Miután Harry-ék elmentek egyedül maradtunk Lottie-val. Anyám és Ernest szokás szerint nagyinál voltak, apámat meg hetek óta nem láttam, vele így nem is foglalkoztam.

Lottie a tornácon ült. Láthatólag zavarta az, hogy már csak ketten vagyunk a házban, és magában már készült a várva várt beszélgetésre, ami elől tegnap elmenekült.

- Na, Lotts - ültem le mellé. Lábaimat felhúztam, karomat pedig átlendítettem a térdemen. Várakozóan Lottie-ra néztem, aki rám sem mert nézni - Nem akarod elmondani?

- Úgyse értenéd meg - harapta száját. Lehajtott fejjel ült és nagyon bús arcot vágott.

Ó, Lottie, én tudom a legjobban, hogy mit érzel.

- Hátha - löktem meg vállát, játékosan. Mikor rám nézett rákacsintottam - Ne csináld Lotts. Mi van akkor, ha tetszik neked Gemma?

- Az emberek kinéznek - nézett el rólam.

A szívem összeszorult. Fájt érte a szívem, hogy neki is meg kell tapasztalnia azt az érzést, amit nekem éveken át.

- Lehet - biccentettem - De mindig lesznek olyanok, akik melléd állnak és megvédenek. És figyelj már hugocskám... Ne akarj az embereknek megfelelni. Legyél önmagad, és bazd meg az emberiséget, mert annál nagyobb hősiesség nem kell a mai világban, mint az, hogy magadat adod. Szóval tesókám: vagy örökre marcangolod magad és szenvedsz, mert félsz vagy leszel olyan tökös csaj és megmutatod a világnak, hogy igen, te vagy Charlotte Tomlinson és bizony tetszik Gemma Styles.

Bár sosem voltam a szavak embere, különösen nem akkor, amikor az érzésekről vagy a biztatásról volt szó, most mégis ömlött belőlem a szó. De ezzel nem csak magamat leptem meg, hanem Lottie-t is, akinek szemét ellepte a hála és a könnyek zápora.

- Kösz, tesó - ölelt magához, amit szívélyesen viszonoztam. Magamhoz szorítottam, hogy érezze: én itt vagyok neki.

- Ugyan - húzódtam el - A testvérem vagy.

- Na jó Louis, mára már túl sok volt az érzelgősdiből - nevetett fel.

Összeborzoltam a haját, majd felálltam és még egy utolsó szóra odafordultam hozzá.

- A Styles testvérekkel csak a baj van, de hidd el, megéri, ha róluk van szó.

***

Mikor másnapra került a sor, kissé elgondolkodtam azon, amit mondtam Lottie-nak. Nekem is meg kéne fogadnom a saját tanácsom, hisz még most se tudok úgy az emberek közé menni, hogy Harry-nek akár egy sokatmondó szemezést intézzek.

- Min gondolkozol, pöttöm? - szántotta fel ujjaival a hajamat Hazza. Az ágyon ültünk, mindkettőnkön csak egy nadrág volt, tekintve, hogy nagyon meleg volt. Na jó, részben azért is, mert az előbb jöttünk fel a medencéből és még volt egy... És még volt egy felettébb érdekes programunk, ami nos, elmondhatom, hogy mindketten élveztünk.

- Hülyeségeken - sóhajtottam egy nagyot. Az ölében ültem, vele szemben. Imádtam így elhelyezkedni rajta, noha, csak ma találtam meg ezt a rendkívül kényelmes helyet.

- Tudod jól, hogy nem versz át - nézett bele mélyen a szemembe, mire nagyot nyeltem. Elragadó volt.

- Majd... Elmondom - sandítottam el róla.

Rossz volt, hogy előle titkolózok. De nem tervezem elárulni Lottie-t. Előtte neki kell elmondani Gemma-nak.

- Rendben - csókolt meg - Majd elmondod ha akarod. De csak, hogy tudd: én itt vagyok és mindent meghallgatok és segítek is.

- Köszönöm - csókoltam meg, beleharapva a szájába. Ezzel pedig egy újabb, hosszabb, szerelemmel teli táncba hívtam ajkát.

Hey!:)
8 nap kihagyás után itt vagyok, és még most se olyan résszel, ami megállja a helyét, amit sajnálok. Ígérem, próbálom magam összekapni.
Ó, és még valami!
Mivel csak ez a rész fogott ki rajtam nagyon (amit nem értek, mivel tudtam, hogy mit akarok) ezért el is mondom, hogy belekezdtem egy Luke Hemmings fanfictionbe, ha kíváncsiak vagytok a munkáim között megtaláljátok 'I got lost' címen.