Harry némán üldögélt az ablak előtt, egy hang nélkül figyelte az üvegen végigfojó esőcseppeket, melyek elhomályosították London puhán villogó fényeit. Hallgatta, hogy a gyenge szél halkan sír az ajtók alatt. Az öltöző hallgatott azon a napon, csak néhány apró, pakolásra utaló zajocska szűrődött be a fehér ajtón. A fiatal, élénkzöld szemek kimerülten merültek el az ablakon futkározó, tiszta cseppeken. Fiatal arcán az erősebb vonások egy idő után ellágyulni látszottak és sima bőrén forró könnyek gurultak a talaj felé. Apró, kisfiús, kissé kétségbeesett szipogásai töltötték be a helységet. Hogy miért pityergett itt az öltözőben, egy esős londoni napon? Ez rendkívül egyszerű. A sok elfoglaltsága és fontos dolga közt akadt egy, minden hírnévvel járó dolognál előbbrevaló tennivalója. Időt szánni apró szívére, mely ezekben az időkben oly hevesen vert, épp ideje volt figyelmet fordítani arra, a vásott kalapálóra a borba ketrecében. Lábait közelebb húzta magához és arra helyezte állát így figyelte tovább a borús várost, hagyta, hogy könnyei szabadon táncolhassanak, versenyezve a patyolat esőcseppecskékkel. Az érzései melyeket édes gondolatati tápláltak eresztették szabadon a gyémánt gyöngyöket, a zöld gazdájuktól. Nem kellett volna sírnia, hisz végre tisztán látott, de mégis ez volt a legijesztőbb számára: a meztelen igazság. Nem voltak kifogások. Harry szerelmes volt, viszont olyan fájdalmas valaki olyat szeretni, akiért nem zakatolhat apró szerve, mert a világ nem ezt várja el, valaki olyat szeretni, aki talán egy aprócskát sem érez többet jó barátságnál. De ennek véget kellett vetni és talán ez volt az egészben a legrémisztőbb dolog Harry számára. 

- Itt vagyok Harry! - csak fél óra telt el és Louis tanácstalanul, kissé ázottan lépett be a szobába. Harry még mindig az ablak előtt ült összekuprordva, szemei pedig piroslottak a könnyektől. Louis élénken ragyogó kék szemei kis aggodalmat tükröztek és sietve foglalt helyet a zöld szemű előtt.

- Mi a baj Hazza? - szólt a fiúhoz lágyan és közelebb húzodótt barátjához. Harry kissé hezitálva és szipogva nyitotta szóra ajkait, de abban a pillanatban elsírta magát és nem bírt egy betűt sem kipréselni magából, mert tudta, csak remegve, vagy túl elveszve tudna mesélni. Louis arcán mintha valami, eddig nem látott érzelem rajzlolódott ki. Határozottan húzodótt még közelebb a zokogó Harryhez és szorosan ölelte. Harry pedig még erősen kapaszkodott is a fekete- fehér csíkos pólóba.

- Add ki magadból Hazza. Meglátod jobb lesz - suttogta Louis, hangja pedig mintha szintén kissé sírásba fordult volna. Aggódott a fiú miatt.
Harry végre nagy levegőt vett.

- A- azt hiszem. Sz- szeretlek Lou é- és nem tudom mit csináljak - hüppögött, halványan regmegő hagon és egyik kezével eleresztette a görcsösen markoló kezét, hogy erőszakosan letörölje arcát. Louis szájai elnyíltak egy pillanatra. Biztos vagyok benne, hogy csak ő tudta teljesen mire gondol ekkor. Egy halovány mosolyba szaladt rózsaszín szája és óvatosan eltolta magától Harryt, majd az ő homlokát a zokogóénak támasztotta.

- Semmi baj kis Hazzám. Minden rendben lesz - suttogta könnyen és lehunyta szemeit. Kezeit a könnyes bőrfelületre simította.

- Honnan tudod? - kérdezte halkan a zöld szemeű, aki még mindig figyelte a másikat.

- Mert biztos vagyok benne, hogy nem csak te érzel így - ezt Louis már alig hallhatóan mondta, hogy megcsókolhassa, a még enyhén pityergő Harryt.

Boldog larry napot nektek!❤ Gondoltam kedveskedek egy kis ajándékkal ezen szép nap alkalmából.