Az akció utáni reggelen, Sherlockkal a Globe szerkesztősége előtt találkoztunk. Illetve, ennek kellett volna történnie.

Az a reggel is úgy indult, mint a többi. Egyedül ültem a nagy ebédlőasztalnál, előttem a nevesebb, és kevésbé neves újságok, amiket átpörgetek, hátha találok valamit. A Fekete Barát új feladványán kívül persze. De semmi.

A Lupinnak szánt nyakkendőtű még tegnap este érkezett, így most gondosan becsomagolva, felcímkézve várja a karácsonyt. Irene-nak egy rózsakvarc-al kirakott karkötőt vettem, de Sherlock-nál megfeneklettem. Nem az volt a gond, hogy nem volt ötletem, inkább, hogy túl sok ötletem volt. Könyvek, néhány ruhadarab, a fejemben összekavarodva, jelenleg még a nyomozásnál is nagyobb fejtörést okoztak. Így hát úgy döntöttem, alszok egyet a dologra.

Ezzel az elhatározással álltam fel az asztaltól, hogy induljak a Globe szerkesztőségébe.
Itt siklottak félre a dolgok.

- Senorita!- Wesley lépett be az ajtón. A vörös selyemköntösömet összehúzva magamon csendben vártam, hogy elmondja miért jött. Nagy lehet a baj, ha nem is kopogott.- Egy levél érkezett. A nővérétől.- Minden szín kifutott az arcomból.

Miután meghagytam Helenának, hogy húzza meg magát, nem adott magáról életjelet. Némán kinyújtottam a kezem, amibe szinte azonnal puhán belehullott a finom, elefántcsont színű boríték.

Mielőtt felnyitottam volna, hogy elolvassam a tartalmát, alaposan megvizsgáltam. Nem jelentett veszélyt, és valóban Helena kézírása volt rajta. Lassan húztam ki a levelet a borítékból. Wesley tapintatosan távozott, míg én a kandalló elé ültem.

Hermanita!

Hónapok óta Cambridge -ben lapulok. Eleinte szomjaztam a híreket, mostanra viszont ez megváltozott. Fáj ezt leírnom, de nem térek vissza londonba, akkor sem, ha minden elcsitult. Itt, minden sokkal nyugodtabb. Sajnálom, hogy így kell ezt megtudnod, de úgy döntöttem megváltoztatom a nevemet is, és új életet kezdek. Ez a család túl sok mindent elvett tőlem, és másoktól is. Már nem kell félnem az apánktól, ráadásul valószínűleg még örülne is a hírnek, hogy megszabadulhat tőlem. A továbbiakban így veled sem tudok kommunikálni.

Remélem, te is jól vagy:

Helena

A kezem ökölbe szorult, a levél körül, összegyűrve a rossz minőségű lapot. Ekkor vettem észre, hogy a borítékban van még valami. Helena gyűrűje volt, amit akkoriban kapott, mikor én a legyezőt. Ez volt az egyetlen ékszere, amit sosem vett le.

- Senorita... Jól érzi magát?- Wesley az ajtóban állt, egyenes háttal, de a hangja aggodalmas volt.

- Hogyne.- Mosolyogtam, de a hangom hideg volt, és dühös.- Helena kirepült a családi fészekből.- Sziszegtem, közben pedig felmutattam a madaras gyűrűt, amit a nővérem küldött.

- Senorita, ha szüksége van bármire...

- Megvannak a könyvelők akiket kértem? - Vágtam közbe udvariatlanul- Elvégre az egyik régi gyár, ami apám munkássága alatt bezárt, most ismét működőképes.- Emeltem a szemem elé a gyűrűt, miközben az ujjaim között forgattam.- Ha jól tudom a papírozás is tiszta. Jogilag semmi akadálya, hogy munka follyon ott, ha pedig mégis akármilyen ellenőrzésbe belefutnánk, mindenki az épületre koncentrálna, nem a papírokra. - Mondtam, félig csak magamnak.

- Valóban Senorita, az emberei csak a parancsra várnak, de...

- Akkor ossza ki a parancsokat.- Néztem a férfira, nyugodtan.- Elvégre az élet nem áll meg, nekem pedig elegem van abból, hogy a napom felét az teszi ki, hogy számokat bámulok. Nekem az lenne a dolgom, hogy azokat felügyeljem, akik ezt csinálják. Hogy a szálak összefussanak a kezemben. De egészen eddig csak vánszorogtunk, próbáltuk újra kiépíteni a kapcsolatainkat. Most pedig minden készen áll, úgyhogy vágjunk is bele!- Simítottam ki az arcomból a kusza tincseimet.

