Két nap múlva, visszatérésemkor a kapuban Temari állt, elég bosszús tekintettel.

-Reméltem, hogy nem jössz vissza. - köszöntött, mire gúnyosan rávigyorogtam.

-Nincs akkora szerencséd. - válaszoltam, majd további kommunikáció létesítése nélkül elsétáltam mellette, egyenesen a Kazekage irodája felé. Örülhet a fejének, amiért visszatértem. Pedig olyan jól szórakoztam. Csalódottan sóhajtottam fel, majd kopogtam az iroda ajtaján.

-Szabad! - hallottam meg a szokottnál unottabb hangot. Kínzottan léptem be, szemei nem találtak meg egyből. Homlokát ráncolva bámult az asztalon lévő papírhalomra, miközben ide-oda pakolgatta őket.

-Csak szólni akartam, hogy nem kell kiküldj senkit. - mondtam nyújtózkodva, miközben végignéztem a falakon, és végül pillantásom megállapodott rajta, amint ridegen végigmér.

-Pedig már akartam. - szúrta oda. Való igaz, nem siettem el, elvégre este hét van, de hát két napon belül jöttem.

-Ráértem. - vigyorodtam el.

-Nem akarom, hogy több ilyen legyen. - mondta hirtelen, mire felvontam a szemöldököm. - Nem engedlek ki többet. 

-Egy karcolás nélkül megúsztam.

-De ők nem. - vágott a szavamba, és ahogy láttam kezdett bedühödni.

-Nem kell az engedélyed. - mondtam, majd hátat fordítottam neki, és az ajtóhoz sétáltam. Hirtelen éreztem meg jelenlétét mögöttem, nagyon is közel hozzám.

-Az én falumban élsz, és ha én azt mondom, hogy nem mehetsz ki, akkor nem mész ki. - fenyegetően jelentette ki, mire felhúztam a vállam.

-Mindegy, most egy kis időre kiszórakoztam magam. - mondtam mitsem törődve, majd kiléptem az ajtón. - Faszfej. - morogtam a padlót bámulva, de amikor felpillantottam egy kissé meglepődtem. Temari állt velem szemben szintén meglepett tekintettel, bár míg ő valószínűleg az ittlétem miatt illetődött meg, én inkább azért, mert nem vettem észre egyből, hogy itt van. 

-Menj arrébb. - lökött oldalra, mire hegyes csontok álltak ki a karomon ott, ahol hozzám ért. Keze vérben úszott, és amikor ezt észrevette, egy szót sem szólva, bosszús arckifejezéssel bement az irodába.