Az este ezúttal nagyon nyugisan kezdődött. Niall révén sodródtam Bethanyhez és Colettehez, de ő, mivel már elég jól ismerte a lányokat, inkább odébbállt, hogy másokkal is új kapcsolatot alakítson ki.

Így ismerkedtünk hárman, kezünkben az első pohár kevert italunkkal, ami nem volt erős, mert a fiúkkal kikötöttük, hogy ma senki ne igya vagy itassa a másikat kukarészegre, hogy holnap a fellépésünkön a legjobb formánkban legyünk. Azonban nem kellett sok idő, hogy ennek ellenére sokkal lazábbra vegyük a figurát. Persze, ehhez inkább hozzájárult a lányok személyisége, mert bár eddig se volt semmilyen problémánk egymással, most nagyon gyorsan megkedveltük a másikat.

Ennek az eredménye lett az, hogy alig fél órával azután, hogy elkezdtünk beszélgetni, engem egy székre ültettek, és a hajamat Colette vette kezelésbe. Miután kifésülte, elkezdte befonni oldalt, a halántékomnál, és közben folyamatosan Bethanynek mutatta, hogy mit mikor hova tesz, és így próbálta őt megtanítani a parketta fonásra.

- Egyébként te honnan tanultál meg fonni? - kérdeztem, mert mivel raszta haja volt, az övét ilyen módon biztosan nem lehetett befonni.

- Otthon a húgomnak mindig én fonom a haját - mondta a sötétbőrű lány, miközben a kezei meg sem álltak. - Ugye neki is jó afroamerikai haja van, de ő nem szereti kiengedni, így folyton be kell fonnia valakinek, és mióta anya meghalt, ez a feladat rám hárult.

Rövid csend következett. Nem tudtam eldönteni, hogy Bethany azért hallgat, mert már ismerte ezt a múltját Colette-nek, vagy mert őt is megdöbbentette kicsit a hír.

- Sajnálom - mondtam azonnal, de ő csak tehermentesítette az egyik kezét és megpaskolta vele a vállam.

- Nincs baj, Harry. Az élet velejárója - tetszett a magabiztosság a hangjában, neki el tudtam hinni, hogy rendben volt. Elfogadta már a helyzetet, és nem gyötörte magát rajta.

- Megkérdezhetem, mi történt? - próbálkoztam óvatosan, mert érdekelt a lány, és a történet, amin keresztül kellett mennie.

- Méhnyakrák. Két évvel ezelőtt rossz nőgyógyászt választott. Ő azt mondta, várandós, de alig pár héttel később kiderült, hogy az orvos nem jól diagnosztizálta és már nem tudták megmenteni - mesélte halkan, hogy a viszonylag teli szobában ne hallja az, akire nem tartozik. A hangján szerencsére hallatszott, hogy valóban nem érintette már érzékenyen, és hogy túl tudott lépni ezen. - Régen nekem is fonta, de még a halála előtt berasztásítottam. A húgomnak először oktató videók segítségével fontam be, de azzal, hogy közel két éve nap, mint nap ezt csinálom, rendesen megtanultam. Legutóbb apának próbáltam mutatni, hogy hogy csinálja, mert én kolis leszek, de nem tudom, hogy fognak majd boldogulni.

- Te is kolis leszel? - terelte a beszélgetést Beth új téma felé. - Melyikben?

- A központiban.

- Wow, én is! - kiáltott fel és a hangjukból hallatszódott, hogy mind a kettejüknek fülig szaladt a szája. - Hogy nem beszéltünk még erről? Négy ágyas szobák vannak, remélem egybe kerülünk majd!

- Ja, király lenne! - értett egyet Colette, majd egy kis szilikon gumival rögzítette a fonatom végét. - Na ez az oldal kész is van. Harry, meg tudsz fordulni? - kérdezte és én már mozdultam is. - És amúgy te is kolis leszel?

- Nem - ingattam a fejemet és kicsit már talán sajnáltam, hogy mikor anyával beszéltünk erről, akkor inkább az albit választottam, mint a kolit. Mindenki kollégista, én pedig egyedül fogok lakni egy lakásban.

- De kár!

- Basszus, igen, mehettünk volna közösen pasizni - mondta szomorúan Bethany és én felnéztem rá.

- Mi ez a feltételes mód? Talán így nem mehetünk? - kacsintottam, ezzel pedig mindkettejüket nevetésre bírtam. Nagyon tetszett, hogy ilyen közvetlenek voltak velem.

