Ma egy másik vámpír iskola tanulói látogatják meg az miénket. Elméletiekben abból a célból, hogy ők is törekedjenek majd az együttműködésre. Lefordítom: Idehívunk pár szúnyogot, hogy megmondjuk "Ne csípjed meg az embereket!", amire ők nyilván egyből rábólintanak. Hát hogy a halálba ne? 

Rajtam kívül, még három ember és velünk egyező számú vérszívó ácsorgott az előtérben, várva arra, hogy fogadhassuk a vendégeket. Természetesen a diákelnök is velünk volt, így némileg biztonságban éreztem magam. 

Összesen huszonnégy tanuló érkezett, plusz az igazgatójuk. Ők ketten rögtön megtalálták a közös hangot, s öt perc után régi cimborákként vihorásztak. Az eredeti  terv az volt, hogy együtt vezetjük őket körbe, és beszélünk nekik a nézeteinkről, de végül három embert osztottak mindenkire, s mindegyikünk máshol kezdte a körbevezetést. Velem egy Kim Woo Bin, egy Nam Joo Hyuk és egy Lee Jong Suk nevű srác tartott. Mind a hárman azok a tipikus szépfiúk voltak, akikért bomlanak a lányok. 

Jin szétosztotta, ki honnan fog kezdeni. Én a tornatermet kaptam. Mielőtt elindultam volna, a szobatársam megragadta a kezem.

- Rendben leszel? -nézett rám kölyökkutya tekintettel-

Nyugi Eomma, ha ismét a WC maradna csak hátra, a hígfosás kifogának sose rossz.

- Ne aggódj, jó munkát! -vigyorogva mutattam fel a hüvelykujjaim-

Elindultam a tornaterem irányába, s amint elhagytuk a többieket, nem tartott sokáig a csend.

- Hehe, legalább nem a külső, hanem az íz alapján választ barátnőt a fiúd. -torlaszolta el az  utam Woobin egy önelégült mosollyal-

Ez a srác hatalmas volt, ahogy a másik kettő is. Ha két fej különbséget mondok, talán még enyhének tűnök. Kusza, de jólfésült haja néhol belelógott a szemébe, és nagyon feszülni látszott az egyenruhája. A rosszfiús kisugárzás csak úgy áramlik róla. A drága parfüm szaga elegáns hatást kölcsönöz neki, de a kötözködő személyiségén ez mitsem segít. 

Kihalásztam zsebemből egy korábban Jintől kapott rózsaszín, mackós sebtapaszt, majd ráragasztottam az orrára, amire ő meghökkenten bandzsított.

- Akkor elég erős hagyma aromával regdelkezhetek. Szobatársak vagyunk. -igazgattam el rajta lelkiismeretesen-

A reakcóm iránti tetszését kifejezve elállt az utamból, mire én meghajoltam és tovább indultam.

- Hmm tökös...-hallottam a hátam mögül, még mindig Woobin-től-

Beérve a tornaterembe Joohyuk szeme hatalmasra nyílt. 

- Woáh! Van medence is? -mászott bele a képembe- 
- Persze, tőled jobbra, az ajtó mögött. -mutattam arra-
- Kipróbálhatom? -fogta meg vállaim, s örömében még metszőfogai is ki-ki leselkedtek-
- Hmm...-mértem végig, szinte levetkőztetve szemeimmel- Igen! -vigyorodtam el-
- Egyre szimpatikusabb vagy. -nevett fel hangosan Woobin-

Joohyuk egy életvidám, és remek humorérzékkel megáldott férfiú, aki leginkább egy nagyra nőtt ovisra emlékeztet. Bár szteroidmentesen atlétikus testalkata így is magára vonzza a tekintetem. Arca fiatalabbnak mutatja, mint ami, de ez csak még inkább elbűvölőbbé teszi. Ő biztosan egy olyan személy, akit mindenki kedvel, és az osztály bohócának gondolják. Olyan, mint én az előző iskolámban. Egy energiabomba, aki fényt hoz a társaságba. Bár egyben eléggé különbözünk, mivel én feledtébb lusta vagyok. Biztosan jóban lennék vele, ha nem én képezném a fő táplálékát.

Nem kellett kétszer kérni, azonnal ledobta a textilt, s fejest is ugrott a medencébe. Mi hárman, a szárazföldet választva mulattunk a házi delfinen.

- Chang Min igaz? Hívhatnak Minmin-nek? -szólalt fel, most először Jongsuk, aki azonnal letaglózott angyali mosolyával-
- Hehe, nagyon cuki. Tetszik! -lágyult el a szívem- 
- Az iskolátok gyönyörű, és ti is rendesnek tűntök. Őszintén szólva féltem, hogy az itteni emberek is rettegve fognak rám nézni. -kuncogta el magát, ami ámor nyilaként hasonlított keresztül a szívemen-
- Azt hiszem ez kivételesen az én érdemem. Próbálom rávenni a többieket, hogy ne húzzanak fel titeket, oktalan pánikkal. -húztam ki magam büszkén-
- Édes vagy. -símogatta meg a fejem tetejét, lehajolva a magasságomhoz-

Ismét a paradicsom életmódot választottam, ami az ilyen helyzetekben, már-már rituálé. Lee Jong Suk... Szárnyak és glória nélkül is olyan, akár egy földre szállt angyal. Elbűvölő minden mozdulata, s tökéletessége félisteneket meghazudtoló. Mindezek ellenére, még ellenállhatatlan humora is levesz a lábamról, s mintha kirúgnák alólam a talajt úgy olvadok el minden mondatától. Kultúrált nyálcsorgatásom közepette, kisegítették társukat a vízből, aki cserébe arcon fröcskölte őket. Jongsuk felhúzott felsőjébe törölközött meg, amit retinám 1,5-ös lassításban vetített nekem vissza.

Minő pazarlás, hogy egy ilyen isteni teremtés szúnyogként jött világra. A valóság elleni tiltakozásomat kifejezvén, hátrapördültem, s precízen kivitelezett mozdulatokkal bántalmaztam koponyámmal a falat.

A suli maradék részén is körbevezettem őket, így következhetett a hittérítés. Terjesztenem kellett az igét, az igazgató kérésének eleget téve, így a hátsó udvaron eléjük álltam, megköszörültem a torkom, majd belekezdtem.

- Szóval a suli lényege, és fő feladata, hogy az emberek és szúnyogok hosszan tartó békében éljék le az életük egymás mellett. Ezért fontosnak tartják, hogy az iskolaidő alatt is folyamatos kapcsolatban legyenek velünk, s így a jövőben kevesebb probléma adóthat, az egyszerűbb munkakörökbe való beilleszkedésnél.-fújtam ki a maradék levegőm-
- Szúnyogok? -kérdezte ijedten Joohyuk-
- Ehh... Ezt mondtam volna? Biztosan megakadt valami a torkomon, eléggé ki vagyok száradva. -színleltem erőltetett fulákolást- 

Hogy tudtam a legrosszabb pillanatban elsütni? Túl sokat használom, és megszokásból ezt mondtam. Szerencsétlenségemre senki nem tartózkodott a hátsó kertben rajtunk kívül, így ezúttal teremtettem magamnak okot a parázásra. 

- Mindjárt lemegyek hídba. Téged sem a szívinfarktus fog elvinni. -indult el felém, a tőle várható nyugodtsággal Woobin- 
- Keveset ittam ma, biztos attól beszéltem félre. -keztem el fürkészni a terepet, menekülési útvonalak után kutatva-
- Biztos? Pedig elég idegesnek tűnsz. -állt meg előttem, majd lehajolt a szintemre-
- Mert.... Mert mára esőt ígértek, erre egy felhőt se látok az égen. Fuu~h olyan mérges vagyok. -húztam össze szemöldökeim-

- Changmin végeztetek? -kiáltott az immáron sokadjára hősömnek nevezhető személy-
- Ige~n! -rohantam felé szélsebesen-

Hála Jinnek épségben érkeztem meg a többiekhez. Senkinél nem adódott gond, és mivel tetszett a diákoknak az iskolánk, az igazgatók közösen úgy határoztak, itt maradnak a külsősök két napig. Ami két nap ásó készenléti állapotot hirdetett meg számomra. Tudtam, hogy a beszólásom ezúttal nem úszom meg ép bőrrel. 

Woobinre pillantva épp az egyik ujját húzta végig a nyakán. Szerettem volna azt hinni, hogy ez azt jelentette nyakláncot akar nekem ajándékozni, de ez túl nemzetközileg ismert mozdulat, ahhoz hogy mást jelentsen. Vajon mennyibe kerülhet egy sírkő?

Az akcióban részvevő diákok, ma mind szabadnapot kaptak, azzal a feltétellel, hogy szórakoztatják a másik iskola tanulóit. Felmentük a  mi szobánkba, mivel mégiscsak Jin a diákelnök, így övé a fő felelősség. Mindenki helyet foglalt, majd Jin megkérdezte a vendégeinket, mit szeretnének csinálni. 

- 7 minutes in heaven! -jelentkezett azonnal Woobin, a fürdőszoba felé pillantva, mivel nem volt ehhez elég nagy szekrényünk- 
- Mindenkinek megfelel? -vizslatott a sorok között-

Esélyt se hagyva nekem a tiltakozásra bólintottak rá egyöntetűen. 

