- Várj, Minmin! -szaladt utánam a skizo- Olvastam benne, de nem gondolt egyértelmű nem-re. -pillantott rám, lelket öntő szándékkal a szemében-

- Tegnap este gangbang-et tartottak a fürdőben... Meglepődnék, ha az irántam érzett mérhetetlen szerelméből tette volna. -dőltem a falnak gondterhesen- 

- Túl élénk a fantáziád... Ő egy érett férfi, aki egy lánnyal él, hónapok óta. Csak felnőtt filmet nézett te dinka. -mosolygott rám angyalian-

- Most komolyan? -esett le az állam- Ahh...nem jó, ne ébressz bennem hamis reményeket. -boxoltam gyengéden a mellkasába- 

- Tudod...lehet, hogy nálam nem jött be, de ez nem jelent semmit. -tette kezét vállamra, együttérzését kifejezve-

Bólintottam, majd elindultam a szobánkba. Jong Suk szavai lelket öntöttek belém, így kellemesebb hangulatban slattyogtam visszafelé. Ha végzett a dolgával, Jin biztosan ide jön és akkor majd pontot tehetünk a dolgaink végére. 

...

Ahogy teltek az órák, alig bírtam kivárni, míg Eomma megérkezik. Viszont hiába esteledett már be, a kétségbeesés egyre jobban szorította ki a levegőt, ebből a kis helyiségből. Az óra kettyegését számolgatva igyekeztem elterelni a gondolataimat, mikor kopogás hallatszott az ajtó felől. Reménykedtem benne, hogy Jin az, de belül féltem is egy kicsit a válaszától. Vettem egy mély lélegzetet, majd remegő végtagokkal nyitottam ajtót....Hoseoknak. 

- Szia Min! Jin ma nálunk alszik. Csak szerettem volna szólni... -próbált álmosolyt erőltetni magára-

Már első látásra tudtam, hogy ez a fiú egy igazi angyal. Mindenkivel kedvesen viselkedik és megállás nélkül mosolyog. Most is szimpla empátiából ácsorog a nyitott ajtóban. Még csak nem is a szobatársam küldte ide. 

- Köszönöm Hoseok! Holnap beszélek az igazgatóval. Kérlek mond el Jinnek, hogy igyekszem rendezni a helyzetet.  -vigyorogtam elkeseredetten-

 A fiú szomorkás arckifejezéssel megpaskolta a vállam, majd bólintott, s becsukta maga mögött az ajtót. 

Fáradtan hullottam le a földre, mivel erőtlen lábaim képtelenek voltak tovább ellenállni a gravitáció húzóerejének. Ennél egyértelműbb "nem"-et már nehéz lett volna kinyögnie. Még arra sem méltatott, hogy a képembe mondja. Én voltam a hülye, fellelkesedtem Jongsuk szavain, s így most még nyomorultabbul érzem magam. Nem mintha őt hibáztatnám, ez eleve reménytelen volt, már a kezdetektől. 

Ezt a problémát is úgy oldottam meg, mint az összes többit. Csináltam egy kávét, majd leültem gépezni. 

***

Reggel megindultam az igazgató felé, hatalmas karikákkal a szemem alatt. Bekopogtattam, de úgy tűnt nem csak én keresem őt. 

Kint vártam, míg Mr.Ryu megjelent egy házaspárral és a lányukkal az oldalán. Valamiért déjá vú érzésem volt, ahogy a boldog családot figyeltem, mintha már láttam volna őket korábban. 

Nem volt időm tovább szemlélődni, hisz az igazgató elköszönt s engem azonnal beinvitált. 

- Nos, mi lenne a gond, ami képtelen váratni magára? -kérdezte keresztrejtvényt fejtegetve-

- Lehetséges lenne, áthelyezni engem egy másik szobába? -pillantottam rá könyörgő tekintettel-

- Miért? Hisz az iskolában mindenki azt mondja, hogy olyanok, mint anya meg a lánya. -nevetett fel hangosan-

- Történt egy két dolog, és anyu nem hajlandó hazajönni... -vontam meg vállaim-

- Óh... Nos, ne szomorkodjon. Az életben érhetik csalódások, amit egyszerűen el kell tűrnie. -nyújtott át egy idegen szobakulcsot, komoly arckifejezéssel-

Meghajoltam, köszönetet mondtam, majd mielőtt még kiléptem volna, visszafordultam s kérdőre vontam Mr.Ryu-t.

