Chapter 2: Az ok
- Ugye ezt te sem gondolhatod komolyan? -állt görnyedten s földbegyökerezett lábaival küszöbömön a hófehér fiú-
Esetlen termetére csupán egy enyhe kacaj tört ki belőlem, ahogy az ajtófélfán támaszkodva mutattam büszkén lakásom belseje felé.
- Ugyan, én soha nem szoktam viccelődni, butus. -vigyorodtam el öntelt arcmimikával-
- Nem ismerlek régóta, de ezidő alatt egyetlen komoly mondatot sem ejtettél ki a szádon, tulajdonképpen miért vagy rámtapadva? Semmi hasznod nem származik a folyamatos piszkálásomból... -tette kezeit csípőjére-
- Ohh, már hogy ne származna? A leghasznosabb unaloműző jelölt vagy, akin valaha megakadt a szemem. De ma nem az esi TV műsorom helyett hívtalak. Feladatom van számodra. -váltottam érzelmeket nélkülöző mimikára-
A hirtelen hangulatváltásnak köszönhetően Yoongi egy percre meghökkent és ijedt tekintettel mustrálta szigorú arcvonásaim.
Terveim egy bizonyos illető miatt a bukás szélére sodrótak, így kénytelen vagyok ötvözni a szórakozásom és a munkám megtestesítőjét.
- Úgy hallottam jóban vagy egy Seokjin nevű diákkal, aki valamilyen oknál fogva az egyik emberlány után koslat megállás nélkül. Azt akarom, hogy tartsd szemmel a lányt és jelentsd ha bármi is történik körülötte. -közöltem fontoskodva-
Yoongi hirtelen lesütötte szemeit és szigorú tekintettel méregette lényemet.
- Ha a vérét akarod, akkor küzdj meg érte egyedül. Az olyanok mint te teszik még elviselhetetlenebbé számunkra a normális életmód folytatását. -pillantott rám lekezelően-
Az olyanok mint én? Még ha tudná is milyen az... Vajon ha tudatában lenne, hogy a barátja számomra ínycsiklandóbbnak tűnik, milyen arckifejezést vágna?
A reakció amely mindig előkívánkozik belőlem, most sem hagyott cserben. Államat kissé a magasba emelve, lekezelő íriszeim minden porcikáját egy csótánnyal tették egyenlővé. Talán védekező mechanizmus, talán szokás, de minden esetben erősítem a családom rossz hírnevét, ha valaki az étel választásom hozza a téma középpontjába.
- Woah~, komolyan azt gondolod van választásod? Talán elfelejtetted miért is alakult ki a kettőnk kapcsolata? Min Yoongi-shi, mi nem vagyunk barátok, ne essen tévedésbe. A kapcsolatunk elejétől kezdve csupán üzleti alapon működik. Én segítek őrizni a titkát, míg maga azt teszi, amit mondok. Úgy sejtem szerződésbe kéne foglalnunk, hogy biztosan tisztában legyen a feltételekkel. -firtattam magabiztos ütemben-
A fiú hirtelen elbizonytalanodott s kétségbeesett pillantásokkal egyezett bele a körülményeket figyelembe véve.
Méghogy ő másmilyen... Csupán egy újabb önjelölt idióta, aki azt hiszi a cím "tisztavérű" bármit is hozzáad az értékéhez. A szavai inkább jellemezték őt mint engem, hiszen kettőnk közül ő álltatja magát azzal, hogy semmi érzelem nem fűzi az emberi vérhez. Annak ellenére, hogy az a lány hamarosan engem foglalkoztat majd, a jelenlegi állás szerint önmaga ellen beszél.
Felesleges is ilyesmin rágódni, hiszen kész csoda, hogy eddig még nem hallott felőlem a barátaitól.
Hatalmas sóhajtást követően beinvitáltam a fiút, megírtam a tényleges szerződésünk, amit ő szótfogadóan írt alá végül.
- Értékelem az együttműködést, mostantól minden nap minimum kétszeri jelentést várok a lány helyzetével kapcsolatban. -mondtam monotonan, majd cudar tekintettel bámultam, ahogy a fiú meghajol, majd szomorúan hagyja el szobámat-
Yoongi POV:
Mégis mi történt vele? Ennyire megbántottam volna? Hiszen eddig bármit a fejéhez vágtam csak lepergett róla, most pedig szerződést írat velem? Valami nem stimmel körülötte... Mégis miért nem közeledik senki máshoz rajtam kiívül? Egész nap alig látni, ha pedig mégis akkor körülöttem szítja a feszültséget... Most pedig az emberlány után érdeklődik. Mégcsak arról sincs fogalmam mit kéne jelentenem neki.
