Ez a rész meglehetősen +18-as szóval légyszi vegyétek ezt figyelembe, mielőtt belekezdtek.❤

Jimin nem igazán volt elragadtatva az ötlettől már az elején sem. Így egész nap csak duzzogott. Még, hogy neki egy sátorban kell aludnia kint az udvaron. Miközben aludhatnának mind a házban egy kényelmes ágyon, de nyilván nekik hirtelen a kemény föld kellemesebb alvóhelynek tűnt. Miért is vállalta egyáltalán el azt, hogy a tagja lesz ennek az önkínzó fiúkból álló bandának? Mi van ha be se futnak rendesen, akkor meg aztán főleg feleslegesen aludt a hátat nem kímélő földön. Így magában mérgelődve fészkelődött a hálózsákjában már vagy egy fél órája. A többi sátorban valószínűleg már mindenki békésen aludt és a mellette helyet kapó Jungkook is. Legalábbis Jimin így gondolta. 

– Hyung? Minden rendben? Nem tudsz aludni? – suttogott egy fiatal hang az éjjeli csöndbe. Jimin szinte azonnal felé fordult. A meglehetősen rossz fényviszonyok ellenére is ki tudta venni a kíváncsian ragyogó nagy szemeket, amik a takaró alól pislogtak rá. 

– Nem nagyon, ez egy szar ötlet volt – morogta az orra alatt Jimin és kicsit közelebb húzódott bandatársához. Olyan édesen festett a fiú mellette, hogy kicsit képes volt megenyhülni Jimin feldúlt szíve is. 

– Sajnálom, ha felkeltettelek – súgta Jimin és tekintetét újra és újra végig vezette a fiatalabb arcán. Jungkook álmosan elmosolyodott.

– Ugyan semmi baj. Hogyan tudok segíteni? – hangzott a halk kérdés és Jungkook is közelebb húzódott kicsivel. Jimin nem volt benne biztos, hogy ezzel el akar e most érni valamit a másik. Jimin félt fenntartani azt a lehetőséget, hogy talán tényleg közeledni próbál felé a másik. Hiszen Jungkook még olyan fiatal volt és ártatlan, szinte még gyerek. Neki még csak nem is szabadott volna ilyenekre gondolni. Igaz csak két év választotta el őket korban, Jimin mégis érettebb volt minden téren, vagy legalábbis így gondolta.

– Mit csinálsz? – érdeklődött halkan Jimin és egy átgondolatlan ötlettől vezérelve Jungkook arcára simította tenyerét. A fiatalabb azonnal bele is simult az érintésbe, akár egy kismacska. 

– Te idősebb vagy hyung – kezdett bele kicsit félénkebben Jungkook. Jimin összevonta szemöldökét. 

– Mire akarsz ezzel kilyukadni? 

– Meg tudnál tanítani? – folytatta. Nagy szemeivel kérlelően nézett a másikra és lassan araszolgatott még közelebb. 

– Mit szeretnél megtanulni Jungkook? – érdeklődött már egészen feladva a dolgot Jimin. Vastag ajaki elnyíltak, ahogy Jungkook mutatóujja óvatosan végigsimított rajtuk. A fiatalabb fekete szemei csillogva figyelték a formás párnákat, majd mint, aki hirtelen felébredt kicsit megriadva kapta fel tekintetét, hogy újra találkozzon az idősebbével.    

–Tudni akarom, hogy kell csókolni – nyelt nagyot a mondat végén Jungkook. Lélegzetvisszafojtva várta a másik válaszát. 

– Csak ennyi? – súgta a lassan forrósodó levegőbe Jimin, úgy látszott benne van a játékban. Mintha soha nem is akart volna ennek az egésznek ellen állni. Jungkook alig láthatóan harapott rá saját ajkára és megrázta a fejét, még a sötétben is lehetett látni, hogy arca valamivel erősebb árnyalatot vesz fel. 

