Előző nap este Louis-val még visszamentünk a többiekhez. Bár olyan volt, mintha egy saját titkunk lett volna, a sok incselkedés, amit egymással csináltunk, szerintem egyértelművé tette a többieknek is, hogy mi történhetett abban a bő félórában, amikor eltűntünk.

Most újra reggelinél ültünk. Velem szemben Louis, mellettem Niall és a fiúk, a másik oldalamon pedig három csendben ülő lány, nevezetesen Beth, Colette és Elise.

- Arról nem is beszéltünk, hogy milyen formát veszünk majd fel. Hogy hogy állunk fel - aggodalmaskodott Liam és az agya pörgött, hogy milyen lehetőségeink vannak.

- Szerintem ez nem is olyan fontos - mondta a saját véleményét Niall. - Majd úgy állunk, ahogy természetesnek érezzük. A lényeg csak az, hogy egy jó bulit csináljunk a többi szak unalmas előadása között.

- Én még sose léptem fel sehol - szólaltam meg, miután letettem a kávéscsészémet, amiből éppen az imént ittam. - Nem tudom, hogy mennyire vagyok lámpalázas, de ha igen, akkor a természetes viselkedésemnek búcsút inthetünk.

A kijelentésemet Niall és Louis is kuncogva fogadta. Persze, könnyű lehet úgy, hogy a több száz fős rendezvényeken való fellépés már a véredben van...

- Ne aggódd túl ezt - mondta Zayn megnyugtatásképp. - Ott leszünk a színpadon mi is. Majd ha befeszülsz, segítünk neked oldódni.

- Így van! - helyeselt Niall is.

Mosolyogva köszöntem meg nekik, amikor hirtelen éreztem, hogy az asztal alatt egy lábfej ér az enyémhez. Vigyorogva pillantottam fel a velem szemben ülő srácra, aki huncutul mosolygott.

- Gondolod, hogy tudunk majd rajtad segíteni? - kérdezte és az alsó ajkába harapott, amivel odavonzotta a tekintetem. Mikor ezt észrevette, meg is nyalta, én pedig hevesen verő szívvel visszanéztem csillogó kék szemeibe.

- Talán igen - húztam egy félmosolyra a számat, majd halkan ledobtam a papucsomat és a talpamat a térde belső feléhez érintettem, ezzel kiváltva belőle, hogy azonnal összezárja a lábait és kicsit élesebben vegye a levegőt. Ezután elégedetten kuncogva húztam vissza a lábamat és ettem ártatlanul a pirítósomat.

- Ez mostantól mindig így lesz? - kérdezte Niall a tenyerébe támaszkodva, és amikor ránéztem, akkor tűnt fel, hogy mind a hárman végignézték azt, amit csináltunk Louis-val.

- A tábor végéig biztosan - sóhajtott Liam is és az arcára gyötrődő arckifejezést vett fel, pedig tudtam, hogy valójában egyáltalán nem így érintette a helyzet. Tudtam, hogy örült nekem, mégha Louis is volt az, akit választottam.

És én is örültem, mert bár még hivatalosak nem voltunk, úgy éreztem, a legjobb úton haladunk felé.

...

- Újra! - reggeli után egyből a próbatermekbe mentünk és már közel egy órája lázasan próbáltunk, mert az előadások fél 10-kor kezdődtek. Zayn megint azt kérte, hogy próbáljuk el a szám legvégét, ahol mindenki együtt énekel, ő pedig háttérvokálozik. Véleményem szerint már az egészet tök jól tudtuk, és a vége is király volt, de Zayn nem volt elégedett és amíg megtehettük, addig miért ne tegyük? Már amúgy is körülbelül 10 perc maradt hátra a kezdésig, szóval ki kellett használnunk minden időnket.

Miután még egyszer átvettük a végét, Zayn is elfogadta sikeresnek. Ő még halkan próbálgatta a vokáljait és a szólóját, bár szerintem már így is rendesen kitett magáért. Gondoltam rá, hogy odamegyek hozzá, hogy kicsit az ő és az én figyelmemet is eltereljük, de amikor láttam, hogy Liam egy széles mosollyal lép oda, akkor letettem erről és csak egy székre dobtam le magam.

