Eljött az a nap is, hogy Shizuo és én egy asztalnál együnk, a szüleimmel. Apa eléggé rossz arcot vágott, miután anya beadta neki, hogy meghívott egy fiút ebédelni. Egyből jött is a fagatás, hogy ki az, mi van köztünk, stb. Egyből mondtam apának, hogy csak barátok vagyunk, de hát jó apai szeretet vagy épp aggódás, nem nagyon akart nekem hinni. És már csak azt vártam mikor robban fel igazán, mondtam is neki, hogy anya a hiábás ő hívta meg. Erre anya teremtett le, hogy csak megakarja ismerni. Miért is kell mindent túl kombinálni..
Miért ne lehetnék én és egy srác csak barátok, miért kell már mindenkinek egyből arra gondolni, hogy mi biztos járunk.
Anya persze kiakart fagatni, hogy milyen, meg stb...de én nem hagytam magam.
Aztán eljött a nagy nap... és már a suli előtt vártam, nem a megszokott iskolai egyenruha volt rajtam. Egyik kedvenc öltözékem virított rajtam. Egy bordó szoknya, egy fekete felső, ami a kedvenc nyakláncom díszített. Két kis copfba fogtam hajam és elől egy csatt foglalat helyett.

Mikor Shizuo megjött, kicsit el is pirultam, igazából nem tudom miért, csak hát így még nem látott és lehet nem fog neki tetszeni.

Shizuo:
Kicsit zavarban voltam míg otthon készülödtem, valahogy nem tudtam, hogy mit vegyek fel, az iskolai egyenruhámban csak nem mehetek, az elég fura lett volna. Kasuka kérdezte is, hogy hova készülök szombaton, mikor ilyenkor általában nem megyek sehova. Mikor elmondtam, hogy egyik osztálytársamhoz megyek, meg is lepődött jócskán. De úgy láttam örült annak, hogy nem egyedül vagyok és hogy megyek valahová. Csak én voltam teljesen nyugtalan. Egy egyszerű farmer mellett döntöttem aztán egy felső és rá egy pulóver, nem volt feltűnő öltözék, úgyhogy úgy indultam neki az útnak, mintha akasztásra tartanék.

Ahogy sétálok a távolból megpillantok egy szép lányt, a ruhája csinos volt és még ha nem is volt feltűnő, neki nagyon jól állt, de mikor közelebb érek akor látom csak meg, hogy Miyuki az. Teljesen ledöbbentem. Nagyon aranyosan állt neki ez a ruha, tényleg szép ez a lány, fogalmazodot meg bennem. De miért van akor rossz érzésem, ez a lány még is mit akarhat, pont tőlem. De nem tudtam ezen sokat gondolkodni, mert észre vett és felém fordulva, boldogan integetni kezd. Még hirtelen a szívverésem is megállt.
- Szia. - köszöntöm.
- Shizuo, szia.
- Remélem nem régóta vársz..
- Nem rég jöttem, úgyhogy nem.
- Akor jó. Csinos vagy. - nem is tudom miért mondtam ezt ki, de kicsit belepirultam.
De őt is megleptem... Aranyosan elpirult. Ez jutott eszembe legelsőnek. De gyorsan el is hessegetem ezt a hülye gondolatot.

Miyuki:
Kicsit meglepett a dicsérete, de örültem is neki.
Szép lassan elindultunk a ház felé. Láttam rajta, hogy eléggé feszeng és ideges. Azt akartam, hogy egy kicsit jobban érezze magát, így bele karoltam és rá villantottam ezer wattos mosolyomat. - Nyugi, ne aggódj. Nem lesz semmi baj. Szüleim néha kicsit túlzásba tudják vinni a dolgokat, de nagyon kedvesek.
De a tervem nem úgy sült el, ahogy akartam szerintem most még idegesebb lett, mint gondoltam. Nem kellett volna csak úgy hozzá érnem, hogy rá se kérdezek. Elengedtem és egy halk bocsánatot is elrebegtem. Nem akartam, hogy rosszul érezze magát. Úgyhogy kitaláltam valamit..
- Mi lenne, ha beugranánk ebbe a kávézóba? - mutatók a másik oldalon lévő üzletre. - Rá érünk még. Mit szólsz?
Csak bólintott, úgyhogy elindultam a másik oldalra és ahogy beléptünk, rendelést követően leültünk egymással szembe. Csendben szürcsöltem az kikért folyadékot, miként Shizuot néztem, aztán ki az ablakon, utána megint a fiút.

Kicsit még mindig bántott az a fránya lelkiismeret. - Sajnálom, hogy a megkérdezésed nélkül, beléd karoltam.
Ekkor már ő is rám nézett és elmosolyodott, azt hittem egyből leesek a székről vagy vissza köpöm az italt.
- Nem történt semmi.  Csak meglepődtem. Nem akarom, hogy emiatt rosszul érezd magad.
Erre kacagni kezdek. Shizuo biztos nem tudta mit nevetek, mert elég fura arcot vágott.
- Örülök, hogy ezt kitárgyaltuk.
Ezek után csendben ittunk meg mindketten a kikért italt, aztán tovább álltunk.
- Figyelj, apa néha kicsit ijesztő tud lenni. Főleg, ha rólam van szó, de amúgy kedves is tud lenni. Csak hát, kicsit szigorú. Úgyhogy még most kérek bocsánatot, ha kellemetlen lesz neked.
- Oké. - bólint kicsit határozatlanul.

Mikor oda értünk, egy percre megállt a ház előtt, én hagytam neki, hogy össze szedje magát.
Már el is felejtettem milyen közelről, mindig a távolból figyeltem és féltem hozzá szólni. Nem a nagy ereje miatt, valamiért az sose zavart és még tetszett is hogy más mint a többiek, hanem féltem, hogy hülyének nézne, hogy a barátja akarok lenni. Mikor megérinti a vállam.
- Jól vagy?
- Persze - persze.. mehetünk? - nézek előre, ő csak bólint, úgyhogy kinyitottam az ajtót és beengedem, olyan érzésem volt, hogy ha tehetné elszaladna egyből.
Mikor megjelentünk anya egyből jött is köszönteni.
- Szia, Shizuo.
- Jó napot asszonyom.
Hirtelen majdnem elnevettem magam, még hogy asszonyom.
Hallom hogy anya kuncogott egy kicsit és úgy folytatja. - Nyugodtan hívj Tamarának.
- Jó.
Levettük a cipőt és bentébb mentünk. Apa ott ült a fotelben és újságot olvasott, vagy is szerintem csak úgy tett. Ránk nézett, aztán Shizuora.
Shizuo kicsit megtorpant apám szúrós tekintettétől és meghajolva mutatkozik be, apám hümögött párat és felállt. A fiú elé sétált, és a kezét nyújtva mutatkozik be. - Usami Takeru.
- Köszönöm a meghívást.
Apám szerintem már mondana valamit, de anyám egyből leinti és meg is szólal.
- Szívesen. Na gyertek megtérítünk, és ehetünk is.
- Segíthetek valamibe? - kérdi egyből Shizuo.
- Nyugodtan ülj le Miyukival a nappaliba ezt mi megcsináljuk. - rángatja magával apámat.
Nevetem egy jót, anya tuti leszidja, hogy ne legyen mogorva a vendéggel.
Shizuo vigyáz ülésben ül, mikor mellé huppanok megugrik.
- Remélem nem érzed itt rosszul magad.
- Jól vagyok. Köszi, hogy aggódsz.
Csak mosolyogtam. - Nem baj, ha beszélgettünk egy kicsit?
- Nyugodtan.
- Milyen dolgokat szeretsz csinálni sulin kívül?
- Hát szeretek sétálni, és csak remélni tudom, hogy nem találkozok össze Izayaval vagy valami bandával. Amúgy nem is tudom, szeretek enni, de ritkán járok el. És te? Igazán hobbim...- gondolkodik el.
- Hát én szeretek olvasni, futni és van néhány dolog amit csinálok még..- válaszolok míg ő gondolkodik.
Aztán akarnék még kérdezni, de anya pont akor toppan be. - Na, gyertek gyerekek. Kész van minden.
Mikor bementünk apa már ott ült és várt minket.
Csendben megebédeltünk semmi fenforgás nem volt, már kezdtem reménykedni mikor apa neki kezd.
- És neked hogy megy az iskola? Milyennek az osztályzataid? Hallottam, hogy a lányom osztálytársa vagy.
- Hát a kettes mindig meg van. - mondja kicsit halkan.
- Tudod, hogy a lányom osztályelső és az iskolában harmadik.
- Na, de apa. A jegyek hogy kerülnek a képbe. Szerintem nem mindenki lehet jó tanuló, de sok más jó tulajdonsága attól még lehet. - mondom kissé idegesen.