- Tényleg, Harry, veled erről még nem beszéltünk - vigyorgott Bethany, majd körbenézett a nappaliban. - Te hogy raknád sorba a srácokat a szakunkról?

Megemeltem a szemöldökömet, mert bár voltak már lány haverjaim, akik tudták, hogy meleg vagyok, a rangsorozásba sose invitáltak, annak ellenére, hogy volt mikor meghallgattam. Most követve Bethanyt én is körbejárattam a tekintetemet a bent lévőkön, ahol rajtam kívül a négy szobatársam volt jelen.

- Petert, és Jonast a másik házból is, vagy csak innen? - kérdeztem.

- Csak innen.

Louis, Liam, Niall és Zayn. Közülük kellett választanom, de ez közel se volt egyszerű feladat. Persze az első hely egyértelmű volt, a másik három igazából nem számított. Azonban ezt nem akartam mindenki orrára kötni, így muszáj volt döntenem.

- Talán úgy van, hogy Louis, Zayn, Liam és Niall - mondtam, mire a lányok összenéztek. Nem tudtam figyelmen kívül hagyni, így rákérdeztem. - Mi az?

- Egyértelmű volt, hogy Louis-t teszed majd első helyre - mosolygott Bethany.

- Bejön neked, nem igaz? - kérdezte Colette én meg felnyögtem és kezeimmel próbáltam eltakarni magamat. Számalmasnak éreztem, hogy ma már ők a másodikok, akiknek feltűnt ez.

- Ennyire nyilvánvaló? - kérdeztem, miközben az arcom vörösben úszott. Beth kedvesen rám mosolygott, és leguggolt a székem elé, majd biztatóan megpaskolta a combomat.

- Nincs miért aggódnod - mondta tényleg megértőn, miközben világoskék szemeivel az enyémbe nézett. - Ő is ugyanígy érez.

- Gondolod? - kérdeztem reménykedve, mert bár nekem is így jött le, az, hogy egy külső ember szemszögéből hallottam, nagyon jól esett.

- Hát persze! Még nem igazán töltöttünk együtt túl sok időt, de már messziről érződnek köztetek a szikrák! - magyarázta a szőke lány és guggolásból hátradőlt, majd a földre ült, úgy kezdte csavarni az egyik hosszú, hullámos tincsét. - Brutális kémia van köztetek!

- Egyetértek! - csatlakozott Colette is, majd miután begumizta a fonatomat, előre sétált. Úgy csinálta meg a hajamat, hogy éppen csak a tetejét fonta a halántékomnál kezdve, így az alja még mindig kibontva omlott a vállamra. - Amit ma a homokban nyomtatok le, nem semmi volt! Ha nem tudnám, hogy csak most ismertétek meg egymást, azt gondoltam volna, hogy egy ilyen versengős párkapcsolatban vagytok, ahol folyton ugratjátok a másikat.

Mosolyogva hallgattam őket, és bíztam benne, hogy amit mondtak az úgy is van, és hogy egyikünk se látja rosszul. Azonban valami még mindig aggasztott.

- Zayn ma azt mondta nekem, hogy vigyázzak. Ő gyerekkora óta ismeri Louis-t, és azt mondta, nem bízik meg mindenkiben. Nem igazán részletezte. Nem akarta elárulni a nehezen megszerzett bizalmát - mondtam a lányoknak, akik ezt hallva elgondolkodtak a dolgokon.

- Vannak ilyen emberek - nyugtatott Colette. - Szerintem nincs semmi gáz ezzel, maximum kicsit lassabban fejlődik majd a kapcsolatotok, mint általában. Talán ha adsz neki elég időt, fel tudtok építeni egy kapcsolatot, ahol tényleg a bizalom a legfontosabb tényező.

- Igazad van - bólogattam. Türelmesnek kell lennem, és minden rendben lesz. Belekortyoltam a poharamba, amiből az utolsó korty gintonic-ot ittam meg. Ez az első pohár még csak egy kis hangulatot adott, így józanul ugyanúgy tudtam gondolkodni.

- Szerintem is rendben lesztek! - vigyorgott Bethany is, majd gondolva egyet átkarolta a nyakamat és se szó, se beszéd az ölembe ült. - És úgy láttam odalent sincsen vele gond - súgta a fülembe, majd kacsintott egyet, én meg zavaraomban nevetve pirultam el. - Na, menjünk táncolni! - kiáltott, és a következő pillanatban már fel is állt a combjaimról és az ajtó felé vette az irányt. Colette, és többen a szobából, akik hallották a kiáltást vele tartottak. Nekem táncolni nem volt még kedvem, de miután a konyhai hűtőből kivettem egy doboz sört, kimentem a tornácra, ahol a fa korlátra ülve néztem a zeneszakos tömeget elvegyülve néhány emberrel a többi szakról.

