Könnyes szemekkel néztem Debbie-re. Úgy éreztem, hogy ebben a pillanatban megértettem, hogy nem kell víz ahhoz, hogy elkezdjek süllyedni.

- Louis - fogta meg gyengéden karom - Gyere, menjünk.

Némán bólintottam. A szavak nem álltak a számra, a szívem fájdalmasan lüktetett helyén, úgy éreztem, hogy egy hatalmas szikla nehezedik rá, amitől nehezen tudok lélegezni.

A talaj megszűnt a lábam alatt, a végtagjaimat szinte nem is éreztem. Lezsibbadt a testem, az elmémre pedig egy hatalmas fekete köd ereszkedett rá.

Még egy utsó pillantást vetettem Harry és a másik srác felé. Irtó közel álltak egymáshoz és nevettek. Irigykedve kaptam el róluk a tekintetem.

Én akarok az a srác lenni Harry mellett...

***

Mikor leszállt az éj leple én még mindig kint ültem a tetőn. A kezemben  egy üveg Jack Daniel's, a számban pedig egy Marlboro. Lassan fújom ki a káros anyag füstjét, nézem, amint a füst beteríti a levegőt.

Én is égéstermék akarok lenni, ami megjelenik, de elveszik a levegőben.

És nem hiányoznék senkinek.

Hátradőlök a cserepekre. Egyenletesen veszem a levegőt én mégis úgy érzem, hogy nem kap elég oxigént a tüdőm. Még mindig Harry után siránkozik szívem. Még mindig ő jár az eszemben, elképzelhetetlen lenne őt kiverni a fejemből.

Nem is akarom őt onnan kiszakítani. Szenvedni akarok egy kicsikét, hogy tudjam ez az ára annak, amiért nem tudtam megadni neki azt, amit megérdemelt volna.

El kell neki mondanom, hogy mit érzek. Hogy sajnálom, amiért így alakult és, hogy sok boldogságot kívánok nekik.

Ez is bizonyítja, hogy túl lépett rajtam.  Egy nap telt el és ő máris talált valaki mást a helyemre, aki megadja neki azt, amire én nem voltam képes.

El kell neki mondanom, hogy én... Tudnám őt szeretni. Tiszta szívemből. De ahhoz idő kell, amit nem hinném, hogy ki tud várni.

***

A kezem rázom, remeg az idegességtől illetve a félelemtől. Lassan fújom ki a levegőt, miközben mélyeket lélegzek, hátha letudok nyugodni, hisz nem lenne tanácsos Harry-ék háza előtt elájulni.

Még mielőtt elmúlna a hirtelen jött bátorságom megnyomom a csengőt és hálát adok az égnek, amiért megnéztem, hogy itt-e áll a fekete motorja. Valami eszeveszett milyen hatalmas is az a jármű, halálos lenne még csak a közelébe is mennem, nemhogy felülnöm rá. Nem is tudom, hogy Harry, hogy képes azzal száguldani, maga a végzet ülésén.

A gondolataim hamar szertefoszlottak, amikor megjelent ő maga, Harry Styles. Fekete póló, fekete nadrág és egy fekete zokni, a haja pedig fel van kötve. Nagyot nyeltem a megjelenésén, túlságosan is furcsa volt őt felkötött hajjal látni, emiatt pedig új érzés költözött belém. Szívesen széttúrnám a gondosan megcsinált haját, szó mi szó...

- Louis - lepődött meg Harry és csak most vettem észre a kipirult arcát - Egy perc és megyek, felveszek egy cipőt! - tartotta fel az ujját egy pillanatra, majd már csak a fenekét láttam, ahogy lehajolva veszi fel a cipőjét. Újra nyelnem kellett, az a nadrág úgy kiemelte a fenekét, hogy kedvem lett volna itt helyben...

Louis, te hülye, kanos féreg, most fejezd be, ne most akarj vele szexuális dolgokat művelni!

Kiszaladt hozzám, így még közelebbről észrevehettem arca vonulatát így, hogy a haja nem akadályoz meg benne.

Csodálatos.

Férfias vonalak az arcán, az álla vonása, az arca íve, az állkapcsa élessége. Megbabonázott a kinézete, ha nem kaptam volna észbe, lehet, hogy napestig őt néztem volna.

- Nem hittem volna, hogy ide jössz azok után... - nézett el rólam. Mintha kissé szégyellte volna magát - Gyere be, ne kint ácsorogjunk - biccentett, majd egy természetes mozdulattal a tenyerébe fogta piciny kezem.

Szemünk egyszerre nézett a kezünkre. Egymás íriszeit hamar megtaláltuk, ezután már mindkettőnknek piros pozsgás volt az arca színe.

- Ne haragudj - engedte el a kezem.

Fájó szívvel fejemet ráztam.

- Te ne haragudj - mondtam egészen halk hangon. Nem voltam képes ránézni, úgy éreztem, képtelen lennék rá - Igazad volt. Mindenben igazad volt és ezért kérlek ne haragudj rám.

Elakadt a lélegzete. Hatalmasra tágult szemeivel nézett rám, de én erre nem voltam képes.

- Louis én...

- Hazza, hol vagy már? - jött a házból a hang. Hamar felfedeztem a hangot, és a tulajdonosát. Ő volt az a srác, aki bepótolja az én helyem.

- Sok boldogságot - mosolyogtam rá lágyan. A mosolyom nem volt az igazi,  fájt kanyarra állítani a számat, de nem akartam gyengének tűnni. Azt akartam, hogy Harry tudja én a boldogságát akarom. És ha ehhez az kell, hogy én eltűnjek a képből, akkor eltűnök.

Hey!:)
Igen, visszajöttem... Kitudja mennyi időre:) remélem azért még nem könyveltetek el halottnak és, hogy valakit még érdekel, hogy mit csinálok én a wattpad vilagaban... 😅 mindenesetre remélem tetszett a rész♥.