Woobin kezdett. Ő az iskolánk egyik vámpírdiákját pörgette ki, aminek látszólag a legkevésbé sem örült. Míg ők hét semmittevéssel töltött percre elvonultan, addig Jin belekezdett a következő körbe.

Kérlek én legyek az! Csak most az egyszer , könyörgöm! Ha most bemegyek, nyugtom lesz tizennégy teljes percig. 

Persze az ég nem könyörült meg rajtam, s ő is egy fiú tanulót sorsolt ki a másik iskolából. 

- Te jössz, Minmin! -riadtam fel Joohyuk hangjára-

Becsukott szemmel forgattam meg a palackot, s mire kinyitottam Jongsuk felé mutatott. 

Nos, hármuk közül ő az, akitől a legkevésbé tartok.

Boldogan váltottam fel Jin-t, naiv vigyorral az arcomon. Bezártuk a fürdőszobaajtót, majd néma csend honolt. Egészen pontosan harminc másodpercig élvezhettem a helyzetet. 

- Had találjam ki, azt gondolod megmenekültél, mert nem Woobint kaptad? - mosolyodott el ugyan olyan angyalian, mint azelőtt-
- Nos, azt hiszem ezt könnyű leolvasni az arcomról. -utánoztam én is a gesztusait, glóriaszegényen-

A kifejezése egyik pillanatról a másikra váltott angyaliból ördögire. Démoni vigyorral közeledett felém, kieresztett metszőfogakkal. Azonnal átértékeltem a helyzetet, és segítségért akartam kiabálni, mire ő a falnak szorítva befogta a szám. 

- "Hármuk közül ő az, akitől a legkevésbé tartok." Egyre édesebb. -suttogta a fülembe, miközbe fogaival közelített a nyakam felé-

A szabadon maradt kezemmel megengedtem, majd elzártam a csapot, amire Jin felfigyelt és berontott hozzánk.

- Ereszd el őt! -ordított rá dühösen-
- Mert ha nem, akkor mi lesz? Beárulsz az igazgatónknak? A fia vagyok. -kuncogta el magát, ismét angyalt tettetve-
- Arra nincs szükség, magam is meg tudom oldani. -változott át teljesen Jin-
- Állj le haver! Túl messzire mész! -avatkozott közbe Woobin, meglepő módon az oldalamra állva-

Ajjaj! Ez nem jó, át fogok változni! A szemeim hirtelen égni kezdtek, és a csuklómon a jelek már  kirajzolódtak. Jinen kívül senki nem engem figyelt, az ő arckifejezéséből ítélve viszont a szemeim már vörösre váltottak. Trabantlámpa pupillákkal bámult rám, mire én szomorúan lesütöttem szemeim, majd könnyűszerrel ellöktem magamtól Jongsukot, és rohanni kezdtem. 

Tudom, hogy nem a legjobb megoldás, hiszen már az is furcsa, ha egy ember képes letaszítani magáról egy vérszívót, de kevésbé feltűnő, mintha tűéles fogakkal vigyorognék rájuk. 

Reméltem, hogy Jin nem mondd semmit, de bíztam benne eléggé ahhoz, hogy ne aggódjam túl a helyzetet. A folyosónkon lévő, eddig teljesen feleslegesnek vélt mosdóig futottam, ahol bezárkóztam ismét egy fülkébe. Mivel nem tehettem mást, ezért csak vártam, amíg visszaváltozok, magyarázatra nem szoruló külsőmre. 

Mielőtt ez megtörténhetett volna valaki berontott hozzám. Ki más lett volna, mint a szobatársam.

- Changmin! Itt vagy? -dörömbölt be mindegyik ajtón-
- Itt vagyok, itt vagyok. -válaszoltam lazán-
- Láttam, hogy kiszúrta a szemeid, gyorsan el kell mennünk egy kórházba! -tépte le az ajtót a helyéről, miközben én csücsükéltem a lehajtott WC ülőkén- Ez rosszabb, mint gondtam! -bámult rám rémülten-
- Nem erről van szó, én--- -fordultam oldalra, majd megláttam magam a tükörbe-

Nem csoda, hogy azt hitte kiszúrták a szemem. A normális vámpírokkal ellentétben, nekem az íriszem körüli rész vörösödött el, ezzel felülmúlva, a magam iránt érzett undor eddigi szintjét. Ha a vérszívókat szörnyetegeknek látom, akkor én mégis mi vagyok? 

