- Igen, mondd el, mi szél hozott erre ilyen váratlanul! Nem is szóltál, hogy jössz!- Csatlakozott hozzám Irene.

- Meglepődtetek mi?- Kiáltott fel a barátunk.- Az igazságot akarjátok hallani?

- Igen, amennyire lehetséges.- Felelte Sherlock.- És amennyire elmesélhető.

Röviden: Arséne összeveszett az apjával, és úgy döntött, elhagyja a cirkuszt.

- Úgy érted, hogy... egyedül jöttél Londonba?- Kérdezte Irene, mire Lupin félig kedélyesen félig sértődötten felnevetett, mintha azt várta volna el Irenetól, hogy férfiként tekintsen rá, nem pedig mint egy pár hónappal idősebb fiúra.

- Hát persze!- Vágta rá.- És ez volt életem legjobb döntése.- Ebben személy szerint erősen kételkedtem, és nem csak a családdal kapcsolatos belém nevelt hozzáállás miatt.

Lupin elmondta, hogy a cirkusz ahol az apja dolgozik, nemrég Rotterdamban lépett fel, ahol egy gazdag kereskedő harsány nevetéssel nézte végig Théophraste akrobataszámát.

- Olyan faragatlanul viselkedett az a fickó, barátaim, hogy nem bírtam magammal...- Mondta Lupin huncut arckifejezéssel.

- Mit csináltál?- Kérdeztük egyszerre Sherlockkal, de nem ugyanazzal a hangsúllyal. Ő érdeklődve, én viszont feszülten.

- Kihívtam egy kártyapartira- Felelte Arséne.- még aznap este. És természetesen... minden értéktárgyától megszabadítottam, még az órájától is.- Összeszorított állkapoccsal vettem nagy levegőt, de némán vártam a folytatásra.

- Megszabadítottad?- Kérdezte Irene tágra nyílt szemmel.

- Hamiskártya.- Válaszoltam sötéten, Lupin pedig villámgyorsan széttárta, majd összezárta ujjait, a következő pillanatban pedig egy káró ászt szorongatott a hüvelykujja meg a mutatóujja között.

- Megszabadítottam az értéktárgyaitól, mint egy ügyes bűvész!- Pontosított.

- Csodálatos!- Lelkendezett Sherlock, és az asztalra csapott.- Ez a beszéd!- Azonban nyilvánvalóan Irene-nak sem tetszett a dolog.

- Pénzért csaltál egy kártyajátékban?

- A családunk becsületéért!- Helyesbített Arséne rendíthetetlen magabiztossággal, mire a legkevésbe sem nőiesen felhorkantottam.

- Gond van, Venus?- Nézett rám értetlenül Lupin.

- Mi sem áll jobban a becsület mellett, mint pénzt lopni.- Fontam össze magam előtt a karjaim.

- Nem volt jogod ahhoz a pénzhez!- Fakadt ki Irene is.

- Pontosan ezt mondta Apám is.- Nézett a vörös hajú lányra Lupin, az asztal alatt pedig éreztem, hogy Sherlock megszorítja a kezemet, mintegy nyugtatásképpen. Csakhogy eddigre már mindegy volt.- Lehordott a sárga földig, és rám parancsolt, hogy adjam vissza a pénzt! Ha hallottátok volna! Kioktatott a jó erkölcsből! Engem! Pedig mennyit fáradoztunk azon, hogy kihozzuk a börtönből. Arról már nem is beszélve, miket művelt fiatalkorában!

- Hát éppen ezért nem akarja, hogy te...- Kezdett volna bele Irene, de Lupin félbeszakította.

- Úgy hallottam, hogy kiállítást rendeznek a Paddington pályaudvar környékén, ahol bemutatják a világ legújabb műszaki csodáit. Mit szólnátok, ha pénteken odamennénk? A vendégeim vagytok!- Nem lepett meg, hogy a barátunk ennyire élvezi a szabadságát, és a hirtelen jött vagyonát, de amikor elénk szórta a kereskedőtől lopott pénzt, Irene-al nem bírtuk tovább, egyszerre álltunk fel.