Beth nem szórakozott, amint odaért, gátlások nélkül kezdte rázni magát, amihez Colette is csatlakozott egy kicsit visszafogottabban. Ma este számomra is kiderült, hogy ők ketten nagyon rendes és szeretnivaló lányok, akikkel szívesen töltök majd még időt.

Róluk eszembe jutott Vera is, akit a másik ház tornácán találtam meg. Vele volt Ava, Emma és még egy harmadik lány, akivel eddig nem ismerkedtem meg. Ott állva beszélgettek, illetve páran cigiztek. Én felbontva és belekortyolva a sörömbe hallgattam a zenét és néztem a társaimat.

- Ezt elhagytad - hallottam meg magam mellől a hangot, akinek a tulajdonosával az este során még nem tudtunk beszélni. Louis torpant meg mellettem, kezében a napszemüvegemmel. Szinte már hiányzott, hogy visszaadja nekem. Elmosolyodtam, és érte nyúltam, de ő hátrébb húzta a kezét - Hagyd csak, majd én!

Elém állt, majd a tornác padlójára lépve ért fel hozzám, és én még mindig a korláton ültem. Hirtelen nagyon közel került, és éppen úgy állt, hogy a combjaim két oldalt az övéihez értek. Az arca sem volt túl messze az enyémtől, szinte egy levegőt szívtunk, azonban egyikünk se rezzent meg. Míg én finoman elpirultam, ő zavartság nélkül emelte fel a kezét és tette a fejem tetejére a szemüvegemet. Csak egy halvány félmosollyal nyugtázta az arcom vörös színét, aztán lelépett a kőről.

- Csatlakozhatok? - kérdezte meg ekkor, nekem pedig egy pillanatnyi gondolkodási időre se volt szükségem.

- Persze - mosolyogtam le Louis-ra, mire ő felállt a tornác betonjára, háttal a korlátnak, és egy ugrással helyet foglalt mellettem.

- Még egyik este se láttalak táncolni - kezdeményezett beszélgetést, én pedig bólintottam. Ez így történt. Bár tegnap este az üvegezés előtt részegen körülbelül fél szám erejéig ide is kiszaladtam, de hamar meguntam és visszamentem a többiekhez. - Nem szeretsz? - kérdezte.

- Nem az, hogy nem szeretek, inkább csak ezalatt a két nap alatt nem igazán volt rá lehetőségem - mondtam és a sörösdobozom tetejét kezdtem birizgálni a körmömmel, majd belekortyoltam. - Plusz nem is tudok - nevettem el magam zavartan.

- Most viszont itt van rá a lehetőség - mutatott rá Louis és az önmagát rázó tömeg felé intett. - Te mégis itt ültél egyedül.

- Nem ittam még eleget - feleltem egyből vigyorogva, majd a szemébe nézve kortyoltam még egyet, mert valójában nem akartam kimaradni a gólyatáboros tudaton kívüli táncolásból.

- Számít ez, amikor mindenki más annyira kiütötte magát, hogy nem fognak emlékezni arra, hogyan táncoltál? Ráadásul nézz csak rájuk, azért néhányuknál még mindig biztosan jobb vagy! - és tényleg így volt. Bethany például teljesen új táncmozdulatokat hozott létre a mozgásával, míg Colette és Alex rajta nevettek. Senkit se érdekelt volna, hogy hogy táncolok. - Egyébként szerintem rajtunk kívül senki se tart mértéket ma este. Holnap hazamegyünk. Az utolsó éjszakát mindenki ki akarja használni. Ulrike és a barátnője, Nora is teljesen kész volt, mikor az előbb beszélgettem velük.

- Bethany meg Colette még rendben voltak, de már ők is oldottabbnak tűnnek - jegyeztem meg, igazolva az állítását.

- Szóval akkor miért számít, hogy táncolsz? Csak érezd jól magad!

- Nem tudom - feleltem, holott pontosan tudtam. Louis miatt akartam inni, mielőtt táncolok. Bár a mozdulataim nem javulnának meg, legalább kevesebb figyelmet fektetnék arra, hogy hogy nézek ki. Hogy elég jó vagyok-e. Mielőtt ebbe jobban belementünk volna -, mert láttam rajta, hogy nem hagyná annyiban -, az ő sörére mutattam. - Hanyadik?

