Ez a rész kissé spoileres ha nem akarod ne olvasd.
Részben a manga volt ami adta az ihletet de nyilván úgy írtam ahogy én szerettem volna.

5animefan

Otthon voltam és végeztem az aznapi dolgokat amik elmaradtak és estére csúsztak le amikor megcsörrent a telefonom.
- Igen? - kérdeztem ugyanis ismeretlen volt a szám
- Shiro gyere gyorsan.... Takemichy vagyok!
A név ismerős volt hisz egy osztályba jártunk.
- Szia Takemichy! Egy ideje..... - mondtam de félbeszakított. - Gyere az (xy) nevű épülethez! - hadarta.
- Várj lassíts ezt nem...- próbálkoztam.
- Mikeyról van szó! - mondta ki a nevét és én lefagytam. Egy ideje nem beszéltünk és nem is keresett így abban a hitben ástam el, hogy talált jobbat. De ha rá gondolok nem tudom elfelejteni őt.
- Mi baj? - kérdeztem. - Ne válaszolj futok. - vágtam rá a telefont és elindultam.

* (xy) nevű hely*

Láttam, hogy egy csomó ember áll ott és felfelé néz. Felnéztem én is és láttam, hogy épp készül valaki le ugrani.
- Na várjunk ez a hely, sok ember és valaki ott fent. - raktam össze és leesett - MIKEY!
Kifutva a tömegből találtam az épület oldalán lépcsőt és megindultam fel.
Feljebb érve meghallottam a hangokat és arra gondoltam, hogy ők lesznek azok, de mellette reménykedtem is, hogy nem Mikey akar leugrani.
- Shiro sem számít már az életedben?! - hallottam a kérdést Takemichytől.
- Nem keresett amióta elment. Így ez is ok, hogy végezzek magammal. - mondta Mikey.
- EZ NEM OK! - futottam oda hozzájuk és nyújtottam a kezem hátha de nem akarta. - Én kerestelek és nem válaszoltál semmire még arra sem, hogy vissza jöttem. Nem kaptam semmit!
- De én küldtem és kerestelek.
- Mi lenne ha nem így beszélnétek meg? - kérdezte Takemichy.
- Kérlek Mikey. - néztem rá könnyes szemekkel.
Kicsit habozott és megfogta a kezem majd ketten felhúztuk.
- Én azt hittem azért nem keresel mert biztos jobbat találtál amit meg is érténék. - mondtam.
- Én is ezt gondoltam. De mielőtt elmentél volna mondtam,hogy aki nem te vagy az nem kell.
- És az, hogy haza jöttem?
- Valaki úgy látszik nem akarta, hogy találkozzatok. - szólt közbe Hanagaki.
- Mindegy is örülök, hogy ismét láthatlak Mikey. - mondtam sírva.
- Én is. Szeretlek Shiro. - ölelt meg.
- Amúgy hol a hajad? - kérdeztem.
- Hagyjuk.
- Nem zavar. Sőt még tetszik is.
- És neked nem úgy volt iskolában, hogy nem növöl többet? - kérdezte kíváncsian.
- Oh az csak a cipőm de leveszem.
- Ne! Így kényelmes. - mondta mellkasomnak dőlve.
- Rendben én akkor nem is zavarok. - indult meg Takemichy.
- Oi! Takemicchi! Arigatou.
- Ugyan ne köszönd, de nem zavarok tovább. Bye bye. - indult el.
- Szerintem zavarban volt.
- Nem is értem miért. - mondtam nevetve. - De tényleg le szeretném venni a cipőt.
- Kár. - szomorodott el Mikey.
- Majd otthon. Rendben? - vettem le a cipőm így végre egy magasságban voltunk.
Mikey pedig az alkalmon kapva megcsókolt.
- Hiányzott ez és te is. - mondta.
- Nekem is. - simítottam arcára. - Na gyere! - fogtam meg a kezét és haza indultunk.

