Adra viselkedése szinte napról napra váltakozott az ominózus éjszaka óta. Egyre inkább... Emberi lett. Bár látszott rajta a bizonytalanság, Sekinának tetszett hogy közelebb érezte magához a férfit. A következő hétvégére már egészen természetesnek hatott mikor mellette volt... Bár szombat reggel pontosan arra ébredt hogy egyedül feküdt az ágyban, Adra pedig nem volt sem a szobában, sem a fürdőben, így miután magához tért eléggé, kicsit álmosan lecsoszogott a konyhába, ahol Sekina számításainak megfelelően a férfi épp reggelit sütött.

- Jó reggelt - pillantott rá ahogy kitette két tányérba a rántottát.

- Magának is - bólintott.

- Ülj le nyugodtan, most lett kész a reggeli, remélem éhes vagy.

- Persze, köszönöm uram - mosolygott rá Sekina.

- Örülök hogy eszel... - mondta halkan Adra ahogy letette a fiú elé a tányért.

Még kicsit furcsa volt ezt hallani a szájából, de örült neki hogy aggódik érte, mert ez azt is jelentette hogy törődik vele, és érdekli őt. Habár egy ideje már Sekinát sokkal jobban aggasztotta a gazdája múltja, mintsem az ahogyan viselkedett vele. Mióta összeállt a fejében a kép hogy miért volt vele olyan amilyen, teljesen másképp látta a személyét.

Olvasott és hallott olyat, hogy elvileg akik abuzív környezetben nőttek fel azok később hajlamosak lesznek a családon belüli erőszakra, de abból kiindulva ahogyan a férfi viselkedett, ez nála kicsit kifordítva volt igaz. Az tagadhatatlan, hogy volt vele erőszakos, és bántotta. De valahogyan végig figyelt rá hogy ne okozzon neki semmilyen kicsit is komoly sérülést, vagy fájdalmat, akkoris ha Sekina azt hitte korábban hogy mennyire kegyetlenül bánik vele. Így, a körülmények tudatában a Gregortól tanultak alapján bizonyára azt gondolta hogy ez a helyes út ahhoz hogy vele maradjon a fiú, vagy hogy a nevelőapja ne bántsa. Teljesen reális magyarázatnak látta ezeket... A férfi sebhelyeiből ítélve, nem tudott rá haragudni amiért esetleg félt tőle hogy újra megtörténik vele mindaz a borzalom.

Az pedig hogy látta mennyire szenved a férfi amiatt amit csinált, végképp megnyugtatta. Nem az, hogy rossz volt neki, hanem ez volt a bizonyíték rá hogy csak kényszerből tette és próbálja helyrehozni, próbál önmaga lenni és megmutatni az igazi énjét a fiúnak, ha ez nem is ment valami könnyedén, az hogy reggelit csinált neki és figyel rá hogy testileg és lelkileg is helyrejöjjön nagyon jó kezdet.

Ezen járt az esze végig amíg a nem túlságosan nagy adag reggelijén nyammogott. Nem volt sok, de ha már ennyit képes volt hányás nélkül elfogyasztani, az tökéletes kiindulási pont.

Ahogy a tükörtojását fogyasztotta, elvétve Adrára tévedt a tekintete. Szürke hosszúujjú pulcsit viselt, amiből csak a nyakán látszódtak volna ki a hegei, ha nem rejtette volna el őket.

Bár már a fiú többször is látta álcázás nélkül, úgy tűnt hogy a gazdája még mindig nem érezte magát eléggé biztonságban ahhoz hogy felfedje a hegeit.

A telefonját nyomkodta Adra egész reggeli közben, valószínűleg instagramot vagy pinterestet görgetett, de Sekina nem is bánta, mert legalább lekötötte a férfi figyelmét és így nézhette az amúgy egészen jóképű arcát, semleges színű szemét, és különlegesen egyedi haját, ami most is kitűnően volt befésülve, illetve nem kellett kellemetlenül éreznie magát a csend miatt ami kettejük közé telepedett. Régen biztos hogy majd megveszett volna egy ilyen szituációban a szorongástól, most azonban kellemesen esett neki ahogyan hang nélkül csak ücsörögtek egymás mellett.

