- Mi-mi? - rökönyödtem meg - Tessék?

Mintha elvették volna előlem a levegőt. Kapkodtam utánuk és hiába, hogy anyu olyan szeretettel nézett rám, mint eddig is, kétségbeestem.

- Lou, az anyád vagyok. Észreveszek mindent rajtad, mégha azt is hinnéd, nem így van. Észreveszem a szemedben lévő csillogást akárhányszorszor Harry-re pillantasz,  és jól tudom azt is, hogy nem a lányokat tartod előbbre. De Lou, kicsim, miért vagy ilyen szomorú?

Nem szóltam semmit. A megkönnyebbüléstől elkezdtem sírni. Még sosem éreztem ilyen felszabadultnak a szívem.

***

- Harry, nyisd ki az ajtót - dörömböltem a szobája ajtaján. A szobájából kiszűrődő zenét még három utcával lejjebb is lehet hallani, és ahogy látom, nem akarja lejjebb húzni, pedig már éjfél is elmúlt pár perccel.

- Harold, ha nem nyitod ki az ajtót fél percen belül mindenre ami szent, esküszöm, olyat beverek a szádba, hogy utána csak nyelni fogsz tudni!

Na igen, ha van, aki nem jó a bocsánatkérésekben az én vagyok. Nem vagyok igazán az a típus, aki könnyen elismeri azt, ha másnak van igaza, de ezen igyekszek változtatni, hisz nem szeretném Harry-t elveszíteni ilyen kis hülyeségeken.

Kinyitotta az ajtót, és amikor meglátott, kissé ellátotta a száját. Csupán egy boxeralsó volt rajta, semmi más.

- Louis - pislogott kettőt - Te mit keresel itt?

- Hangos a zene, Harold. Három utcával lejjebb hallani.

- És te mit kerestél éjfélkor három utcával lejjebb? - húzta fel a szemöldökét magyarázatra várva. Kezeit keresztbe rajta és várakozóan nézett rám, kissé sem nyugodt pillantásokkal lövelve.

- Ahj, Harry - forgattam meg a szemeim - Ezt csak úgy mondtam, hogy értsd: hangos a zene.

- Ja - értette meg - Akkor lehúzom.

Bólintottam szavaira. Bement a szobájába, majd lentebb húzta a zenét, épp annyira, hogy még kellemesnek lehessen mondhatni.

Kissé megnéztem magamnak hátulról. Fenekére rácuppan szinte az alsója, combja nyálcsorgató látvány, a hátán meg már elképzeltem, hogy milyen karmolás nyomokat tudnék hagyni. A göndör hosszú haja pedig egyszerűen csak arra vár, hogy ujjaim által kócossá tegyem.

- Louis, hahó - csettintett egyet az arcom előtt Harry, mire kissé összekaptam magam.

Pirulva néztem rá. Na igen, kissé elkalandoztam eközben Harry pedig már túl közel jött hozzám, annyira, hogyha egy kicsit előrébb dönteném a homlokomat az ő mellkasához érne.

- Na, de Tomlinson - rázta a fejét nemlegesen - Bocsánatot se kérsz, de máris rossz dolgokon jár az eszed?

- Amire én gondoltam az egyáltalán nem rossz - sandítottam el róla szégyenlősen - Az csupa jó dolog - vigyorogtam rá a szemeibe nézve.

- Most is le akarsz teperni, ahelyett, hogy megbeszélnénk a dolgokat - nézett rám szigorúan, egy kis megbántottsággal egybe.

- Na akkor - kapartam össze magam - Sajnálom. Tudom, hogy hibás vagyok, de neked meg meg kellett volna értened, hogy félek.

- Ez igaz. Sajnálom, hogy ilyen erőszakos voltam.

- Szent a béke?

- Csak ha leszopsz.

-He? - kérdeztem vissza. Mintha rosszul hallottam volna.

-Jól hallottad Tomlinson.

-Mi? De mi? Vagy mi? Vagy most mi van? - zavarodtam össze.

-Szopj le, Louis - mondta még mindig komolyan, amitől úgy éreztem, hogy kihagy alattam a föld.

-De miért?

-Mert az előbb épp megzavartál valamiben.

-Na, ne mond azt, hogy épp kiakartad verni, amikor kinyitottad az ajtót - néztem rá. Azért ne nézzen már hülyének.

-Pedig de - bólintott, ezzel is egyetértve.

-Hazudj a faszomnak - horkantam fel - Inkább csak mondd azt, hogy kívánsz.

-Szerinted mire akartam az előbb kiverni? - nézett úgy rám, mint egy hülyére.

-A szomszéd bácsira?

-Ahj, Louis, csak csináld már! - toporzékolt. Kezdte elveszíteni az önkontrollt.

-Hisztis picsa - forgattam meg a szemem, majd behúztam magammal a szobába. Letérdeltem elé, majd a félig merev farkát kivettem az alsójából, majd elkezdtem a kezemmel örömet okozni neki.

***

-Anyu tudja - mondtam, mikor már a mellkasán feküdtem és csak beszélgettünk mindenféle hülyeségről.

-Minket? - nézett rám, mint aki nem hiszi el. Bólintottam, mire azonnal kíváncsi szemeket kaptam. - Mit mondott?

-Tudta végig.

-Hogy mi? - tátotta el a száját.

-Ühhüm. Már csak apunak és Lottie-nak elmondom, utána pedig még a központban is magadévá tehetsz - nevettem fel, de amikor rájöttem, hogy mit is mondtam, elszégyelltem magam.

-Az első együttlétünk biztos, hogy nem a központban lesz.