Shizuo:
Meg is lepet, hogy így kiállt mellettem most már tényleg nem értettem ezt a lányt és hogy mit akarhat elérni. De azért legbelül jól esett a dolog. Kicsit aggódtam az este miatt, de nem sült el olyan vészesen, mikor végeztünk, anyukája mondta, hogy nyugodtan vezessen körbe és beszélgessünk. Hát nem ellenkeztem mentem Miyuki után. A mi házunkhoz képest ez egy palotának tűnt.
- Szüleid mit dolgoznak, ha szabad ilyet kérdeznem? - Ez már itt motoszkált a fejembe és most hangot is adtam neki.
- Anya ügyvéd, apa meg üzletvezető.
Kicsit elsápadtam "Basszus ez azért már valami.. és akor én mit keresek itt." Most már értettem az apja kérdéseit, pedig még a lányával se járok. Mintha lenne arra esélyem, kuncogok hülyén.
Mikor megállunk egy szoba előtt. - Hát ez meg az én szobám. - nyitja ki az ajtót és még fel se fogtam be mentem. Hirtelen kicsit el is pirultam még sose jártam egy lány szobájába se, még hogy ott, még beszélni se szoktam velük.
- Jól vagy? - hallom meg kissé aggódó hangját.
- Persze.
Nem erre a szobára számítottam, ahogy eddig láttam azt hittem valami csilli-villi, elvarázsolt helyre fogok csöppenni. De ez a szoba elég nyugtató aurát árasztott, meg is lepett. A szoba halvany piros volt, szürke bútorokkal és egy ágy teli plüssel, az egyből leesett hogy imádja az ilyen plüss ízéket. Néhány menő autós és motoros poszter, anime figurák a vitrinben és az íróasztalon, könyvek és füzetek szerte szét. Kellemes kis közeg volt.
- Hát nem erre számítottam. - mondom ki hirtelen, pedig nem akartam kimondani.

Miyuki:
Felkuncogok, azt gondoltam. De húzni akarom kicsit az agyát, ördögi mosoly kíséretében szólalok meg.
- Hát tán valami csicsás csaj szobát vártál?
- Hát igen. - néz el.
Rá mosolyogtam. - Bocs, már hogy csalódást okoztam... - húzom fel az orrom.
- S- sajnálom. Nem akartalak megbántani.
Pár másodpercig komolyan nézek vele farkasszemet, aztán nem bírom tovább a kétségbeesett arcát és felnevetek. - Bocsi - bocsi...nincs semmi baj. Csak vicceltem..
Erre felmordul és elnéz. - Miért csinálod ezt?
- Tessék?
- Mi az nem hallod? Tán fogadtál a kis barátnőiddel, akik folyton körülötted legyeskednek... Hogy megtudod- e szelíditeni a szörnyeteget. - morogja.
Ledöbbentem teljesen, nagyon rosszul esett a dolog. - Ilyenek látsz? - csuklik el a hangom.
Hangom megváltozására Shizuo rám néz és teljesen lesápad. - M- Miyuki.. én..

Mikor apám lép be. - Kicsi leányzó...- de akor megpillant és a düh hirtelen hatalmasodik el rajta. Shizuora kapja a fejét.
- Mit csináltál vele? - szűri fogai közt a szavakat.
- Én... - először rám, aztán apámra néz, biztosan teljesen bepánikolt, de most képtelen vagyok megszólalni. Csak sírtam, mint valami hülye, pedig nem akartam félreértést, se mást...de most a szívem belesajdult a fájdalomba.
Ekkor hirtelen kiszalad az akkor megérkező anyám mellett.
Anya pislogott értetlenül, aztán dühösen apára néz. - Mit csináltál Usami Takeru.
- Mii...nem is én...- mutogat. - Az a fiú volt.
Ekkor anya rám néz. - Mi történt kicsi szívem?
Anya kitessékelte apát a szobából. Én eközben még mindig ugyan abban a testhelyzetben, lefagyva bőgtem, mikor anya oltalmazóan karjaiba zár. Álltunk egy darabig, aztán leültett.