* otthon *

- És a többiek? - kérdezte kíváncsian.
- Ők tudnak rólam, ne aggódj. - mondtam mosolyogva.
És hirtelen neki indultak a könnyei.
- Mikey szívem mi a baj? - kerdeztem aggódva.
- Olyan boldog vagyok, hogy itt vagy. - esett a földre és látva őt én is sírva fakadtam.
- Itt leszek, ne félj. Ígérem oké? Legyen bármi itt leszek veled.
- Arigatou. - ölelt meg amit viszonoztam.
- Nagyon szeretlek Manjiro.

* 1 héttel később*

Épp készülődtünk esküvőre ugyanis az egyik banda tag elkezdi élni boldog éveit.
- Biztos én is menjek?
- Igen. Hidd el örülni fognak neked is. - tettem kezeim Mikey vállára. - De nem sietünk leszedik a fejem. - mondtam nevetve.

* esküvő helyszín *

- Nagyon szép vagy Hina. - mondtam meghatódva.
- Köszi. De neked is el fog jönni a nagy napod egyszer. Ez biztosra állítom.
- Igaza van. - állt mellé Emma.
- Köszönöm lányok. Na de mi megyünk is előre. - fogtam meg Emma kezét és az oltárhoz futottunk.
Velünk szemben a fiúk álltak és ami meglepett, hogy Mikey is ott állt. Biztatóan mosolyogtam és onnantól nyugalom volt ugyanis elkezdődött a szertartás.

* utána *

Mielőtt máshova mentünk volna ahol az ételt fogyasztjuk Hina eldobta a csokrot.
Én nem álltam ott ahol a többi lány de engem talált fejbe és a kezemben kötött ki.
- Ez a véletlen! Dobd újra Hina!
- Nem, nem aki elkapja. - mondták.
- De a fejemről... - kezdtem.
- Akkor is.
- Mikey csapjunk lagzit? - kérdeztem nevetve.
- Csaphatunk. - egyezett bele.
- Mi leszünk a koszorús lányok! - jelentette ki Hina és Emma.
- Jó nyugi! - nyugtattam őket. - Elsőnek örüljünk Hina és Takemichy boldogságának. - kezdtem tapsolni amihez a többiek csapódtak.
- Az ifjú pár mutassa merre megyünk. - mondta Mitsuya.

* az étterem*

- Jó látni Mikey. - mondta boldogan Mitsuya.
- Ugye, én meg mondtam. Megyek lottót feladni hátha nyerek is. - nevettem.
- Neked inni se kell és jó kedved van. - mondta egy hang és megfordultam.
- Ken-chin! Nem láttalak egy kis ideje, főleg ma.
- Pedig köszöntem és intettem is.
- Szemüveget nekem.
- Így van. - értett egyet mindenki aki hallotta.
- Jó így, hogy egyetértetek nem vitatkozom én se.
- Nem baj ezért szeretünk téged. - tette a kezét vállamra Draken.
- Ahw mindjárt sírni fogok. - szipogtam.
- Tessék zsepi. - adott egyet Emma.
- Köszi.

* esküvő után*

Mikeyval kezén fogva sétáltunk haza felé közben beszélgettünk az elmúlt órákról.
- Te tényleg komolyan gondoltad azt a lagzis dolgot? - kérdezte kíváncsian Mikey.
- Igen. - mondtam határozottan. - Te nem?
- De. - mondta boldogan.

*Szomorú befejezés...
4 hónappal később*

Az esküvő után miután haza értünk Mikeyval kettesben töltöttük az éjszakát meg a többit aminek egy kis ajándéka lett számunkra.
Kiderült, hogy két kis apróságot várunk.
Nagyon megőrültünk nekik de Manjiro az elején félt, hogy nem lesz jó szülő de megnyugtattam, hogy az lesz belőle.
Ezek után pedig elmondtuk a többieknek is akik gratuláltak nekünk és hamarabb kezdtek ők el gondolkozni azon, hogy hogy fognak kinézni a gyerekek mint ahogy mi.

