- 'Reggelt! -nyújtottam át egy epres nyalókát, derűtől duzzadó ábrázattal-

- Mégis mi okból szükséges a gyanúsan idétlen képeddel kezdenem az amúgy is rettenetes reggelemet? -méregetett durcás tekintetével-

- Feladatom van számodra Cirmos! -meredtem rá komoly pillantással-

- Időpont foglalása a pszichológusodnál? -virított orcáján öntelt vigyora-

- Ohh~, ne legyél csacsi~, ha valaha telefonhívást kell intézned miattam, akkor ahhoz a rendőrség számát is és elég lesz ismerned. -mosolyodtam el perverzen végigtapogatva radarszerű íriszeimet kecses idomain- Egyébként csupán gondoltam elvihetném egy laza sétára újonnani házikedvencemet. Szóval~, ha összekapartad az életkedved indulhatunk is. -kacsintottam felé hüvelykujjamat a magasba emelve-

- Nem veszel rá, hogy ellógjam a napot egy légbőlkapott indok miatt, ami ráadásul fárasztónak is ígérkezik... Az osztályban találkozunk, addigra töröld ki a szerkesztő programod. -zárta rám ajtaját kegyetlenül-

Hatalmasat sóhajtva, fásultan baktattam a terem színhelyére, ahová letelepedve alvásra hajtottam fejem, majd hallgattam a belézengő diákok cipőjének apró kopogásait. 

Pillantásomat csupán akkor sandítottam a tábla irányába, mikor a tanár is végre valahára megmutatkozott, s közölte a cseppet sem meglepő tényt, miszerint biztonsági okokból ellenőrzik a tisztavérű diákok képességeit, mivel az erre előrendelt személyzetnek felkészültnek kell lennie minden apró "balesetre", amelyet mi okozhatunk. 

Természetesen bele terveztem foglalni eme feledtébb fontos információ közlését is a reggeli incselkedésembe, azonban mire a tárgyra térhettem volna, páciensem viselkedésével a szakadék szélére sodorta magát. 

Nem mintha ez bármit is számítana, hiszen a jelenléte tökéletesen elég az éhségem csillapítására, abban az esetben is, ha céltáblát ragaszt önmagára, saját önfejűségének köszönhetően. 

Oldalamra sandítva a fiú egyértelműen letaglózott ábrázata fogadott, mely kétségbeesett szikrái körös körül pattogtak a teremben. 

Vajon miért hajlandó valaki az egész életét hazugságban élni, csakis a jóhíre miatt? A legtöbb tisztavérű vámpír hihetetlen sötétségig mélyülő múlttal rendelkezik, mégis kénytelenek vagyunk higgadtan fogadni bármely nehézséget... Megfordulhat egyáltalán ennek a srácnak a fejében mivel járhat egy ilyen kívánság? 

- Psszt! Kitaláltad már milyen indokkal állsz elő a haverjaidnak? -villantottam felé álszent mosolyomat-

- Nem hiszem el, hogy meg sem fordult a fejemben ennek a lehetősége... -fogta kobakját bajbajutottan s elkeseredetten, míg a padját mustrálta-

- Tudod én elintézhetem, hogy elkerüld az elkövetkezendő rámálom szerű sulis életed. -vigyorodtam el, nagyképűen- De biztos megér ez ennyi erőfeszítés? Ahogy az a hat srác néz rád... Biztos vagy benne, hogy ilyen egyszerűen elárulnának? -vetettem rá fájdalmasan együttérző tekintetem-

- Nem... Igazad van, ők semmiképpen sem hagynának magamra csupán emiatt. Én... Mindegy is, talán fel kéne adnom mostanra. -húzódtak hamis mosolyra ajkai-

Bámulva az elveszett pillantással meredő Yoongi-ra, valamiért képtelen voltam figyelmen kívül hagyni elkeseredettségét. Vajon mi okból igyekszik ennyire a fajtám része lenni? Mégis miért jelenthet neki ilyen jelentéktelen dolog annyit, hogy szemei sarkában apró könnyfelhő húzódjon, míg boldog ábrázatot erőltet magára? 