Igazából be kellett vallania magának, hogy kifejezetten élvezte Adra társaságát. Jó volt vele filmezni, igazából hasonló volt az ízlésük ebben, nagyon finomakat főzött, jó volt vele együtt leülni az asztalhoz és enni, vagy éjszaka egy sötétben álmatlanság ellen megnézett sorozatrész alatt "tiltottan" közösen nassolni, vagy, bár ebben még kevés tapasztalatuk volt, de szimplán beszélgetni.

- Mikor voltál utoljára a házon kívül? - pillantott fel Adra a telefonjából elgondolkodva.

- Izé... Azt hiszem miután magához kerültem.

- Az már több hete volt... Akkor miután megreggeliztünk lenne kedved eljönni velem vásárolni? Nem baj ha nemet mondasz.

- Akkor... Most lehet inkább maradnék - motyogta Sekina a villájával babrálva.

Elég rossz emlékeket ébresztett benne a közös vásárlás gondolata... Azután kapta meg az első büntetését, és elmondhatatlanul megalázó volt bejárni a szexbolt rémisztőbbnél rémisztőbb részlegeit, és mutogatnia magát Adrának.

Bár azóta sok dolog megváltozott, beleértve a gazdáját és ömmagát is, csak a lehetőség hogy megint átélje azt megrettentette.

- Rendben, semmi gond. Ha mégis meggondolnád magad, ezúttal... Nem mennénk semmi kellemetlen helyre és nem veszünk semmit ami számodra kényelmetlen, természetesen hacsak nem akarsz.

Így már lényegesen jobban vonzotta a lakás elhagyása Sekinát. Már egy ideje kezdte bezárva érezni magát, és kicsit le is hangolta a bezártság. Mondjuk a tömeget még mindig nem szerette, és a sok idegen embert és helyet sem, jól esett volna elhagynia a házat.

- Így ha csak vásárolni megyünk akkor én is szeretnék magával menni ha nem bánja. - Szégyellte magát amiatt hogy így változtatta az akaratát és ennyire átlátszó volt az indoka, de már tényleg nem bírta a bezártságot.

- Oké, akkor ha megetted elkészülünk és mehetünk. - Amikor Sekina a szeme sarkából rápillantott a férfira, mintha egy kicsit látta volna felcsillanni a szemét, ahogyan Adra a tekintetét a reggelijére sütötte.

- Rendben uram - bólintott a fiú.

Ahogy befejezték az evést, a férfi a tüzével tüntette el a tányérokat, majd felmentek Adra hálójába, ahol még a szinte szokássá vált újrakötözést is elkezdte a gazdája, bár már elég szépen gyógyultak Sekina sebei, az azonban biztos volt hogy heg fog maradni utána.

- Szerintem már maradhat ígyis - állapította meg Adra mikor leszedte a kötéseket, a fiú karját nézve, még mindkét csuklóját a kezében tartva.

- Izé... Az Lehetne hogy még ma be legyen kötve? - kérdezte lesütött szemekkel. Nem akarta senkinek sem mutogatni ezeket a rondaságokat... Szégyellte őket.

Végignézve a karján vastag, sötétvörös színben futott végig több kisebb-nagyobb vonal a csuklójától egészen az alkarja végéig, a kezein pedig már egy ideje nem volt kötés, szinte teljesen meggyógyultak az apró sebek rajta, és lassan kicsi, szabályos, vastag hegekké változtak elszórtan mindkét tenyerén és ujjain.

A férfi elsőként pár másodperc erejéig felvonta a szemöldökét, majd valószínűleg rájött Sekina indíttatására, és ő is leszegezte a tekintetét a fiú sebes karjára.

- Persze - bólintott.

Ha valaki, akkor ő igazán megérthette milyen érzés szégyellni a sebeit, bizonyára ezért ment bele.

***

Alig háromnegyed órával a reggeli után már a bevásárlóközpont parkolójában szálltak ki a kocsiból. Most másik helyen voltak, ez nem tűnt plázának, ami némileg megnyugtató érzés volt Sekinának, mivel azt jelentette hogy kisebb az esély arra hogy megint olyan traumatikus helyre menjenek mint legutóbb.

Mikor a fiú már a kocsin kívül volt a mélygarázsban, Adra még matatott valamit a kesztyűtartóban mielőtt kiszállt.

Ahogy megjelent, kezében a legutóbbi pórázzal, Sekina teljesen megrettent... Megint olyan megalázva kell menniük?

- Ezt... Ezt rád kell raknom - mondta lesütött szemekkel. - Ha nem teszem, pillanatok alatt elrabolhatnak amint másfelé nézek és magukkal visznek, mert még mindig nagyon értékes vagy.

- Rendben - vágott közbe a fiú. - Semmi gond, megértem.

Talán néhány másodperccel korábban még lealacsonyítónak érezte már csak a póráz látványát is, már megbánta. Nem akart elkerülni Adrától... Végképp nem elrabolva. Látta hogy miket tett a saját nevelt fiával is Gregor, Eric-kel pedig ennél csak rosszabbul bánhatott. Soha nem akart olyan helyzetbe kerülni.

Nem akarta otthagyni Adrát.

Azok után hogy látta egy apró töredékét annak hogy mi zajlik a férfi fejében, már nem akarta egyedül hagyni.

Nem érdemelte meg, bármit is tett Sekinával korábban.

Még mindig kicsit feszengve, de felcsatolta rá a nyakörvet a gazdája, majd a végét ráhúzta a saját csuklójára. Részben ez is nyugtató hatású volt, hiszen az ha nem a kezében fogja tényleg azt jelenti hogy nem rángatni akarja vele, csak érezni hogy ott van vele.

Már igazából szinte el is feledkezett a nyakörvről a fiú, megszokta hogy a nyakában van, abban pedig nagyjából biztos volt hogy többet nem használta volna büntetésre a férfi. Így pedig igazából biztonságérzetet is adott neki a nagy bevásárlóközpontban, ami még mindig rémisztően sok ismeretlen démonnal, a családjukkal, meg esetleg a szolgáikkal volt tele... A beleépített nyomkövetővel legalább tudta hogy Adra látja ha eltűnne.

Hoztak egy bevásárlókocsit, és már át is léptek a néhány bolttal borított folyosó végén lévő hipermarketbe.

Nem volt tömve, de kicsivel több ember volt mint ami Sekina számára még komfortérzetet biztosított... Volt több olyan démon, aki pórázon húzta maga mögött az alulöltözött, megviselt szolgáját, a fiúra pedig éhes, vad pillantásokat vetettek, amitől a rettegés hideg hullámokban futott végig a gerincén, így közelebb húzódott Adrához, és szinte hozzáérve a testéhez, szorosan mellette ment. Onnan nem rabolhatják el. Ott biztonságos.

A férfi látszólag teljesen hozzászokott ehhez a környezethez, rákönyökölt a kocsira, és telefonját elővéve kezdte böngészni a bevásárló listáját.

Most egészen más volt mint mikor legutóbb együtt barangoltak...

Ehhez valószínűleg az is hozzáadott, hogy akkor még Adrától is elemi szinten rettegett, most viszont inkább a külvilág hozta rá a frászt, és látva a rámeredő perverz tekinteteket, mindenáron ott akart maradni a férfi biztonságos környezetében.

Már a ruhája is más volt, először teljesen kiöltözve, ingben meg nyakkendőben ment, teljesen tökéletesre formàzott hajjal, míg az összhatás most is kifogástalan volt, teljességgel olyan volt mint egy átlagos ember, színes hajjal.

Sötétvörös, minta nélküli, márkás kapucnis pulóvert, fekete nadrágot és a ruhájához illő sportcipőt viselt.

Míg előző alkalommal teljesen egyenes, közel karót nyelt tartással és rémisztő, rideg arckifejezéssel közlekedett, most egészen ráhajolt a kosárra, és elgondolkodva rótták a sorokat a bevásárlás elemeiért.