- Harmadik - válaszolt, és meglötyögtette az alján maradt folyadékot és megitta - Azt gondoltam, az utolsó este majd bebaszok és csinálok olyan dolgokat, amiket másnap majd megbánok, de saját magamat rúgtam seggbe azzal, hogy kitaláltam ezt a szereplést.

- Ha tisztában lettél volna ezzel, elvállaltad volna? - érdeklődtem.

- Nem tudom - rázta a fejét és rám nézett, miközben elkezdte kifejteni a véleményét. - Ha láttam volna előre azt is, hogy ilyen jól össze tudunk majd dolgozni, és tök királyak leszünk, meg közelebb is kerülünk egymáshoz, akkor biztosan. Ez többet ér, mint egy éjszaka, ami teljesen kiesik másnapra. Csak ugye az tele van izgalommal. Józanul az ember nem tesz olyanokat, amiket részegen igen.

- Ja, tényleg tök izgalmas - mondtam szarkasztikusan a múlt éjszakára gondolva, amivel őt nevetésre bírtam. - De egyébként szerintem nem kell teljesen részegnek lenned ehhez. Egyszerűen csak... felejtsd el, hogy van holnap. Csináld azt, amihez ma kedved van. Mondd azt, amit akarsz, és ne törődj semmiféle következménnyel. Ha nem is vagy bebaszva, csak kicsit ittál, erre képes vagy, szerintem.

- Azt hiszem igazad van - bólogatott elgondolkodva, majd mikor felém fordult, a szája sarka felfelé görbült. - Kipróbálom - jelentette ki határozottan és leugrott a korlátról, hogy utána megállhasson előttem a földön. - Bár eddig is híján voltak, ma elengedem a maradék gátlásomat, vagy legalábbis megpróbálom. Úgyhogy kezdetnek - kezdte, majd elmosolyodott, a lehető legcsábosabban, aminek ellenállni nem lehet, és kinyújtotta felém a tenyerét - szabad egy táncra?

Elvigyorodtam, és tudtam: Louis nem fog engedni ebből. Nem fogja hagyni, hogy úgy menjek haza a gólyatáborból, hogy nem buliztam egy nagyot a tánctérnek kialakított füves területeken. Felhajtottam a hátra maradt sört, majd a dobozát leraktam magam mellé a korlátra. Ezután persze elfogadtam a felém nyújtott kezet és azt megragadva ugrottam le egy mozdulattal, éppen a fiú mellé érkezve.

- Ez a beszéd - vigyorgott, és el is engedte a kezemet, mikor elkezdett a táncolók felé menni. Bethanyék mellé álltunk be, akik immár nem csak hárman voltak, hanem sokkal többen. Afféle mindenki táncol mindenkivel volt a felállás.

Louis velem szemben helyezkedett el és kezdte mozgatni a csípőjét kicsit talán ügyetlenül. Ennek ellenére nekem az egész mozgása tetszett és rábírt arra, hogy én is kicsit feszülten kezdjek lépkedni vagy bólogatni a zene ütemére.

Csak néhány számig tartott, amíg sikerült tényleg elengednem magam. Önfeledten táncoltam, illetve ha tudtam, akkor énekeltem, pontosítva inkább ordibáltam a dalszöveget a szaktársaimmal. Nagyon jól éreztük magunkat, a hangulat nagyon oldott volt és talán az egész tábor alatt ez az este tűnt a legjobbnak. Hálás voltam Louisnak, hogy ide erőlködött engem.

- Köszönöm - fordultam hozzá és hajoltam a füléhez, hogy biztosan értse, amit mondok. Bár a tánctér perifériáján csatlakoztunk, mostanra lényegesen beljebb sodródtunk, és nem csak a tömeg lett nagyobb, hanem a hangfalak is erősebben szóltak itt. Reméltem, hogy hallotta is és értette is, amit mondtam.

Egy bólintással felelt, és rám mosolygott, miközben táncoltunk. Ahogy elnéztem róla, Elise szőke tincsein akadt meg a szemem, majd a tekintetem találkozott az övével, de olyan hirtelen kapta el, mint akit rajtakaptak valamin. Éppen Alex füleibe suttogott, aki homlokráncolva próbálta megérteni, hogy mit mondott neki.

Nem foglalkoztam velük tovább, mert új szám jött, ami az egyik kedvencem volt és az ég felé emelve a fejemet üvöltöttem a szövegét, miközben a tömegben egyre kevesebb helyem maradt a táncolásra, inkább csak csápolásra és ugrálásra volt alkalmas.