Hamar Louis lépett mögém észrevétlenül és kezeivel a vállamat kezdte masszírozni. Én csak felnéztem rá, hogy tudjam ki az, majd sóhajtottam és a hasának döntöttem a fejemet, miközben hagytam, hogy ellazítsa az izmaimat.

- Minden oké, Hazza - biztosított és elengedte a vállamat, hogy az arcomat az ujjai közé csíphesse, majd előrehajolt, hogy fejjel lefelé a szemeimbe nézhessen. A szvem hangosan dübörgött, én pedig boldogan mosolyogtam fel rá, de mikor Niall is odalépett hozzánk, ő felegyenesedett.

- Annyira jók vagyunk! - kezdte magunkat isteníteni, miközben az arcán egy nagyon széles mosoly terpeszkedett. - Komolyan! Minden várakozásomon felül vagyunk, kicsit azt hittem nem is tudtok énekelni, de olyan jók vagyunk együtt amúgy! Meg Louis, a dal is tök jó!

- Szerintem is jók vagyunk - viszonoztam a mosolyát.

- Én visszatapsolnám magunkat, ha a közönségben lennék - fokozta Louis az eddigieket és mindannyian felnevettünk. Ez volt a legjobb módja a feszültségoldásnak, úgyhogy hálás voltam érte.

- Szerintem nem kellene abbahagynunk ezt a tábor után - kezdte Niall kifejteni a véleményét. - Nem akarom azt, hogy hazamenjünk és ez csak egy emlék maradjon.

Megértően bólogattam, én is így éreztem ezzel kapcsolatban. Azonban ennyi idő alatt nem épülnek ki rendesen a kapcsolatok, ki tudja, hogy tudnánk-e egy rendes bandaként működni? Nem akartam semmit sem ígérni.

- Gyertek, várnak titeket a színpadnál! - nyitott be a termünkbe az egyik instruktor, hogy elvezessen minket oda. Fekete póló volt rajta, míg mirajtunk egységes fehér, az egyetem logójával. Izzadt tenyereimet megtöröltem a farmeremben és kicsit idegesen felálltam a székről.

- Még meglátjuk, Ni - mondta a banda nevében Louis. Teljesen érthető volt ez, mivel az, hogy most egy napig békén hagyták egymást Liammel, nem azt jelentette, hogy barátok lettek. A szőke csak bólintott és mind az öten az ajtó felé indultunk.

A színpad szabadtéren volt. Tegnap, amikor befejeztük a próbát, ide is eljöttünk, hogy kipróbáljuk milyen érzés fent lenni, de valójában nem gondoltam, hogy egyáltalán a közelébe fog majd érni annak az érzésnek, amikor előttem egy egész egyetem gólyái lesznek.

Útközben Louis többször "véletlenül" a kezemhez érintette a sajátját, és mikor ránéztem, csak a fejét lehajtva mosolygott sejtelmesen. Úgy éreztem minden mozdulatával azon van, hogy segítsen nekem lazítani, és hogy ne stresszeljek annyit a fellépésen. Ennek ellenére minden érintésével hevesebben dobogott a szívem, csak már nem az előadás miatt.

Odaérve a színpad mögé, jobban elkapott a lámpaláz. A helyről, ahol megállított minket a felsős lány, pontosan rá lehetett látni a szintén fehér felsőben várakozó közönségre. Rengetegen voltak, de ami ennél jobban zavart, hogy mindenki unott ábrázattal az arcán, ami azt jelentette, nem akartak ott lenni. És azoknak a hangulatát, akik nem akarnak ott lenni a legnehezebb felrázni.

Persze, nem mindenki volt ilyen. Alex és Elise az első sorból kiszúrtak minket és lelkesen integettek. Verát is megtaláltam, aki a csoporttársaink körében állt és csak egy félénk mosolyt és egy óvatos intést küldött nekem. Én viszonoztam, majd amikor megszólalt, a minket felkonferáló srácra néztem. Őrület volt, hogy mi kezdtük a műsort!

- Fogadjátok szeretettel a zene szakosok újszülött bandáját, a One Directiont! - mondta lelkesen, mire a közönség tapsolni kezdett, amíg felmentünk a lépcsőn. A legutolsó próbán Liam kérésére azt is megbeszéltük, hogy milyen sorrendben lenne a legjobb egymás mellett állnunk, így most ebben a sorrendben mentünk fel. Ő volt az első, és a színpad bal szélére állt, őt követte Zayn, majd Niall, Louis és utolsóként én.