- ... Mázli, hogy zuhog kint az eső, különben esélyét sem látnám rendezni a zűrzavaros életed. -sóhajtottam fásultan, majd ujjaimat csuklója köré fonva köszörültem meg torkomat érzelemmentes tekintettel, s rántottam fel a fiút padjából-

A rögtönzött akció, melyben idétlen módon rontottam ki az osztály ajtaján, oldalamon szórakoztató műsorom főszereplőjével, kitörő sikert aratott, így különösebb fennakadások nélkül suhantunk ki a dörgő ég alá, majd baktattunk egy útbaeső üzlet tetejének takarásába. 

- Megőrültél?! Lehetetlen rábeszélni az igazgatót, hogy elárnyékolja az ügyet! Soha nem adná a beleegyezését ilyesmibe, hiszen egyértelműen öngyilkosság iskolás tisztavérűek közé vegyülni, félig emberként! -rikácsolt zihálása közepette-

Szemeim azonnal fordulatot vettek, amint összefont karokkal mustráltam a drámaian hisztiző Yoongit.

- Komolyan elhitted, hogy felesleges mozgást végeznék, ha nem lenne egyértelmű, hogy elintézem-e vagy sem? Biztosan ismerősen hangzik majd, de jómagam sem vagyok egy energikus lélek... Neked igazán nem eshet nehezedre azonosulni... -sóhajtottam unottan- Ismered a Shin családot, igaz? -kérdeztem hanyagul-

- Ki nem? Hiszen Ázsia legerősebb tisztavérű vámpír klánja. Mázli, hogy esélytelen találkozni velük, úgy hallottam tehetségtelenek könyörületes bánásmód terén. -vihogott tarkóját vakargatva-

- Elég pontos információ, bár kétlem, hogy valaha is figyelembe vennék a létezésed, mégha el is haladnál egyikük mellett... -vigyorodtam el öntelten- Kivéve engem persze. -kacsintottam rá perverzen derülő orcával-

A fiú azonnal lekezelő tekintetre váltott, s sajnálkozóan mustrálta derülő lényemet.

- Emlékeztetnélek, hogy a neved még mindig Kim Min Jee. -sandított irányomba szánakozóan- Megint elgurult a gyógyszered? 

- Elképesztő, hogyan vagy képes a másodperc töredéke alatt szerepet váltani, ha megjelenik a csaj akit egész nap kukkolsz... Én legalább nyilvánosan alkalmazok rajtad szexuális zaklatást. -bólogattam büszkén-

- Pedig igazán nem bánnám, ha a beteges elmédben maradna mindez... -biggyesztette le ajkait lekicsinylően-

- Átgondolom, amíg mentem a formás segged. -mosolyodtam el fenyegetően-

Telefonom után kapva, nyugalmasan tárcsáztam iskolánk igazgatójának számát, aki rögvest válaszolt is. 

Cseppet sem meglepő módon azonnali hatállyal beleegyezett az ügy elsimításába, ahogy azt az én esetemben is tette. Végül érdektelenül tudattam Yoongival a tényálást, miszerint hivatalosan is órákon kívül tesztelték a képességeit, ezért nem szükséges további eljárásokat alkalmazni. 

- Most csak szivatni próbálsz ugye? Képtelenség ilyesmit elintézni egyetlen telefonnal. -akadt ki elképedve-

- Köszönetképpen nem bánom, ha este meglátogatsz cica kosztümben. -vigyorogtam álmodozva-Egyébként ezentúl csakis rajtad áll az előny kihasználása, de a helyedben többé nem koslatnék egyedül a folyosókon. Szerencsédre én bármikor szolgálatodra állok. -vihorásztam baljóslóan, majd átnyújtottam a mobilom-

- Agyam eldobom... Te tényleg az igazgatót hívtad. -ámuldozott résnyire nyitott ajkaival-

- Tudtam, hogy hamarosan képtelen leszel ellenállni lenyűgöző személyemnek, de ha végeztél pötyögd be a számod. Te sem akarhatod, hogy mástól szerezzem meg. -nevettem fel színészien, halálos atmoszférával-

- Meg ne próbáld zaklatni a barátaim, inkább veled töltöm a következő hét minden percét, csak verd ki a fejedből, hogy rájuk is átirányítsd a beteges gondolataid. -közölte undorodó tekintettel-

- Na de te kis pajkos ifjú, biztos vagy benne, hogy jó ötlet volt magadtól felajánlkozni? -hahotáztam egyre csak nehézkesebb aurával- 

- V-v-várj! N-nem én cs-csak... -dadogott riadt tekintettel-

<><><><><><><><><><><><><><>

Köszönöm, hogy elolvastad!

<><><><><><><><><><><><><><>