Folyamatosan bíztatta Sekinát, hogy nézelődjön nyugodtan, amit a fiú kérdés nélkül meg is tett.

Élete hatalmas nyaralási és utazási tapasztalatai során, amik nagyjából két külföldi utat jelentettek - egyet egy szomszédos országba, a másikat pedig igazából csak az ország másik felébe, de az már neki olyan messze volt, hogy simán lehetett volna külföld is, rájött, hogy nagyon szeret idegen országok boltjaiban bámészkodni és felfedezni miben másak az ottani termékek.

Bár a nyelv szerencsére ugyanaz volt a démonok világában is, sok tekintetben eltért az addig általa ismert csekély mennyiségű boltoktól.

A kiszerelések lényegesen nagyobbak voltak, és a választék sok termékből is szélesebb volt.

Őszintén szólva, ha Sekina nem rettegett volna a többi démontól akik ott voltak, még élvezte is volna a közös vásárlást.

Amikor elértek a nassolnivalók részlegéhez, Adra bár az arcán nem mutatta, valósággal tobzódott. Amit csak szeretett beledobált a kosárba, két-három csomaggal is. Többféle chips, popcorn, mindenféle sütemény és édesség került a kosárba.

- Van valami amit szeretnél? - kérdezte kedvesen a férfi. Tényleg megmelengette Sekina lelkét hogy ezt felajánlotta... Még nem nagyon mondott neki ilyet senki, és kicsit el is érzékenyült tőle.

- Nem tudom... Szétnézhetek?

- Persze, nyugodtan - bólintott ahogy lehorgonyozta a kosarat a sor végénél.

Telefonnal a kezében haladt Sekinától tisztes távolságban, aki minden egyes terméket tüzetesen megvizsgált, és bár a késztetés megvolt, visszafogta magát és nem dobált bele a kosárba minden létező érdekességet amit csak látott.

Már a sor végénél jártak, mikor az alsó polcon kiszúrt valami érdekeset... Egy hatalmas, xxl méretű rizses csoki. Bár az nem teljesen volt világos hogy miért xxl, ha nincs más méret belőle.

Előtte megállt és szuggerálni kezdte. Nagyon szívesen kért volna olyat, de hatalmas volt és nem akart ilyen mohó lenni hogy visszaéljen a helyzetével.

Végül annyira beadta a derekát hogy leguggoljon és közelebbről is megszemlélje a csodát.

Nagyon kíváncsi volt az ízére, még sosem látott hasonlót, de valami miatt biztosra vette hogy nagyon finom lehet.

Mikor Adrának is feltűnt hogy már egy ideje bámulta az édességet, a fiú mellé guggolt.

- Ilyet kérsz? - pillantott a csokira.

- Nem... Vagyis, jól néz ki, csak nem akarok ekkorát kérni...

- Nem gond, majd elfogy. Amúgyis nagyon jó árban van.

- Akkor lehet ez? - kérdezte Sekina felcsillanó szemekkel.

- Persze - fogott meg egyet a férfi ahogy felállt. - De kérhetsz többet is, nem csak ezt az egyet. Meg azokat is eheted amiket én vettem. Van még valami ami tetszik innen?

- Nem annyira... - motyogta a fiú. Dehogynem, a legjobb az lett volna szíve szerint ha ezt a részleget úgy ahogy van a kocsi után kötötték volna és hazahúzzák... Bár elnézve a férfi által vásárolt indokolatlanul nagy mennyiségű nassolnivalót, ő is így érezhetett.

- Akkor menjünk tovább. Ha máshol látsz bármit amit szeretnél, szólj nyugodtan.

Beledobva a kosárba a rizses csokit, Sekina hátára simítva a kezét indultak el, amitől a fiú egy kicsit zavarba jött, de egyáltalán nem érezte kellemetlennek a rövid, de kedves érintést... Igazából szívesen elviselte volna hosszabb ideig is.

A vásárlás hátralevő részében már lényegesen oldottabbnak érezte magát a fiú. Nem kért sok dolgot, csak egyet-kettőt, mert nem akart mohó lenni, de olyan különlegesen érezte magát attól hogy ilyen kedves volt vele Adra... Megmelengette a lelkét. Még szinte soha nem volt rá alkalma hogy így vásároljon valakivel és nagyon jól esett neki ahogyan bánt vele a férfi.

