-Ki volt ez a lány? - kérdeztem Kankurotól a Kazekage lakosztályán lévő nappaliban ücsörögve, miközben kinyúltam a kanapén.

-Nos, ő volt Gaara egyetlen tanítványa még sok évvel ezelőtt. - mondta. - Azóta beleszeretett valamikor-valahogyan, és folyton a nyomában jár. - sóhajtva dőlt hátra ő is velem szemben, majd megdörzsölte a halántékát.

-Eleinte nem foglalkoztunk vele, azt hittük, érti majd a célzást és abbahagyja, de azóta csak kezd elfajulni. - folytatta, mire én a karfára könyököltem, és állam a tenyeremre támasztva bámultam a fiút.

-Unalmas lehet. - mondtam, ugyanis velem sosem történt hasonló. Eddig egy fiú sem mutatott érdeklődést irántam, amit ezer százalékig megértek, és nem is bánok.

-Persze nem hurroghatjuk le a fejét, hiszen ő volt az első kívülálló, aki elfogadta Gaarát úgy, ahogy van. - mondta tovább, mire megcsóváltam a fejem.

-De hülye gondolkodásod van. - jelentettem ki.

-Ezt meg hogy érted? - ült fel hirtelen, és ráncolni kezdte a homlokát.

-Lehet azért látom így a dolgokat, mert nincsenek emberi kapcsolataim, de.. Ha a lány a kezdetektől fogva elfogadta volna Gaarát, akkor ezt nem akkor hangoztatta volna, amikor sikerült enyhíteni a természetén. - mondtam, mire nyitotta a száját, de feltartottam a kezem, jelezve, hogy folytatom. - Másodszor, ha szerelmes lenne, nem úgy viselkedne, mint valami megszállott, hanem tiszteletben tartaná, hogy Gaara nem mutat érdeklődést felé.

-Te honnan szedsz ilyeneket? - kérdezte, teljesen jogosan. Egy hidegvérű gyilkosnak honnan vannak ezek az eszmék?

-Kiskoromban sokat olvastam. - vontam vállat. - Az emberekről, hogyan viselkednek, mit miért tesznek. - fejtettem ki neki, mire bólintott jelezve, hogy érti. - Egyébként könnyen meglehet, hogy Matsuri csak Gaara bizalmába próbál férkőzni.

-Hát, ha ez is a célja, nem nagyon megy neki. - röhögött fel a fiú, mire elmosolyodtam.

-Nagyon is reméltem. - válaszoltam, majd megunva a bájcsevelyt, vigyorogva konstantáltam, hogy a nap lemenőben. - Teszek egy kört odakint, majd jövök. - mondtam, mire Kankuro bólintva eldőlt az ülőalkalmatosságon.

-Ne nyirasd ki magad! És ne bukj le..! - szólt utánam, mire csak legyintettem.