Jimin minden további szó nélkül hajolt közel a másikhoz és csak óvatosan összeérintette ajkaikat és már szinte azonnal húzódott is volna el, mikor a fiatalabb minden addigi félénksége tovaszállt. Jungkook ujjai erőszakosan markoltak rá Jimin derekára a hálózsák anyagán keresztül, így vonta magához a másikat. Az idősebb hirtelen meglepettségében egy pár pillanatra ki is pattantak szemei, de nem sokáig volt ideje a megriadni, mert Jungkook ajkai azonnal követelőzően falni kezdték az övéit. Meglehetősen nedves és zihálós csókváltás keveredett belőle záros határidőn belül. Jimin ujjai a sötét tincsekben turkáltak, még Jungkook keze a másik derekát masszírozta. Testük már igen közel szorult egymáshoz. Jungkook váratlanul harapott Jimin alsó ajkára, így kicsalva belőle egy magasan csengő rövid nyögést. Jiminnek nem tetszett, hogy rangidőssége ellenére ennyire könnyen hatással van rá a másik. 

– Türelmetlen diák vagy Jungkook – vigyorodott el Jimin, ahogy elvált az elégedetlen fiútól.  Jungkook kicsit lebiggyesztett alsó ajkával várta a következő leckét. Jimin tenyere a másik arcáról elindult lefelé és meglehetősen hamar utat talált magának a lélegzetét is visszafojtó fiú alsónadrágjába. 

– De még túl érzékeny – suttogta Jimin. Jungkook ajkai azonnal elnyíltak egymástól és szemeit is erősen csukta le a hirtelen őt érő érzéshullámtól. Kicsit megemelve fejét inkább Jimin nyakában temette le arcát, ahogy az idősebb mozgatni kezdte kézfejét az alsónadrágjában. 

– Mit szeretnél még tudni Jungkookie? – kérdezte édes hangon Jimin. Azonban a másiktól már csak egy gyenge nyöszörgésre tellett. 

– Szeretnéd tudni milyen, ha meglovagolnak Jungkookie? 

– Kérlek Jimin-ah – fújta ki a levegőt már teljesen elveszve a fiatalabb. Valamennyire ismét összeszedve magát elkezdte teljesen kihámozni Jimint a zsákból és együttes erővel hamar megszabdaltuk tőle. Jimin jobbja így elhagyta a másik alsónadrágját egy ideig. Jungkook is jó távol dobta maguktól a takaróját, már amennyire lehetett a kis sátorban. 

– Feküdj hátra! – utasította gyors cselekedetre a fiatalabbat Jimin, aki azonnal engedelmeskedett. Jimin óvatosan tette át egyik lábát a másik teste felett és lassan leült a másik hasára, Jungkooknak így le kellett nyelnie egy elégedett sóhajt.

– Ne gondold túl, ürítsd ki az agyad! Csak rám koncentrálj! – Jimin tenyerei megindultak felfelé Jungkook mellkasán. A fiú pedig azonnal követni kezdte a mozdulatait. Jimin végigsimított a vállain, majd le a felkarján egészen a másik csuklójáig. A fiatalabbat olyan forróság hullámok ostromolták, hogy úgy érezte mindjárt valóban fel fog gyulladni. Szaggatottan lélegzett úgy koncentrált, hogy ne essen teljesen szét a másik érintése alatt. Próbált nem arra gondolni, hogy milyen régóta fantáziált ehhez hasonlókról és Jimin meleg, gyengéd érintéséről, Jimin csókjairól a felhevült testén, ami csak a másikért lángol. 

– Meg kell érintened neked is, különben nem működik – Jimin derekához emelte Jungkook mindkét kezét és magára tapasztotta tenyereit.  A másik ujjai szinte azonnal szorosabb fogással húzták őt lefelé. Jiminnek egy pillanatra le is kellett hunynia szemeit, hogy össze tudja szedni gondolatait. Az idősebb a másik mellkasa alatt, Jungkook bordáin támasztotta meg magát és kicsit még hátrébb ült rajta, akit abban a pillanatban mély sóhaj hagyott el. 

– És engedd, hogy egy kicsi bemelegítsem magunkat – súgta levegősen Jimin, ahogy aprót mozdított a csípőjén. Így elég érzékeny pontjához dörzsölődve a másiknak. Jungkook arcán fájdalomra emlékeztető, kéjjel kevert kifejezés futott végig. Jimin derekába is erősebben kapaszkodott. Az idősebb folytatta és kicsit határozottabban lökött egyet csípőjével, ezúttal az ő ajkait hagyta el egy majdhogynem halk sírásra emlékeztető nyögés. Majd ezt megismételte párszor. 