Fent a színpadon állni, a társaim előtt elég leírhatatlan érzés volt. Erősen bennem volt a megfelelni akarás, és az izgalom, illetve a félelem is, hogy elronthatom az egész showt, mégis akadt egy más, eddig ismeretlen érzésem. Inspirált az, hogy mindenki ránk figyelt. Mégha nem is mindenki a saját akaratából volt itt, megadták nekünk a figyelmet és ez megfoghatatlan jó érzéssel töltött el.

Mikor Niall pengetni kezdett, Louisra néztem, aki biztatóan visszamosolygott rám. Ezután Liam kezdett énekelni, és minden második sor végén, a szőke háttér vokálozott neki.

It feels like we've been living in fast forward

Another moment passing by (Up, up, up all night)

The party's ending, but it's now or never

Nobody's going home tonight (Up, up, up all night)

Olyan, mintha gyorsított felvételen lennénk

Még egy pillanat repül el (Fent, fent, fent egész éjjel)

A bulinak vége, de ez egy most vagy soha

Senki nem megy haza ma éjjel (Fent, fent, fent egész éjjel)

Szinte egy pillanat szünet nem volt a strófák között, máris ketten jöttünk Louis-val. Ránéztem és ő is felém fordulva énekelte velem felváltva a sorokat. A világos fényben szinte ragyogtak a kék szemei, és belenézve szinte el is felejtettem, hogy nem csak egy próbán, hanem a színpadon vagyunk.

Katy Perry's on replay, she's on replay

DJ got the floor to shake, the floor to shake

People going all the way, yeah, all the way

I'm still wide awake

Katy Perry újra és újra, újra és újra ő szól

A DJ-jé a terep hogy felrázza, hogy felrázza

Az emberek szexelnek, igen, szexelnek

Még mindig éber vagyok

I wanna stay

Up all night and jump around until we see the sun

I wanna stay up all night and find a girl and tell her she's the one

Hold on to the feeling and don't let it go

'Cause we got the floor now, get out of control

I wanna stay up all night and do it all with you

Up, up, up all night like this, all night, hey

Up all night like this, all night, hey, up all night

Fent akarok maradni

Egész éjjel és itt ugrálni, amíg fel nem kel a nap

Fent akarok maradni egész éjjel, találni egy lányt és elmondani neki, hogy ő az igazi.

Ragadd meg az érzést és ne engedd el

Mert miénk a padló, veszítsük el az irányítást

Fent akarok maradni egész éjszaka, és mindezt veled csinálni

Fent, fent, fent egész éjjel, pont így, egész éjjel, hey

Fent egész éjjel pont így, egész éjjel, hey, fent egész éjjel

A refrén nem csak minket, a társainkat, a nézőtéren is magával ragadta. Alex a kezében telefonnal ugrált előttünk, mellette pedig Elise, Bethany, Colette, Ava, Emma és Vera is. Az egész szakunk jól szórakozott, és ahogy egy pillanat idejéig körbenéztem, senki sem ítélt el minket bármilyen szempontból, inkább kíváncsian figyeltek és hallgattak minket tovább, míg többen videóztak is.

Egy büszke mosollyal néztem végig a srácokon is, és mindenkin azt láttam, hogy jól érezték magukat, komfortos volt nekik színpadon állni. Zayn kihúzva magát vette át a szót.

Don't even care about the table breaking

We only wanna have a laugh (Up, up, up all night)

I'm only thinking 'bout this girl I'm seeing

I hope she'll wanna kiss me back (Up, up, up all night)

Ne érdekeljen az se ha eltörik egy asztal,

Mi csak nevetni akarunk (Fent, fent, fent egész éjjel)

Csak arra a lányra gondolok, akit éppen nézek

Remélem vissza is akar majd csókolni (Fent, fent, fent egész éjjel)

Miután Niall újra lezárta a strófát, újra mi vezettük fel a refrént Louis-val.