Még miután befejezték a nagy bevásárlást bementek egy sport boltba is, mert Adrának saját bevallása szerint kiszakadt az edzőcipője így újat kellett venniük. Sekinától, mint hírhedt sportembertől aki az otthonban a harmadikra alig bírt felmászni a szobájába, ott is kérdezgette hogy kér-e valamit.

Mindenből kettőt rögtön, hogyne.

Mikor megvoltak a cipővásárlással is, most a legutóbbival ellentétben Adra vitte a nehéz csomagokat, a fiúnak pedig csak két könnyebb szatyrot hagyott cipelni. Azt nem teljesen értette hogy miért nem az erejével teleportálta be az autóba a cuccokat, de arra jutott hogy bizonyára volt erre valamilyen szabályozás a démonoknál, így nem firtatta a témát.

Mikor hazaértek azonban már a tüzével teleportált fel mindent a konyhába, ahol közös erővel kipakoltak mindent.

Őszintén szólva, így hogy visszaértek már nem bánta meg Sekina hogy a férfival ment. Még úgy sem, hogy pórázon kellett lennie, sőt, igazából így biztonságban érezte magát a férfi mellett. Jó érzés volt végre valahára elhagynia a házat, és kicsit új környezetbe kerülni. Ami azt illeti, kifejezetten élvezte az Adrával eltöltött időt. Most olyan gyengéd volt vele... Bár még mindig kissé rideg volt az arckifejezése és a testbeszéde, egyre többször sejlettek fel valós, gyengéd érzések a tettei mögött, amik olyan érzéssel töltötték el Sekinát, mint azelőtt soha. Úgy érezte, törődik vele és hogy fontos neki.

Mikor elkészültek mindennel, Sekina azonnal lecsapott a rizses csokira, ami mint kiderült isteni finom dolog... Neki legalábbis roppant módon ízlett.

Miután megbeszélték Adrával hogy ha elfogy legközelebb is vesznek a fiúnak ilyet, felmentek a hálószobába, ahol a férfi felajánlotta hogy filmezzenek együtt, de Sekinát annyira leszívta a vásárlás a több hétnyi otthonülés után, hogy alig fél órával később elaludt a kellemesen meleg takaró alatt, Adra kényelmes közelségében.

***

Az este folyamán, miután Sekina felébredt elkezdtek filmet nézni Adrával. Valami értelmetlen romantikus vígjáték volt, de Sekinát kifejezetten elgondolkodtatta.

Milyen érzés lehet szerelmesnek lenni? Vajon... Adra milyen lehet ha szerelmes? Biztos hogy sok párja volt már, másképpen nem lehetne olyan gyakorlott az ágyban, de ez nem feltétlenül jelenti azt hogy már lett volna szerelmes. Ilyen külsővel mondjuk biztos hogy rengetegen rajonganak érte. Jól keres, jóképű, ad a megjelenésére, kidolgozott, vonzó teste van, nagyon intelligens és művelt, egy igazi főnyereményként tekinthetnek rá a nők, meg akár a férfiak is. Azt persze nem tudhatják, hogy a személyisége mennyire törött, de az nem is kell sok embernek ha csak a külső jegyekből ítéli meg. Teljesen biztosra tudta volna mondani hogy Adra nagyon népszerű ember. A gazdag családból származó nők közül biztos hogy több is megkörnyékezte már.

Ennek ellenére azt nem vette volna biztosra hogy volt már szerelmes. Sőt, inkább arra gondolt hogy még valószínűleg soha nem volt... Valahogy nem tudta elképzelni hogy teljesen megnyíljon csak úgy, magától valakinek. Abból ítélve amiket magáról mesélt, inkább csak bezárkózva, magába fojtva mindent szenvedett.

Sekina oldalát egyszerűen furdalta a kíváncsiság.

- Uram... Maga volt már szerelmes? - kérdezte a férfi vállának döntött fejjel mikor befejezték a filmet.