Középiskola első éveimet megfigyeléssel töltöttem, egy érdekes és fura figurát követtem mindenhová ahová csak tudtam. Ez az ember, ha lehet annak mondani, természetfeletti ereje miatt olyan nagyon híres, hogyha csak meghallják a nevét már reszketnek a félelemtől. Nagyon hamar felkapja a vizet és akkor tör-zúz maga körül. A neve Heiwajima Shizuo. Veszélyes egy fazon, de van egy még furcsább alak aki még fel is szereti piszkálni, aztán megy a harc.

Hosszú fekete hajam félkontyba fogtam, zöld szemeim csillogtak a napfényben és vidáman mentem az osztályterem felé, ez már a második évem és elhatároztam, hogy beszélni fogok vele.

Akkor még nem tudtam, hogy ennél nagyobb szerencsém is lesz. Ahogy beléptem az osztályterembe, kicsit furcsa volt a légkör. Ekkor vettem észre a szőke tincseit és a már megszokott arcát. *Hogy ilyen szerencsém legyen.* Aztán hirtelen barátném ugrik a nyakamba. - Szia, Miyuki. Király, megint egy osztályba kerültünk. 

- Igen, ennek nagyon örülök.

Aztán bejött a tanár, mindenki bemutatkozott. Szerencsére sok barátnőmmel kerültem megint egy osztályba, úgyhogy nem az a teljesen idegen osztály lesz nekem. De azért hogy Shizuo az osztálytársam lett az nagyon meglepett. Sok barátom van és nem lehet azt mondani, hogy nem szeretnek a emberek. 

Aztán a barátnőm böktösött meg. - Miyu-chan, az a rémisztő srác az osztályunkba jár, tudod akiről mindenki beszél. 

Erre elmosolyodok. - Nem is olyan ijesztő.

Erre furcsán méregetni kezd. - Jaj, te. Mindig csak a jót látod másokba.

Csak mosolygok. 

Teltek a napok, a suli elkezdődött és mindenki bele vetette magát a tanulásba, én meg csak azon gondolkodtam, hogy fogom meg szólítani, érdeklődésem tárgyát.
Még mindig azon aggódtam, hogy akar-e egyáltalán velem beszélgetni. Eddig azért se mertem megszólítani, mert úgy éreztem nagy a távolság köztünk és biztos hülyének gondolna ha csak úgy egy random csaj leszólítaná. *Hogy szia, leszünk barátok?* Hát ez azért elég gáz lenne. De most hogy osztálytársak lettünk, azzal már nincs semmi gond, ha megszólítom. 

Aztán egyik nap eljött az én időm, teljesen véletlenül. A suliba maradtam mert elvesztettem a kedvenc kulcstartomat és keresés közben, teljesen elkalandoztam. És persze, mint ilyenkor sose figyelem az időt, úgyhogy már csak arra eszméletem fel, hogy lassan zárják a sulit. Úgyhogy gyors tempóba siettem kifele, mikor meglátom őt az udvaron. Pont néhány srácot intézet el és a rakás közepén állt, körülötte meg mindenki félájultra volt verve. Csak mosolyogtam. Aztán minden bátorságomat elő véve szólaltam meg. - Szia!

EZ AZ ELSŐ TÖRTÉNETEM AMIT IDE FELTÖLTÖK. REMÉLEM AKI OLVASSA TETSZENI FOG NEKI. KRITIKÁT FOGADOK.

KAYAKO ÜDVÖZÖL.