Nyugtatott, simogatta a hátam, míg abba nem hagytam a sírást.
Mikor kicsit jobb volt, elmondtam mi történt.
- Hát ez nem volt szép tőle, de úgy tűnt nekem nehezen teremt kapcsolatokat. De remélem, azért nem adod fel...
- Tessék?
- A barátja akarsz lenni, ugye?
- Hát..
- Tudod kicsim, lehet megijedt szegény. Ahogy látom, nem barátkoznak vele túl sokan.. Szerintem csak megijedt, hogy talán rosszat akarnak tőle. Lehet ez nem igaz rád, de szerintem sokat bántották már. És csak védi magát.
- Hát lehet...- nézek el, most még nem tudom mi legyen.
- Kicsikém, a nagy szíved áldás és ezt szerettem benned legjobban. Úgyhogy, nyugodj meg. - simítja meg a hátam anya. - És ne add fel picuri. - kacsint anyám egyet.
- Még hogy picuri. - fújtam fel magam.
Erre felnevet. - Na pihenj egy kicsit. Holnap elmegyünk vásárolni kettesben, oké?
- Jó. - bólintok.
Aztán kimegy, hallom hogy apával veszekszik egy kicsit, aztán csend lesz.
Lefekszem és a fal bámulása után, elővettem egy könyvet, hogy eltereljem a gondolataimat.

Shizuo:
Megrikatam...hát én tényleg egy hülye idióta vagyok. Lehet az egyetlen lányt zavartam el magam mellől, aki hozzám mert szólni. De miért kellett ilyen szörnyetegnek lennem, tényleg igazuk van az embereknek. Lehet nem is kéne léteznem. Nagyokat sóhajtottam és az utcán léderegtem, nagyon rossz érzés volt most a szívembe...mardosott a lelkiismeret.
Mikor valaki belém jön. - Bocsi...- mondja egyből, valahonnan ismerős volt a hangja az illetőnek.
Megfordultam és egy ismerős vörös szemek néztek rám. - Izaya..- morgok.
- Shizuo? - néz rám, úgy látom felismert már, de miért van meglepve. És Shizuo?
Bámultam egy darabig.
- Mit nézel? Mi van?
- Megrikatam egy lányt..- csúszik ki a számon. "Miért is mondom el ezt neki? Pont neki.."
- Tessék? - néz ledöbbenten.
- Semmi...- mondom egyszeriben és odébb is állnék, de Izayanak gyorsabban járt el a szája.
- Nem is tudtam, hogy a másik nem is szóba áll veled...- most hangja nem csengett lekezelően vagy gúnyosan, csak a mély meglepetésség tűnt fel nekem.
Aztán folytatja... - De ezt miért nekem mondod el? Ez a téma messze áll tőlem. - kuncog.
Kicsit meglepett ez a nyíltsága.
- Csak úgy kicsúszott..bocs. Felejtsd el..
- Ezt inkább közölted, mint kicsúszott, de oké... - von vállat.
- Mindegy hagyjuk.
- Oh, a kis Shizu-channak tanács kéne. - vigyorog rám.
Felmorgok. - Ne gúnyolodj.
Erre elővette a legirritálóbb mosolyát és nekem se kellett több, hogy elboruljon az agyam. Neki rugaszkodot, én meg utána és megint egy nagy csetepaténk lett. Olyan 8 felé, eltűnt, én meg megint ott maradtam árván. Néha még mindig meglep, hogy így eltud tűnni. Haza érve, néma csendben mentem be a szobámba. A kergetőzés elterelte a gondolataimat egy darabig, de most megint eszembe jutott, hogy mennyire hülye is voltam.
De most Izaya fura volt, és lehet csak behallucinálom,de lehet azért húzott fel, hogy egy kicsit kiürüljenek gondolataim.
Megráztam a fejemet. - Mindegy. - jelentem ki.
Aztán Miyuki szomorú és könnyáztatta arcát látva aludtam el. Hát megmondva az igazat, nem volt kellemes.

Bocsi a késő hozatalért... remélem tetszeni fog.
Amint tudom hozom a kövi részt.