Én Sherlockkal együtt rögtön a test mellé rohantunk.

Hosszú haja eltakarta az arcát, a ruhái pedig súlyosnak tűntek. Próbáltam hideg fejjel gondolkodni.

Középkorú férfi, elegáns. Üzletember? De van benne valami erőltetett, valami mű, nem olyan, mint azok, akikkel én találkozok. Szélhámos? Talán. Nem egy kirándulóhajóról esett vízbe, talán üzleti út. De miért egy hajón jött volna? Meg kell nézni, van-e nála valamilyen szokatlan tárgy.

Ekkorra már Lupin és Irene is leért mellénk.

Elkezdtem átkutatni a férfi zakó, és egyéb zsebeit. Egy rakat követ találtam.

Öngyilkosság? De miért nem ott, ahol mindenki látja? Ez a férfi imádja a feltűnő dolgokat.

- Fiúk, fordítsuk meg, így nem férek eléggé oda!

Mondtam türelmetlenül. Láthatóan nekik is ez volt a tervük, így tovább tudtam kutatni, Irene ellenvetéseit figyelmen kívül hagyva. Hirtelen egy elázott, elmosódott írással készült papírlap akadt a kezembe, ami Irene figyelmét is felkeltette.

- A tenger majd elmossa bűneimet?- Kérdeztem szkeptikusan.

Ha öngyilkosság, akkor miért tartotta magánál? Leadhatta volna a rendőrségen, vagy egy újságírónál. Nem tudhatta, hogy a papír ép marad. Egyre biztosabb voltam benne, hogy ez nem öngyilkosság. Még az sem lehet, hogy kezdett a csőd felé menetelni, mivel a ruhái eléggé újnak tűnnek. 

A gondolataimat a fiúkkal is megosztottam, és a beszélgetésünk addig tartott, amíg Irene fel nem kiáltott.

- Menjünk innen!- Teljesen reflexből cselekedtünk. A papírt a zsebembe gyűrtem, és rohantunk ahogy bírtunk. A városfalig szaladtunk, mire teljesen kifulladtunk.

- Mi...a...fene...történt.- Lihegte Lupin.

- Ott állt egy ember.- Dadogta Irene.- Egy csuklyás alak. A sziklák tetején.

- Egy csuklyás alak a sziklák tetején.

Sherlock lehunyta a szemét, és tudtam mire gondol. Irene vagy képzelődött, amit erősen kétlek, vagy a gyilkos volt az.

De honnan tudta, hol a holttest? Ha egy egyszerű járókelő... ugyan, Venus! Ki sétál este, a hőségben, vastag, arcot takaró köpenyben?! De honnan tudta, hol a holttest?!

- Biztos vagy benne?- Kérdezte Sherlock, mire Irene bólintott.

- Nézett minket. És a férfit.- Kihúztam a zsebemből a cédulát, és miután mindenki látta, visszatettem.

- Ha ő volt a gyilkos, akkor az az igazi kérdés, hogy látta-e az arcunkat, vagy csak annyit tud, hogy a távolból látott három alakot. El kell tüntetnünk a lábnyomainkat.- Néztem rájuk.

- Nem láttunk semmit. Nem csináltunk semmit.- Nézett ránk komolyan Lupin.- A lábnyomainkat pedig a dagály entünteti.- Nézett rám, mire bólintottam egyet.

- Nem kéne szólnunk valakinek?- Kérdezte Irene.

- A titokzatos alak szól majd, vagyis van pár óránk.- Mondta Lupin.

- És ha nem szól?- Vetette ellen Irene.

- Akkor a gyilkost láttad.- Mondtam kifejezéstelen hangon.- Ő pedig látott minket.

Bár nem sok kedvem volt az üzleti vacsorához, de azért becsülettel felkészültem, és ragyogó mosolyt varázsoltam az arcomra.

A dőlt betűvel írt részek spanyolul vannak

- Mija, gyönyörű vagy. - Állt meg mellettem Apa.

- Köszönöm. Mikor jön a vendég?

- Bármikor.- Igazította meg a nyakkendőjét.-  Ne feledd, most a második nevedre kell hallgatnod. Nem tudod, hogy a nővéred mikor ér haza?

- Nem, fogalmam sincs. Szerintem nem szívesen jönne addig, míg a vacsora tart.- Igazítottam meg a hajamat a tükörben.

Végszóra megszólalt a csengő, és az ajtó melletti széken ülő capo felpattant, és kinyitotta az ajtót. ( A capo a maffiában egy magas pozíciójú, biztonsági ember, és kivégző egyben ).

- Alfonso, barátom!-  Fogott vele kezet Apa.

- Roger, már azt hittem sosem érek ide! Ez a városka olyan kacskaringós, vagy háromszor eltévedtem!

- Ne is mondd, egyenesen gyűlölöm! De Sierra rajong érte, meg aztán ez egy eldugott hely.

- Hiába, a nők imádják a tengert.- Csóválta a fejét az öltönyös férfi, majd elém lépett.- Sierra, te egyre szebb leszel, akárhányszor látlak!

- Köszönöm Alfonso. Megmutatom hova fog ülni.

Vezettem be az ebédlőbe. Mögötte két megtermett capo haladt, akik rám sem néztek, hanem mikor a főnökük leült, két oldalt a szék mögé álltak.

- Nem is köszöntök a hölgynek?- Nézett rájuk parancsolóan. A két férfi rám nézett és biccentettek, mire mosolyogva pukedliztem egyet.

- Sierra, hogy alakul az iskola?- Gyújtott meg egy szivart.

- Remekül, Señor Alfonso.- Mosolyogtam- Kellenek a jó jegyek, hogy méltó utódja lehessek Apámnak.