Katy Perry's on replay, she's on replay

DJ got the floor to shake, the floor to shake

People going all the way, yeah, all the way

I'm still wide awake

Katy Perry újra és újra, újra és újra ő szól

A DJ-jé a terep hogy felrázza, hogy felrázza

Az emberek szexelnek, igen, szexelnek

Még mindig éber vagyok

Elkapva a dal lendületét, én és Louis is felugrottunk, ahogyan elkezdődött a refrén. És én folyamatosan csak vigyorogtam, az arcomról senki se tudta letörölni a mosolyt.

I wanna stay

Up all night and jump around until we see the sun

I wanna stay up all night and find a girl and tell her she's the one

Hold on to the feeling and don't let it go

'Cause we got the floor now, get out of control

I wanna stay up all night and do it all with you

Fent akarok maradni

Egész éjjel és itt ugrálni, amíg fel nem kel a nap

Fent akarok maradni egész éjjel, találni egy lányt és elmondani neki, hogy ő az igazi.

Ragadd meg az érzést és ne engedd el

Mert miénk a padló, veszítsük el az irányítást

Fent akarok maradni egész éjszaka, és mindezt veled csinálni

Fent, fent, fent egész éjjel, pont így, egész éjjel, hey

Fent egész éjjel pont így, egész éjjel, hey, fent egész éjjel

Ezúttal nem egyedül, hanem Liammel és Zaynnel együtt folytatta Niall a hátteret, amíg mi Louis-val újra a saját részünket énekeltük, de amint végeztünk, mi is becsatlakoztunk hozzájuk.

Up all night, up all night

We're gonna wanna stay up all night

Up all night, up all night

We're gonna wanna stay up all night

Fent egész éjjel, fent egész éjjel

Fent akarunk majd maradni egész éjszaka

Fent egész éjjel, fent egész éjjel

Fent akarunk majd maradni egész éjszaka

A végét Zayn hajlított hangja zárta, majd amikor a refrén rész jött, ezúttal mindannyian felugrottunk. Teljesen átjárt minket a hangulata és képtelenek voltunk csak egy helyben álldogálva elénekelni egy ilyen energikus dalt.

I wanna stay

Up all night and jump around until we see the sun

I wanna stay up all night and find a girl and tell her she's the one

Hold on to the feeling and don't let it go

'Cause we got the floor now, get out of control

I wanna stay up all night and do it all with you

Fent akarok maradni

Egész éjjel és itt ugrálni, amíg fel nem kel a nap

Fent akarok maradni egész éjjel, találni egy lányt és elmondani neki, hogy ő az igazi.

Ragadd meg az érzést és ne engedd el

Mert miénk a padló, veszítsük el az irányítást

Fent akarok maradni egész éjszaka, és mindezt veled csinálni

Most már mi is Niallel és a többiekkel együtt énekeltük a végét, hogy a tökéletes hátteret biztosítsuk.

Up, up, up all night like this, all night, hey

Up all night like this, all night, hey, up all night

Fent, fent, fent egész éjjel, pont így, egész éjjel, hey

Fent egész éjjel pont így, egész éjjel, hey, fent egész éjjel

Up all night - zárta le végül az egész dalt Zayn, a tökéletesre kigyakorolt hajlításával.

A közönségünk nem várt módon tört ki tapsviharban. Én csak meglepődve néztem magam elé, mert először nem értettem, mi történt, majd nem hittem el, hogy tényleg ez történik. A csuklómmal megtöröltem nedves homlokomat, majd a többiekre néztem. Egyetlen egy szám volt, mégis mindannyian úgy kapkodtuk a levegőt, mintha az elmúlt fél órában sprinteltünk volna. De nem számított, mert mind az ötünknek széles mosoly terült el az arcán. És csak ez volt a lényeg.

Elise és Alex őrült módon huhogtak nekünk, de közönségből is mindenki arca felderült. Imádtam ezt az érzést! Ezt látni, hogy nincs 3 napja, hogy összeálltunk, mégis sikerült az embereket mosolygásra bírni. Akartam még ilyet! Fel akartam még lépni a srácokkal!

- Harry - szólt oldalról Louis, és amikor láttam, hogy négyen már összekarolva várnak rám, hogy közösen meghajoljunk, azonnal csatlakoztam.