- Mi a baj?- Nézett rám Sherlock.

- Ez nem így megy Lupin nem helyes.- Mondta Irene, miközben a kesztyűnket húztuk.- Különben pedig dolgom van. Venussal megyünk karácsonyi ajándékokat venni.- Erről eddig én nem tudtam, de készségesen fedeztem a barátnőmet.

- Így van.- Lupin az asztalnál ülve, kezében a bankjegyekkel, nagyokat pislogott.

- Hogyhogy?

- Ugyan.- Szállt bele Sherlock is- Remek ötlet, mind a négyen megyünk.

- És mégis miből gondoljátok, hogy így lesz?- Tettem a derekamra az egyik kezem, míg a másikkal a táskámat tettem a vállamra.

- Te legyetek ennyire merevek! Meg kell szabadulnotok a belétek nevelt szörnyű udvariássagtól, és képmutatástól, ahogy Hilde barátnőm tette!

- Hilde?- Kérdezett vissza Irene éles hangon, bennem pedig egyre ment fel a pumpa. Ennek pedig nem örültem, mert az üzletek és a könyvelés miatt amúgy is egy robbanásra kész bomba voltam.

- Igen, Hilde!- Csattant fel Lupin- Egy jó családból való lány, akivel Hamburgban ismerkedtem meg. Nagyon-nagyon csinos, és megszökött otthonról, hogy beálljon a cirkuszi társulatba.

- És miből akar megélni ez a bizonyos Hilde, ha egy ugyanilyen hirtelen döntés után a cirkusztól is lelép, és nincs hova mennie?- Kérdeztem kimért hangon. Most kénytelen vagyok Apám módszerét használni, a hangom olyan hideg volt mint egy jégcsap. - Emlékezz vissza, mit mondtam neked, mielőtt elmentél.- Halkítottam le a hangomat.- Kértem, hogy ne ess abba a gödörbe amiben az Apád és Én vagyunk, mert nem tudsz kimászni belőle. Aki egyszer bűnöző lesz, az sosem tud újra tisztességes ember lenni. - Irene karon fogott, és emelt fővel elhagytuk a kávézót.

Elkísértem Irene-t az énekórájára, és vettem egy esti újságot is. De amit a bűnügyi rovatban láttam, attól a szavam is elakadt.

Egy Samuel Peccary nevű gazdag bőrkereskedőt, tőrrel döftek le a folyóparti luxusvillájában, a Twickenham-i negyedben.

Ekkor pedig, mintha villám csapott volna belém, a fejemben megjelentek a hely koordinátái, és tökéletesen egyeztek a Fekete Barát rejtjeles üzenetével.

- ¡Al infierno!( A pokolba! )- Meg kell jegyeznem, az évek alatt kevés ilyen horderejű megvilágosodásom támadt, és egyáltalán nem tetszett, hogy senkinek nem tudtam elújságolni.

Végül a közeli könyvesboltban utánanéztem a Furlong's Map of London and Suburbs térképes kötetben a dolognak a biztonság kedvéért, és azt is megláttam, hogy nem csak egy, de három könyv is van. Rögtön megvettem mindhármat, és rohantam vissza Irene órájára. Tudtam, hogy Sherlock el fogja olvasni az újságot, legkésőbb holnap reggel, a reggeli újság mellé, és remélhetőleg szól Lupinnak. Tudni fogja, hogy én Irene-nak szólok, és vagy az este folyamán, vagy másnap reggel meg fognak keresni minket.

Idő híján kénytelen voltam kevésbé erkölcsös eszközökhöz folyamodni. Udvariasan bekopogtam a terembe ahol Irene órája volt, majd közöltem a nővel, hogy az alattuk lévő emeletem csőtörést észleltek, szóval kegyeskedjenek távozni az épületből. Ennek eleget téve, az órát gyorsan lezárták.

- Venus mégis mit művelsz?- Kérdezte, miközben próbáltam leinteni egy kocsit.

