Mivel a mai nap is egy gyönyörű idő volt a Drágával elhatároztuk vagyis inkább most csak ő határozta elmagát,hogy olyat csinálunk amit én szeretnék.
- És mi szépet szeretnél ma csinálni Drágám. - kérdezi kíváncsian miközben még az ágyat melegítettük.
- Hmm. Görkoriztál eddig bármikor? - kérdeztem tőle.
- Nem. - válaszolja egyszerűen.
- Akkor meg van mit csinálunk ma. Segítek megtanulni görkorozni,mert én ezt szeretném a mai nap.
- Rendben. Benne vagyok. - egyezett bele. - De elsőnek nem az ágyból kellene kimásznunk?
- De. - értettem egyett.
Nagy nehezen kiszedtük egymást az ágyból elmentünk reggelizni és utána indultunk is egy közeli parkba ahol tökéletes az út.
Leültünk egy padra majd elkezdtük felhúzni a korikat a lábunkra és gurulásra készen is voltunk illetve csak én.
- Segítesz bekapcsolni? - kérdezte Zero Two.
- Persze. Így elég szoros? Nem fog kiesni a lábad?
- Kiesthet? - lepődött meg
- Dehogy. Csak ha nem tart semmit akkor nehezebben fogsz menni.
- Értem.
- Kész is. És most gyere állj fel. - nyújtottam a kezem.
- Elsőnek te állj fel.
- Oké. - megpróbáltam Zero Two elől felkelni de ugye koriba nehezen ment ezért ahogy felálltam a földről kigurult alólam a lábam és leültem. A Drága ezt egy nevetéssel díjazta majd miután abba hagyta megpróbált a padról felszedni.
- Jól vagy? - kérdezte miközben még mindig mosolygott.
- Igen max egy jó darabig fájni fog,hogy ülök. - nevettem én is vele. - Na most. - majd nagy nehezen sikerült felkelni a földről.
- Ezek után még tudsz majd menni? - kérdezte.
- Persze nem ez volt az első esésem.
- Most már tudom mitől vagy kék,lila és zöld.
- De ha csak itt vagyunk soha nem tanulsz meg. - mondtam neki megállva a lábamon. - Na gyere. - és nagy nehezen felállítottam a padról.
- És most? - kérdezi félve miközben belém kapaszkodik.
- Én fogom a kezed és közben megyünk. Várj nézd. - majd elengedtem a kezét és elindultam előre es vissza hozzá.
- Nem tűnik nehéznek.
- Látod. Na gyere.
Megfogva a kezét lassan elindultunk köröket csinálni. Mikor már úgy éreztem megy ő magától is elengedtem a kezét és én előre menve megálltam egy fa mellett.
- Gyere! - kiáltottam neki a messzeségbe.
- Megyek-megyek. - lassan de biztosan oda ért mellém amit én egy arcra puszival díjaztam.
- Megy gyorsabban? - kérdezi a fát ölelve.
- Igen. - válaszolom neki a fűben feküdve.
- Akkor megyünk? - kérdezi.
- Persze. Fogjam a kezed vagy már megy? - kérdeztem tőle amint felálltam.
- Menni fog. - majd ő is elengedte a fát. - Verseny a következő padig? - kérdezte.
- Mehet. Háromra jó?
- Oké. 1. - kezdte a számolást
- 2
- 3! - mondtuk egyszerre,majd elindultunk.
Szerencsénk volt hisz nem volták sokan kint ezért embereket se kellett nagyon kerülgetni. Viszont voltak kisebb kavicsok amibe néha elakadtunk illetve bele akadt a kerekek közé amitől majdnem borultunk.
A verseny döntetlen lett de így is jól éreztük magunkat.
- Ez jó volt. - mondta a Drága.
- Igen. - értettem vele egyett. - Legközelebb rollerral jövünk.
- Miért? - kérdezi kíváncsian.
- Vegyük le a korikat és rá jössz mindjárt.
- Rendben.
Levettük a korikat és én,mint egy gyerek aki először tanul járni elkezdtem cipő nélkül sétálni,hogy érezzem a lábaimat.
- Most már értem miért. - jött rá Zéró Two is.
- Ugye? Olyan,mintha rajtad lenne még de mégse.
- És most mit csináljunk? - kérdezte.
- Gyök kettővel haza sétálunk,mert gyorsabban nem megy.
- Oké. Tényleg nem megy gyorsabban.
Majd szépen lassan haza sétáltunk(egy csiga is megelőzne minket 🤣) és egy meleg fürdő után az ágyba kötöttünk ki ahol szépen el is nyomott minket az álom.
És persze másnapra izom lázunk lett.