– J-Jimin – lihegte Jungkook és egyik tenyere felbátorodva megindulva Jimin fenekébe markolt. Jimin szuszogva szegte le állát és lehunyta szemeit. Csak egy percre volt szüksége, ő sem gondolta, hogy ez ennyire ki fogja készíteni.

– Úgy tűnik azzal nem számoltam, hogy mindketten ennyire érzékenyek leszünk – beszélt csendesen. Ahogy ismét felpillantott látta a halványan mosolygó Jungkookot. 

– Ne mosolyogj! Vedd le a felsődet! – parancsolt Jimin egy nevetést elnyomva. Jungkook azonnal cselekedve lekapta magáról a pizsama felsőt és összegyűrve eldobta, mancsai pedig azonnal visszatértek Jimin kerek hátsó felére és megint hatalmas szemekkel pislogott a rajta ülőre. Jimin sem vesztegetett sok időt ő maga is megszabadult az akadályozó tényezőről. Így mindketten egy szál alsónadrágban voltak. Meglehetősen meleg volt azon az éjszakán így nem volt rajtuk pizsama alsó, aminek most Jimin hálát adott. Így látni azt a fiút, aki mindig annyira megmozgatta a fantáziáját, nem várathatott magára semmi tovább. Az idősebb fiú ismét végigsimított, ezúttal a fedetlen bőrön alatta. Jungkook mellkasa megremegve emelkedett fel. 

– Valószínűleg nem fogod sokáig bírni, mert először csinálod – kezdett bele Jimin felvezetve csillogó szemeit Jungkook testéről lázasan izzó tekintetére. 

– Ami nem baj. De légyszi azért próbálj te is óvatos lenni velem – simított végre a fiatalabb arcára kérlelően. Jungkook bólintott. 

– Szólok, ha fáj és akkor egy kicsit türelmesnek kell lenned... Jó Jungkookie? – kérdezte kicsit félénkebben Jimin. 

– Nem szeretném ha fájna neked – bólintott Jungkook és simogatni kezdte Jimin oldalát biztatóan. 

– De először segítened kell – hajolt közelebb Jimin.  

– Először fel kell készítenem magam, mielőtt csak úgy magamba engednélek – magyarázta Jimin és Jungkook jobb kezét magához húzta a derekáról. A vastag ajkak apró csókot hagytak a mutató és középső ujj ujjbegyén, majd Jimin komolyan pislogott le Jungkookra.

– Mivel nincs itt semmink, ami könnyebbé teszi a helyzetem így csak egy lehetőség maradt. 

– Nyál – suttogta már Jungkook a megoldást és óvatosan Jimin nyelvére tolta két ujját. A két fiú végig tartotta a szemkontaktust, ami csak még erősebb szikrákat gyújtott kettejük közt. Jimin kipirosodott ajkai közé zárta az ujjakat és kitartóan próbálta minél jobban benedvesíteni azokat. Egy aprócska nyögés kíséretében az addig feneke mögött türelmetlenkedő tagra tolta magát. Jungkook így azonnal mélyen nyögött fel, majdnem ki is húzta ujjait a másik szájából, ahogy csípője is egy kicsit feljebb emelkedett. 

– Azt hiszem ennyi megteszi. Tudod mit kell csinálni? – eresztette el Jungkookot Jimin. 

– Azt hiszem igen – Jungkook íriszeiben akkor jelent meg először valami apró félelem és bizonytalanság. 

– Nem kell megijedni, segítek – mosolygott Jimin. Határozottan tartva a másik csukóját vezette a nedves ujjakat saját alsónadrágjába. 

– Csak óvatosan, először csak egy – figyelmeztette a tanulót Jimin. Jungkook bólintott, majd lassan az első ujja megindult megkeresni a helyét. 

