A következő nap kétséggekel keltem fel, de hogy hozam fel Shizuo-nak anyám kérését, méghogy kérés inkább parancsát. Nevetek fel magamban és elkezdek készülni. Lassan és lomhán készülödök, lehet hogy el kéne sülyednem szégyenemben, főleg azért, mert ismerem apámat, így még őt is hallgathatom. Ahogy készülödtem, lementem, reggeliztem, aztán el is indultam. Az út közben zenét hallgattam és gondolkodtam, mikor egyik barátnőm lépett oda hozzám, kissé megráz, hogy figyeljek rá.

- Á, szia.

- Szia, Miyu. - néz végig rajtam. - Valami baj van?

Csak elmosolyodok és legyintek. - Nincs semmi bajom, csak kicsit fáradt vagyok.

- Ó, csak nem bepasiztál?

Erre felnevetek. - Nem - nem. - közben kezemmel kalapálok magam előtt.

- Értem, de jó lenne, ha megismerkednél már a boldogsággal.

- Én, így is boldog vagyok.

- Tudom - tudom, de nem így értem. Majd megtudod. - mondja sejtelmes mosoly kíséretében.

A további utat csendben tettük meg. Ahogy beléptünk a suliba, ő az osztályterembe ment, én meg még a cipőmmel babráltam, de inkább egy bizonyos személy vártam. De már kicsit frusztráló volt ott ácsorogni csak így, ezért inkább én is elindultam a terem felé. Ekkor botlodtam bele Izaya-ba. Ettől a sráctól valamiért mindig kiráz a hideg, nem félek tőle nem ez van, csak valamiért nem szimpatikus, valahogy megtudom érteni Shizuo-t, hogy miért kergeti folyton. Bocsánatkérőn bólintottam és már indultam volna el mikor megszólal. Le is sokkolt, hogy hozzám szólt.
- Te miért beszélsz Shizu-channal?
- Tessék?
- Miért beszélsz vele? Nem félsz tőle?
- Nem félek és csak úgy. Nincs sok közöd hozzá.
Erre megvonta a vállát és ott hagyott, én meg még bambultam pár percet aztán tovább mentem.
"Hát ez mi volt?"
Leültem a helyemre és néztem ki a fejemből, majd a tanár is bejött és elkezdődött az óra. Most még az órák se tudták elterelni a figyelmemet, de voltam olyan szerencsés, hogy most a tanárok nem piszkáltak.
Shizuo csak a második óra végén jelent meg, kicsit piszkosan és ruhái gyűrödten simultak testére. Biztos voltam benne, hogy verekedett. Nem nagyon tűnt jó kedvűnek, és most kell piszkálnom, hát szuper lesz. Ha tehetném meg se kérdezném, de jól ismerem anyámat, úgyhogy inkább megyek és meghalok. Nevetek hülye fejjel és várom az ebéd szünetet.

Aztán eljött az ebéd szünet. Ahogy felsétáltam a tetőre, elsőnek csak bekucskáltam, hogy ott van-e az említett személy, de a tető üres volt. Valahogy ez megnyugtató volt, nagyot sóhajtottam. De aztán valaki megszólal a hátam mögött és rám köszön, annyira megijedtem a hirtelen jött illetőtől, hogy még meg se fordultam teljesen, majdnem el is estem. De az illető megragadta a karom és maga felé húzva megtartott. Ekkor megpillantottam Shizuot, ahoz képest, hogy milyen erős, nem is tartott, olyan erősen, biztos nagyon oda figyelt, hogy ne ártson nekem. Annyira meglepődtem, hogy pár másodpercig nem kapcsolt az agyam, csak mikor megszólalt.

- Bocsi, nem akartalak megijeszteni.

- Semmi baj.

- Mit kerestél?

- Á, semmit. - kezdek mentekeződni. - Csak néztem, hogy van-e valaki itt?

- Ebédelni jöttél?

- Igen. Feltételezem te is. - mutatok az ételes dobozára.

Bólint, mikor aztán észre veszük, hogy még mindig a karomat fogja, egyből elenged és mindkettőnk arcán pír jelent meg. Halványan elmosolyodtam és elindultam most már, hogy leüljek, ő meg követet. Csendben ebédeltünk meg, csak néha - néha váltottunk néhány szót. Aztán vettem egy mély levegőt és megkérdeztem ami a szívemet nyomta.

- Shizuo, szeretnék mondani vagy is kérdezni valamit. - szerintem elég kétségbeesett lehetem, mert egyből rám kapta a fejét.

- Valami baj van?

- Nem - nem... vagy is... - tartottam egy kis szünetet, mert tényleg nem tudtam, hogy adjam be. Aztán jött a hatalmas ötlet, ami miatt magamban megtapsoltam magamat. - Anya megakarja köszönni, hogy haza kisértél. És azt mondta, hogy szombaton rá érsz- e egy ebédre.

Szerintem Shizuo nem hitte el azt amit hall, mert vissza kérdezet. - Tessék?

- Anyaa, mondta nekem tegnap este.

- Á, nem szükséges. - úgy láttam zavarba jött, de ez valamiért tetszett. 

- Anya azt mondta, hogy csak nyugodtan.

- Hát...

Nem tudtam, mit akar mondani, már én is kezdtem aggódni, de aztán láttam, hogy megtörik a jég.

- Hát jó. Nem akarom vissza utasitani, nehogy megsértsem édesanyukádat.

"Basszus mi ez a hivatalos hangnem már." Nevetek magamban.

- Oké, akor szombat 2 óra, találkozunk a suli előtt.

Annyira örültem, hogy meg se vártam a válaszát, egyszerűen elszaladtam. Nagy megkönnyebbülés volt ez nekem és teljesen felszabadultan léptem be a terembe. Anyának egyből küldtem egy üzenetet, hogy elfogadta a meghívást. Amire csak egy mosolygos fejet kaptam válaszol, ami persze megint elkezdett zavarni. De nem akartam ezzel többet foglalkozni, úgyhogy gyorsan a táska mélyére süllyesztettem a telefonom.

Ezek után esemélytelenül telt a suli, úgyhogy mikor vége lett egyből haza indultam. Ahogy vártam a ház üres volt, de most nem zavart. Ettem, aztán tanultam, kicsit pihentem, aztán elment futni és egy kicsit edzettem is. Miután az se tudtott lekötni, mert folyton Shizuo érintése járt az agyam, emiatt folyton a karomhoz értem. Haza mentem, gyorsan letusoltam, aztán filmet néztem, és Shizuo pirult arcát látva nyomott el az álom. 

Miért??