T I Z E N H Á R O M
"-Miért szövetkezel vele? Hiszen ő ölt meg engem!
-Nem kellett volna a gonosz oldalára állj!
-Hülye vagy? - felnevetett. - A kaguyák már eleve a gonosz oldalon voltak! Mit képzelsz mivel vagy te másabb? Ugyanaz a vér csörgedezik a te ereidben is, mint a miénkben!
-Hagyd abba. - hangom nyugodt volt. Nyugodtabb, mint amilyen belül voltam.
-Ó, ismerem ezt a hangszínt! - nevetett. Újra. - Belül most tombolsz igaz? - nem válaszoltam. - Add ki magadból! Gyerünk, őrjöngj!
-Nem! - ordítottam.
-Nem menekülhetsz előlünk, Mayumi.
-Azt majd meglàtjuk.
-Nem örökké. "
Hirtelen ültem fel, annyira hirtelen, hogy bele is szédültem. Egy meleg szobában voltam. Sötét volt, de nem ijesztően sötét. Sokkal inkább nyugtató volt. Üres. Néma.
-Meghaltam? - kérdeztem tétován, miközben végigpillantottam magamon. A fehér ruhám itt-ott véres volt. - Meghaltam. - vigyorodtam el hirtelen. Fogalmam sincs, mi volt ezen olyan szórakoztató. Hitetlenül felnevettem. - Nem húztam sokáig. - mondtam, majd hátradőltem az ágyban. - A pokol kényelmesebb, mint vártam.
-Tudom, hogy a szobám nem egy barátságos hely, de nem mondanám pokolnak. - kipattantak a szemeim. A hang tulajdonosa a sötétben gyorsan mozgott, arcát nem láttam. Persze így is azonnal megismertem.
-Gaara? - kérdeztem meglepetten, mire rám pillantott.
-Igen? - kérdezett vissza.
-Mit keresek itt? Halottnak kéne lennem. - mutattam az ágyára.
-Hosszú sztori. - válaszolt közömbösen, majd leült egy székre. - Kényelmes? - mutatott az ágyra, mire szemöldököm felvonva pillantottam rá. - Nem alszom, szinte sosem használom. - rántott vállat.
-Miért nem? - kérdeztem rá. Hiszen mindenki tudja, hogy a Shukakut már eltávolították a testéből.
-Megszoktam. - mondta. - Ha néha elálmosodnék alszok tíz percet, aztán visszamegyek dolgozni. - bólintottam, majd kitakaróztam. - Hova mész?
-El?
-Miért? - kérdezte értetlenül.
-Mert a vadászok megtaláltak. - mondtam mintha egyértelmű lenne, pedig ők nem nagyon tudhatták, mi történt.
-Nem, amíg nem tisztázod a dolgokat előttünk. - jelentette ki, de én ügyet sem vetve rá, bicegve haladtam tovább.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro