- Oh, Hye Mi. Örülök hogy eljöttél... és persze a partnerednek is köszönöm, hogy időt szánt édesapám rendezvényére. Nagyra értékelem a jelenléteteket. -duruzsoltam kellemes tónusban, belül örjöngő idegességbe burkolódzva- 

A szívem erősen kezdett pumpálni, ahogy a fiú leplezetlenül kétségbeesett kifejezését firtattam. 

Meg van húzatva?! Ezek a vámpírok itt mind tiszta vérűek és lehetetlen, hogy nem szúrták ki egyből Yoongi kilétét. Öngyilkosságra készül, vagy Hye Mi rángatta ide a tudatlan, apró hátsóját? 

Bárhogy is történt, olyan gyorsan el kellett távolítanom a helyszínről, ahogy csak lehetett. Avagy, olyan gyorsan láthatatlanná kell tennem, amilyen gyorsan csak lehetett. És pontosan itt jönnek képbe a hátborzongatóan részletes információim. 

- Igaz is Hye Mi. Úgy hallottam igazi zongora virtuózként írtad bele magad általános iskolád történelmébe. Ez a jóképű úriember itt Lee Woo Bin és fiatal tehetségek után kutat. Véleményem szerint remekül megtalálnátok a közös hangot. -invitáltam a társalgásba a lányt, míg Yoongi-t olyan messzire taszítottam attól, amennyire csak képességeim engedték-

A következő lépés stratégiai hátterét próbáltam elemezni, mikor is az öregem végül közbe lépett és megmentette az amúgy cseppet siralmasnak ígérkező helyzetet. 

- Min Jee, Min Yoongi-shi még soha nem járt itt. Kérlek vezesd körbe, hogy otthoniasabban érezhesse magát! -utasított, aminek máskor illedelmesen az ellenkezőjét tenném, de ez alkalommal pillantásommal köszönetemet üzentem irányába, mielőtt komótosan leléceltem volna-

Úgy tűnik az öreg ezúttal is előrángatott egyfajta hókusz pókuszt a farzsebéből, amitől csodával határos módon, eddig nem fedezték fel a fiút. Azonban sajnálatos módon ez nem tarthatott sokáig, mégha kezébe is vette volna az ügyet. 

- Milyen modortalan vagyok, hogy nem ajánlottam fel azonnal. Elnézésed kérem és az önökét is! Remélem lesz még alkalmunk a mai nap folyamán pár mélyebb pontot is érintenünk csevejünk során. -mosolyodtam el szívmelengetően, majd sunnyogtam el a megrettent fiúval oldalamon, a lenyűgözött és egyetértő tömegtől távolra- 

Persze egyből egy elszigetelt szobába rángattam, ahol gallérjánál fogva paszíroztam a bőr ülőnek, összeráncolt szemöldökkel s dühben úszó szempárral. 

- Mégis mi a jó büdös francot keresel itt?! Van fogalmad arról, mibe keverted magad?! Ezeket a szörnyetegeket nem érdekli, ha te is vért fogyasztasz! Vagy a lány kedvéért még az áldozati bárány szerepét is vállalod?! -örjöngtem, miközben alakom tetemesen változni kezdett- Most mégis mit vársz, mit tegyek?! Ha haza küldelek talán nem ma, de a jövőben biztos a fekete piacon kötnek ki a szerveid! -vágtam bele a falba, amitől egyből egy hatalmas lyuk keletkezett a helyén-

- Honnan kellett volna tudnom?! Hye Mi megkért én pedig jöttem! Egyébként sem kért senki, hogy segíts! Most miért vagy ennyire bepöccenve?! Hibát követtem el, de most már úgy sem tehetek semmit... Csak haza megyek... Majd valahogy megoldom... -dörmögte orra alatt a végét-

- Azért vagyok mérges, mert egy random lány végett bele se gondoltál, hogy ez megtörténhet! És nem, nem mész haza, hogy a rohadt életbe! Vedd le az inged, most! -vicsorogtam borotva éles agyaraimmal-

A fiú egy percre meghátrált, s ijedten vizslatta, vajon komolyan gondolom-e parancsom. 

