Adrának igaza volt, másnap reggelre tényleg teljesen elmúltak a piros csíkok a fiú hátáról, annak ellenére hogy legalább húsz percig szobrozott reggel a tükörnél kitekeredett nyakkal vizsgálva magát az előző nap eseményeinek bármiféle nyoma után kutatva, de semmit nem talált.

Igazából a férfi meglepően normális volt vele a büntetés után, bár ez aznap nem sokat segített Sekina lelki állapotán. Bár ettek valami paradicsomos csirkés tésztát, sőt, utána mielőtt elvonult filmezni, Adra még csipsszel is megkínálta, de a fiú kicsivel később a stressztől mindent kihányt.

Másnap már kicsivel jobb volt a helyzet, ugyanis a férfi dolgozni ment, és azt mondta hogy öt előtt biztosan nem ért haza, így Sekinának volt egy egész napja felfedezni részletesebben a házat, az egyedüli feladata az volt, hogy főzzön vacsorát, meg takarítsa ki a konyhát, ami nem ölelt fel túl sok időt, így volt egy napja kicsit kötetlenül pihenni, meg felfedezni a házat, így hosszú napok után végre kipihenhette magát, és kaphatott egy kis nyugodt szabadidőt, anélkül hogy amiatt kellett volna aggódnia mit fog tenni vele a gazdája. Ezen kívül mondjuk a ház felfedezése nem igazán jött össze neki, egyedül a nappaliban található könyveket futotta át nagyjából, mivel azt mondta Adra hogy azokat olvasgathatja nyugodtan, csak tegye vissza a helyére ha elolvasta, de nem nagyon talált szórakoztató irodalmat, legnagyobbrészt mindenféle szakkönyv sorakozott a polcokon, így a nap legnagyobb részét alvással töltötte, majd pontban ötre készített egy erőforrásaiból megvalósítható vacsorát, ami még összességében saját véleménye alapján egészen finom lett, de hiába... Csak várt a férfira, de az nem igazán akart jönni. Pedig tényleg egészen büszke volt magára, ezúttal mindent tökéletesen elvégzett amit kért a férfi, és még kipihent is volt, így jobban tudott koncentrálni, valamint direkt egy kifejezetten szép, megítélése szerint Adrának tetsző ruhát vett fel... De semmi sem történt. Hiába várta, nem jött.

Egészen fél nyolcig, mikor betoppant, mondván "sokáig dolgozott", majd egyből lecsapott a fiú által készített gyrosra, amit egyetlen jó szóra sem méltatott, pedig majdnem az összeset megette, méghozzá jóízűen. Még csak a fiúhoz sem szólt a feltétlen szükségesen kívül, csupán felküldte a férfi hálószobájába céltalanul térdelni, míg ő a szomszédban lezuhanyzott.

Hatalmas gőzfellegek kíséretében lépett ki a fürdőszobájából, egy rövidujjúban meg egy szál fekete boxerben, nyakában törölközővel, míg színes haja nedvesen, összekócolódva állt mindenfele, ezzel kissé karakteridegen külsőt kölcsönözve az alapból kimért, mindig hibátlan megjelenésű férfinak. Sekina szemében ez furcsa volt, de inkább az előtte megismerthez képest. Most olyan... Emberi volt. Nyugodt, még mindig volt benne tartás, de inkább tűnt kedvesnek és ártatlannak, mint... Olyannak amilyen valójában.

– Van számodra egy feladatom mielőtt elkezdjük azt amit mára terveztem – mondta ahogy leült a fiúhoz közel az ágyra. Mivel a fürdőszoba ajtaja felé kellett térdelnie, így pont oldalasan volt neki, de meglepetésére most nem akarta a férfi hogy ránézzen. – Elsőre biztos hogy kicsit kellemetlen lesz, de ez fontos ahhoz hogy normális szexuális életet élhessünk, illetve idővel biztos hogy hozzászoksz, és akkor már csak egy rutinszerű művelet lesz.

Sekinának fogalma sem volt hogy mire célozgathatott ennyire körülményesen a férfi, de abban biztos volt hogy nem fog tetszeni neki.

– Még mielőtt rosszra gondolsz, ez nem fog fájni – tette hozzá Adra. – De be kell menni hozzá a fürdőszobába, szóval gyere – intett ahogy felállt és elindult a gőz forrása felé.

A hatalmas, modern, letisztult stílusú mosdóban minden volt ami kellett, zuhanyzótól a kádon át a vécéig, és minden ultramodern, gyönyörű, szürke-fehér színben. Az egyetlen dolog ami elütött ettől az úticéljuk volt, vagy még annál is pontosabban ami benne volt. Egy nagy tál, meg egy átlagosnál jóval nagyobb méretű fecskendő.

– Gondolom ez egyértelmű, de ahhoz hogy a szex, vagy bármilyen erotikus játék neked is és majd későbbi alkalmakkor nekem is élvezhető és higiénikus legyen szükséges hogy tiszta legyél... Kívül-belül.

Elsőre nem esett le a fiúnak mire próbált a démon célozni, de amikor néhány perc csend után tudatosult benne hogy mire gondolt, az egész arca lángba borult. Tekintetét mereven a fecskendőre szegezte, kezét pedig akaratlanul fenekéhez emelte.

– Az... – kezdett bele a fecskendőre célozva.

– Igen – bólintott Adra. Ha a fiú egy másodpercnél tovább is ráemelte volna a tekintetét, egyértelműen láthatta volna hogy enyhén számára is zavarbaejtő ez a téma. – Szerintem kezdjük el. A legelső beöntésnél segítek, de a többit magadnak kell csinálnod, ameddig tiszta nem lesz ami kijön. – Abból ahogy ezt elhadarta teljesen félreérthetetlenné vált hogy a férfi is zavarban volt ettől. – Hajolj előre – mondta, mire Sekina lüktető vörös fejjel, de habozás nélkül megtette, ráhajolt a mosdókagylóra, ezzel kitartva fenekét a férfi felé, aki a következő pillanatban a feltétlen szükséges mértékig lehúzta hátul a fiú nadrágját, és megkezdte a procedúrát.

Annyiban igaza volt a férfinak, hogy egyáltalán nem fájt. Az már más kérdés, hogy Sekina mennyire leírhatatlanul megalázónak érezte az egészet még akkoris, mikor már nem volt bent a démon. Még sosem érzett akkora szégyent mint amekkorát akkor amikor végzett a közel háromnegyed órás művelettel és leszegett fejjel, megszégyenülten vonszolta ki magát a fürdőből.

– Végeztél? – kérdezte Adra ahogy meglátta.

– Igen uram... – motyogta lehajtott fejjel.

– Jól van. Akkor most vedd le a ruháid – utasította, majd lerakta addig olvasott könyvét az ágy melletti éjjeli szekrényre.

Ahogy ezt meghallotta nyilallt bele a felismerés hogy miért is kellett mindazt a megalázó dolgot csinálnia... Annyira istentelenül hülyének érezte magát amiért bele sem gondolt abba hogy miért kellett azt tennie. Legszívesebben elásta volna magát.

Minden izma befeszült, kezei azonnal remegni kezdtek, gyomra pedig azonnal begörcsölt... Kétségbeesése pedig amit aznap már majdnem sikerült elfelejtenie erősebb hullámban támadt rá ahogy elkezdett vetkőzni, amennyire csak tudott félre fordulva a férfitól. Háttal állni neki nem mert, de igyekezett úgy pozícionálni magát hogy minél kevesebb intim terület látszódjon belőle, például azzal az egyszerű trükkel, hogy ruháit a kezében fogta maga előtt.

– Tedd le nyugodtan a földre – bökött Adra a szövetekre amiket görcsösen szorongatott, de abban a pillanatban a fiú ledobta őket a földre, majd a villám gyorsaságának a négyzetével kapott férfiassága elé, és húzta össze magát egy hosszúkás, álló gombóccá. – Húzd ki magad, tedd hátra a kezed és állj úgy hogy lássalak.

Ezzel az egyetlen mondattal sikerült minden tervét keresztbe húznia. Azt hitte hogy ha fel is tűnik a férfinak technikája, legalább egy dolgot kihagy, de úgy tűnik túl egyértelmű volt... Így nem volt mit tennie, mivel nem akarta hogy újra el legyen verve a nádpálcával, tette amit kért a férfi, mindegy mennyire tartotta szégyenletesnek és megalázónak.

– Gyönyörű alakod van – mondta néhány percnyi tüzetes vizsgálat után. – Tényleg egy igazi gyémánt a tested. – Ezalatt intett a fiúnak hogy lépjen közelebb, majd mikor megtette, finoman végigsimított annak oldalán, amitől teljes egészében kirázta a hideg. – Igazi drágakő.

Ezek a szavak biztos hogy megolvasztották volna a szívét véglegesen a jóérzéssel, azonban abban a szituációban borzalmasan rémisztő volt. Úgy érezte csapdába esett, nincs választása... Mint egy láncra vert háziállat, ami teljesen ki van szolgáltatva a gazdájának. A teljes élete tőle függ, hogy mikor eszik, mikor iszik, mikor alszik, még az is mikor beszél, vagy hogy miféle szexuális tevékenységet élvez. Ez pedig ezer tonnás súlyként nehezedett rá.

– Feküdj le az ágyra háton – parancsolta mialatt felállt.

Nem igazán szerette volna megtenni, de nem volt választása Sekinának, így lefeküdt a hatalmas franciaágy közepére.

Ezután a férfi odament az egyik oldalsó, ablak melletti szekrényhez, amelyet ha jól látta a fiú, akkor az ujjlenyomatával tudott csak kinyitni, és valamit matatott benne, majd jónéhány ijesztő dologgal tért vissza kezében, többek közt egy bilinccsel, síkosítóval, meg többféle kis méretű dildóval és szerelemtojással.

Ijedten bámulta a tárgyakat amiket a férfi letett mellé, majd fölé mászott és csípőjére ült.

– Tedd fel a kezed – vette magához a bilincset, aminek látszólag hosszabb volt a lánca mint előző nap.

Mikor a remegő fiú megtette, hamarosan rá is került a fekete, párnázott bőrbilincs, amit hozzáerősített Adra az ágy fejtámlájánál található karikára, amit addig párnák takartak.

A férfi lejjebb mászott, egészen addig, amíg az arcuk majdnem összeért. Bár Sekina mindent megtett hogy ne kelljen a szemébe néznie, de Adra mindig úgy fordította az arcát miután az álla alá nyúlt hogy a fiúéba fúrhassa tekintetét. Ahogy figyelte, a szeme mintha a megszokott sötétvörösből bordóra váltott volna.

– Nagyon szép az arcod – jegyezte meg elmélyülten, majd lassan elkezdte lejjebb vezetni a kezét gyengéden, épphogy érintve a fiú sérülékeny bőrét, és kezével együtt ő is egyre lejjebb csúszott a lábán. – Nyisd szét a lábad – parancsolta amitől Sekina teljesen megrettent. A szíve már a torkában dobogott, és szörnyen megrettentette a biztos jövője... Tudta hogy bármi is következik, teljesen le fogja rombolni, de ha megbünteti Adra az még jobban, így megtette amit kért, bár térdeit szemérme nem engedte hogy sokáig terpeszben tartsa, így össze-össze csukódott. – Inkább hozok még egy bilincset.

Pár perccel később már két bokája közt egy fém rúd biztosította azt hogy nyitva hagyja a lábait. Kényelmetlen és zavarbaejtő volt a pozíció, arról nem is beszélve ami utána következett.

Adra a síkosító tubusáért nyúlt, majd bár ekkor már Sekina nem mert odanézni, de a hangokból ítélve nyomott egy keveset valamire.

– Ami most jön azt valószínűleg nem fogod élvezni, de a mai még nem is erről szól. Viszont később lesz olyan is ahogy telik az idő, ha megdolgozol érte külön. – Tényleg micsoda ötlet. Azért hogy valami öröme is legyen pluszba kell szenvednie. Szinte vonzotta a gondolat. Annak a gondolata viszont ami ezután jött a legkevésbé sem csábította... Egy ujjat érzett meg amint lassan beléhatolt. Az egész teste összerándult és reflexből tolta volna feljebb magát hogy véget vessen a szörnyű érzésnek, de a férfi pont a fém rúdon ült ami a lábát szorosan egy helyben tartotta.

Ahogy Adra megmozdította az ujját, egy kellemetlen nyögés hagyta el Sekina száját... Majd még egy, és még egy, amíg könnyek nem szöktek a szemébe, amiket minden erejével próbált visszatartani, így egyre erősödtek a szenvedéssel telt nyögései.

Erre nem megszakítva tevékenységét hajolt az arca fölé, őt csitítgatva a férfi.

– Ne legyél hangos – suttogta meglepően lágyan, mire a fiú a száját harapva csendesedett el, így már csak kellemetlen nyöszörgést hallatott. – Fordítsd el a fejed. – Sekina nem kérdezősködött, vagy ellenkezett, épp elég volt neki a helyzet fájdalma, így azonnal megtette. – Ne lefelé koncentrálj, hanem a fejedre és az arcodra. – Pont olyan távol búgta a fülétől, hogy érezze a leheletét, de ne legyen túl erős az inger.

Mintha olyan könnyű lenne csak úgy elterelni a figyelmét arról hogy valaki épp a fenekében turkál.

– Lazíts – hajolt közel a füléhez, majd belelehellt... Amitől váratlanul jó érzés futott végig az egész gerincén. Azalatt a fél másodperc alatt pedig amíg elkalandozott, még egy ujj került belé, amit már ha akart sem tudott volna csak úgy elfelejteni, mert míg az előző inkább csak kellemetlen volt mintsem fájdalmas, ez égetve feszítette belülről.

– Fáj... – préselte ki magából ahogy egy könnycsepp is legördült az arcán.

– Ez még most elég kellemetlen, de így később ha ténylegesen csináljuk, vagy csak szórakozunk sokkal könnyebb lesz neked is. Ha már most elkezdjük és lesz időd kitágulni, így mikor szexelünk, nem fog úgy fájni és tudsz majd másra is koncentrálni. Ezt most elég ha csak elviseled.

Ez elég sovány vigasz tekintve hogy épp ívbe feszült háttal remeg a fájdalomtól, ami csak erősödik ahogy Adra elkezdi először csak forgatni ujjait, majd lassan mozgatni, behajlítani és ollózni.

Amikor már Sekina azt hitte nem lehet rosszabb, figyelmeztetés nélkül került belé a következő ujj.

Erre már fájdalmasan felnyikkant, nem bírta tovább magában tartani a hangját. Úgy érezte teljesen szétfeszült és nem bírja tovább, ha így folytatja talán el is ájul.

– Nagyon fáj... Kérem... Elég – nyöszörögte könnyes szemekkel, de az nem hagyta abba, csak folytatta a kínzását, míg a fiú csak egyre hangosabban nyüszített, és már alig érezte a csuklóját annyira rángatta a kezét akaratlanul is annak lehetetlen reményében hogy kiszabadíthatja magát ebből a kellemetlen helyzetből... Vagy legalább van bármiféle beleszólása abba ami történik vele... De nem volt. Semmi. Nem tehetett mást, minthogy fekszik és tűri a fájdalmat amiről fogalma sem volt miért kell elviselnie, csak tehetetlenül kell sodródnia az árral, amiről fogalma sincs hogy került bele.

Hosszú perceken át szenvedett így. Adra sokszor rászólt, hogy ne könyörögjön és nyöszörögjön annyit, de teljesen eredménytelen volt. Minden másodperc óráknak tűnt, és minden lélegzetvétel egy lepergett életként hatott Sekina fejére.

Amikor viszont végre kihúzta az ujjait enyhe megkönnyebbülés futott végig az egész testén, bár tudta hogy ez nem fog sokáig tartani.

– Hogy érzed magad eddig? – hajolt a fiú könnyáztatott arca fölé Adra.

– Rosszul – szipogta röviden Sekina, de még ez is megterhelő volt számára.

– Pedig eddig a hangodtól eltekintve jól csinálod. – Valószínűleg igyekezett ezzel megnyugtató lenni, de ez nem jelentett semmilyen pozitív megerősítést a fiúnak. – Ha a továbbiakban a hangodat is visszafogod, elengedem a büntetést azért mert eddig nem engedelmeskedtél. Rendben?

– Igen, uram.

– Jófiú – súgta neki, majd visszatérdelt Sekina lába közé.

Valamit matatott a férfi az ágyon, majd néhány másodperccel később már a fiú a saját szájába harapott a belenyilalló égető fájdalomtól. Egész testében remegett és szíve szerint telitorokból kiabált, rúgkapált és ellenkezett volna, de már rájött hogy azzal esélye sem lenne javítani a helyzetén.

Amíg Adra hagyta hogy megszokja a dildót, finoman simogatta a fiú belső combját, amitől az csak még kellemetlenebbül érezte magát.

– Nem lazítod el a lábad? Így egy idő után fájni fog ha ennyire feszíted... Mondjuk igazából mindegy, ezt te tudod. Lassan elkezdem majd mozgatni, meg bekapcsolom a játékot.

Bekapcsolja? Mármint... Mozogni fog benne? Ez... Rezeg is?

Nem igazán tudta Sekina hogyan lehetett volna rosszabb, de az elmúlt másodpercekben mérföldekkel rosszabbul érezte magát, amit tovább rontott az mikor épphogy kezdett csökkenni a fájdalom, elkezdte a férfi mozgatni benne a vibrátort, amitől már nem tudta úgy harapni a száját a fiú hogy ne szökjön ki rajta egyre hangosabb nyöszörgés.

Hosszúra nyúlt percek szenvedése után egy hangos, fájdalmas sikkantás jelezte hogy Adra bekapcsolta a rezgést a vibrátoron. Egy ideig még így is mozgatta, amitől a fiúnak a hideg futkosott a hátán, majd jól belényomta és az arcához hajolt.

– Most így hagylak kicsit. Nem megyek ki, de átülök a fotelbe és néha növelem meg csökkentem a fokozatot, hogy hozzászokj az egészhez. Ha ezt kibírod nagyjából fél-háromnegyed órán át, akkor végeztünk mára. – Ezzel egy apró távirányítóval a kezében felállt, magához vette az éjjeliszekrényről a telefonját, majd leült a szoba sarkában lévő fotelbe.

Az itt eltelt idő egyértelműen Sekina életének leghosszabb háromnegyed órája volt. Minden perc egy örökkévalóság volt, mintha csak megállt volna az idő azért hogy ő többet szenvedjen. Eleinte azért volt borzalmas, mert meg kellett szoknia a fájdalmasan rezgő érzést, azonban mindig mikor ez sikerült, a férfi állított a fokozaton, amitől minden alkalommal összerándult, ezzel újabb fájdalmat okozva önmagának. A legrosszabb azonban egyértelműen félidő környékén volt, ugyanis akkor értek el a maximumig, aminél Adra azzal szórakozott, hogy hirtelen kikapcsolta, vagy hosszabb időre levette közepes fokozatra, majd hirtelen újra felvitte a felső határig... Ezeket a pillanatokat végig sikította. Akkoris ha tudta hogy ezért büntetést kap, már nem tudta máshogy elviselni. Az utolsó percekre már csak kiszáradt szájjal, néha köhögve, vagy a sok sírástól felszipogva feküdt élettelenül. A szemét kisírta, a fenekét nem érezte, az izmai pedig addig voltak megfeszülve, hogy már semmi erejük nem maradt.

Ahogy letelt az idő Adra egyetlen szó nélkül vette ki a fiúból a vibrátort, majd vette le róla a bilincseket, ami a fiú számára egyértelmű jele volt annak hogy kiábrándító volt a sok hangoskodása a tiltás ellenére. Bár a férfi nem tűnt csalódottnak, inkább csak fáradtnak, az is egyértelmű volt hogy valamilyen szinten így próbálja Sekina tudtára adni hogy elfogadhatatlanul engedetlen volt... Legalábbis számára úgy tűnt.

Már csak akkor szólalt meg mikor mindent elpakolt.

– Felkelhetsz – mondta egyszerűen. – Ha még nem ettél vacsorázhatsz, aztán menj aludni. Ruhát ma már csak alváshoz vehetsz ha kényelmes. A büntetésedet a hangoskodás miatt még holnapig átgondolom, akkor kapod meg. Ettől függetlenül nem voltál ma olyan rossz, de remélem a büntetés elég lesz ahhoz hogy legközelebb akkoris hallgass rám amikor valami más is közrejátszik. Ezt ne felejtsd el. Most már mehetsz. Holnap reggel is a mai menetrend lesz, esetleg egy kevés büntetéssel.

– Rendben, uram... – motyogta elvékonyodott, reszelős hangon Sekina ahogy még könnyező szemekkel állt, lesütött szemmel már az ágy mellett. Borzalmas szégyen, félelem és megalázottság öntötte el ahogyan kezében ruhájával, egy ilyen rettenetes első szexuális élmény után, meztelenül kellett kivonszolnia magát, és mindezek után őt fogják megbüntetni.

Bár még hullottak a könnyei, úgy érezte hogy már nem maradt bánat amit kisírhatott.