Letépte rólam a takarót, én pedig tehetetlenül pislákoltam rá, akár egy naiv kislány. A ruhái, a haja, mind csurom vizes volt. Úgy látszik elkapta a megérkezésem utáni futózápor. A fehér, lenge ing, ami helyenként hozzátapadt, néhol pedig a levegőbe lengedezett, szinte minden alatta lévő bőrfelületet felfedett. Nyeltem egy hatalmasat, majd megpróbáltam ellökni a fölém tornyosuló Jin-t, de nem volt rá elég erőm, vagy inkább nem is akartam, hogy legyen. A mellkasára fektetett tenyereim, -amivel minden apró báját érzékeltem- s karjaim élettelenül hullottak vissza az ágyra. Az ellenállás halvány jelét se mutatva húztam résnyire szemeimet érzékien, majd kezeim széles vállai alatt összefontam, s úgy bújtam hozzá, akár egy gyerek a plüssmackójához. Szívének lassú dobbanásai felmelegítették jéghideg testem, centiről centire. Egyik térde lábaim között pihent, másik pedig a földet érintette, s összehajtott végtagját befeszítve taszított feljebb. Bal karjával megragadva az enyémet, gyengéden érzékeltette, hogy engedjek a szorításból. Akarata szerint cselekedtem, s ujjait enyémei közé csúsztatva hagytam ismét a csábbításnak. Jin lágy mosolyt csalt arcára, majd ismét tincsei csiklandozását éreztem arcomon. Nedves nyelvével, vadítóan símogatta nyakam hajlataim, majd ajkaival megjelölve olvadtunk össze, akár a festővászonon, a színek magába szippantó kavalkádja. Fölém hajolt ismét, s édesen kuncogott, erotikus arckifejezésemet szemlélve. Hirtelen, indokolatlanul megragadott és átfordított az ellenkező oldalra. Ezúttal én kaptam a vezető szerepet és alkalmam nyílt szemügyre venni, milyen kívánatos is Eomma, ha éppen nem a törött poharaival törődik. Kéjsóvár tekintetével szinte könyörgött, hogy "csúnya rossz dolgokat" tegyek vele. Félig nyitott szájából előbukkanó apró metszőfogai, gyengéden belevésődtek vaskos ajkaiba, s haja keszekuszán lógott bele látóterébe. Kulcscsontja erőteljes kirajzolódása és férfias ádámcsutkája kérleltek, hogy jelet hagyjak rajtuk, így nem habozva oldalra tűrtem borzos hajam, s apró nyögései biztosítottak afelől, hogy ő is úgy élvezi a helyzetet, ahogy én, ha nem jobban. Zihálásai közepette, érdes és rettentő erotikus mély hangján törte meg a csendet:

- Rossz fiú voltam, büntess meg Mommy! -nyalta körbe lassan ajkait-

Elöntött a pír, s pupilláim hatalmasra tágulva vizslatták az épp kínlódó hercegnőm. Önkéntelenül haraptam szám alsó részébe, majd gondolkodás nélkül belementem a játékbe, s önelégült mosollyal vágtam rá:

- De még milyen rossz! Mommynak meg kell nevelnie a csintalan hercegnőjét. -idomultam azonnal a felsőbbrendű szerephez-

Homlokára csókot nyomva gomboltam ki, víztől áztatott ingjét, majd buján szemléltem tökéletes alkatát. Fejletlen izmai csak úgy ordították "akarom", s rózsaszín hegyes díszei a hidegtől összerezzenve késztették remegéste az egész testét. Ujjaimat végigcsúsztatva a nedves bőrén, végigsimítottam arcán, majd rakoncátlan hajkoronáját hátra simítva fektettem el ajkaimat az övéin, majd egy kis előjáték után magától engedett teste mélyebb bugyraiba, s ismét érezhettem szexi, bársonyos nyevének apró, érzéki simításait. Egyértelműen teljesen alárendelne magát nekem, így bár ez volt az első csókom teljesen birtokba vehettem szája apró zugait, amennyire csak akartam. Közben folytatta kéjes nyögéseit, ami még inkább feltüzelt mindkettőnket, s éreztem a lejjebbi égtájak huncut vágyakozását. Elválltunk, s elnevetve magamat pöcköltem homlokon, a kis hercegnőmet.

- Azt hiszem ezzel még várnunk kéne. Sajnálom, de egyelőre egyedül kell valamit kezdened az alsó feleddel. -bámultam a duzzadó kicsi Jin-re- 

Alighogy kimondtam ezt, Hiszti Princess instant bealudt, így boxerra vetkőztetve takartam be, majd jóéjt puszit nyomtam pofijára, s leheveredtem az ő ágyába. Ahogy máskor most se nyomott el azonnal az álom, de meglehetősen nyugodtabban aludtam el mint általában, a történel ellenére is. 

...

