-Menj vissza a szállásodra, Mayumi. - mondta Gaara, én pedig bólintva fordítottam nekik hátat.

Megy a halál.

Megvártam, míg elindulnak a Kage otthona felé, aztán tovább jártam a falut.

-Mit keresel itt késő éjjel? - hallottam meg Kankuro hangját. Fenyegető volt.

-Sétálok.

-Éjfélkor? - kérdezte hitetlenül.

-Igen.

Ezután egyikünk sem szólalt meg. Csendben bámultunk egymás szemébe, amíg meg nem enyhült a tekintete.

-Temari szerint ártalmas vagy a falunak. - kezdte halkan. - Egyelőre nem tettél semmit, és ha Gaarának igaza van nem is tervezel, de.. Temari nem hisz neked. - rázta meg a fejét tagadóan.

-Miért? - kérdeztem.

-Fogalmam sincs. - sóhajtott fel. - De a nap 24 órájában ezt hajtogatja Gaarának, és a végén el fog küldeni a faluból, ha ez így megy tovább.

-Miért mondod ezt el nekem? - kérdeztem gyanúsan méregetve.

-Mert Gaara bízik benned. - fonta össze karjait.

-Értem.

-Jobb, ha vissza mész a szállásodra. Temari is kijött. - szólt, mire biccentve indultam haza. - Jó éjszakát. - szólt utánam, de nem mondtam vissza.

Másnap már korán fent voltam.
A holnapi naptól rendesen küldetésekre kell járjak, mint egy szélrejteki shinobi. Csapattársakat nem osztottak mellém. Szerencsére.

Mivel a szállásomon lévő hűtő elég - teljesen - üres volt, ezért úgy gondoltam, hogy ezen az egy szabadnapon körbejárom a várost, és veszek ételt és különböző dolgokat.

Az egyik üzletben összefutottam - balszerencsémre - Temarival.
Megvetően nézett rám, míg én némán a zöldségekhez sétáltam. Eddig semmiféle zöldséget nem ettem, kíváncsi voltam milyenek lehetnek.

-Vegyél az útra is. - szólt oda gúnyosan Temari, mire rápillantottam.

-Útra?

-Hát, amikor elmész a faluból. Örökre. - vigyorodott el gonoszan.

-Próbálkozz csak drága Temari. - vigyorogtam rá.