- Last friday night, yeah we danced on tabletops and we took many shots think we kissed but I forgot, last friday night... - énekeltem hangosan a Katy Perry számot, és nem érdekelt, hogy mennyire csajos, vagy nem csajos a stílusa. Elengedtem minden ilyen gátlásomat és a célom tényleg csak az volt, hogy jól érezzem magamat.

Ekkor éreztem meg, hogy valaki a kicsit erősebben a hátamnak ütközött, és mikor hátrafordultam, láttam, hogy Elise volt az, és pont úgy nézett ki, mint aki alig áll a lábán, és mindenkinek nekiesik táncolás közben. Abbahagytam az éneklést és kicsit aggódva fordultam oda hozzá.

- Minden rendben? - kérdeztem és mélyen a homályos tekintetű szemébe néztem. Bár nehezen láttam a sötétben, így nem tudtam, hogy pontosan mennyire van rosszul.

- Persze! Bocsi, Harry kicsit nagy itt a tömeg! - magyarázta, majd tovább táncolt és folytatta a refrént. Én is visszafordultam, de körülbelül a következő refrénnél Elise újra meglökött hátulról, azonban ezúttal kicsit erősebben. Egyenesen Louis mellkasának estem, aki a két kezével azonnal megtartott. A körülöttünk lévő emberek pedig szinte azonnal elfoglalták a helyet, ahol eddig táncoltam.

- Bocsi - szabadkoztam, amikor a saját talpamra álltam, bár sokkal messzebbre nem kerültem. - Sokan vannak itt.

- Szeretnél kijjebb menni? - kérdezte hangosan és a leheletét éreztem a fülem mellett.

Határozottan megráztam a fejemet, úgy, hogy lássa a gyér fények ellenére is. Nem akartam kimenni, valójában talán még tetszett is, hogy ketten közelebb kerültünk egymáshoz. Katy száma véget ért, és Halseytől a Colors kezdődött helyette.

Nem tudtam, hogy Louis azért nem ment hátrébb, mert mögötte is álltak, vagy mert egyszerűen nem akart, mert ő is élvezte a közelségünket. Egymással szemben álltunk, úgy táncoltunk a zenére. Arcunk talán egy arasznyira lehetett egymástól, de nem néztünk a másik szemébe, egy kicsit inkább mindketten lejjebb hajtottuk a fejünket. Én az ajkait figyeltem, amik most kissé elváltak egymástól. Hirtelen úgy éreztem, senki nincs körülöttünk, mert senki nem is számított éppen. Az elfogyasztott alkohol ma is elvette annyira a józan gondolkodásomat, hogy a helyzetemen kívül gondolkozzak. Elvesztem a zenében, és Louis testéből áradó vonzerőben. Mindenem akarta mindenét, és éreztem, ahogy kezd kisodródni az irányítás a kezemből, akár a folyékony iszap, amit kiemelsz a vízből.

Tovább fokozódott ez, amikor Louis kíváncsi, mégis óvatos ujjai megérintették a csípőm két oldalát, és mikor erre én próbáltam még közelebb lépni, ő határozottabban simította rá a kezét az oldalamra, és ahogy a zene ritmusára ringattam magam, az ő kezei velem együtt mozogtak. Én a könyökétől fogva vezettem fel két tenyeremet a válláig, ahol mindkettőt megpihentettem. Együtt mozogtunk a zenére, a szájaink alig lehettek távolabb néhány centinél, mégse hajolt egyikünk se közelebb. Jobb hüvelykujjammal óvatosan indultam felfedezőútra a nyakán, illetve vissza, de ennél tovább nem léptem, ahogy ő se tett mást, csak szintén a hüvelykjével játszott a pólóm szegélyével. Nem tettünk mást, mert nem akartunk. Nem volt rá szükségünk, mert tökéletesen elvesztünk egymás érintéseiben és Halsey hangjában, ami talán a lehető legjobb aláfestő zene volt a mostani pillanathoz.

Azonban akár tetszett nekünk ez így, akár nem, a tömeg, amiben álltunk, nem hagyott nekünk sok döntési lehetőséget, mert folyamatosan nekünk ütközött újra és újra. Mikor egyszer Louis-nak ütköztek, és ő majdnem rám esett, kicsit hátrébb léptem, majd megfordulva simultam újra a mellkasához, az ő kezei pedig egyből visszataláltak a helyeikre. Ezúttal a tenyeremet az ő kézfejére simítottam, majd újra közösen kezdtünk a szám ritmusára ringatózni. Nem lépett közelebb, hogy a teljes testével hozzám érjen, azonban a mellkasával tartotta a lapockámat és amíg én becsuktam a szememet, hogy inkább a többi érzékszervemet élesítsem ki, ő a nyakamhoz hajolt.

