Todoroki szemszöge:

Izgatottan vártam az iskola előtt.

Nyitódott ki az U.A. ajtója, és lépett ki az a személy kibe még a sportfesztiválon szerettem bele. Ki mondta, hogy a balfelem az az én erőm, nem az öregé.

Igen. A kis Midoriya elnyerte a szívemet.

- Héj Midoriya! - köszöntem.

- Szia Todoroki-kun!

- Mit szólnál, ha elmennénk valahova? - mondtam zavartan.

- Rendben! - villantott egy aranyos mosolyt.

Megragadta csuklómat és húzott maga után.

- Hova megyünk? - kérdeztem paradicsomra hasonlító fejjel.

- Valahova. - kuncogott.

Lassított a tempóján, és már csak sétáltunk.

Elengedte csuklómat.

Amit ezután tettem még én sem hittem el.

Összekulcsoltam ujjainkat.

Nagy szemekkel rám nézett.

- Todo-

- Ssss! - csitítottam el. - Midoriya. Én már régóta érzek irántad valamit, amit még eddig soha. Én... Szeretlek. - mondtam ki a bűvös szót.

Elmosolyodott. Kicsordult egy könnycsepp szeméből.

- Én is szeretlek. - pirult el.

Átölelte nyakamat.

Arca egyre közelebb került az enyémhez.

Összeérintette orrunkat.

Ajkaink összeértek.

Nem az a szenvedélyes csók, hanem az a lassú, szerelemteli.

Átfogtam derekát, közelebb húztam magamhoz.

Lábait derekam köré fonta.

Elváltunk egymástól levegőhiány miatt.

- Tudod hol vagyunk? - kérdezte.

- Hol?

- A szerelem világában.