Csak egy kis szösszenet, amit egyik kedves, fontos kis népdalunk alkotott így hajnalban. :) Remélem nem sikeredett túl csöpögősre.

 A szél halkan zúgott a gyenge ágak közt. Tavasz volt és béke, melegség egy férfi rohant végig az fényben úszó, üres utcán. Csak előre figyelt meg sem állt, fejvesztve rohant, mintha menekült volna, de nem nézett hátra. Szőkés haját a szél hátra csapta. Már tudta mi is az, amit igazán akar. Megtorpant egy elágazásnál, majd jobbra kezdett rohanni még gyorsabban, mint előtte. A kék égboltozaton játékként kergette a bárányfelhőket a gyenge szellő, a madarak méz éneke ringatta a természetet, de ennek a csodás évszak most nem kapott igazán helyet a férfi hevesen zakatoló szívében. Tovább rohant. A fák gyönyörű, selyem virág pompában tündököltek, azonban a folyó arany partján ott állt valaki más, aki minden hiú virágnál és társválasztó énekes madárnál több volt.

Dean megtorpant, mikor meglátta a ballonkabátos személyt, kissé zihálva, de mosolyra húzta a kiszáradt száját. A fekete tincseket lágyan cirógatta a tavaszi szél, az illető megfordult és égbolt kék szemeivel csillag tiszta szeretettel figyelte Deant, türelmesen nézett a férfi felé. Dean ismét rohanni kezdett Castiel felé, az angyal nem igazán értette, de nem tett semmit. Dean elé ért és frissen csillogó zöld szemeivel békésen méregette az angyalt.

- Már értem ezt az egészet Cas! - mesélte hatalmas beleéléssel a zöld szemű.

- Nos, akkor hallgatom... - döntötte oldalra érdeklődve fejét Cas.

- Ezek nem szavak drága Cas - vágta rá izgatottan és hirtelen csókolta meg az angyalt. Kezei közé fogta arcát és csak csókolta, selymesen és lágyan, mint a tavaszi szél a gyönge virágokat. Aztán elvált tőle, Castiel mosolygott, arcát pedig vörösre festette szívének lángja.

- Te vagy az angyalom, már tudom és szeretlek ez ilyen hülyén egyszerű - tartotta még mindig kezei közt az angyal piros arcát, mire Castiel boldogan és szorosan szorította magához Dean- t.

- Én is... én is - suttogta, s a tavasz minden porcikája magába szívta a levegőbe robbanó édes, harmatos, friss szerelmet, amelyet aztán a szellő vitt magával, tanulságul az egész világon. A vadász és az angyal.