- Kelj fel dinnye! -böködött Jin erélyesen-

- Egy este alatt ki ment a "Mommy" a divatból? -dörzsöltem meg szemeim-

- Ha valakinek elmondod, következőleg talán kipróbáljuk a Daddyzést. -vigyorgott fenyegetően-

- Itt nem velem van a gond, hanem a skizoval. Szegény lelki sérülést kap miattad. -játszottam drámai ijedtséget, tenyereimet arcomra tapasztva- 

- Ahh...sajnálom őt... Biztos féltékeny lesz... -vetette tekintetét szomorúan a földre-

- És engem nem sajnálsz? Kétszer vallottam neked és még mindig a gay-t játszod, Hello Kitty Jin... -fontam keresztbe karjaim-

Bár ezt mondtam, de be kell valljam nekem is ez jutott először eszembe. Jongsuk nagyon fontos nekem, egyike a legközelebbi barátaimnak és most minden valószínűséggel miattam fogja rosszul érezni magát. Nem mintha beképzelt lennék, de viselkedésétől függetlenül ő egy érzékeny srác, teli szeretettel, így arra hogy hidegen hagyja a dolog, kevés esély van. 

- Ha azt akarod, hogy kimondjam, legközelebb fejezd be a büntetésem. -húzódott perverz mosolyra szája széle-

- Chö...visítani fogod, efelől gondoskodom. -vigyorogtam önelégülten- Egyébként, mikor szerezted be ezt a borzalmat? -bámultam a bolyhos, egyszarvú mintás, babarózsaszín köntösére-

- Azt hittem ezt is szereted bennem. -bámult rám amolyan "na hogy is volt" fejjel-

- Nincs bajom vele, míg a hercegnőmön díszeleg. -rántottam bele ölem kényelmébe-

Egy kisebb csata után, ami egymás párnába és takaróba fojtogatását jelentette, végül elkészülődtük és Jin ismét áttranszformálódott eommává. Persze Sukie pár perccel, miután beléptünk az osztályba, ki is viharozott, ideges tekintettel. A bűntudat szinte kiszipolyozott, mire vége lett az első órnak, és utána szaladtam a szökésben lévő fiú gyermeknek.

Szerencsére nem túl tehetséges a bújócskában, így könnyű szerrel rátaláltam az egyik ablakban üldögélve. Szomorúan bámulta a kapuk mögött sétáló embereket, s fülhallgatójából visongott a zenebona. Nekidőltem a mellette lévő falnak, s megvártam még kiduzzogja magát és szóba áll velem. 

- Ha az a rózsaszín mániás homár bármivel is megbánt téged.... -motyogta idegesen- Miért nem tudsz csak engem választani? -szorultak ökölbe kezei-

- Mert, ha te nem lennél, akkor üres lenne a friendzone-om. -vontam meg vállaim-

- Barom... Hát, ha szétmentek, ne habozz bánatodban összejönni velem. -fordult felém angyali mosolyával-

- Az lesz az első dolgom. -nevettem el magam-

Mellé heveredtem, majd füllhallgatója egyik felét megosztotta velem, s pár órát ellógva meséltük egymásnak lehetetlenebbnél lehetetlenebb történeteinket, hangos kacajok kíséretében. Úgy tűnt legbelül már megbékélt a helyzettel, és tudom, hogy csak a legjobbat akarja nekem. Épp ezért nagyra értékelem, hogy elvetettük a témát és megmaradtunk barátoknak, mivel ő is egy azon személyek közül, akik sokat jelentenek nekem. Woobin, Jin, Joohyuk és Jongsuk....ők az új családom, akik fényt hoztak a legsötétebb óráimba is. Nem tudom nekik eléggé meghálálni, hogy kitöltötték az űrt a lelkemben, mikor már azt gondoltam örökre elvészek benne. 

Társalgásunkból a rádióból kiszűrődő igazgató hangja zavart fel minket. Ismét engem hívott, de abból ítélve, hogy Sukiet nem, nyugodt lelkiismerettel indultam meg az irodája felé, ahol mosolyogva fogadott. 

Meghajoltam, majd helyet foglalva vártam a magyarázatát, erre a szerfeletti jókedvére. 

- Woo Chang Min, úgy látom sokan kedvelik magát, és a tanulmányi előmenetele is rendkívül figyelemreméltó. -vigyorgott bőszen-

- Oó...túl sok dícséret egyszerre, miben sántikál Mr.Ryu? -vetettem rá ijedt tekintetem-

- Szeretném, ha maga lenne a diákelnök alelnöke. -fogta meg kezeimet boldogan-

- ....Állandóan lógok az óráról, kések, hangoskodok, felzavarom a lakótásaim, mindenkivel bunkó vagyok, nem tisztelem a diáktársaim és óriási az egóm, nem vagyok megfelelő erre a posztra. -hadartam el ellenérveim, az egyetértés reményében-

- Nos, az önkritika is egy fontos tulajdonság. -kacsintott rám-

- Óh, ezesetben úgy érzem szobrot kéne emelni tökéletes lényem tiszteletére és a Bibliát átírni az én Isteni valómra. -rebegtettem meg szempilláim- 

- Micsoda magabiztosság, egyértelműen maga a megfelelő személy erre a feladatra. -örülködött magában-

Bármennyire szajkóztam, mennyire nem szeretném ezt az egészet, végül semmiféle beleszólásom nem volt, s egy büntetéssel -a bevallott lógásomért- és nullára esett életkedvvel kullogtam vissza a hangyások közé. Elmagyaráztam a már bentlévő tanárnak a helyzetet, s a gratulációját, egy kicsit sem kitörő örömmel fogadva dobtam le magam a padomba.