Uraraka szemszöge

Izuku-kunnal a parton gyakoroltunk.

Jól esett, hogy végre együtt lehetünk.

- Héj Uraraka-chan! Van kedved egy kis szünetet tartani?- kérdezte rám emelve nagy, zöld szemeit. A szeplős arcán láttam az izzadság cseppeket.

- Persze Izuku-kun!- feleltem vidáman, majd felvettem fekete, cipzáros pulcsimat fehér atlétámra.

Megtörölte kék törölközöjével arcát az Izuku-kun.

Megfogta a kezemet, és elkezdett a város fele húzni. Az arcom felvette Kirishima-kun hajának a színét.

Végül elértünk egy kis kajáldához.

Midoriya-kun kinyitotta az ajtót előttem, mint ahogy az úriemberek szokták.

Bementem, majd ő id utánam jött.

Leültünk az ablak mellé, mi arra a helyre néz ahonnan jöttünk. A part.

Kijött a pincér, és rendeltünk két szendvicset egy coca-colával és egy limonádéval.

Megettük a szenvicseket, és megittük az italunkat.

Kint egyből megcsapott a hideg levegő.

Izuku-kun mellém sétált, és megpuszilta az arcom.

Én belevörösödtem a tevékenységébe. Ahogy rám nézett picit kuncogott, majd adott egy szájra puszit.

Ebbe jobban belepirosodtam.

Izuku felkacagott édes hangjával.

Én is egy picit kuncogtam, majd megfogtam a kezét és elkezdtem a part felé húzni, úgy hogy már nem én vagyok az akit húznak.