Jimin arcán apró kellemetlenség ült ki, ahogy megérezte az első ujjat, kicsit el is emelkedett a másiktól. Jungkook aggódva nézett fel rá

– Semmi baj Jungkook, csináld tovább! – szólt Jimin biztatóan. Hogy a saját dolgán könnyítsen a fiatalabb feje mellett támaszkodott meg így teljesen szemtől szembe tudtak nézni. Jungook először csak lassan mozgatta egy szem ujját ki és be.

– Mehet a másik is – utasított Jimin és hamarosan meg is érezte azt belé nyomulni. Az újabb kényelmetlen érzéshez társuló apró nyöszörgést egy hosszú csókba fojtotta. Jungkook ezen felbátorodva másik kezével erősebben szorított rá Jimin puha húsára és kicsit gyorsabbra vette a tempót. 

– Kell egy harmadik is. Nem lesz így elég hely neked – hajolt el zihálva Jimin és kicsit jobban kitolta fenekét, hogy Jungkook hozzáférhessen. Mégis szinte azonnal a másik nyakához hanyatlott feje, ahogy a harmadik ujj is csatlakozott, halkan nyöszörögve kezdte el saját magát is ringatni az ujjakon. Nem lepte meg, hogy ilyen félig meddig száraz állapotban nem lesz számára a legkellemesebb, de tisztában volt vele, hogy ez a kis fájdalom nem fog örökké tartani. Az pedig, hogy Jungkook nyögései is erősödtek a látványtól, csak még könnyebbé tették számára a dolgot. 

– Minden rendben hyung? – kérdezte elég levegősen az ifjabb. 

– Húzd le a nadrágot! – beszélt nehézkesen Jimin még mindig a másik nyakának és puha tincseinek. Jungkook nem is habozott tovább, hamar Jimin combjaira tolta a fekete anyagot. Még pár mélyebb mozdulat következett és Jimin elkapta a másik karját.

– Elég lesz – emelte fel végre fejét Jimin és nedvesen ragyogó teintettel vette fel a szemkontaktust ismét a másik fiúval.  

– Most te vedd le! 

Jungkook engedelmesen felült, még mindig ölében Jiminnel és letolta magáról az alsóját. Jimin időközben a nyakát ölelve kapaszkodott belé és próbálta normalizálni a légzését. 

– Szóval mit mondasz? Akarod tudni? – érdeklődött nagyon halkan Jimin. Még midig mindketten ülő helyzetben, egymás füle mellett beszéltek. 

– Semmit nem akarok jobban, mint tudni milyen érzés – adott választ Jungkook. Jimint, aki csak erre várt lassan visszalökte magukat fekvő helyzetbe és, amint kényelembe helyezte magát a másik alhasán szépen lassan végignyalta saját tenyerét. Habozás nélkül nyúlt maga mögé, aztán markolt rá Jungkookra. A fiút azonnal érzékenységgel teli visszafojtott nyögés hagyta el. Jimin nedves, meleg tenyere őrületbe kergette, ahogy egyenletesen mozgott fel és le. 

– Kész vagy? – rázta fel őt Jimin kérdése. Jungkook alsó ajkát erősen megharapva bólintott. Ha Jimin tudta volna mennyire készen van erre. De nem akarta, hogy miatta siessen ezzel a másik így türelmesen várt, ahogy Jimin tagja felé pozicionálja magát. Alapból gyönyörű látványt nyújtott, de így hogy egyértelműen látszott mire készült csak még jobban beindította a fiatalabbat. Jungkook mégis, kicsit még kontrollálatlan, türelmetlen szűzként fellökött a csípőjével.

– Hé! Hé! Lassan tigris! – kuncogott halkan Jimin.

– Bocsánat, bocsánat. Sajnálom Jimin – vörösödött el Jungkook és bocsánatkérően simított Jimin combjaira. 

– Semmi baj – fogott rá gyengéden az idősebb Jungkook alkarjára és lassan elkezdet leereszkedni a másikra. Jungkook tenyere ismét helyet váltott és Jimin egész testén végig vándorolva végül az arcán állapodott meg. Az idősebb egy fájdalmasabb mosolyt küldött felé, ahogy már fél úton volt. 

– Egy kicsit... – préselte ki magából a szavakat Jimin és fújtatva támaszkodott meg Jungkook mellkasán. Egy kis szünetre volt szüksége mielőtt folytatta volna. 