Éreztem minden levegővételét a bőrömön, és néha, nem tudom, hogy játékból-e, vagy véletlenül, de az ajkai súrolták a nyakamat és kulcscsontomat. A kezei alapvetően a csípőmön voltak, de gyakran felfelé mozdultak, ilyenkor becsúsztak a pólóm alá is, hogy a hasfalamat kényeztessék, de minden alkalommal vissza is kalandoztak a csípőmre. Imádtam az érzést, ahogy a bőrünk találkozott, de az egész sokkal izgalmasabb volt úgy, hogy nem tudtam, mikor lesz a következő.

Az orrom az ő illatával telt meg, azzal, ami tele volt mai nap eseményeivel. A parfümjén át még éreztem a délelőtti versenyek következtében megizzadt testét, valamint a márkás cigijének illatát és az általa fogyasztott sör szagát is. Ez így összesen volt az, ami Louis-t jellemezte az adott pillanatban. És én nem tudtam betelni vele.

És a hangja, a ziháló levegővételei, amit még a zenén keresztül is hallottam, kezdtek teljesen őrületbe vinni. Őt akartam, úgy, ahogy van, mindenestül, és ez a vágy teljesen felemésztett. Úgy éreztem ő a gyógyszerem egy olyan betegségre, amiről eddig nem is hallottam. Csak azt tudtam, hogy szükségem van rá. Szükségem van mindenre, ami ő.

Nem gondoltam volna, hogy az érzékeimmel lehet-e ennél jobban játszani, de amikor már nem csak véletlenül érintette az ajkait a nyakamhoz, hanem határozott puszikat kaptam rá, megértettem. Louis a Mennyországot is fokozni tudná.

Ahogy lassan a puszikból csókokra váltott, tudtam, hogy nem sokáig fogom bírni a vágy nyilvánvaló jelei nélkül. Halk sóhajtásokat engedtem ki az ajkaim közül, ahogy a nedves puszik helyét a lágy nyári levegő érte, ezzel még erőteljesebb érzéseket kiváltva belőlem.

Louis kezei újra a felsőm alá csúsztak. Ezúttal a gyomromnál lévő kockákon végigsimítva hajolt a kulcscsontom közelébe, de ahelyett, hogy most is csókot hintett volna rá, óvatosan megszívta a bőrömet.

És ez volt az, amit nem tudtam már kezelni. Két szakadék között táncoltam egy nagyon vékony kötélen. Vagy kiszakadni a fiú karjaiből, és megkeresni a mosdót, mielőtt ennél is durvább dolgok történnek, vagy boldogan üdvözölni őket, és szembefordulni Louis-val, hogy végre ne csak a kezeink találjanak egymásra, hanem az ajkaink is. Ezek voltak a lehetőségeim.

Ahogy a pillanat töredéke alatt futott ez át az agyamon, gyorsan döntöttem, és se szó, se beszéd elléptem tőle, minél messzebb, és mielőtt elkaphatott volna, ha akart volna, utat törtem magamnak és élveztem, ahogy körülöttem az emberek összezárnak, mert tudtam, hogy így Louis sokkal nehezebben tud majd követni, sőt, talán szem elől is veszít majd.

Hálás voltam azért, hogy képes voltam nemet mondani, és kiszakítani magamat az adott helyzetből. Meg kellett tennem, mert ki tudja, mi történt volna, ha nem teszem meg. Lehet, hogy ezelőtt gyakran előfordult, hogy így kezdtem a kapcsolatokat, de most nem így akartam. Louis vonzereje egyszerűen csak ragadott magával és én képtelen voltam ellent mondani, egészen eddig.

Megállás nélkül törtettem a házunk felé, amit elérve egyből a fürdőbe vetettem magamat. Becsuktam magam mögött az ajtót és egyből a mosdókagylóhoz mentem. Megtámaszkodtam két oldalt, és próbáltam egyenletesen lélegezni, illetve lenyugtatni az őrülten dobogó szívemet. Ha csak vissza gondoltam arra, mi történt másodpercekkel ezelőtt, a gyomrom görcsbe rándult és az izgalmamon sem segített.