- Várom az utasításait.- Mondta kimérten a férfi. Tudtam, hogy még mondani fog valamit, csak várja, hogy végezzek.

- Értesítse mindazokat, akik az apró-cseprő ügyeket végzik. A pénzügyekkel foglalkozók főnökét is, hogy figyeljen, hátha már most valami gikszer történik. A beépített rendőreink álljanak készen, bármikor szólhatunk nekik, hogy valakit ki kell iktatni. Mindenki álljon készen, ez a lényeg! Én pedig el kezdem szervezni a találkozókat, akikkel érdemes. Minden létesítményünket visszaszolgáltatta a Scotland Yard, már csak újra be kell őket népesíteni. A kaszinók és ivók törvényesen is legalább annyit hoznak, mint illegálisan, és így a pénzt is tudjuk ott mosni.

- Ez bárki másnak éveibe került volna senorita.- Mondta mosolyogva Wesley.- Érthetetlen, az apja eddig miért nem adta át magának a vezetést.

- Hamarosan meg fogja tudni, hogy mi zajlik. Ahogy ismerem, ő a börtönön belülről építi a kapcsolatait.- Forgattam meg a szemem, majd csönd telepedett az ebédlőre.- Köszönöm Wesley.- Mosolyogtam rá halványan a jobbkezemre.

- Mit, senorita?

- Mindent.- A kandallóhoz lépve egyszerűen beleejtettem a levelet a lángokba, és néztem, ahogy elemészti a tűz.- Hogy itt van.

- Lekési a találkozóját az újságnál.- Mondta Wesley halvány mosollyal.

- Mihez kezdenék maga nélkül?- A gyűrűt egy mozdulattal a levél után dobtam, és a szobámba vonulva, a fejemben tomboló démonokkal viaskodva vettem fel egy egyszerű, fekete ruhát, a hajamba pedig csak egy fekete hajpántot raktam, ami fekete szaténnal volt bevonva. Aztán, mivel úgy ítéltem meg, hogy úgy nézek ki, mintha egy temetésről jöttem volna, magamra kaptam egy bíbor színű blézert is, és az ajkamra kentem, egy visszafogottabb vörös rúzst. Így már csak úgy néztem ki, mint egy vámpír.

Mielőtt kiléptem volna a szobámból, a szemem megakadt az ékszeresdobozomon, ami mellett szétszórva hevertek azok a nyakláncok, karkötők, és gyűrűk, amiket a napokban viseltem.

Lassan léptem oda a gyöngyházberakásos dobozhoz, majd miután kinyitottam, anélkül, hogy egy pillantást is vetettem volna a rekeszekben pihenő további ékszerekre, megnyomtam a doboz belső oldalának egy pontját, mire egy fiók ugrott ki a doboz elején. A duplafenekű doboz titkos rekeszében kivágott újságcikkek, amik a családomról szóltak, egy revolver, némi töltény, és amit kerestem, az egyik sarokban, egy vékony, ezüstgyűrű, a belsejében K.K. monogrammal.

- Sajnálom Anya. Nélküled idő kérdése volt, hogy a család széthulljon.- Suttogtam az üres szobába, és a kisujjamra húztam az ékszert, majd az ajtót magam mögött becsukva elhagytam a helyiséget.

- A Globe szerkesztőségéhez.- Vetettem oda foghegyről a kocsisnak, aki már a ház előtt állt, hiszen pontosan tudta, hogy mikor hova megyek. Mikor megálltunk az épület előtt, gyorsan megköszöntem a gyors munkát. Pont akkor szálltam ki a kocsiból, mikor Sherlock befordult a sarkon.

Mosolyogva köszöntöttem, noha még dühös és csalódott voltam Helena levele miatt, de a fiú látványa egy kis időre elfeledtette velem a sötét gondolatokat.

- Rossz kedved van?- Kérdezte a Holmes fiú köntörfalazás nélkül.

- Tudod, hogy igen. De majd elmúlik.- Legyintettem, és a nyomában beléptem a szerkesztőségbe, amely szokásosan szinte szétrobbant a hangzavartól. Pontosan erre volt most szükségem.