobbanni.
A lány lassan kinyitotta a szemét.
Steve eddig csöndben figyelte a történéseket, de ez most neki is szemet ütött. A lánynak megváltoztak a mozdulatai. Sokkal, kimértebb lett.
-Szóval. A valóság az lehet aminek én szeretném? - láthatólag ez egy költői kérdés volt. A lány szemei arany fényel ragyogtak mostmár.
Egy apró, de annál erőteljesebb kézmozdulatot tett Baldr felé.
-Nyisd ki Bucky celláját. - Baldr, lassú léptekkel, de megtette amit a lány mondott neki. Láthatólag tiltakozott a parancs ellen, de a testének nem tudott parancsolni.
A cella üvegajtaja lassan kinyílt, majd mielőtt a katona bárkit is meg tudott volna támadni, a lány elkábította.
Pár másodpercre rá pedig ő is kidőlt. Mostmár az előbbinél százszor erősebb fejfájással.