- Őszintén? Igen.

Szemét forgatta.

- Mindegy. Ezt szerettem volna - húzta meg a vállát - Szia.

Hátat fordított, nekem meg összehúzódott a szívem. Nem akartam elengedni. De muszáj volt eltaszítanom magamtól, eddig jól ment, hogy leplezzem a szexuális beállítottságom. Nem ő lesz az, aki miatt felvállalom magam.

Nem lesz senki, aki miatt fel fogom magam vállalni.

Mert soha nem fogom az emberek tudtára adni.

Így hát hagytam, hogy kisétáljon az ajtómon.

Kinyitottam neki az ajtót és hagytam, hadd menjen.

- Nem fogok senkinek semmit mondani. Köztünk marad - mondtam, amikor már a kapuhoz kísértem.

- Köszönöm - nézett rám és valódi hálát láttam íriszeiben.

- Hé! - erőltettem mosolyt arcomra - Nem vagyok olyan nagy veszteség - nevettem fel, hátha ledobja magáról azt a bús ábrázatot.

- Nekem az vagy - nézett mélyen a szemembe és ekkor láttam meg, hogy íriszei milyen sok keserűséggel van tele.

- Egy napot töltöttél el velem, ráadásul nem is ismersz - húztam össze a szemöldököm - Azt sem tudod, hogy milyen vagyok.

- Ebben igazad van - bólintott - De megfogtál. Tetszett a kisugárzásod a szemed színe és... Hagyjuk. Már nem fontos - rázta meg fejét, majd lefordult a másik utcára.

Keserű szájízzel néztem utána. Valószínű, hogy most hagytam elmenni az egyetlen embert, akit érdekelnék.

Hozod a formád, Tomlinson.

***

Péntek reggel ki se keltem az ágyból. Még az esélyt se adtam meg a napnak, hiába, hogy Lottie negyed órán át dörömbölt az ajtómon és még Ernest is bekiabált, hogy márpedig nekem el kell jönnöm velük, hogy aztán a Styles testvérekkel töltsük el a napot.

Amikor aztán már úgy voltam vele, hogy mindegy, felöltöztem és készültem elhagyni a lakást. Úgy terveztem, hogy Lottie-k ne lássanak meg, de amikor a kanapén ülő lányra néztem meghiúsult a tervem.

Felpattant, majd hozzám szaladt és őrült csillogásba kezdett szeme.

- Végre már, hogy kijöttél! Fél óra és megyünk.

- Én nem megyek Lotts.

Nagyot nézett az álla pedig leesett. Bús arca egyből szemet szúrt és az értetlen tekintete.

- De... Miért? - szomorú hangja bűntudatot keltett bennem, de erős kellett, hogy maradjak.

- Van már programom, ne haragudj húgi - tettem kezem vállára de ő elhúzódott az érintésem elől.

- Ne már, Lottie - néztem rá szomorúan - Ne haragudj rám emiatt.

- De te voltál az, aki az elejétől fogva belement! Miért vagy ennyire képmutató alak? - kiabált, nekem meg testem összerezzent hangjára.

Nagyon volt egy olyan érzésem, hogy megvan neki, mivel soha nem kiabált velem, kivéve ha megvan neki. Akkor túl ingerült és túl sok benne a hormon, ami rendszerint rajtam csattan. Mégis mindig utálom, amikor velem kiabál. Ilyenkor szokott rendszerint egy hatalmas vita alakulni közöttünk.

- Nem hiszem, hogy pont engem fognak hiányolni - mondtam megrándítva a vállam.

- És írtál nekik, hogy nem jössz? - kérdezte kissé már nyugodtabb hangszínnel.

- Minek? Észreveszik ők maguktól is, hogy nem vagyok veletek.

- Húú - fújtatott - Akkor mégis mit mondjak nekik, miért nem jössz?

- Programom van - húztam meg a vállam.

- És mégis kivel? - húzta fel kívácsiskodva a szemöldökét.

- Nekik és neked se kell azt tudnod, húgocskám - túrtam össze fényes haját, majd elhagytam a lakást, mielőtt még utánam kiabálna és elkezdené a mellkasomat ütni, mint ahogy általában azt szokta.

***

A tűző napon egyedül én voltam az egyedüli, aki képes volt ilyenkor kapucnis pulcsit felhúzni, ráadásul úgy, hogy még a fejére is rakja a csukját.

Mellettem Debbie sétált. A lány már 14 éves korom óta a legjobb barátnőm és ő az egyedüli, aki tudja nemi identitásom. Maximálisan megbízok benne és ő is bennem. Nincs olyan egymás előtt, hogy tabu téma, mert még a szexről is úgy beszélünk, mint akármelyik más témáról.

Én sem és ő sem szűz, de ő már análisan sem. Én még 16 évesen fektettem meg egy lányt kb kétszer, utána három hétre rá dobtam is, mivel kár lett volna őt hitegetni, azzal, hogy szeretem és, hogy vonzódom hozzá, mert nem, egyáltalán nem. Már 14 éves korom óta tudtam, hogy kihez is vonzódok igazán. És az a legnagyobb baj, hogy a legjobb barátom által jöttem rá.

Magas volt, izmos és 16 éves. Szőke rövid haja volt és barna meleg íriszei és folyton segített nekem. Korrepetált és akár hányszor látta, hogy magam alatt vagyok folyton jó kedvre derített. De amikor közölte, hogy ez az egy éve van hátra a suliból és költözik el, akkor döbbentem rá, hogy nekem őt minden áron el kell engednem.

Ő volt az első szerelmem. Nem tudom, hogy hálás legyek neki, amiért rávilágított a mivoltomra vagy utáljám őt azért, amiért valaha az életembe került.

Soha nem tudtam eldönteni.

- Lewis - szólított Debbie.

Rákaptam a fekete hajú lányra a szemem jelezve, hogy minden figyelmem az övé.

- Igen?

- Miért van az, hogy Harry Styles téged bámul már 5 egész perce kb úgy, mintha a lelkébe tiportál volna?

Hey!:)
Sikeresen túléltem a pénteki és a szombati napot is, így hát jöttem résszel^^.

Ui: a wattpad megint baszakodik🙃