Gyorsan megnyitottam a csapot és vagy nyolcszor emeltem fel a vízzel teli tenyeremet, hogy leöblítsem az arcomat. Melegem volt. Talán a legjobb ötlet egy zuhanyzás lett volna, de szinte azonnal elvetettem, mert még vissza akartam menni a többiekhez. Az órámra néztem, ami azt mutatta, hogy pár perccel múlt 11. Még túl korán volt ahhoz, hogy kiszakadjak a társaságból.

Felnéztem a tükörképemre. A tekintetem egészen tiszta volt, a szempilláimon pedig maradt néhány vízcsepp az arcmosás miatt. Az alsó ajkam fel volt dagadva, mert bár észre se vettem, eddig azt harapdáltam. Aztán lejjebb siklott a tekintetem, egészen a nyakamra. Nem volt erős színe a szívás foltnak, éppen csak kicsit vörös, és pont olyan helyen volt, amit egy szűkebb nyakú pólóval el lehetett takarni. Louis figyelt arra, hogy ne kerüljünk kínos helyzetbe.

Éppen óvatosan végigsimítottam rajta a mutatóujjammal, amikor az ajtó kivágódott.

Louis állt a küszöb túloldalán és elszántan nézett rám. Én rendesen megijedtem a hirtelen mozdulattól, de az se igazán nyugtatott meg, hogy Louis okozta. Nem tudtam, hogy mondjak neki nemet, ha azért jött, hogy folytassuk, amit elkezdtünk. Valójában azt se tudtam, hogy akartam-e visszautasítani.

Összesen pár pillanatig néztünk egymás szemébe, én kicsit rémülten, míg ő határozottan és kimondatlan vággyal. Ahogy lekalandozott a tekintete a kezemre, ami még mindig a szívásfolt mellett volt, élesen beszívta a levegőt és mozdult.

Két nagy lépéssel lépett hozzám, míg én hátráltam előle addig, amíg tudtam. Követett engem, egészen addig, amíg lendületből nem ütköztem a fürdőszoba falának. Ő nem lassított. Folyamatosan közeledett hozzám, míg végül teljesen a falnak szorítva támadta le az ajkaimat.

A szívem őrült módjára verte a mellkasomat, és már komolyan félő volt, hogy kiugrik a helyéről. Az egész testem megremegett és mindenemet forróság öntötte el, ahogy a szánk összeért.

A korábbi határozott elszántságával szemben nem csókolt durván. Bár összenyomta az ajkainkat, a nyelvével nem próbálkozott semmit, meghagyta a lehetőséget, hogy ha nem akarom a csókot, akkor megállíthassam. Viszont én akartam.

Bár a kezdeti sokk miatt nem csináltam semmit, néhány pillanatig hagytam, hogy kedvére kóstolgassa az ajkaimat, amint észbe kaptam, kezdtem visszacsókolni.

Abban a pillanatban, hogy megérezte, hogy az ajkaim megmozdulnak, már nem volt olyan finom, mint korábban. Nyelvével egyből végigsimított a párnáimon, és amikor nagyobbra nyitottam a számat, hogy találkozhasson az enyémmel, a csókja teljesen elvette az eszemet. Őrült csatába kezdtünk, és mindenféle hazugság nélkül mertem kijelenteni, hogy életem legeslegjobb csókja volt.

Az időérzékem megszűnt. Fogalmam sem volt, hogy hány perce állhattunk a fürdőben, nyitott ajtóval, egymást falva, amikor Louis térde az enyéim közé került, és combját a feszülő ágyékomhoz érintette. Felnyögtem és a számat elszakítottam Louisétól, és kicsit hátrébb toltam őt magamtól.

Zihálva vettem a levegőt, mert a smárolásban teljesen kifulladtam. Ő ellenkezés nélkül lépett hátra, és a kezeit is elvette a falról, ahol eddig a fejem mellett támaszkodott. Én hátra ejtettem a fejemet és teljesen a falnak dőltem, hogy meg tudjam tartani magamat.

- Mi a baj? - kérdezte aggódva és a kék szemeiben tényleg láttam, hogy azon gondolkodik mit rontott el. Pedig ha tudná, milyen tökéletes volt minden!

- Nyitva van az ajtó - mutattam a háta mögé, majd hozzátettem -, és nem itt kéne ezt csinálnunk.

- Ennyi? - kérdezte óvatosan és mikor bólintottam, megkönnyebbülve fújta ki a levegőt és egy pillanatra a homlokát a tenyerébe támasztotta. Kíváncsi lettem, hogy mitől ijedt meg ennyire. - Akkor nincs senki pasi, aki otthon vár?

