A kapkodva elfogyasztott reggeli után, a kertben, az ajtó előtt álltunk meg, megbeszélni a dolgokat. Irene és Lupin nem akarta megemlíteni a kínos reggelit, de Sherlockot ezúttal is hidegen hagyta az etika.

- Min kaptatok össze, rajtunk kívül?- Abban a pillanatban én voltam a legérdekesebb megfejtendő rejtvény.

- Semmin.- Mondtam az igazat, majd újra elkezdtem elolvasni a cikket, hogy ne kelljen a szemébe néznem.- Azt hiszem a hotel Albionban kéne kezdenünk.- Mondtam elgondolkodva.

- Venus, nézz a szemembe.

Akaratlanul is rögtön teljesítettem a kérést. A viharszürke szemekben megannyi kérdést láttam, ahogy az apró, másoknak fel sem tűnő információkból próbálta összerakni a teljes képet.

- Sherlock, hidd el, ha olyan problémába ütköznék, aminél a leghalványabb lehetőség is fenn áll, hogy nem tudom megoldani, neked szólok először.- Mosolyogtam rá.- De kedves vagy, hogy aggódsz.

A barátunk hosszan kifújta a levegőt ( ilyet csak akkor csinált, ha nem tudott kiszedni belőlem valamit ) majd ő is az újság fölé hajolt.

- Lupin, te beszélj az ügyvéddel.- Néztem fel végül.- Mi pedig körbekérdezünk a Hotel Albionban azoktól, akik mindent tudnak.

Egy elegáns kabáttal, némi kenő és/vagy vészhelyzeti pénzzel később már a hotel hátsó bejáratánál álltunk, ahol a takarítók, és a szolgálók járhattak ki-be.

- Én megtudom Duvel szobaszámát. - Fordultam feléjük- Jobb ha tudjuk, még jól jöhet.

Nagyjából egyszerre értünk vissza a hotel bejáratához, ahol már tolongtak az újságírók. Csakhogy amíg Sherlock és Irene kint voltak, addig én még bent.

Láttuk, ahogy Barzini és Duvel kiszállnak egy elegáns hintóból, és bár a szálloda portása erején felül is próbálta menteni őket az újságíróktól, nem ért el nagy sikert.

- Maestro! Mit érez ebben a pillanatban?

- Mr. Barzini! Találkozott Santi gyilkosával?

- Megbocsát neki valaha?

- Ez után a tragédia után ír még műveket, vagy visszavonul, mint Ophelia Merridew?

Barzini ingatag léptekkel, hadonászva, kimerülten próbált bejutni a hotelbe. Duvel mögötte haladt, akár egy jól nevelt kiskutya.

- Nincs semmi mondanivalóm!- Kiáltotta Barzini, noha egyértelmű volt, hogy az ellentéte az igaz. Akár egy jól megrendezett színdarab.- Ha mindenáron írni akarnak valamit, írják, hogy Maestro Barzini tegnap olyan valakit vesztett el, akit fiaként szeretett! Akit fiaként szeretett!- Ismételte meg.

Szemforgatva húztam fel a kesztyűmet, és igazítottam meg a sálamat. Mikor belépett a hallba, nem tudtam megállni, hogy ne fűzzek hozzá valamit a látottakhoz.

- ¡Dios mío, estos escritorzuelos! Solo les importan los rumores, no la verdad. ( Te jó ég, ezek a firkászok! Csak a pletyka érdekli őket, az igazság nem. )- Barzini rögtön felém kapta a fejét. - ¿Hablas español? ( Maga tud spanyolul? )- Lepődtem meg.

- ¿Es usted español? ( Maga spanyol? )- Lepődött meg ő is, és megállt előttem. Duvel csak értetlenül kapkodta közöttünk a fejét. Kint láttam, hogy Sherlock és Irene is értetlenül néznek.

- Es tan bueno escuchar finalmente el idioma de mi gente. ( Olyan jó végre hallani a népém nyelvét )- Nyújtottam a kezem, amire meghajolva nyomott is egy csókot.

- Jó olyannal találkozni, aki nem az álhíreket preferálja.- Váltott angolra.

- Azokból már úgyis túl sok van.- Legyintettem.- Öröm volt Senor Barzini.- Pukedliztem, majd távoztam ott, ahol ő néhány perce bejött.

- Megtudtad a szobaszámot Venus?- Kérdezte Sherlock.

- Meg. A portás dalolt mint a kismadár. Ti mit tudtatok meg?

- Ha megjön Lupin elmondjuk.

A barátunknak az egész délelőttje ráment egy negyedórás beszélgetésre az apjával, a sok biztonsági intézkedés miatt, ráadásul ha az ügyvéd nem bizonygatja, hogy úgy vigyáz rá mint a szeme fényére, akkor még egy szocális munkást is ráküldenek, hogy nevelőszülőkhöz adják.