- Helyes, helyes.- A vacsora végén Apa vetett rám egy pillantást, amiből már évek óta tudtam, hogy kezdődik az igazán komoly tárgyalás, és ideje lelépnem. Udvariasan elköszöntem, és a szobám felé indultam. A családunk egyik capo-ja a nyomomba szegődött, hogy aztán az ajtóm elé álljon.

- Jó éjt Senorita ( kisasszony )

- Neked is.- Mosolyogtam rá fáradtan.

Mikor beléptem a szobába, és lerúgtam magamról a cipőmet, akkor tűnt fel, hogy az ablak résnyire nyitva. Az asztal fiókjából óvatosan elővettem egy szépen kidolgozott, kecses pengéjű kést, amit Apa a biztonság kedvéért adott és tanított meg használni, majd becsuktam az ablakot. Úgy döntöttem nem szólok André-nak az ajtó előtt álló capo-nak, helyette elintézem a behatolót, ha még itt van. Óvatosan benéztem a fürdőszobába, ami üres volt, mikor kintről egy apró reccsenést hallottam. Egy hosszú ugrással az ablaknál álló alak mögé kerültem, és a pengét a nyakához illesztettem.

- Fogalmam sincs hogy ki vagy, de nem is nagyon érdekel. Nem tanították meg, hogy illetlenség hívatlanul bemenni egy hölgy szobájába?- Mondtam halkan de fenyegetően.

- Venus, én vagyok az!- Mondta gyorsan az alak.

- Sherlock!- Emeltem el a kést a barátom nyakától.- Sin embargo, ¿qué diablos estás haciendo aquí? ( Mégis mi az ördögöt keresel itt? )

- Ezt nem értettem, nem tudok spanyolul.- Fordult velem szembe.

- Minden rendben Senorita Moreno?- Hallottam André hangját az ajtó túloldaláról, és egy fegyver kattanását.

- Minden a legnagyobb rendben André!- Mondtam egy pillanattal később.

- Mija, szeretnék veled beszélni.- Jött egy új hang, ami Apámé volt.

- Menj az ágy alá!- Suttogtam Sherlocknak, aki teljesítette a kérést.

- Venus, szeretnék gratulálni, hogy ilyen remekül teljesítettél a vacsorán. Többször is bizonyítottál, hogy nem csak a modorod tökéletes, de remekül szót értesz az ügyfelekkel. Alfonso könnyen belement az üzletbe, azt mondta, ha ilyen kíváló hölgyet tudtam faragni belőled, akkor az üzletet is szívesen megköti velem, hiszen a család a legfontosabb.

- Papa, ez csodálatos!- Öleltem meg.

- Nagyon büszke vagyok rád, egyszer méltó utódomként fogod továbbvinni a családi bizniszt. Kíváló üzletasszony leszel, minden tekintetben!

- Köszönöm Papa.

- Hermosos sueños princesa ( Szép álmokat hercegnő ) - Csukta be maga után az ajtót. Kifújtam az addig bent tartott levegőt, és a vállam fölött átnézve láttam, ahogy Sherlock kimászik az ágy alól.

- Venus...- Kezdte óvatosan- mit is dolgozik az Édesapád?

Erre hirtelen nem tudtam mit mondani. Nem akartam hazudni Sherlocknak, de Apámat még kevésbé akartam elárulni.

- Sherlock, eddig mindig őszinte voltam veled.- Ültünk le az ágyamra- Hidd el, most sem akarok hazudni, így kérlek ne hozd fel újra ezt a témát jó?- Próbáltam meggyőzni egy szomorú mosollyal.

- Venus, ha félsz tőle...

- Nem!- Emeltem fel a kezem, elhallgattatva őt.- Ilyen ne is jusson eszedbe. Ő az a családtagom, akit a legjobban szeretek. És azt hiszem, hogy ez nála is így van.- Itt haboztam egy kicsit, de aztán úgy döntöttem, hogy megbízhatok benne.

- Miután Anya meghalt, Helenával mi lettünk neki a legfontosabbak.- Kezdtem bele akadozva- Mindenki azt mondja, hogy rá hasonlítok, de megvan bennem az a fajta bűbáj, ami Anyában is megvolt, hogy mindenki kedvel engem.

Kiskoromban is nagyon ,, apás " voltam. Folyton ott rajzoltam mellette, amikor tárgyalt, vagy dolgozott, ő pedig néha megosztott velem egy- két trükköt, vagy fogást.

Azt hiszem Helena mindig is félt tőle egy kicsit, ők Apával sosem értették meg egymást. Aztán mikor elég idős lettem volna ahhoz, hogy rendesen is értsek valamit abból amit Apa mond a tárgyalások során, kiküldött, mert biztonságban akart tudni.

Később kikérte a véleményem, és mivel jó az emberismeretem, megkérdezte, mennyire tartom veszélyesnek az ügyfeleit. Most pedig, ahogy hallhattad, elég idős vagyok, hogy újra bevonjon a munkájába.

- Venus...- Sherlock láthatóan nem tudta mit mondjon- Tudod mit dolgozik apukád?

Nem bírtam a szemébe nézni, így lesütöttem a szemem, és a takarót gyűrögettem.

- Az apád egy rossz ember.

- Nem!- Pattantam fel az ágyról- Nem! Kiállok az Apám mellett!

- Ahogy a beszélgetésből, és az elmondásaidból kivettem, olyan, mintha... egymás megszállottjai lennétek.

Felháborodva néztem rá.

- Most menj el.- Mondtam halkan- Kérlek.

- Venus, én nem úgy gondoltam...

- Menj el! És legyél nyugodt, megerősítem a biztonsági rendszerünk. - Mondtam hidegen, majd figyeltem, ahogy Sherlock kimászik az ablakon.