- Rájöttem a Fekete Barát rejtvényére. Istenem, valami zseniális! A számok koordinárák, a Furlong felé térképeskötetekben! Mindent elmondok, Sherlock és Lupin pedig holnap el fog hozni hozzánk.

- Hogyhogy hozzátok?- Kérdezte értetlenül.

- Nálunk a legkevesebb az esélye, hogy bárki megzavar.

- Oh.

A délután folyamán részletesen elmagyaráztam a dolgokat Irene-nak, és mikor visszatértem az otthonomba, kénytelen voltam a hátramaradt papírmunkákat elintézni, hogy az elkövetkező pár napom szabad legyen. Még szóltam az ajtónálló őröknek, hogy holnap a korombeli tinédzsereket kérdés nélkül hozzák be a szalonba, majd a dolgozószoba gázlámpáinak fényénél nekiálltam a társulatnak írni a legújabb dalszöveget, kottát, és mikor azzal végeztem, gyorsan lefirkantottam egy fellépőruha vázlatot férfi és női kiadásban. Már csaknem éjfélt ütött az óra, mikor mindennel végeztem, és a kialakuló nyomozás ellenére, nyugodt álomba merültem.

Másnap reggel ugyan a barátaimnak tanítás volt, de kora reggel, még a tanórák előtt megjelentek nálam.

Úgy tűnt ismét szent a béke, aminek kimondhatatlanul örültem. Gyorsan összegeztük az információkat amik a tudomásunkra jutottak, majd Irene és Sherlock is szólt, hogy ideje indulniuk. Irene hamarabb fog végezni, mivel magántanárral tanul, nekem pedig az évek során roppant feszített volt az ,,órarendem" így jócskán előrébb járok a tanulmányaimban.

Mivel pedig Sherlock nem akarta, hogy rá kelljen várni, megegyeztünk, hogy kimenti magát a poros osztálytermek végtelen, unalmas soraiból.

Délután, Lupinnal és Irene-al együtt ültünk a kocsiban a St. Paul iskola előtt Sherlockra várva, aki csakhamar meg is jelent egy magas, libériás férfi társaságában, aki szinte a kocsinkig kísérte őt. Sherlock elköszönt tőle, hangosan köhögött néhányat, majd öles léptekkel hozzánk sietett.

Amikor beszállt a kocsiba, láttuk, hogy az arca kipirult, a homloka gyöngyözött, a szeme pedig csillogott.

- De hiszen te lázas vagy!- Kiáltott fel Irene.

- Dohánylevél?- Kérdeztem, a zsebkendőmet átnyújtva neki, amivel kapkodva felitatta az izzadságot a homlokáról.

- Így van. De most sürgősen el kell tűnnünk innen, mert nem tudom ki hinné el, hogy ti vagytok az aggódó édesanya, édesapa, és nagynéni, akik eljöttek a gyengélkedő diákért. Nem szeretném, ha az öreg Jenkins gyanút fogna.- Lupin jót nevetett ezen, majd megkérte a kocsist, hogy két sarokkal arrébb forduljon be.

Mikor elég távol kerültünk az intézménytől, a barátunk megállította a kocsist egy viszonylag elhagyatott kis téren, és előhúzta a zsebéből a Standard legfrissebb számát. Ugyanettől az újságtól származott a cikk is, amit tegnap este olvastunk, így hát várható volt, hogy ma további információval fognak szolgálni.

Sajnos azonban csak a pontos címet tudtuk meg, ahol a bűntény történt.

- Church Lane 4.- Olvasta Lupin, én pedig a térképes kötet nélkül is pontosan tudtam, hogy ez egyezik a Fekete Barát koordináráival.

- Egyezik.- Jelentettem ki, de azért gyorsan fellapoztam a könyvecskét, ami megerősítette a mondanivalómat.

- Ez tehát azt jelenti...- Kezdte Lupin.

- Én tudom mit jelent!- Vágott a szavába Irene, habozás nélkül, majd a kocsishoz hajolt.- Gyorsan! Vigyen minket a Scotland Yardra!