Mikor megérkezett, rögtön ezzel nyitott:

- Csőbe húzták!- Kiáltotta égő tekintettel - Apám azt mondta csőbe húzták!

- Üljünk le ott.- Mutattam egy apró teázóra.

Barátunk egymás után hajtotta fel az indiai teákat, míg én az itallapot böngésztem.

- Egy spanyolmeggy teát kérek.- A pincér rám mosolygott, majd a többiek rendelését is felvéve indult, hogy elkészítse az italokat.

- Képzeljétek csak- kezdte Irene- egy kicsit utánajártunk a dolognak, és van néhány ígéretes szál a Santi-gyilkosság ügyében.

- Ígéretes szál?- Ismételte meg Sherlock, csodálkozva.

- Vannak dolgok, amiket csak a nők vesznek észre.- Kortyoltam mosolyogva a teámba, az ízeket megérezve pedig úgy is maradtam néhány másodpercig. Marbellán ittam utoljára ilyet, most pedig elkapott a honvágy.- Elnézést!- Intettem oda egy pincért.

- Gond van kisasszony?

- Nem, dehogy. Ebből a teából adna egy jó nagy csomaggal? És ha van, akkor a Spanyol Mandarin nevűből is.

- Megnézem van-e raktáron.

- Köszönöm.- Néhány gyors pislogással kiűztem pár könnycseppet a szememből, és újra ittam a teából.

- És mik azok az ígéretes szálak?- Néztem újra Irene-re.

- Például a szerelem.

- A szerelem?- Meresztette a szemét ismét Sherlock.

- Úgy látszik Sherlock, téged papagájjá valami boszorkány.- Förmedt rá Irene, megelégelve a hüledezést.- Mi Lupinnal összenéztünk, de a mosolyunkat nem tudtuk elfolytani, Sherlock zavartságát látva.- Miért ismételgeted folyton a szavaimat?

- Nem, dehogy... Én csak...- Motyogta.

- Akkor hadd folytassam. Ami a szerelmet illeti, Santi és Merridew művésznő kapcsolatára céloztam, amelyről a szolgáló beszélt a Hotel Albionban. A híres Ophelia jópár férfiszívet megdobogtatott, lehet, hogy egy féltékeny rajongó akart megszabadulni az új hódolótól.- Sherlockkal összenéztünk, láttam, hogy az okfejtés őt sem győzte meg, de Irene megrovása miatt most nem mert megszólalni, csak a karját tárta szét.

- Érdekes gondolat, én nem zárnám ki. Ugyanakkor az újságok nem írtak erről a viszonyról, így nem tudhatott róla minden ember.- Fejtettem ki a gondolataimat.- Ugyanakkor a fraciát sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Most ő Barzini magántitkára, úgy szaladgál utána, mint egy jutalomfalatra váró kiskutya. Bőséges haszna volt Santi halálából.

- Egyenlőre nem zárhatjuk ki. De meg sem erősíthetjük. - Jegyezte meg Sherlock, aki a karosszékben elterülve pont úgy nézett ki, mint évek múlva Baker Street-i lakásban, a fotelben, mikor az ügyeken gondolkodott. Csak akkor már nem voltunk ott mind.

Lupin viszont végtelen gyengédséggel a szemében mosolygott Irene- re, így mondva neki köszönetet a vigyasztaló szavakért.

Azután megitta a maradék teáját, és megköszörülte a torkát.

- Van még egy gyanúsított ebben az átkozott ügyben.- Hatásszünetet tartott, hogy még jobban felcsigázzon minket- Egy spanyol.- Suttogta a barátunk komoly arccal. Irene ijedten összerezzent, bizonyára mert nem számított egy különös idegenre is a történetben, majd mindhárman rám néztek.

- Most komolyan? Miért kéne tudnom, minden spanyol bűnözőről Londonban?- Kérdeztem felháborodva, de mivel nem szólaltak meg, csak várakozva néztek rám, megadtam magam.- Nem hallottam senkiről. Egyébként mellékesen jegyzem meg, hogy az ilyenek miatt olyan rossz a híre a spanyoloknak.- Forgattam meg a szemem, ügyet sem vetve Sherlock ,, ezt most komolyan mondod?" Arcára.

- Ezek szerint az ügyvédnek csakugyan izgalmas hírei voltak.- Mondta Irene- De most megyek, kérek egy új kanna teát, aztán mindent elmesélhetsz.

Amíg Irene vissza nem ért, mindenki hallgatott. Lupin a gondolatait szedte össze, Sherlock a szálakat próbálta összefonni, Én pedig gondolkoztam, hátha hallottam valamit a honfitársamról, csak nem emlékszem rá, azonban semmi nem jutott eszembe.

