Hiába süvít a szél, tájfunokat megszégyenítő rivallással, s ringatom álomvilágomba elmém, a megvető pillantások s hozzájuk párosuló susmorgás, mely csiszolja dobhártyám éles hullámaival, ismét mellém szegődött, mint az a bizonyos pióca hajlamú személy, akit hiába igyekszünk ignorálni, mégis követő radarként ismeri helyzetünket. 

Egy ideje már a rituáléként naptározott, hatalmas sikert arató belépőmet élvezve tartottam az iskola falai közé, amely ezúttal is tömve volt finomabbnál finomabb falatokkal. Ámbár, eme jellemzés a legkevésbé sem tartalmaz frissen sült pogácsát vagy éppen embereket. Vágyott ínycsiklandó hidegtálam a saját fajtám.... Vérszívó szörnyetegek, melyek egyike én magam vagyok. 

Ha a külsőm nem lenne kellően árulkodó, akkor brutális rosszhírem kárpótol az esetleges hiányosságokért. Hiába váltogatom az iskolákat, akár mások a zokniukat, mégis minden alkalommal utolér a teljes mértékben megalapozott pletyka, miszerint kannibál vagyok. Persze az ilyesmi kontrollálása kívül esik hatáskörömön, épp ezért megtanultam együttélni páratlan betegségemmel, az úgynevezett 'hyperanthropophagos'-szal, melyben rajtam kívül a történelem során csupán három vámpír szenvedett. Azonban az ő idejükben vajmi kevésnek számított tetőtől talpig tetoválásba borulni és gonosz tekintettel méregetni a népet ahhoz, hogy elkerüljék az ibolya alulról való szimatolását. 

Kegyetlen reakció ez tőlök, hiszen bármely vérszívó képes bekerülni, egy csakis számunkra fenntartott intézménybe, ám az én esetemben mindennapos korgó gyomorral koslatni elérhetetlen grillcsirkéim tömkelegében anélkül, hogy egybe is belekóstolnék. 

Ezalkalommal két jelentős indok hatására kényszerültem éppen ide. Mivel az igazgató élvez pontyokat hajigálni a cápákkal teli akváriumba, ha a közelükben maradok, talán egy fokkal elviselhetőbb lesz keserves életem, mely minden percét éhezés lengi körül. Ezért sem meglepőek a szemem alatt folytonosan virító karikák, s életkedvet nélkülöző tekintetem cseppet sem segít az amúgy sem fényes imidzsemen. 

<><><>

- Megkérem a hallgatókat, hogy  az emberi diákok érdekeit minden esetben a maguké elé helyezzék, s ha bármilyen szabályhágásra lesznek figyelmesek, azonnal avatkozzanak közbe, avagy jelentsék az irodámban! -végzett eszményi beszédével az igazgató, míg én kósza szimatot vettem a tömegtől-

Ám eme információgyűjtés érdekében végzett cselekmény, egy különös kakukktojást vetett ki a sokaságból. 

Noha iskolánk ellenzi a megkülönböztető bánásmódot, biztonsági okokból mégis három csoportra tagolták a megnyitót. Az első, amiben személyem is helyet foglal, a tisztavérű vámpírok közössége, következőképp a "korcs" születésűek sorakoznak fel, kiknek egyik szülőjük ember, ámbár manapság az ilyesmi elfogadott, s a tiszta vérvonal ritkaság számba megy. Személy szerint úgy gondolom praktikusabb is, hiszen egyaránt rendelkeznek a mi tulajdonságainkkal, az egyedi képességek kivételével, viszont nehézségek nélkül illeszkednek be emberi közegbe is, bár ritkán hallani "páciensekről", akik be is vallják származásukat. Olyan alany pedig még egyszer sem mutatkozott előttem, aki megpróbálta volna álcázni magát, most mégis akadt egy bátor jelentkező. 

Balta arckifejezéssel sandítottam hátra a szilaj lelkű fiúra, kit magam is csupán betegségemnek köszönhetően detektáltam.

Úgy tűnik érdekes éveknek nézek elébe... Először a küldetés, miszerint valamiféle átváltoztatott emberlány után kell koslatnom, most pedig egy imposztor... Talán ez alakalommal élvezettel dolgozok majd azoknak a félkegyelműeknek. -mosolyodtam el izgalomtól borzongva-

<><><>

Ahogy sejtettem, bentlakásos létemre ismét egyedül birtokolhattam szobámat, mely valljuk be nem ért meglepetésszerűen. Ám eme nagylelkű gesztus sem hatásos, ha szaglószerved akár a legnemesebb hegyimentő ebeknek, s kopogó szemekkel kell szédölögnöd, a  megannyi átáradó, ízletes vámpírszomszéd illatára.

Mivel lassacskán határaimat súroltam, felkapva nyúlcipőmet rutinosan léptem olajra, s szánkáztam át a borús ég alatt a legközelebbi vegyesboltba, mely padlójára korgó gyomorral hullottak csempének térdeim. Amolyan törzshelyként tekintek az ilyen közértekre, hiszen emberi aromától bűzlik, így nincs okom aggodalomra.

Úgy tűnik megint csupán a gyomorforgató, halandó vér maradt hátra... -sóhajtottam elkeseredetten-

Ám akkor orromba egy meglepetés szerű ismerős kecsegtető illata lopódzott ismét.

Oldalra pillantva, lustán hunyorgató tekintetem árnyékában, egy bőszen édességet válogató ifjú tűnt fel. Halványan elkuncogva magam, boldogan indultam meg a mulatságos kis figura irányába, majd mellé szegődve, kedvtelésből indokolt provokálásába kezdtem. 

- Azt hallottam, hogy az ananászosat egyik se üti. -ragadtam magamhoz, s fizettem ki a pultnál- 

Szekálásra kiválasztott alanyunk retinái hamarosan trabant lámpa méretet öltöttek, s gazella módjára szökdelt sarkamban, elkeseredett pillantásával.

- Bármire hajlandó vagyok a titoktartásodért! Kérlek! Ha most lebukok, mindent elveszítek! -kérlelt torka szakadtából, miközben remegő hangja kínos csendet teremtett-

Kővé dermedtem, s megilletődötten tekintettem vissza a srác irányába. Terveim között semmiféle publikálási folyamat sem szerepelt, azonban eme félreértés visszafordíthatatlanul indította be irritáló elmefuttatásom, melynek következménye képpen önfeledten csörtettem lehajtott kobakjához.

- Ez esetben... Tudod, teljességgel felháborítónak találtam, hogy tilos kisállatot hozni a koleszba. -mosolyodtam el vészjóslóan, s helyeztem fejére egy, a táskámból előhalászott macskafül alakú díszt- Mintha rád öntötték volna... Cicamica. -lágyult el tekintetem-

A fiú elszörnyedve mustrálta lényemet, miközben bátortalanul igazgatta újonnani kiegészítőjét.

- Nem tudom eldönteni, mi a rémisztőbb... hogy ilyesmikkel mászkálsz iskolán kívül, vagy a hihetetlen fantáziadús névválasztásod. -tekintgetett undorodó ábrázattal- 

<><><><><><><><><><><><><>

Köszönöm, hogy elolvastad!

  <><><><><><><><><><><><><>