- Jin, nyugodj le, beszélnünk kell. -mosolyodtam el bánatosan-
- Nem is csinált veled semmit, igaz? -húzta félre száját, kínosan-

- Emlékszel, mikor apukád épp végezni készült velem, te pedig berontottál és így meg tudtam szökni? Akkor valamiféle DNS csere történt köztünk apáddal, amit eddig soha nem látott az orvostudomány. Valamiért a testem képes volt befogadni az idegen anyagot, és lassan kezdtem átalakulni. Eddig azt hittük a végeredmény egy vámpír lesz, de most már belátom, hogy akkor egy szörnyeteg kezdett megformálódni belőlem. Azért nem akartam elmondani, mert megbeszéltük, hogy titokban tartjuk mindenki előtt. Ugye bízhatok benned? -szorítottam meg kezét, kissé erősen-
- Ne légy hülye, te vagy az egyik legjobb barátom, és tűvé tettem mindent, csak azért hogy bocsánatot kérjek... -ölelt magához szorosan- 

Én azonnal visszaöleltem, és szinte hallottam, ahogy leesik a szikla a szívemről. Eddig nem is tűnt fel, hogy mekkora terhet jelent magamban tartani ezt, egy olyan valaki előtt, akivel szinte az egész napot együtt töltöm. 

Huh? Ez mégis mi? Jinnek olyan ínycsiklandó illata van, eddig is ugyanilyen volt? Nem tudom megmondani mi ez, de annyira kívánom. Ég a testem a vágytól, hogy megkóstoljam. 

- Min, kijöttek a fogaid, minden rendben? -hőkölt hátra-

A testem feletti irányítás teljesen kicsúszott a kezemből, Jint pedig leterítettem a csempére. Olyan érzés kerített hatalmába, mintha egész életemben éheztettek volna, most pedig a világ legfinomabb specialitása édesgetne magához. Mint egy kiéheztetett kutya, aki előtt friss csontot lengetnek.

Jin ijedt arcára tekintve, meghűlt a vér az ereimben. Mégis mit csinálok? Ki akarom szívni a vérét? Én nem vagyok egy kibaszott vámpír!

Egyre közelebb hajoltam a jéghideg nyakához, ő pedig hulla módjára várta, míg áddöföm rajta a fogaim. Az ütőere nagyon gyengén hullámzott, még ilyen közelről is alig látszott. Szinte felkínálta magát nekem, mikor oldalra fordította a fejét. Lehúnyta a szemeit, s úgy látszott, nem bánná, ha tényleg megtenném. Elmosolyodtam, majd harapás helyett egy csókot nyomtam rá, amitől rögtön visszafordult felém, én pedig megragadtam a karjait és fent összefogtam őket. 

Ezelőtt soha nem láttam még ilyen kifejezéssel. Falfehér arcán pír jelent meg, és kéjes tekintetét rám szegezve, résnyire nyitott száján átfurakodtak a metszőfogai. Remegett alattam, mint a nyárfalevél, de nem a félelemtől. Mintha kívánta volna, hogy áthatoljak rajta. 

Mindig is léteztek olyan dolgok, amiket nem tudtunk róluk. Nos, ez is egy volt azok közül. 

- Ohohohó! Ez nagyon beteg! -nyitott ránk a három szúnyogsrác-
- Méghogy ember, ha te az vagy akkor én a húsvéti nyuszi. -röhögte el magát Woobin, Joohyuk előbbi megszólalását tetézve-
- A hallgatásunk nagyon drága lesz neked. -guggolt le velem szembe Jongsuk-

<><><> 

Szia olvasó! :D Tudom nem szokásom, de őrült fangörcs kapott el a három félistenre gondolva. Sajnos nem találtam közös képet hármukról, ami feledtébb elkeserítő. :'( Viszont van itt jó pár más, amiktől egyből szívleállásal visznek el a mentők, minden alkalommal, mikor meglátam őket. :3 

Halál időpontja: 22:00   Halál oka: fangörcs

Tanár: KV, mi akarsz lenni, miután befejezted a sulit? Én: ing... T_T

A kutya, ami nálam nem élné túl szexuális zaklatás nélkül. O///O

Íme a sokat emlegetett angyali mosoly. (Csak a szemléltetés kedvéért. Na jó a retinám kedvéért is. :3 XD)

És persze az önelégül vigyor, tíz pontos kivitelezéssel. *_* Punish me, Daddy! O///O

Mr.Halálosancukivagyok legújabb videója, a napokban ismét két áldozatot követelt.

Persze KV "cuki" ... -.-'

Na jó lenyugodtam, remélem senki retinája nem tört szilánkosra, és mindenki meg tudta tartani a teljes agyállományát. O_O XD Köszi, hogy végigolvastad! :D