Végül, mikor Irene visszatért, Arséne belekezdett a történetbe.

- Nisbett csakugyan mesélt néhány izagalmas dolgot. Apám, ügyvédi tanácsra mindent elmondott. Elismerte, hogy aznap csakugyan... dolgozott.- Lupin leszegte a fejét, és nagyot sóhajtva bátorságot gyűjtött ahhoz, hogy megossza velünk a kínos tényeket.

- Semmi baj Arséne. Nem fogunk elítélni.- Próbáltam támogatni.

- Elmondta, hogy aznap este nem a saját zsebére dolgozott, mint máskor. Egy rejtélyes, spanyolos kiejtéssel beszélő alak kereste meg a Bringhton-ban, cirkusz előadása után.

- A Bringhton-ban.- Ismételte meg Sherlock, az emlékezetébe vésve sz információt.

- Igen. - Ersítette meg Lupin.- És apám azt mondta Nisbett ügyvéd úrnak, hogy a spanyol nagyon értette a dolgát. A legapróbb részletekig ki volt dolgozva a terv. A férfi pontosan megjelölte a Hotel Albion egyik ablakát, és elmondta, hogy odabent egy roppant kellemetlen ember lakik, akin ő bosszút akar állni. Egyszerű betörést tervezett. Akkor kellett volna végrehajtani mikor a szoba tulajdonosa nem tartózkodott a hotelben, és a lopás igen fájdalmas lett volna számára, mivel apámnak egy jádekőből faragott szobrocskát kellett volna ellopnia, amitől a tulajdonosa sosem válik meg. - Arséne ivott egy korty teát, hogy felfrissítse a kiszáradt torkát.- A spanyol azt állította, hogy ellensége olyannyira babonás, hogyha ő megszerzi a szobrot, az illető ki lesz neki szolgáltatva.

- Regénybe illő történet. Csak azt nem értem, hogyan lehetséges, hogy Théophraste úr...

- ... elhitte mindezt?- Kérdezte szenvedő arccal Arséne.- Egyszerű. A spanyol úr, szándékai komolyságát bizonyítandó, kétszáz guinea előleget fizetett, és ugyanannyit ígért a munka elvégzése utánra.

Sherlock olyan hamgosat füttyentett, hogy többen is felénk néztek. Ez valóban tekintélyes összegnek számított, bárki bizalmát meg lehetett volna nyerni vele.

- Azt nem mondta véletlenül az ügyvéd, hol kellett volna találkozniuk a munka elvégzése után?- Kérdezte Irene.

- Nem hinném, hogy a Brighton-ba szervezték volna a találkát.- Találgatott Sherlock.

- Erről nem tudok semmit.- Ismerte el Lupin.- Holnap megkérdezem az ügyvédtől.

- Még hiányzik az a része a történetnek, ahol a dolgok félresiklanak.- Vettem fel újra a sztori fonalát, a teámat kavargatva.

- Igaz.- Ismerte el Lupin.- Elmondom, hogyan történt. Apám éjjel egy körül lopózott ki a szobánkból, mikor biztos volt benne, hogy mélyen alszom. Szokás szerint kimászott a tetőre, de többé nem jött vissza. Elment a Hotel Albionba, felkúszott a szomszédos épület hátsó falának ereszcsatornáján, és besurrant a szobába. Elmondta, hogy már akkor elkezdett gyanakodni, mikor látta, hogy az ablak résnyire nyitva van, amint pedig a hullát is meglátta, tudta, hogy tőrbe csalták. A szobában mindent felforgattak. Ő sietve távozott az ablakon át, de odakint már várták a rendőrök, akiket minden bizonnyal a valódi gyilkos értesített.

- Tökéletes bűntény.- Dőltem hátra a kényelmes széken, a szememet lehunyva.- Egy gyilkos bűntény közben, szemtanúk, még indíték is.

- Hát igen. - Csapott az asztalra Lupin. - Az a gazember mindenre gondolt, ha pedig nem bizonyítjuk Apám ártatlanságát, méghozzá sürgősen...

Pontosan tudtam mi jár az olyan bűnözőnek, akinek most Arséne apját is tartják. Sherlock komoran bólogatott, nekem pedig ökölbe szorult a kezem.

- Mi az?- Kérdezte Irene.

- Ha nem járunk sikerrel, Apámra az vár, amit Nisbett ügyvéd úr csak úgy emleget: a tyburni fa.- Mondta ki végül Lupin elhaló hangon.

- És az micsoda?- Kérdezte ijedten a lány.

- Az akasztófa.- Feleltem sötét arccal.