- Figyelj, tudom hogy mérges vagy, de nem ez a megfelelő alkalom az elmaradt ebéded bepótlásához. -gigantikus nyelését ádámcsutkája jelezte meggondolatlanul-

Orbitálisat sóhajtva ropogtattam meg nyakcsigolyáim s vetettem mellkasára tekintetem. 

- Nem tervezlek mojitonak használni, szükségtelen rögtön magad alá piszkítanod... Az egyetlen módja annak, hogy láthatatlan légy ma az, hogy kipótítsuk az emberi feled az én DNS-emmel, így egy időre gyakorlatilag képtelenség lesz kideríteni mi "hibádzik" rajtad. Válassz, hát vagy mellkas? -fontam össze karjaim érdektelenül csóválva fejem-

Yoongi egy percig hezitálva s viszojogva bámult. Igyekezett eldönteni, hogy vajon ismét csak egy rosszul elsütött vicc elszenvedője, vagy ezúttal nem csak jártatom a szám. Ám arckifejesésén tisztán kirajzolódott, hogy hamar rájött , nem a szokásos kamu szexuális zaklatásomról van szó.

Így hát dideregve s araszolva emelte gombjaihoz kecses ujjait, melyek a műanyag köré fonódva egytől egyig váltak el a nekik szánt nyílástól, felfedve a fiú hófehér, vézna testét. A libabőr, mely egész lényét borította, két méter távolságról is könnyen kivehető volt. Félénken összehúzódzkodós testéből lehetetlennek tűnt kinézni az általános viselkedését. Abban a pillanatban köddé vált a lazasága, a mindig érdektelen tekintete, a fáradt pozíciója és az ítélkező szájtartása. 

- Mellkas... Azt hiszem... -nyöszörögte ki határozatlanul-

- Egy kicsit kellemetlen érzés lesz és valószínűleg utána, míg ki nem űrül a szervezetedből szédülhetsz vagy egyéb mellékhatásai is lehetnek. Úgyhogy az est hátralévő részében észrevétlenül maradj a közelemben! -utasítottam, majd indultam meg felé határozottan-

Közvetlen előtte megtorpantam s hamvas, érintetlen testére pillantva kezeimet a kanapéba mélyesztettem csípője mellett. Ahogy a bőr megroppant lehelletem visszaverődött mellkasáról s érintkezett arcommal. 

Megnagyobbodott fogaim még csak éppen hogy hozzáérintkeztek bőréhez, máris szemérmetlen nyögést hallatott mély hangján. 

- Muszáj még kínosabbá tenned? így is úgy érzem egy szűz lányt molesztálok... 

- E-e-ez nem, é-é-én csak... -állt el a szava szégyenkező tekintetébe burkolódzva-

Koncentrációm ismét a lényegre helyezve, ezúttal határozottan s sebesen mélyesztettem fogaim bőrébe, ügyelve hogy egyetlen csepp vért se szívjak ki, hiszen nagy  bajban lennénk, ha megérezném a vámpír vér ízét és képtelen lennék leállni, legalábbis ő.

Ajkaim eltávolodtam mellkasáról s a fiú vöröslő arcvonásokkal gombolta be ingjét sebesen, majd ahogy felhuppan úgy zuhant földnek rongybabaként vékonyka teste.

- A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg kezelőorvoság vagy gyógyszerészét. -mondtam a reklámban szereplő módon- Vagy ne szard le mikor azt mondom szédülhetsz. -tettem hozzá kissé durvábban-

Beletelt némi időbe, de a fiú hangtalanul összeszedte magát és követve utasításaim, Hye Mi-vel a közelemben maradt. A rendezvény szerencsére további bakik nélkül folyt le, egészen addig, amíg az esti alkoholizálás a középvonalához nem érkezett. 

Legnagyobb meglepetésemre Yoongi toporzékolt felém kómás tekintettel. Alig állt a lábán, a haja kesze kuszán festett és a ruhái olyanok voltak, mintha a kutya szájából tépték volna ki őket. 

- Figyelj te kis prűd lajhár. Tudom, hogy nem bántam veled a legmegfelelőbb módon, de mégis mi olyan nehéz kérés azon, hogy ne ölesd meg magad? -fontam keresztbe karjaim-

A fiú előre nyújtva mutató ujját, gyanakvó és egyben bugyuta tekintettel araszolt irányomba. 

- Shin Min Jee... Te mégis miért mentesz meg mindig? Miért vagy rám tapadva? Csak nem? Jézusom, ezzel minden értelmet nyert... Te szerelmes vagy belém! -rikoltozott iszákos tekintetével- Ez nem jó így, le kell mondanod rólam, csak lépj túl rajtam! -folytatta egyre növekvő hangskálán-

Forgatva szemeimet, ítélkező pillantást ragasztottam lényére, mellyel egyértelműen kívántam jelenzni, hogy az ötlete meg sem közelíti a valóságot. Az ok amiért szeretem a közelemben tudni az, hogy érthetetlen okoknál fogva nem érzek elviselhetetlen vágyat a vére iránt, így egy rövid momentumra megszabadított az egyre elviselhetetlenebb magányomtól.

- Várj, ha te itt vagy részegen, mégis hol van Hye Mi? 

- Leitatta a kis barátod és haza akarta vinni játékszernek a családjával. Vagyis az én elméletem szerint, ami néha kissé túlzó. A lényeg, hogy nem engedtem velük, de azt gondolom semmi probléma sem lehet azzal, hogy visszakísérd otthonába az úriembert ugyebár? -hangzottak öregem szavai a fiú háta mögül- 

Túlságosan jól ismertem ezt a tekintetet. Úgy hiszi fogást talált rajtam Yoongi személyében és talán igaza is van. 

- Ezt félretéve, hálám jelélül, a mai napért, feltöltettem a kollégiumi hűtőszekrényed nemesi vámpír vérrel. Az alakításodnak köszönhetően, nem esett nehezemre beszerezni. Illetve, mivel úgy sejtem minél előbb távozni tervezel, a limuzin már vár a bejárati kapu előtt. Később átfaxolom a dokumentumokat a kérésedet illetően. -duruzsolta el, majd várakozás nélkül fordított hátat s iramodott meg a maradék vendégsereg felé-

Valószínűleg azért csinálta, mert tudta úgysem fűznék hozzá semmit. Mióta tulajdonképpen kitagadtak a családból, egyetlen szavat sem váltottam vele a bájolgási színjátékomon kívül. De ez így van rendjén. Egyikünk sem különösebben lát mást a másik félben, mint valamiféle tárgyat amely előnyt ad a sikerességhez. 

Így hát a részeg karját erőszakosan szorongatva loholtam el a limuzinig, amely hamar vissza is szállított minket a kiinduló pontig. Yoongi végtagját ismét megragadva, a nyakam köré kaptam, majd megtorpantam a bejárati ajtóban s egy percig elméláztam. 

- Hányadik emelet, hányas szoba? -kérdeztem lényegretörően-

- Szerelmes vagy belém és nem tudtad, hogy nem vagyok bejelentkezve a kollégiumba? -kuncogott örömtelien, ahogy én elengedtem és fáradt tekintettel bámultam lehulló teste után-

- És mégis hogy várod el, hogy belépő kártyát szerezzek a kolesznek azon feléhez, ahol a haverjaid vannak?! Miért nem mondtad, hogy nem itt laksz, miközben erre vitt az autó?! -keltem ki önmagamból, amikor megláttam, hogy a srác már a mondandóm alatt is az igazak álmát aludta- 

A következő percek tulajdonképpen csak arról szóltak, hogy a fiú testét hullaként cipelem fel az emeletemre hajnali fél háromkor, zihálások és cifra káromkodások közepette, amelyet valószínűleg a legtöbben hallottak és egyből félre is értelmezték, főleg annál a résznél érvényes az utóbbi, mikor bőven fejtegettem milyen módon végzek vele, ha egyszer felérünk.

<><><><><><><><><><><><><><><><><>

Köszönöm, hogy elolvastad!