...

Egy szép hétvégi délután mentünk haza fele a parkból ahol piknik szerűséget tartottunk kettesben.
- Nagyon jó volt ez a mai nap is. - karolt át Mikey.
- Igen ez így van. - mondtam boldogan. - Én azt gondolom legközelebb hívjuk meg a többieket is.
- Jó ötlet. - értett egyet.
Boldogan beszélgettünk mindenről is amikor hirtelen egy pisztoly hangja csendült fel háromszor....
- Mikey... - engedtem el a fiú kezét és kaptam a kezemet a mellkasomhoz amit remegve el emelve onnan megláttam amit nem szerettem volna.
- SHIRO! - jött elém a fiú pánikolva.
- Fáj és hideg van. - szöktek könnyek a szemembe.
- Nem akarlak elveszíteni. - döntötte homlokát az enyémek.
- Ne sírj...

* író szemszög*

Mégha időben is értek ki a mentősök Shirot nem tudták megmenteni a gyerekekkel együtt.
Mikey a temetés után bosszút fogadott Shiro haláláért.
Mint kiderült az egyik régi ellensége volt aki nem akarta, hogy Manjiro boldog legyen.
Miután sikeresen meglett a gyilkos Mikey megölte őt majd saját magával is végzett, mert nem látta értelmét az életnek így, hogy elvesztette azt a lányt akit szeretett.

* boldog befejezés
4 hónappal később*

Az esküvő után miután haza értünk Mikeyval kettesben töltöttük az éjszakát meg a többit aminek egy kis ajándéka lett számunkra.
Kiderült, hogy két kis apróságot várunk.
Nagyon megőrültünk nekik de Manjiro az elején félt, hogy nem lesz jó szülő de megnyugtattam, hogy az lesz belőle.
Ezek után pedig elmondtuk a többieknek is akik gratuláltak nekünk és hamarabb kezdtek ők el gondolkozni azon, hogy hogy fognak kinézni a gyerekek mint ahogy mi.
- Örülök, hogy gondolkodtok ezen. - nevettem.
- Szívesen. - mondták egyszerre leginkább a lányok.
- És a neveken gondolkodtatok már? - kaptuk a hirtelen kérdést.
- De még nem tudjuk milyen neműek. - válaszolt helyettünk Mikey.
- Nem baj, lehet attól még gondolkodni rajta. - mondta Emma.

* otthon*

- De tényleg milyen nevet adjunk nekik? - kérdi Mikey.
- Hallod ne kezd. - mondom neki nevetve.
- Ha lányok mit szólnál Ai és Megumi?
- Hmmm.... Jól hangzik. - mondtam neki boldogan. - És ha fiúk?
- Te találod ki. - nevetett.
- Olyan jó nevetni látni. - mondtam magamban.
- Abból rögtönzött név lesz akkor.
- Az is jó. - egyezett bele.

* szülés napja*

Sok sok szenvedés után világra hoztam két szép kicsi lányt.
- És mi lesz a nevük? - kérdezték a többiek.
Összenéztem Mikeyval és elmondtuk.
- Aki nálam van és inkább hasonlít Mikeyra mint rám... Bemutatom nektek Sano Ait.
- A nálam lévő lány pedig Sano Megumi. - fejezte be Mikey a bemutatásukat.
- Nagyon aranyosak. - hatódtak meg a lányok.
- De ha lesz olyan személyiségük mint Mikeynak akkor mindenki félhet. - mondta Draken.

....

Teltek az évek a lányok nőttek és egyre inkább látszódott rajtuk kire hasonlít. Tény és való mintha Mikeyt láttam volna bennük de van bennük az anyukájuk véréből is.
Vagyis csak Meguminál látszódott a személyisége, hogy az enyémre hasonlít. A többi pedig inkább Majiro volt bennük.