- Huh...Remélem még időben értem ide. - nagyot nyeltem és megpróbáltam semmi rosszra gondolni. Csak előre, és nem szabad az emberek szemébe nézni.

Kinyitottam a kocsma ajtaját és magabiztosan bementem, de legbelül úgy féltem, mint egy gazella az oroszlánok közt. Mindenki engem bámult, de csak pár ismerős arcot láttam. Hát igen, Roynak a kevert italai elég híressé tették Harmonyfieldet. Egy évvel ezelőtt elkezdett kísérletezni és ez jó ötletnek is bizonyult, mert a kocsma teli volt éjjel s nappal. Megálltam egy percre, hogy körül nézzek. Mégis merre van Jack?

Miközben megnéztem minden asztalnál ülő embert, valami iszonyú szagot éreztem meg, egy elég koszos társaságból áradt. Kezemmel eltakartam az orromat attól az orrfacsaró bűztől, még a legyek is elhullottak körülöttük. Igaz, én se fürödtem annyira gyakran, de ezek szerintem gyerekkorukban se mosakodtak, nem hogy most. Az egyik férfi a társaságból a szemembe nézett, gyorsan elkaptam tekintetemet és igyekeztem volna elmenni a környékükről is, de egy elég rekedt hangú, harmincas éveiben járó fickó megfogta a karomat.

- Szia kis lány. Mit álldogálsz itt egyedül? - megfordultam és az ismerős bűz csapta meg az orromat, de most olyan közel hajolt a koszos inges férfi, hogy még a tegnapi kajáját is éreztem. Barna vállig érő haja csomóban lógott és barna szemei teli voltak kéjvággyal. - Gyere, ülj az asztalunkhoz! Jól megfizetünk, ha még játszadozhatunk is veled egy kicsit. - ezt egy undorító mosollyal az arcán mondta és átkarolt. Izzadt ingje most érintkezett a bőrömmel. Majd nem lehánytam, amikor végre meg tudtam szólalni.

- Elnézést, de nem szeretnék az urakkal lenni. Egy fontos ügyben keresek valakit. Plusz megtenné, hogy nem ér hozzám! - nem szabadott volna felemelnem a hangomat, de már egyszerűen nem bírtam tovább elviselni ezt a fazont.

- Mit képzelsz te kis cafka! - megrángatott a karomnál fogva, mintha csak egy koszos rongyot akarna kiporolni.

- Hé! Engedj el te barom. - álltam ellen neki éskicsúsztam a szorításából. Alig bírtam megtartani az egyensúlyomat, olyan nagyerővel taszítottam el magam. Ökölbe szorítottam két kezemet, és elég gyorsanfelvettem a támadópozíciót. A pasi csak köpött egyet a földre, rám pillantottés végül ő is felkészült az ökölharcra. Az egész kocsma népe abbahagyta abeszélgetés, meg persze az iszogatást. Mindenki az első ütést várta, valakifogadott is, ha jól láttam mindenki az idősebb férfira szavazott. Ja persze,mintha tényleg ő nyerne. Sajnos vagy nem sajnos már kiskorom óta edzek és eztnem önteltségből mondom, de egész jól bunyózok. Egy nagyot belerúgtam a térdébe, amin nagyon meglepődött. Kicsit berogyasztotta a lábát és fájdalmasan felmordult.

- Huh! Nocsak, nem tudtam, hogy ebben a városban tudnak harcolni a nők. Mindegy, hiszen úgyis ellátom a bajodat, akármennyit pattogsz kis pondró. - jobb kezét belendítette és én el akartam hajolni, mikor egy magas idegen közém és a bűzlő férfi közé állt. Gyors mozdulattal megállította a felém tartó öklét a férfinak és egy szempillantás alatt kicsavarta a karját. A büdös fickó nagy fájdalmak közepette lerogyott a földre, fájó karját szorongatva.

- Ejnye-bejnye! Hát illik így beszélni egy kis lánnyal? Szerintem nem. - a cowboy ruhás fiú hozzám fordult és a kalapját is leemelte. - Mit csinál egy ilyen pöttöm, de erős lány egy kocsmában? - úgy mosolygott és húzta ki magát, mintha ő lett volna a szőke herceg a fehér lovon. Tényleg szőke a haja, de hiányzott a fehér ló mellőle.

- Ahhoz semmi közöd cowboy. Köszönöm a felesleges segítséget, most azonban mennem kell. Megkeresem az illetőt, aki nagyon NAGYON sok pénzzel tartozik. - biccentettem és kikerültem a nálam jó pár évvel idősebb férfit. A kocsma végébe baktattam, mert csak ott nem kerestem még, drága, léhűtő bátyámat. A szőke férfi azonban nem adta fel és követett. Milyen makacs...ez tetszik.

- Elnézést, ha az utadba álltam vagy ilyesmi. Biztos elintézted volna egy idő után, de úgy gondoltam valami jót cselekszek. Ahogy én szoktam mondani minden nap egy jó tett, távol tarja a sheriffet! - magyarázta miközben mellém sietett. az egészet úgy mondta, mintha ez olyan vicces lett volna. Jóképű, de ha nem fogja be a száját én magam fogom megetetni a kalapjával. Egy sóhajtás hagyta el a számat és megálltam, karba tett kézzel néztem fel a magas "megmentőmre". Ha belegondolok nem is ő magas, hanem én vagyok ilyen alacsony.

- Hm. Ha ennyire tudni akarod, most a bátyámat keresem. Körülbelül 7 láb magas, barna haj és szem. Nagyon hasonlítunk, szóval nem lesz nehéz megtalálni...legalábbis nem lenne. Most viszont nem találom sehol. - mondtam el neki Jack kinézetét. Bár nem értem, miért hisz még nem is ismertem.

- Mi a neve? Mert ha elég hangosan a nevét kiáltjuk,biztos meghallaná. - mosolygott a férfi. 

- Mi van? Ez...ez hülyeség! Egyrészt ki tudja hány Jack van itt, másrészt ez elég kínos lenne, ha elkezdenénk ordítozni, mint valami elmeroggyantak. - én nem tudom eldönteni, hogy a férfi agya egyenlő egy szamáréval vagy csa-

- Pedig ez sokkal egyszerű lenne, gondolj bele. - megfogta a vállamat és kacsintott egyet. - Több időd lenne, hogy velem beszélgess. Mármint, még be se mutatkoztam. A nevem Logan Winston. - nyújtotta felém a kezét, én pedig rögtön meg is ráztam azt, hogy túl legyünk a bemutatkozáson.

- Elisabeth. Viszont van egy jobb ötletem a kiabálás helyett. A pulthoz. - azzal elindultam a bárpult felé, ahol már Bonnie lebzselt. Ő biztos tudja, hol lehet. Bár kezdek kifutni az időből. Remélem még időben elkaphatom a grabancát Jacknek és leállíthatom, még mielőtt elherdálná az összes pénzt. A barátnőm észrevett az asztalok között és intett egyet.

Mikor oda értünk újdonsült barátommal, Logannel, Bonnie neki kezdett a szokásos mondókájának, amit begyakorolt.

- Helló! Miben segíthetek? Esetleg egy kis kevert italt adhatok? - ekkor neki dőlt a pultnak és vigyorogva a mögöttem álló férfinak a szemébe nézett - Ejha Lis! Nem néztem volna ki belőled, hogy ilyen helyes pasikkal lófrálsz...

- Még mielőtt bármi mást mondanál. Logannek hívják az orvosi piócámat és felőlem flörtölhetsz velem. - ekkor arrébb lépetem egyet, hogy Logan is elférjen, ne pedig a hátam mögött legyen. Már nyitottam a számat, hogy kikérdezzem Jack hol létéről Bonniet, amikor is a cowboy megszólalt.

- Ho-hogy én pióca?! Ez nem igaz... - sértődötten odatoppant mellém és összeráncolta homlokát és összehúzta két szemöldökét. Rápillantottam és mintha egy férfi testben lévő, de gyerek lelkű személyt láttam volna. Úgy toporzékolt, mintha most vettem el volna a kedvenc játékát.

- ORVOSI pióca...- javítottam ki Logant és megpaskoltam a bal felső karját, mert, hogy csak addig értem el. A célom a válla volt, de nem akartam ott nyújtózkodni...az túl kínos lett volna. - Az a jobbik fajta, akikért hálásak az emberek, hogy rajta csüngnek.

Logan arca megváltozott, ahogy elmagyaráztam neki a hasonlatomat. Megfogta a kezemet és felragyogott az arca. A mosolya miatt egy kis pír került az arcomra, nem volt túl feltűnő, de drága barátnőm észrevette.