Mikor a színpadról lefelé jöttünk, egy szőke srác irányított vissza minket a társainkhoz, hogy megnézzük a többiek előadását is. Alex mindannyiunkat végigölelgetett, miközben elmondta milyen jó volt, Elise pedig mellette nevetett, de ő is megdicsérte a szereplésünket. A többiek is gratuláltak, majd mindannyian az angol szakosok előadásában hallgattunk meg két Shakespeare szonettet.

Az előadások gyorsan lementek, bár ez félig talán annak is köszönhető volt, hogy egyáltalán nem voltak unalmasak. Mindenki elrugaszkodott kicsit a megszokott középiskolai fellépésektől, és azt csináltak, amit tényleg akartak. Úgy tűnt, mintha mindenki azt mutatta volna be, hogy miért választotta a saját szakját, hogy mi fogta meg őt benne. Egyszerűen teljesen átadták azt a lelkesedést, amit a tárgyuk iránt éreztek, és ez különböztette meg a mostani produkciókat a gimisektől.

Ahogy az utolsó páros is lejött a színpadról lefelé vezető lépcsőn, és ők is csatlakoztak a társaikhoz a nézőtéren, a konferanszié instruktor újra fellépett a helyükre.

- Mindenkinek nagyon köszönjük a részvételt és a figyelmet, de még mielőtt elmentek, van számotokra egy meglepetésünk - mondta a középen álló mikrofonba a srác, háta mögé rejtve a kezeit. - Az instruktorok már el is indultak, hogy szétosszanak nektek valamit, úgyhogy csak egy pillanat...

A mondata közben láttam meg egy barna hajú, fekete pólós alacsony lányt keresztül vágni a tömegen, a vállán egy nagy táskával. Valamit folyamatosan kivett belőle, majd mindenkinek két kis színes csomagot adott. Hamarosan hozzánk is eljutott, bár szinte minden irányból láttam, ahogy közlekednek közöttünk a felsőbb évesek.

- Ne bontsátok még ki! - figyelmeztetett, ahogy mindannyiunknak kiosztott két-két tasaknyi színes port, de rögtön továbbment.

Én kíváncsian forgattam a kezeim között a világoskék és neonzöld színű port, de még sose találkoztam ilyennel, így nem tudtam, mire fogjuk majd használni.

- Tudom mi következik! - kiáltott fel Niall, mire mindannyian ránéztünk, ezért valószínűleg a többiek sem látták át a helyzetet. - Ez festékpor! Ezért adtak pólót, hogy ne a sajátunkat koszoljuk össze. Hamarosan minden csupa szín lesz és mindenki fuldokolni fog ettől - rázta meg a tasakokat, majd a színpadon lévő srác újra a mikrofonhoz lépett.

- Mindenki kapott? - kérdezte az instruktorokat, majd miután tőlük egy-egy feltartott hüvelykujjat kapott, ő is viszonozta és végül folytatta. - Akkor mehet a menet! Mindenki bontsa fel a tasakot - mutatta és a saját kezében egy citromsárgát tartott, miközben velünk csinálta - Háromra mindannyian feldobjuk, rendben? 1, 2, 3!

Kezünket az ég felé emelve, de a műanyagot még megtartva engedtük szabadon a port, ami az egész nézőteret egy színes felhőbe vonta. Vigyorogtam, mert rohadt jól nézett ki, de amint a köd kicsit lejjebb ért, prüszkölni kezdtem a portól, mint ahogyan mindenki más is körülöttem.

- Amikor kiürült, bontsátok fel a másik tasakot is, és újra mehet! - hallottuk a hangszóróból a hangot és sokan így is tettek. A ködben szinte alig láttam valamit, és amikor köhögés közben hátraléptem, valaki cipőjére is sikerült rátaposnom.

- Bocsi - szóltam, de hogy kihez, azt csak nehezen láttam. Csak lassan kezdett tisztulni a levegő, de amikor megláttam Louis arcát, rámosolyogtam. Legalább öt féle szín mutatkozott meg rajta, mégis a kedvencem a szemei kékje maradt. Ő körülnézett, mire én is megtettem. Senkit nem láttam körülöttünk, ami azt jelentette, hogy ők se láthattak minket. Ahogy visszanéztem Louisra, ő már egy lépéssel közelebb volt, majd még eggyel megszüntette a közöttünk lévő teret.

Lágyan csókolt meg, miközben a bal kezét az állkapcsomhoz emelte és óvatosan végigsimított rajta. Teljesen magatehetetlenül csókoltam vissza, és szinte elvesztem az érintéseiben. Nagyon tetszett a helyzet, ami körülvett minket, mert mindenki a festékekkel szórakozott, míg mi kihasználtuk az alkalmat, hogy nem láttak.

Louis most a jobb kezével a hajamhoz nyúlt, és akkor értettem meg, hogy miért, amikor már késő volt. Szándékosan a narancssárga festékes kezével túrt a tincseim közé, én meg azonnal elszakadtam tőle.

- Egy fasz vagy - mondtam neki nevetve, de messzebb nem léptem. Inkább a hátam mögött felbontottam a kék színű poros tasakot, és újra közelebb hajoltam hozzá, és miközben a szám sarka még mindig felfelé kunkorodott, az ajkaink súrolták egymást, amivel őt is mosolygásra bírtam. Ártatlanul a nyaka köré emeltem a kezemet, majd miközben megcsókoltam, az egész tasak tartalmát a feje tetejére ürítettem, de szándékosan úgy, hogy ne érezze meg. Ennek ellenére nem sokkal később elvált és a hajához nyúlt, amiről kék festék ragadt a tenyerére.

- Tudtam - mondta, és elmosolyodott, majd újra közelebb húzott magához és erőteljesebben is megcsókolt. Nagyon reméltem, hogy a festékköd még mindig annyira elzár minket, mint korábban, mert most Louis még a kezét is becsúsztatta a pólóm alá, miközben nyelvével az enyémet simogatta. Mennyire fog nekem ez hiányozni a tábor után!

Lassan azonban visszafogta magát, és miközben a csókon is lassított, a kezének is új helyet talált. Közrefogta az arcomat, majd úgy adott néhány utolsó puszit a számra, amiket én sóvárogva fogadtam. Valószínűleg pont időben váltunk el, mert a köd lassan már eloszlott, a festékek pedig elfogytak. Ahogy megláttuk a barátaink körvonalait, egyből odasiettünk hozzájuk, kicsit máshonnan csatlakozva, hogy ne legyen feltűnő, hogy eddig kettesben voltunk.

Miután mindenki rendesen kiköhögte a rossz helyre jutott színes port, csak nevettünk egymáson, mert az arcunk és a pólónk csupa festék lett. Colette volt az egyetlen, akinek a sötét bőrén kevésbé jelentek meg a színek, de a raszta tincseibe ragadt por így is vicces benyomást keltett.

- Vörös a szád - lépett hozzám elég közel Elise ahhoz, hogy senki más ne hallhassa a beszélgetésünket. Zavartan nyúltam a számhoz, hogy próbáljam eltakarni talán az egyetlen bizonyítékát a korábbi csókomnak.

- Biztos csak festék - próbáltam magyarázni, de nem lehettem túl meggyőző.

- Aha - mosolygott a lány mindenttudóan, amitől még jobban zavarba jöttem. Gyanús volt, hogy látott minket, de még nem adtam meg magamat. - Tuti Louis szájáról ragadt át.

Kínos hallgatásba kezdtünk, és amíg én a hüvelykujjam körmét kezdtem rágni és a kezem felett óvatosan pillantottam rá, az ő arcáról a színtiszta boldogság sugárzott, mint aki nemcsak annak örült, hogy alakultunk, hanem annak is, hogy elkapott minket.

- Láttad? - kérdeztem suttogva, Elise pedig az ajkát beharapva kezdett el bólogatni.

- Nagyon cukik voltatok! - mondta egyből, hogy ne érezzem rosszul magamat amiatt, hogy látta egy intim pillanatunkat. - És nem akartalak titeket megzavarni, de gyönyörű volt ahogy ebben a környezetben ott álltatok és csókolóztatok - Elise ez után kicsit elbizonytalanodva folytatta. - Lefotóztalak titeket, de azonnal kitörlöm, ha megkérsz rá! - kicsit már kétségbeesetten tette hozzá a végét, ezzel akarta hangsúlyozni, hogy tényleg nem ellenünk akarta felhasználni.

Megráztam a fejemet és leengedtem a kezem az arcom elől. Eddig egyetlen olyan helyzetet se tudtam megemlíteni, ami miatt Elise ne érdemelné meg a bizalmamat, ráadásul én mindenkiben meglehetősen könnyen megbíztam.

- Jó kép lett? - kérdeztem mosolyogva, ő pedig megkönnyebbülten egyből heves bólogatásba kezdett.

- Nagyon! - lelkesedett és egyből hozzátette. - Majd később átküldöm neked is!

- Rendben - vigyorogtam rá, és tényleg, örültem, hogy Elise ennyire nyitottan és pozitívan állt hozzánk, annak meg talán még jobban, hogy készült rólunk egy fénykép, ami egy fontos pillanatát kapta el a kapcsolatunknak.

...

- Tudod, mire jöttem rá? - lépett mellém Louis, miközben a busz csomagtartójába pakoltuk be a cuccainkat. Sajnáltam itt hagyni a tábort, és a közösséget, aminek tagja lettem, de közben izgultam a közelgő nyaralásunk miatt is.

- Na mire? - biccentettem felé kérdőn, ő meg rámvigyorgott és egy pillanatra az ajkaimra kapta a tekintetét, de rögtön utána a szemembe nézett.

- Tegnap nem sikerült teljesítenem ezt a részeg-dolgot, amiről beszéltünk.

- Miért? - ráncoltam a szemöldököm, és egyből visszagondoltam az előző estére. Szerintem mind a ketten pont eléggé elengedtük a gátlásainkat, tekintve a táncot, majd utána a házunkban történt dolgokat.

- Nem bántam meg semmit - vigyorgott szélesen, és figyelt engem úgy, hogy a reakcióim egy pillanatáról sem akart lemaradni. Én egyből fülig vörösödtem, és nem is tudtam állni a tekintetét, a földre pillantottam, de egy mosoly került az arcomra. A gyomromban éreztem az ismerős görcsöt, amit korábban már más szavai is létrehoztak, de ezúttal erősebb volt. A szívem hevesen dobogott, és nem tudtam, hogy hogyan válaszoljak erre.

- Louis! - szólt az egyik instruktorunk, mire mindketten felkaptuk a fejünket. - Át tudnál jönni a másik oldalra segíteni pakolni?

A fiú bólintott, majd még egy utolsó pillantást váltva velem indult el a busz túloldalára. Mi a sráccokkal ahogy leraktuk a cuccainkat, felmentünk a buszra, ahol a szabadon maradt helyek között próbáltunk magunknak ülést találni. Liam és Zayn ketten ültek le a busz eleje közepében, Niall Katie-hez csatlakozott, akit előző este ismert meg, én pedig körülbelül a folyosó közepénél foglaltam helyet magamnak és bár nem beszéltük meg, hogy együtt ülünk, Louis-nak is. Beültem az ablakhoz, és onnan néztem kifelé, majd mosolyogva állapodott meg a tekintetem Louis barna hajkoronáján.

- Foglalt ez a hely, Harry? - kérdezte mellőlem egy finom hang és már a nyelvemen volt a válasz, miszerint igen, amikor Vera reménytől és bizonytalanságtól csillogó szemeibe néztem, nem tudtam kimondani. A lánynak alapból elég kevés önbizalma volt, és nem akartam ezt azzal tetézni, hogy én is elküldöm őt, mikor láthatóan ahhoz is bátorság kellett neki, hogy megkérdezzen.

Megráztam a fejemet, de a mosolyom mögött tagadhatatlan csalódás bújt meg. Veronica kérésére helyet is cseréltünk, mert sokkal jobban szeretett az ablak mellett ülni, nekem meg végülis mindegy volt. Így a folyosó felőli ülésen ülve beszélgettem a lánnyal a tegnapi buliról, és arról, hogy úgy érzi megtalálta a helyét.

Alig pár perccel később Louis lépkedett fel a busz kis lépcsőjén és egyből az üres helyeket, illetve az arcokat pásztázta az utastérben. Hamar összeakadt a szemünk, mire ő egyből a mellettem lévő ülésre nézett. Halvány csalódottság suhant át a tekintetén, amikor látta, hogy az már foglalt, de mikor újra belenézett a bocsánatkérést tükröző tekintetembe, egy félmosolyt küldött felém, jelezve, hogy semmi baj nincs. Ahogy a folyosón közeledett, végig fogva tartotta a tekintetemet, majd miközben elhaladt mellettem, levette a fejem tetejére tolt napszemüvegemet. Utána fordultam, és láttam, ahogy feltette a saját orrára, majd Ulrike mellett állt meg. Ő beengedte az ablak melletti üléshez, amire lehuppant és a fülesét előkotorva a farmerje zsebéből nem foglalkozott a barátnőivel beszélgető lánnyal, helyette zenét kezdett hallgatni.

Mikor a jármű elindult, visszafordultam előre és rámosolyogtam Verára, aki a füle mögé tűrt egy tincset, majd újra beszélgetni kezdtünk. Javában úton voltunk már, amikor egy messenger értesítés érkezett a telefonomra, és a feladója Elise volt.

Óvatosan megnyitottam a képet, hogy se Vera, se más ne lássa, és amint megláttam, azonnal le is mentettem. Elise pár sorral előttem ült, de hátrafordult hozzám, hogy lássa a reakciómat, én meg mosolyogva mutattam neki, hogy kiváló kép lett.

Onnantól kezdve, egy halvány mosoly derengett az arcomon, végig a hazafele úton.

...

Ahogy visszaértünk Manchesterbe, nagy volt a nyüzsgés a buszok körül. Mindenki vagy búcsúzkodott, vagy pakolt, és nagyon sokan siettek. Közéjük tartoztam én is, akire már ott várt az egész családja, hogy még aznap este repülhessünk Olaszországba.

Gyorsan összeszedtem a cuccaimat, majd nekiálltam mindenkitől elköszönni. Először a lányokhoz mentem oda, ahol mindenki megölelt, majd a srácokkal búcsúzkodtunk.

- De azért találkozunk még majd a szünet alatt, igaz? - kérdezte Liam, én pedig bólintottam.

- Persze, megoldjuk! - feleltem, majd integetve léptem hátra tőlük, hogy megkeressem azt a személyt, akitől talán a legjobban fog hiányozni, és akit most is befogtak munkára.

Az egyik busz közelében találtam rá, amint kezében egy nagy, erősítőkkel és hangszóróval teli dobozt cipelt. Mellé szegődtem, és elkísértem egy darabig, az egyetem épülete felé.

- Szia!

- Szia! - köszönt mosolyogva, nekem pedig a karján megfeszülő izmokra tévedt a tekintetem, mielőtt az arcára néztem volna. - Meg tudsz várni? Egy pár doboz és készen vagyunk.

- Az a helyzet, hogy most programom van - mondtam szomorúan, de ő azonnal oldott a feszültségemen.

- Mi? Úgy tudtam nincs barátod - nézett rám huncut szemekkel, én pedig felnevettem.

- Nincs is. A családommal elmegyünk két hétre nyaralni. Alig két óra múlva indul a repülőnk, szóval sietnem kell. Csak elköszönni jöttem - magyaráztam, mire ő bólintott, majd rám mosolygott.

- Érezd jól magad, Hazza! Szeptemberben találkozunk!

- Még valami - állítottam meg gyorsan, mert majdnem elfelejtettem. Közelebb léptem hozzá, amit ő értetlenül nézett. Szándékosan közelebb is hajoltam hozzá, hogy zavarba hozzam, ami sikeres volt, ugyanis az arcán halvány pír jelent meg, ami igazán szokatlan volt. Mégha nyilván nem is én voltam az, aki ebben a kapcsolatban a domináns szerepet kapta, nagyon élveztem, hogy a közelségemmel én is zavarba tudtam hozni őt.

Végül csak kiakasztottam a pólója nyakából a napszemüvegemet és hátrébb léptem.

- Szép nyarat, Louis! - integettem a fejét ingató, de szélesen mosolygó fiúnak, aki szintén elköszönt.

Feltettem a napszemüvegemet, és úgy indultam el anyáék kocsija felé.

:)))))

Hoztam nektek egy kis videót is, ami nagyon ide illik:

https://youtu.be/x0apWO5n7D0