– Nem kell sietned – súgta a fiatalabb, de láthatóan nehezebben fogta vissza magát. Remegve vette a levegőt, keze, mely nem Jimin puha arcát tartott erősebben markolt bele derekába, mintha nyomot akart volna hagyni a világos bőrön. Jimin lehunyva szemét bólintott és folytatta a mozdulatot, de fel is szegte az állát, a hirtelen túl soknak ígérkező érzéstől és egy halk nyögéssel próbálta normalizálni a meglehetősen felkavarodott érzelmi állapotát. 

– Jól vagy hyung? Nagyon fáj? – érdeklődött aggódva Jungkook összekaparva minden maradék öntudatát.

– Shhh! – emelte fel egyik kezét Jimin és végre találkozott a két test. Jimin arcát fájdalom töltötte el, ajkait is össze kellett szorítania. Jungkook további aggodalmainak azonban nem volt esélye sem előre törni, ugyanis hangos nyögései minden mást elsöpörtek, pedig Jimin egy centit sem mozdult még rajta. 

– Azt hiszem jobb lett volna még egy ujj – nézett le az alatta teljesen elveszett fiúra Jimin. Bár mosolygott arcán két kövér könnycsepp is útnak indult. 

– Sajnálom – kért bocsánatot halkan Jungkook és törölgetni kezdte Jimin arcát. 

– Nem a te hibád, csak már rég volt... – Jimin már nem tudta befejezni a mondatot, mert Jungkook aprót mozdult alatta.

– Jungkook-ah – figyelmeztette őt Jimin egy apró sírás szerű hang hallatása után. 

– Emlékszel mikor először csókoltalak meg? – hangzott Jungkook szájából a kérdés. Jimint kicsit meglepte először, de bólintott. Tisztán emlékezett arra a napra hiába voltak meglehetősen részegek. Pedig azt hitte, hogy Jungkooknak teljesen kiesett az az este. 

– Bárcsak ne kellett volna ennyi ideig várni, hogy újra megcsókolhassalak – vallotta be Jungkook, ami már hónapok óta a fejében járt. Jimin gyomra mintha bukfencet vetett volna erre a mondatra, mint egyfajta viszonzás lassan előre mozdította a csípőjét, kicsit el is emelkedve. 

– Miért mondod... miért mondod ezt el nekem? – ült vissza Jimin. 

– Mert kedvellek Jimin – érkezett az erőtlen válasz. 

– Köszönöm, hogy ezt elmondat most, hogy konkrétan bennem vagy Jungkook – nevetett halkan Jimin a helyzet abszurditásán és egy aprót nyögött a gondolatra. Lassan el is emelkedett, hogy aztán ismételten visszaülhessen. Mindketten felsóhajtottak az érzéstől. 

– Jimin-ah – nyögte a nevet Jungkook, már teljesen önkívületi állapotban. Jimin pedig lassan ütemesen kezdett mozogni a másik fiú ölében. 

– N-Nem mehetsz el csak ennyitől Jungkookie – morogta a szavakat Jimin és lehajolt a másikhoz, hogy lusta csókba hívja, miközben folytatta csípője lassú ringatását. A forró csókokat néha halk nyögések szakították meg, de a pirosan fénylő ajkaik mindig visszataláltak egymáshoz. 

– Te is megpróbálhatod, ha szeretnéd – súgta forrón ajakira Jimin. Jungkook kérdés nélkül lökte felfelé magát, minek hatására Jimin kicsit előre dőlt így homlokuk összeért. Innentől a fiatalabb diktált. Jimin nyögései lassan már inkább hisztérikusnak hangzottak, ahogy néha-néha lopott egy csókot Jungkooktól, aki szívélyesen viszonozta azokat. 

– Túl-túl sok ez nekem Jimin – vallotta be zihálva Jungkook. 

– Csak egy kicsit Jungkook-ah – nyöszörögte Jimin és hátra tolta magát, hogy félúton találkozzon már eléggé erőteljes mozdulatuk. Az idősebb fiú hangja szinte azonnal magasra szökött ennek hatására. 

– Jungkook-ah! – szaladt ki vastag ajaki közt.

– Lassítani kéne... – figyelmeztette Jungkook. 

– Nem-nem kell... Csak érints meg! – szorított rá határozottan a fiú karjára. Jungkook nem is habozott tovább, azonnal Jimin érintésért könyörgő tagjára simított. Ennyi behatás közepette, ami Jimint érte már nem telt tőle többre, csak annyira, hogy Jungkook nyakhajlatában bújjon el az egész világ elől. Nyögdécselve vonaglott a másik ölében, hirtelen úgy érezte közelebb került a szakadék széléhez már, mint Jugkook. A fiatalabb apró, nedves csókokat hagyott végig Jimin vállán és nyakán, ahová csak elértek ajkai.

– Nagyon közel vagyok Jimin – szuszogta Jungkook, hogy Jimin épphogy csak meghallhassa. 

– Ne tartsd vissza magad – beszélt már inkább a sátor aljának Jimin.

– Nem bánod ha benned... – kezdett bele a kérdésbe Jungkook de következő lökése mindkettejükben bennakasztotta a szót pár pillanat erejéig. 

– A-azt akarom, hogy bennem menj el Jungkook – emelte fel végre a fejét Jimin. A fiatalabb erőteljes lökései akkor olyan pontot súroltak benne, hogy csillagokat látott. Jungkook valóssággal már döfött felfelé. Jimin képtelen volt összezárni az ajakit artikulálatlanul nyögött a forró, fekete éjszakába. Sötét tincsei néhol izzadságtól tapadtak homlokára, máshol könnyeden mozogtak a ritmusra, amit a két test diktált. 

– Jimin – csendült fel édesen és összeszedetlenül a név és Jungkook háta ívbe feszült Jimin alatt. Az idősebb legszívesebben felsikított volna attól a forróságtól, ami hirtelen kitöltötte őt. 

– Ah! Jézusom Jungkook – hagyta el száját egy hangos nyögés. Karjai is megremegtek, amiken támaszkodott. Még pár lusta, de erős lökésre telt a fiatalabbtól és hamarosan Jimin is kezei közt élvezett el, szinte Jungkook karjai közé olvadt, Jimintől már csak gyenge nyöszörgésre tellett. Teljesen kimerülten feküdt a másikra és elégedetten szuszogva pihentette kicsit szemeit. Bandatársa óvatosan cirógatta haját.

– Jobb lenne ha most... – kezdett bele Jungkook és kicsit helyezkedni kezdett.

– Ha kihúzod minden még undorítóbb lesz – panaszkodott Jimin.

– Mégsem maradhatunk így örökké – nevetett halkan Jungkook.

– Biztos? – pillantott fel a fiatalabbra Jimin. Minden kis maradék erejét összeszedve feljebb húzta magát, hogy lecsússzon Jungkookról és ezzel egybekötve egy puha csókot nyomjon ajkaira. Aztán hamar fintorogva hajolt el a kellemetlen, mocskos érzésre. 

– Most még a combomon is te folysz – húzta el a száját Jimin. 

– Keresek valamit, hogy megtisztítsunk – ajánlotta fel halkan Jungkook.  

– Várj! – vette tenyerei közé a másik arcát Jimin. 

– Én is kedvellek Jungkook. Jó tanítvány vagy – vigyorgott az idősebb. Jungkook ajkain is egy kicsit szégyenlősebb, de boldog mosoly bontakozott ki. 

– Csinálhatunk még majd ilyet hyung? – kérdezte ártatlan ábrázattal Jungkook, mintha nem is az imént élvezett volna az idősebb bandatársába. 

– Ha szeretnéd Jungkookie. Még vannak dolgok, amibe bele kell tanulnod – nyomott egy kis puszit a másik orrának hegyére Jimin. 

– Nagyon szeretném Jimin-ah – ölelte magához a ránehezedő fáradt fiút ragaszkodóan.

Jimin pedig idő közben teljesen meg is feledkezett arról min mérgelődött azelőtt, csak Jeon Jungkookal volt tele minden gondolata. Ugyan kit érdekelt volna ezek után, hogy kemény földön kell aludnia?

2021.06.01