Gyönyörű bolygó volt a Maison meg kell hagyni. Királyian kéklő tengere a haloványan aranyló homokkal. Rey már lassan egy egész napja bolyongott az idővel szúróssá váló homokban. Már alig pár méterre volt tőle a tenger. Végre, olyan közel volt annyi küzdelem után. Száraz bőrén vérnyomok és saras foltok égtek. Szemei teltek voltak emlékekkel és fájdalommal a korai múltból. Olyan közelinek tűnt, mintha csak pár pillanattal előbb történt volna. Tudta, hogy kérhetett is volna segítséget, de képtelen lett volna a szemébe nézni.

A végtelen tenger együtt kéklett a sápadt későhajnallal. A fehérbe öltözött alak egyre nehezebben lépkedett, lábai meg-megrogyni látszottak a rövid úton. Pirkadat alkalmából bár nem volt hőség, Rey tüdeje mégis nehezen tette a dolgát. Pillái alig maradtak távol egymástól. A kékek pedig olyan mesésen csurogtak egymásban minden lépésnél. A világ a feje tetején állt és azúr tűzben égett a lány szemei előtt. De még a szívében mekkora káosz volt, az eltaposott minden zűrzavart idekint.

- Mi-mindjárt - suttogta és egyik lába végre elérte a hűvös hullámokat. Kirázta a hideg de a következő lépéseket is megtette, néha meg-megremegve a horizont felé. Kezei egyre görcsösebben markolták hasfala előtt a vörösre szennyezett hófehér ruhadarabot. Rey vérzett, de számára ez akkor a legkisebb problémának tűnt. Fehér alakja még egy utolsót lépett a nehéz vízben, majd összeesett. Rey a hátán feküt a hideg folyadékban és a Maison két gyönyörű holdját figyelte. Ekkor indult el egy forró könnycsepp arcán. Teljesen csend volt, ő volt csak egyedül és a part fele lágyan zúgó hullámok. A fenséges ég rózsaszínes, búzavirág fellegei pedig mámorítón csalogatták a fáradt tekintete az eszméletlenség felé. Aztán már csak a tompa levegővételek maradtak a végtelen szótlanságban. Mintha az apró távoli csillagok fátyolos pillangóként röppentek volna messze és ezt szörnyű volt látni, de álomba ringatta az ember fáradt lelkét.

Mielőtt Rey teljesen elvesztette volna a valóságot csak arra tudott gondolni, hogy egyedül ő a hibás ebben, miatta történt az egész. Majd egy fájdalmas gesztussal arcán utoljára még mindig vérző hasára emelte koszos kezét. S világa tovareppent.  

***

Különös álom úszkált előtte. A múlt álmai.

- Nem tehetem - motyogta lehajtott fejjel Rey. Nem hagyhatta, hogy győzzön felette. 

- De megteheted, te is nagyon jól tudod. Rey... kérlek - csattant fel a fekete alak. 

- Már egyszer eljátszottuk ezt Ben. És mégis miért kéne ezt megtennem? Miért akarod, hogy én álljak a te oldaladon? - nézett fel a másikra már dühösen a lány. Szemeiben könnyek kezdtek gyűlni, az a konfliktus, amit magában és Kylo Renben érzett egyszerre egyre elviselhetetlenebbnek tűnt. Kezdett beleőrülni. Fájdalmasan figyelte a másikat, aki akkor már elhallgatott. 

- Semmi értelme, úgy is csak úgy végződne, hogy valamelyikünk meghal... jobb estben. Az erő is egy idióta, amiért összekötött minket, semmi értelme. Nem bírom már ezt elviselni tovább Ben - fakadt ki Rey. Az ezt megelőző hosszas hónapok csatározására gondolt és az azalatt benne vívó harcokra egyaránt. Kylo arcán ekkor valami különös kifejezés futott végig.

- Miért nem lehet csak egyszerűen ennek véget vetni... Kérlek - gyötört arcán végiggördült egy könnycsepp. 

- Rey - mondta csendesen Kylo Ren. Majd csend következett. 

- Miért akarod ezt? Miért csinálod ezt? - kérdezte elveszetten a lány. Rey épp nyitotta volna egy következő kérdésre száját, de esélye sem volt belekezdeni, mert az addig vele szemben ácsorgó egy hirtelen felindulásból elzárta a szavak útját. Rey a csóktól meglepődve lépett hátra, azt sem tudta mi történt. Hiszen Ben nem volt ott, csak az erő miatt láthatta, ami összekötötte őket. Pontosan azt érezte, mit mikor megérintették egymás kezét. Összezavarodott volt és iszonyatosan zavarban. De ezzel nem volt egyedül. Mikor Rey Kylo felé pillantott neki már nyoma sem volt, csak eltűnt. Ő pedig ott maradt még hatalmasabb zavartsággal, mint az előtt. 

***

Rey lázas szemei ismét felnyíltak, de csak egy röpke pillanatra, hogy láthassa a fenséges eget, mielőtt ismét visszazuhant volna a mámoros emlékei közé. 

Rey, küzdött az életéért. 

to be continued...