Elmefuttatásomban bambán ütköztem neki Seokjin barátomnak, aki oldalán az említett lány díszelgett.
- Oh, Yoongi! Jó hogy látlak, beszélni akartam veled. -közölte feszülten-
Ma mindenki az én véremet szívja? Mi ez a fontoskodó hangnem részükről? Csak én vagyok lemaradva valamiről?
Oldalra vonulva Seokjin meggyőződött afelől, hogy senki nem hallgatózik, majd aggódóan helyezte tenyereit vállaimra.
- Minden rendben? Ugye nem jártál annál a lánynál? -remegett hangja kérdésétől-
- Mi? Mégis honnan tudtad, hogy ott lennék? Miért viselkedtek ilyen furcsán mind a ketten? -dühögtem zavarodottan-
- Felmentél hozzá?! Ugye nem esett semmi bajod?! -arcszerkezetét hirtelen a rettegés homálya fedte, ahogy várta válaszom türelmetlenül-
- Mégis milyen bajom esett volna? Nyugodj meg, még senki nem halt bele abba, hogy fejdíszt kényszerítenek rá és szexuálisan zaklatják... Bár az utóbbiban nem vagyok biztos... -gondolkodtam el reálisan-
- Én nem erről beszélek Yoongi! Az a lány hírhedt arról, hogy a saját fajtájának vérére szomjazik. Az igazi neve mégcsak nem is Kim hanem Shin... Én azt hittem tisztában vagy a kilétével. Az a lány veszélyes, óvatosabbnak kéne lenned! Mindenki a hátad mögött arra fogad mégis meddig húzod, most hogy szemet vetett rád. -üvöltözte fülembe az információkat amelyek hallatán földbe gyökerezett a lábam-
Szóval ezért húzta fel magát annyira azon amit mondtam. De ha ez igaz, akkor mégis miért nem tett eddig semmit? Soha nem éreztem, hogy ilyesmi hátsószándéka lenne...
- Sajnálom, de most mennem kell, ígérem vigyázok magamra. -viharoztam el a színhelyről, majd kerestem egy üres teret, ahol feltűnés nélkül küldhettem el üzenetem-
Yoongi: Beszélnem kell veled, találkozhatnánk?
Min Jee: Nem érek rá, csak küld a fejleményeket naponta kétszer!
Nem akar velem találkozni? De ha nem a vérem kellett neki, akkor mégis mi oka volt szóbaállni velem. Kétlem hogy valaki a Shin családból ne tudna bárkit rávenni arra, hogy elvégezze helyette a piszkos munkát. És a szórakoztatási készségeim sem ütik meg a szintet, amely arra kényszerítené, hogy pont engem szúrjon ki. Mégis mi jár a fejében?
Yoongi: Hallottam rólad... Csak pár percre szeretném rabolni az idődet.
Min Jee: Most gratulálnom kellene? Te voltál valószínűleg az egyetlen akit átvert a kamu név. Egyébként, ahogy már mondtam, elfoglalt vagyok.
Yoongi: Tudom, hogy csak fekszel az ágyadon... Mégis miért pont én?
Min Jee: Az okaim között nem szerepel az, hogy kifejezetten a te véredre szomjazom, ha erre vagy kíváncsi.
Yoongi: Akkor mégis miért hozzám közeledtél?
Min Jee: Ha tovább küldözgetsz a lányhoz nem kapcsolódó témát letiltom a számod és véget vetek a szerződésnek és azt te sem akarhatod. Mostantól nem szükséges szórakoztatnod, csak ügyelj arra, hogy precízen végezd a munkád. Most pedig lezárom a beszélgetésünk.
Furcsa... Valami nagyon nem stimmel---
- Yoongi? Örülök, hogy látlak. Nem tartanál velem egy kávéra? -hallottam Hye Mi hangját visszhangzani füleimben-
<><><><><><><><><><><><><><><>
Köszönöm, hogy elolvastad!
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro