Az élet csodálatos volt, mióta szerelmet vallottak egymásnak Adrával. Mindössze néhány napja történt, de azóta Sekina legalább húsz méterrel a föld felett járt. Minden nap boldogan ébredt Adra mellett, együtt reggeliztek, majd tűkön ülve várta, hogy hazaérjen a munkából és együtt töltsék az estét, amikor vagy együtt sütöttek valamit vacsorára, vagy a férfi egyedül amíg Sekina tévét nézett.

Az egyetlen része az estének vagy reggelnek amit nem együtt töltöttek az amikor Adra elment edzeni, de ezzel együtt tudott élni Sekina... Ilyen gyönyörű idomokért feláldozott annyi külön töltött időt.

Ez a délután is legalább olyan jól telt mint az eddigiek, miután a férfi hazaért néhány szenvedélyes perc után egymás karjaiban elment edzeni, letusolt utána és nekilátott a vacsorának. Sekina felajánlotta hogy segít neki, de a steakben nem sokat tudott volna, meg a megbeszélések alapján a mirelit sült krumpliban párolt zöldségekkel, így aztán tekintve, hogy nem volt kedve filmezni a fiúnak, elvarázsolva figyelte Adra minden mozdulatát, talán túlságosan is, néha úgy tűnt kicsit zavarba is sikerült hoznia az éhes tekintetével.

Mind az isteni ételre amit készített, mind pedig rá.

Hihetetlenül jó érzés volt hogy már nem kellett titkolóznia, nem kellett visszafognia magát, nem kellett félnie attól, hogy a gazdája mit szólt, mert már nem volt gazdája. Bár egyes vágytól ködös pillanataiban a legkevésbé sem bánta volna ha a gazdája újra igénybe vette volna és vasmarokkal parancsolva neki magáévá teszi.

Nem bánta volna, egyáltalán nem.

Azt hinné az ember, hogyha mielőtt összejöttek egy ideig minden nap szexeltek, akkor miután egy párt alkotnak el sem hagyják a hálószobát, azonban ez sajnos nem fedte a valóságot. Igazából mióta együtt voltak csak néhány ruhán keresztüli, vággyal teli simogatást kapott az érzékeny területein.

Nem mintha nem imádta volna ezeket a csodálatos, romantikus, gyengéd perceket, mert itta minden egyes pillanatát és mindig mikor ölelkeztek úgy érezte még egy pillanat és teljesen szétfolyik Adra biztonságot nyújtó karjai közt, de ahogy figyelte a férfi izmos, markáns testét, még úgyis hogy egy egyszerű, semmiképp sem kihívó, szürke bemelegítőt viselt nyelnie kellett a fiúnak. Annak ellenére hogy a legkevésbé sem bánta a kedves érintéseket, szemtelen mértékben élvezte elképzelni ahogyan vadul szeretkezve egymásnak eshetnének az ágyban. Vagy a nappaliban... A kanapén, a fotelben, akár a padlón is. A fürdőben, a zuhany alatt, Adra egy óvatlan pillanatában, mikor edzés után még túl fáradt lenne ahhoz hogy védekezzen a fiú támadása elől mikor besurran hozzá a zuhanyzóba ruhában és kénytelen lenne megszabadulni tőle, hiszen vizes lett. Vagy az előszobában, amikor egy teljes napnyi várakozás után kiéhezve esnének egymásnak, de nem jutnának el a hálóig. Vagy itt, ezen a szent helyen, az étkezőasztalon, ami fájdalmasan nyekeregne kettejük súlya alatt, de túl ködös lenne hozzá az elméjük hogy ezt értelmezzék. Igen, itt helyben, ezen az asztalon, ahol éppen a karjára hajtott fejjel fekszik...

– Kész vagyok – rántotta ki gondolatai forrongó örvényéből Adra.

Azonnal elvörösödve felkapta a fejét az asztalról, mintha bárki hallhatta volna azokat a mocskos dolgokat amik alig néhány másodperce a fejébe fészkelték magukat.

Elgondolkodott ezen amíg előtte és Adra helyén fekete tűz kíséretében megjelent a teríték két személyre, és a párja kipakolta az ételt az asztalra.

Mégis mikor vált annyira szexuálissá hogy minden létező romantikus jelenetből egy kész pornófilmet alkosson a fejében? Az otthonban egy-két, vagy néha több havonta egyszer ha kényeztette magát, itt meg a nap minden percében úgy érezte magát mint valami kiéhezett szexuális ragadozó.

Talán azóta, hogy megtapasztalta Adra micsoda született tehetség volt az ágyban. És azt ne mondja neki senki hogy sokat gyakorolhatott, mert ilyen kötődési mintázatokkal mint az övé, legfeljebb guminőn vagy gumiférfin gyakorolhatott, legfeljebb néhány egyéjszakás kalandja lehetett előtte, azok is csak szexuális kíváncsiság céljából. Nem, ilyen készségekkel születni kell.

Egy ilyen fantasztikus lepedő akrobata mellett pedig hogy ne vált volna a függőjévé ennek a kéj nevezetű drognak. Mint a heroin, egyetlen alkalom után függővé tesz és magába ránt.

– Neked akkor csirkemellet csináltam, remélem jól sikerült – ült le az asztal végéhez miután Sekina tányérjára helyezte az iszonyatosan étvágygerjesztő, aranybarna csirkét. Neki nem volt túl vonzó a félig átsült, tocsogó steak gondolata, ő inkább mást akart jó véresen megkapni Adrától, hogy kitöltse az űrt és elvegye a teste éhségét.

Alapból a férfi sem volt annyira odáig a steakért, de elvileg napok óta kívánta így most azt sütött.

– Köszönöm, nagyon jól néz ki minden – mondta egy hatalmas nyeléssel zárva ahogy végignézett a két tálon maga előtt és betöltötték az orrát a kellemesebbnél kellemesebb fűszerek illatai és egyenesen összefutott a nyál a szájában.

– Szedhetek neked? – nyúlt a férfi a kiszedőért a krumplis tálba, mire kedvessn bólintott Sekina. A zöldségből és a krumpliból is annyit tett a tányérjára amennyit kért, majd pedig magát is kiszolgálta. – Jó étvágyat – mondta ahogy evőeszközéért nyúlt.

– Neked is – bólintott a fiú és követte a példáját.

Ahogy az első falat bekerült a szájába igazi ízkavalkád áradt szét a nyelvén a kellemesen fűszerezett, nem kiszárított csirkével, a zöldségek natúrabb ízével, meg a krumpli zsíros ropogásával.

Egyértelműen legalább olyan jól főzött a férfi mint amilyen tehetsége volt a kielégítéshez.

Csak úgy mellékesen, mi a fene az amihez nem ért? Létezik egyáltalán olyan?

Mondjuk ez nem baj, legalább nagyon finomakat ehet vele, és nem kellett attól félnie hogy kielégületlenül marad, már amikor volt rá lehetőség hogy megkaphassa Adrát.

Erre gondolva mosolyogva kalimpált a lábával, egyszer pedig véletlenül súrolta Adra lábát is, amitől egy huncut gondolat költözött a fejébe.

Somolyogva folytatta a nyammogást, amíg az asztal alatt ördögi terveket szőtt.

A lábfejét Adra lábszárán bevezette a laza bemelegítő nadrágja alá, és csábosan simított épphogy érintve a bőrét a lábujjaival egyre feljebb, a térdéig.

A férfi mozgása evés közben lelassult, enyhén elpirult és úgy mosolyodott el a tányérját nézve, de Sekina ha fegyvert fognak a fejéhez sem tudta volna megmondani hogy rosszallóan, kedvesen, vagy pajkosan kunkorodott a szája, mígnem bíbor szemét kíváncsin az asztal tetejéről nézve teljes ártatlansággal étkező fiúra emelte.

– Igen? – vonta fel a szemöldökét most már egyértelműen egy halvány kaján vigyorral az arcán.

– Semmi, csak gondoltam egy kicsit kinyújtózok – vonta meg mosolyogva a vállát, de a gondolatai majd felrobbantak.

Ha a néhány héttel ezelőtti énje ezt látja, el sem hitte volna magáról, hogy ő az aki ilyen kihívóan kacérkodik és húzogatja az alvó oroszlán bajszát.

– Teljesen igazad van – bólintott. – Most hogy mondod mintha én sem nyújtottam volna le edzés után elég alaposan.

Enyhén megköszörülte Adra a torkát és kicsit mozgolódni kezdett a székében, mire Sekina visszahúzta a végtagját a helyére.

Felébresztette az oroszlánt. Ez egészen biztos volt. Egy éhes, vad oroszlánt.

A férfi szemei sötéten csillantak, a szája sarkába pedig halvány mosoly költözött ahogyan a tányérja mellett megtámasztotta a két kezét, benne az üres evőeszközökkel és látszott hogy a lábával a felsőteste is megmozdult ahogy előretolta magát és Sekina lábai közé férkőzött, majd erőteljesen a férfiasságának nyomta a talpát.

A fiú az éppen lenyelt falatt miatt inkább egy morgásszerűt nyögött fel, és ösztönösen zárta össze a szemét, majd vetette hátra a fejét a nyomásra, és a lábával már dörgölni is kezdte a legkeményebb részeit.

Hosszú perceken át csinálta ezt, Sekinából mélyről jövő, elfojtott nyögéseket kicsikarva. Egyszerűen forrongott a teste, és szinte szétrobbant a gerincében futkosó hidegtől.

– El fog hűlni a vacsorád – állapította meg Adra, nem megszakítva a mozgását.

– Ez sokkal jobban eltelít – sóhajtotta a fiú csukott szemmel. A csípője szinte önálló életre kelt, teljesen magától olvadt bele a férfi ritmusos mozgásába.

– Ma estére nem egészen ezt terveztem – tette hozzá, lassítva a lábán, amire egy kelletlen nyögést kapott válaszul. – Ígérem hogy egy másik alkalommal sokszorosan kárpótollak, de most fejezzük be a vacsorát.

Ezzel rövidre zárva a mennyei, tiltott gyümölcshöz hasonló kényeztetést visszahúzta a férfi a lábát a széke alá és levágott egy darabot a steakéből.

Sekinának beletelt néhány percbe míg összeszedte magát annyira hogy tudja normális ember módjára folytatni a vacsorát.

Mit ne mondjon, Adra nagyon ügyesen rontotta el a fiú életének egyik legizgalmasabb orgazmusát.

Azt ezer százalékos bizonyossággal mondhatta hogy amint alkalma lesz rá, behajtja a férfin az ígéretét.

Ahogy látta hogy Sekina morfondírozott, átnyúlt az asztalon, és kedvesen mosolyogva simított rá a kezére, amitől apró villámokban járta át a jóleső borzongás.

Ahogy végignézett rajta, a szinte rózsaszínbe forduló piros szemein, a gyengéd mosolyán, finom vonásain, rendezett haján, és a sebhelyeken a nyakán amik kilógtak a pulcsija alól, egyszerűen megesett rajta a szíve.

Hát hogy lehet így rá haragudni?

Sehogy, állapította meg elmerengve.

Bár próbálta visszafogni, mégis mosolyra késztette a látvány, így inkább vacsorájára szegezte tekintetét és folytatta az evést példát véve a férfiról.

Mikor már majdnem befejezték emelte újra kedves tekintetét a fiúra Adra.

– Én iszok egy kis bort. Te kérsz? – szegezte neki a kérdést, amitől egészen megszeppent.

Igaz, már ő is ihat legálisan alkoholt. Annyira szürreális volt neki, hogy ez így van, hogy először csak némán pislogott Adrára, és köpni-nyelni nem tudott.

Fogalma sem volt mit feleljen. Azt se tudta, milyen borok vannak azon túl hogy vörös meg fehér, az ízükről meg aztán pláne.

– Valami baj van kedves? – vonta fel a szemöldökét a szemben ülő mikor már percek óta csak pislogott a fiú mint hal a szatyorban.

– Semmi, csak... Én még soha nem ittam – bukott ki belőle zavarodottan. A néhány perccel korábbi, oroszlánnal játszadozó, bátor Sekina már régen melegebb éghajlatra költözött ahogy a merevedése lecsillapodott.

– Bort? – kérdezte Adra, de megrázta a fejét.

– Alkoholt.

Erre jól láthatóan meglepődött a férfi, mintha nem igazán tudta volna felfogni hogy ilyen létezik.

– Az otthonban húsz év alattiként, csekély nem létező baráti körrel nem nagyon volt alkalmam rá. Miért, te mikor ittál először?

– Ó, így már minden világos. Nekem fogalmam sincs, amikor a szüleimre néha rátört az emberség és nem akartak megverni mikor sírtam megitattak vodkával, vagy bármi erőssel hogy csendben maradjak. Azóta utálom a töményet, de Gregornál megszerettem a borokat.

– Milyen felelősségteljes szülők – húzta el a száját. Tudta hogy Adra szülei nem voltak normálisak, de mégis mindig új mélységeket tudtak mutatni neki.

Az pedig amikor a gyerek leitatása a jobbik opció volt számára ha segítségre volt szüksége már egyértelműen Guiness-rekord szintű mélység volt.

Ilyenkor tényleg örült hogy az otthonban nőtt fel szülők nélkül. Ott legalább nevelésben szakképzett emberek vigyáztak rájuk, akik sosem bántották volna őket. Ezt kellene a szülőknél is általánosságban kötelezővé tenni, a nevelési főiskolát.

– Sajnálom – sóhajtotta végül lesütött szemmel. Mindig elkeserítette, mikor Adra gyerekkora szóba került.

– Semmi baj – rázta meg a fejét. – Ezt már nem tudjuk megváltoztatni, így kell elfogadni.

Bár ezt mondta a férfi, Sekina biztosra vette hogy a rémálmaiban még ezek az "emberséges" pillanatok is lidércként üldözték.

– Ha szeretnéd, akkor majd adok az én boromból, utána eldöntheted hogy kérsz-e. Mondjuk én a száraz vörösbort szeretem, lehet elsőre neked egy kicsit kesernyés lesz, de van más ital is. Még karácsonyra kaptam az egyik kollégámtól csokoládélikőrt, de nem nagyon iszom, szerintem az neked tetszene. Ha gondolod akkor szét is nézhetek milyen alkohol van még, vagy ha van valami amit ki szeretnél próbálni akkor veszünk legközelebb.

A csokilikőrre felcsillant Sekina szeme. Fogalma sem volt milyen az, mit képzeljen el, de abban biztos volt hogy az az ő itala.

– A csokis likőrt szívesen megkóstolom – húzta széles mosolyra a száját. Most először fog alkoholt inni életében, de nem bánta hogy ezt Adra társaságában teheti. Minden első élményét vele akarta megosztani.

Erre Adra a tüzével elé teleportált egy egészen pici pohárt, a saját kezébe pedig egy arany és barna színű, gömb alakú üveget egy kis nyakkal. A bevonata miatt olyan volt, mint egy hatalmas bonbon.

– Szólj, hogy mennyit töltsek – mondta ahogy lecsavarta a tetejét, majd a pohárka fölé tartva elkezdte önteni a barna folyadékot.

Sűrűbb volt, mint amire számított, de igazából olyan volt kinézetre mint egy forrócsoki, vagy csokis tej, ami kifejezetten tetszett neki.

Mikor több mint felénél tartott a kis pohárka, lassan befejezte a férfi a töltést és visszacsavarta a bonbon formájú üvegre a kupakot.

– Nem sajnálom tőled, csak azért a likőr elég erős, és nem szeretnélek leitatni, de ha megittad és kérsz még akkor töltök. Ha megvársz engem is, akkor koccinthatunk – mosolyodott el ahogy magának is odateleportált egy üveg bort és egy borospoharat.

A zöld áttetsző felületen látszott, hogy már több mint fele hiányzott a tartalmának.

Amíg a férfi magának is töltött egy bő fél pohárral, Sekina kezébe vette a saját likőrjét és vizsgálgatni kezdte. Az üveg szélén vastagon maradt nyoma ahol végigfolyt, amikor pedig fölé dugta az orrát hogy megszagolja a kellemes csokoládé illat mellé beférkőzött az alkohol szúrós szaga is.

Nyelnie kellett egyet a kellemes édeskés aromára. Nagyon szívesen belekortyolt volna már.

– Akkor koccintsunk – mondta ahogy visszatette a dugót a boros palackba. Felemelte a poharát, és a fiú is középre tartotta, majd egy vékony, csilingelő hang kíséretében egymás szemében elmélyülve koccintották össze. – Ránk – bólintott mosolyogva.

– Ránk – ismételte el Sekina is, enyhe pírral az arcán.

– Szeretlek Sekina – mondta mély, selymes hangján, amitől teljesen zavarba jött a fiú. Nem szokták sokat mondani egymásnak, a nevével pedig még talán soha nem is mondta ki.

– Én is téged – hebegte vissza és szájához emelte volna a poharat, de útközben megállt. – Ezt... hogy kell inni? Mármint egyszerre le kell húzni, vagy ilyesmi?

Csak filmekben látott embereket inni, ott meg az ilyen kis adag alkoholokat mindig egyszerre lehúzták.

– Nem, dehogyis – vágta rá gyorsan. – Csak kortyolgasd, másképp pillanatok alatt a fejedbe száll.

Sekina bólintott, majd lassan belekortyolt az italába.

Az íze kicsit másabb volt mint egy forrócsokié, de mindenképpen kellemes volt. Az alkohol viszont ahogy lenyelte forró folyamként marta a torkát.

Fogalma sem volt róla hogy így tud marni az alkohol.

– Milyen? – kérdezte Adra.

– Finom – bólintott, de azonnal köhöghetnéke támadt.

– Erős volt? – mosolyodott el a férfi.

– Kicsit... – köszörülte meg a torkát.

– Kérsz egy kis vizet?

– Nem, megvagyok – rázta meg a fejét.

Érezte ahogyan a hideg ital végigment a nyelőcsövén egészen a gyomráig, majdnem olyan volt mintha valami forrót evett volna.

– Megkóstolhatod a boromat is ha szeretnéd, az nem olyan erős, nem fog úgy marni.

A fiú csak bólintott, mire Adra átnyújtotta neki a poharát.

– Először csak szagolj bele, aztán lassan kóstold meg és öblögesd kicsit a szádban.

Tette amit mondott a férfi, és elsőként beszívta a kellemes szőlős aromát, majd mikor belekortyolt először csak ízlelgette mielőtt lenyelte volna.

Amit örömmel tapasztalt, hogy ez tényleg nem marta úgy a nyelőcsövét. Az íze egyáltalán nem volt rossz, de neki kicsit keserű és száraz volt, pont amilyen a neve.

Az arca bizonyára elárulta, hogy nem lett a kedvenc itala, bár maga az alapvető ízvilág tetszett neki.

Ahogy visszaadta Adrának a poharat kicsit megmosolygtatta a fiú grimaszolása az ízre.

– Majd veszek édes vörösbort is, az hátha jobban fog ízleni, ez úgy látom nem tetszett.

– Nem volt kifejezetten rossz az íze, csak nagyon keserű volt, vagy nem is tudom – ráncolta össze a szemöldökét.

Hiányzott valami édes a szájában, így újra belekortyolt a likőrjébe, ami bár marta a torkát, nagyon ízlett neki.

Így fejezték be a vacsorát, Sekina a csokilikőrjét kortyolgatva, Adra pedig borozva.

Kifejezetten jó élmény volt a férfival inni először alkoholt, és meg kellett mondania, hogy jól mutatott Adra kezében a bor. Nagyon elegáns és kimért külsőt kölcsönzött neki a magas borospohár benne a drágának tűnő itallal.

Mikor befejezték a fiú pohara már teljesen kiürült, csakúgy mint a vele szemben ülőé. A férfi elteleportálta az edényeket a mosogatógépbe, de még szokásukkal ellentétben nem állt fel az asztaltól.

– Van még valamim számodra mielőtt felmegyünk – törte meg a kellemes csendet. Sekinának azonnal felcsillant a szeme, tudta hogy bármiről is legyen szó, az ilyen csodás vacsora után csak jó lehet. – Láttam hogy nem igazán tudsz mit kezdeni magaddal amikor egyedül vagy itthon, és nem akartam hogy ennyire el legyél vágva a külvilágtól, vagy egyedül érezd magad amíg nem vagyok itthon, ezért vettem valamit.

A kezében a fekete tüzével egy közepes méretű fehér papírszatyor jelent meg, amit átadott a csillogó szemű fiúnak.

Izgatottan nézett bele, és egy fehér dobozt látott, meg valami vékonyabb szürke dolgot.

Először a dobozt húzta elő, amin egy tablet képe volt, meg rajta a típusa.

Elámulva vette le a doboz tetejét, ami látszólag már ki volt bontva.

– Tetettem rá fóliát ha nem baj, meg vettem hozzá tokot is, de nem kapcsoltam be vagy bármi ilyesmi, azt meghagytam neked.

Ahogy kivette a fehér készüléket egyszerűen elállt a szava a fiúnak.

– Tetszik? – vonta fel a szemöldökét Adra.

– Persze hogy tetszik – bólintott fülig érő szájjal. – Igazán nem kellett volna, biztosan nagyon drága volt – mondta a készüléket vizsgálgatva.

– Nem számít mennyibe került, ha örülsz neki akkor megérte.

– De tényleg, azt sem tudom, ezt hogyan háláljam meg – pislogott teljesen elérzékenyülve.

Egész életében nem kapott senkitől ilyen ajándékot.

Soha.

Drágább lehetett, mint az eddigi összes értéktárgya amiket az otthonban kapott összesen.

– Már megháláltad azzal, hogy vagy nekem. Vedd úgy, hogy így törlesztek azért, amiket a kapcsolatunk elején tettem.

– Nincs mit törlesztened – nézett rá kedvesen Sekina. – De köszönöm... tényleg. Nagyon hálás vagyok érte, el sem tudom mondani mennyire.

– Igazán nincs mit. Meg így beszélhetünk nap közben is, mikor nem vagyok itthon, ha csinálunk neked egy messengert. Akár fel is hívhatlak, láthatjuk egymást, írhatunk egymásnak, meg ilyenek.

Erre egy apró vigyor kúszott a fiú arcára.

Tehát ezért akarta neki. Így már mindent értett, de nem bánta, hogy megvette neki ebből az indokból sem.

Kivette a szatyorból a szürke, kicsit ezüstüs tokot is, és miután rátette nyomta meg a bekapcsológombot.

– Nem megyünk fel? Akkor segítek beüzemelni.

Sekina csak elmerülve a tablet képernyőjében bólintott és úgy álltak fel. Összeszedték a dobozt meg a szatyrot, a férfi a borát is, és Adra a fiú hátát simogatva vette az irányt a háló felé.

Mikor felértek a férfi ölébe kuporodva üzemelték be az eszközt. Csináltak Sekinának email címet, messenger fiókot és letöltöttek neki néhány szimpatikus alkalmazást.

Boldogan válogatott a hátterek között, amikor Adra egy csókot nyomott a hajába és szorosabban magához ölelte.

A melegségre amit ettől érzett hatalmas mosoly szökött az arcára, és rögtön viszonozta is egy puszival a férfi arcára.

– Tényleg nagyon köszönöm – suttogta ahogy lerakta maguk mellé a tabletet.

– Tényleg nincs mit – puszilta meg a fiú orra hegyét.

Nem hagyta, hogy eltávolodjon az arcától, kicsit feltartva az állát egy szerelmes csókba invitálta Adra puha ajkait, amibe a nyelvük is hamar beszállt. A férfi nagyon finoman ráharapott Sekina alsó ajkára, amitől kellemesen megborzongott és kicsit jobban rászorított a párja ölelő karjára.

Mikor néhány perc után elváltak, az ezüsthajú még követelőzve néhány puszit nyomott Adra szájára.

– Egy kicsit átülsz mellém? Van egy kis elintéznivalóm – simította meg kedvesen az oldalát.

A takaró alatt fészkelődve mászott le róla, de a fejét még mindig a mellkasára hajtotta és magához ölelte a felkarját.

Adra tüzével odateleportált egy kis papírtömböt, meg egy ceruzát, amivel egy leszakított lapra írt valamit.

"Minden rendben?"

Ez állt rajta és már el is teleportálta a ceruzával együtt.

– Mit csinálsz? – érdeklődött Sekina összevont szemöldökkel.

– Ericnek írok. Minden egy-két hétben szoktam, mert Gregor nem igazán engedi neki, hogy bárhogyan felvegye a kapcsolatot a külvilággal, ezért így szoktuk megoldani. Nem bánik vele valami jól, ezért ha van valami apróság, amire szüksége van azt elküldöm neki. Leginkább gyógyszert, vagy ennivalót szokott kérni. Nem nagy segítség, de azért mégis jobb, mint a semmi és segít neki túlélni.

– Ez nagyon kedves tőled – bújt hozzá a vállához. Nagyon büszke volt rá, hogy egy ilyen sármos lovag lehet a párja. Így belegondolva, teljesen ég és föld az, ahogyan a valódi énje viselkedik, mint az, ahogyan akkor cselekedett, mikor gazdát kellett játszania miután megvette Sekinát... Bár erről még szeretett volna a fiú tartani egy beszélgetést, nem ezt érezte a legalkalmasabb pillanatnak rá.

– Tudom, milyen Gregorral élni... Jó, ha van az embernek egy szövetségese. Meg Eric még fiatal, nem akarom, hogy teljesen tönkretegye.

Mint téged – felelte rá magában, de inkább nem mondta ki, csak megpuszilta a férfi vállát.

Egy kis idővel később visszateleportálta a cetlit a ceruzával, amin ott virított a válasz is.

"Elég rosszul vagyok, Gregor nagyon agresszív. Jó lenne egy kis fájdalomcsillapító."

Ahogy elolvasta a férfi, sóhajtott egyet.

"Küldök. Van még valamire szükséged?"

A tüzével még odavarázsolt egy levél gyógyszert, amiből kipattintott kettőt, majd azzal együtt küldte vissza a papírt és a ceruzát, majd visszateleportálta a fájdalomcsillapítót a helyére.

Amíg várták a választ, Sekina Adra pulcsijának az oldalával kezdett el matatni, meg a vállához simulni, de valószínűleg az alkohol hatása miatt, már majd lecsukódott a szeme és enyhén kótyagosak voltak a gondolatai.

Szerencsére hamar vissza is szerezte a papírt és ceruzát a férfi, pont amikor az ezüsthajú ásított egyet, utána pedig az arcával hozzádörgölőzött a vállához.

– Fáradt vagy? – kérdezte Adra ahogy átölelte, mire Sekina csak csukott szemmel bólintott és a férfi hasára dőlt. – Akkor mindjárt lekapcsolom a villanyt és alhatsz.

– Mit írt Eric? – kérdezte félálomban.

– Hogy köszöni a gyógyszert, nem kell semmi más, és hogy Gregor közeledett, szóval nem írok neki most többet.

Már nem igazán értelmezte, hogy mit mondott neki a férfi, csak annyit fogott fel, hogy nem ír neki most többet.

Adra végigsimított a hátán, jelezve, hogy felkelne lekapcsolni a villanyt, mire kelletlenül, de elengedte, hogy megtegye amit akart, addig ő letette maga mellé az éjjeliszekrényére az újdonsült tabletjét.

Már sötétben mászott vissza mellé a párja félig ülésbe, akit azonnal szorosan magához is ölelt és a hasára hajtotta a fejét, hogy úgy aludhasson el.

A férfit ez nem zavarta, csak tenyerét az arcára és a hajára helyezte, úgy simogatta.

– Én még kicsit telefonozok, de te aludj jól – mondta lágyan érintve Sekinát, ami nagyon kellemes melegséggel töltötte el.

– Köszönöm – motyogta ahogy jobban hozzábújt, és a nagy biztonságban alig néhány pillanattal később már el is aludt.