Bakugou szemszöge

Siettem az öltöző felé. Most All Might-tal lesz óránk.

Kinyitottam az ajtót, és beléptem.

A többiek már özönlettek ki.

Levágtam a táskám a földre.

Körbenéztem, és csak Kirishimát láttam. Csak a felsőrésze hiányzott hősruhájából.

Picit elpirultam.

Rám nézett, majd egyből elkapta fejét.

Oda mentem hozzá.

- Mit akarsz, Baku?- kérdezte Kiri. Várjunk! Mióta szólítom Kirinek.

- Semmi. Csak...

- Csak?

- Csak zavar, hogy KERÜLSZ AZ ELMÚLT NAPOKBAN!- ordítottam le. Hát ennyit a nyugalom teli napoknak.

- Miért is?- húzta fel az egyik szemöldökét, és húzta pajkos mosolyra száját.

Haboztam.

- Öhm. Izé. Tudod...

- Tessék?

- Jól van. Szerelmes vagyok beléd, hegyhajú idióta!

- Ez elég béna szerelmi vallás volt, Baku. De tőled nem várok el többet.

- Kö-

Ennyit a mondatomnak. De legalább megcsókolt.

Én is visszacsókoltam, majd elváltunk, és mentünk öltözni.

A pályán mindenki furán nézett ránk. Mintha sejtenének valamit.

De ez engem nem érdekel.

Tudod miért?

Mert enyém, egyes-egyedül az enyém Kiri.

Vajon mi történhetett?

*sír*

*már nem annyira sír*
Legalább megvédi!