- Még valami? -tette le az újságot asztalára-

- Az előbbi család... Mi a nevük? -bámultam gyanakodva-

- Ms.Woo... Nem adok ki önnek személyes információkat. -fonta keresztbe kezét, idegesen-

- Értem, elnézést! -hajoltam meg ismét- Viszlát!

Mit is vártam... Még szép, hogy nem fogja az orromra kötni akárki nevét. 

Már csak az átköltözés maradt hátra, szóval átmentem Jong Suk-ékhoz, segítségért. Azonban ott két verekedő fiú fogadott. Mr.Pszichopata és Hiszti Princess estek egymásnak a szemem láttára. Gondolkodás nélkül közéjük álltam, míg Joohyuk és Woobin oldalt szipatyolták a kis palack vérüket. 

- Mit véded még? Ez a féreg arra se méltatott, hogy eléd álljon! -dühöngött mellettem JongSuk-

- Ahww, értem verekszel? Inkább segíts áthurcolni a cuccaim, hősszerelmes. -pöcköltem homlokon a szokásos modorommal-

- Min... -hajtotta le fejét Jin-

- Kérlek ne, még nem dolgoztam fel száz százalékosan. Az osztályban majd találkozunk Eomma. -vigyorodtam el, majd a fülénél fogva, magam után rángattam a skizot-

Végül JongSuk duzzogva, de segített összepakolni és felcipelni a dolgaimat, az egy emelettel fentebbi 45-ös szám alá. Nem volt túl nehéz, mivel nem vagyok egy nagy igényű lány. Úgy tűnik a szobatársam is csak most érkezett, mivel minden szanaszétt hevert. De nem rumli szerűen, így egyből gondoltam, hogy ezúttal egy lánnyal osztozom egy szobán. Eommán kívül senki nem vezet be katona rendszert fiúként, legalábbis nem rendrakás ügyileg.

Alig tettük le a táskákat a földre, mikor megjelent mögöttünk a korábbi nőnemű. 

- Oh, te vagy az, az igazgatói ajtó elől! -nyújtózkodott kézfogásra- Woo Hyorin vagyok! -mosolyodott el-

- ... Woo...Chang...Min... -utánoztam a mozdulatait csodálkozva-

- Minden oké Minmin? -kopogtatta meg a vállam JongSuk-

'Valamiről meg kell győződnöm... Menj ki kérlek!'

 - Menstruálsz? Neked nem szoktak komoly pillanataid lenni. -nevetett, a hátamat püfölve-

'JongSuk... Ez csak rá és rám tartozik.'

- Jó, felfogtam, megyek. -integetett-

- Valami baj van? Szóval az ő képessége a gondolatolvasás? -nézett a fiú után-

- Hyorin. A szüleid...hogy hívják őket? -tettem fel félve a kérdést-

- Hmm? Az anyukám Woo Jiae, az apukám Woo Insik és vagy egy bátyám... -sorolta-

- Jiho... -nyeltem egy nagyot-

- Woow, honnan tudtad? 

Hogy lehetséges ez? Tizenöt éve meghaltak. A családom nem lehet életben! 

Heves szívverésemet felváltotta az átváltozás kellemes bizsergése. Ennek hála sikerült visszarázódnom a valóságba.

 Amit mondott, nem tűnt hazugságnak. És ez a lány lesz a kulcsom ahhoz, hogy kiderítsem mi folyik itt.  Ha a családom tényleg él, akkor vagy az emlékeim csalnak, vagy át lettem verve. 

Eldöntöttem, hogy a lehető legjobb kapcsolatot kell ápolnom a szobatársammal... Annyira közel kell hozzá férkőznöm, hogy bemutasson a családjának. 

- Nekem is a gondolatolvasás a képességem! -vigyorodtam el hamisan a lányra- Legyünk barátok! 

<><><>

Ez egy rövidebb rész lett, de innentől indulnak be a cselekmények, szóval nem akarom elsietni a dolgokat. Remélem mindenkinek tetszett. Köszönöm, hogy elolvastad! :D