- Senki.

- És nincs semmi, ami megakadályozhatná azt, amit most csinálunk?

- Semmi.

- És ha most gyorsan írok egy üzenetet Zaynnek, hogy ne jöjjenek a szobánkba, az se fog megállítani semmit, igaz?

- Igen - válaszoltam, és hirtelen nem tudtam, hogy azért tett fel ennyi kérdést, mert ennyire bizonytalan volt, vagy azért, mert szándékosan zavarba akart hozni. Pedig az arcom már így is rákvörös volt, nem tudom mit akart volna még.

Mindenesetre tényleg csak egy pillanatig tartott, amíg előkapta a telefonját és bepötyögött egy üzenetet, majd a választ meg se várva süllyesztette el a zsebében. A másik kezével közben a csuklómért nyúlt és maga után húzott, ki a fürdőből, be a hálószobánkba.

Alig csukódott be az ajtó, Louis nyomban nekem, illetve az ajkaimnak esett. Ezúttal tényleg semmi finomság nem volt benne, inkább követelt a csókjával. Miközben teljes testével az ajtóhoz szorított, a zárat a biztonság kedvéért elfordította, hogy senki se zavarjon meg minket. Lábát újra a combjaim közé nyomta, de most nem állítottam le. A csókba nyögtem és az ujjaimmal megszorítottam a tarkóján lévő tincseit. Egy ideig annyira elvonták a figyelmemet az ajkai, hogy észre se vettem, hogy mit csinál a kezével, azonban mikor éreztem, hogy az egyik oldalon már nincsen befonva a hajam, megszakítottam a csókot.

- Mit csinálsz? - kérdeztem, de hátrébb nem húzodtam, így miközben beszéltem, a szám az övét súrolta.

- Kibontom a hajad - suttogta vissza, és a mondat végén egy puszit nyomott a számra, míg a kezei meg se álltak.

- Miért?

- Mert imádom kibontva - mondta és mélyen megcsókolt. - Megőrjít.

Ennél több nem kellett, hagytam, hogy folytassa a műveletet, amíg teljesen a vállamra nem omlott. Ekkor két kezével beletúrt, és miközben folyamatosan csókolt, egyszerre kapaszkodott a hajamba és mozdította meg a lábát, hogy a combja jobban az ágyékomhoz simuljon.

- Menjünk az ágyamhoz - kértem, és ő szó nélkül kezdett irányítani engem odafelé, de nem engedte, hogy még egyszer elszakítsam az ajkainkat.

Ahogy a vádlim az ágyhoz ért, leültem rá, ő pedig fölém hajolva követett és miután lefeküdtem, ő rám mászott, a csípőm két oldalánál térdelve. Egyből elkezdte feltűrni a pólómat én pedig készségesen segítettem neki, hogy megszabaduljak tőle. Mikor az a földön landolt, Louis a felsőtestemhez hajolt és csókokkal hintette be kulcscsonjaimtól az alsó hasizmaimig, különös tekintettel a tetoválásaimra. A hajába túrva sóhajtoztam, miközben minden érzékszervem Louis ajkaira fókuszálódott.

Amíg ő a bőröm kényeztetésével volt elfoglalva, addig én lehúztam róla a pólót, hogy ne csak ő legeltethesse a szemét. Végigsimítottam a vállain, majd amikor felhúzódott hozzám, a mellkasán és hasfalán is, oda-vissza. Az érintéseimtől az izmai teljesen megfeszültek, én meg megőrültem értük.

- Szabad? - kérdezte Louis a szemembe nézve, amikor két mutatóujját a nadrágom korcába akasztotta. Bólogatni kezdtem, majd lehúztam a fejét, hogy megcsókoljon. A nyelve körbejárta a számat és simogatta az enyémet, miközben kigombolta a nadrágomat, lehúzta a sliccemet, és a térdemig tolta. Mikor még a boxeremen kívül ért hozzám, már akkor ki kellett eresztenem egy hangosabb sóhajt, ami miatt elszakadtam a szájától, de ahogy lejjebb húzta az anyagot és közvetlenül ért a bőrömhöz, már nem találtam az utat vissza a valósághoz.

Mikor lassan simogatni kezdett, behunytam a szemem, de még így is sok volt. Louis szája újra megtalálta a nyakamat, és olyan puszikat, illetve csókokat felejtett ott, mint tánc közben. Ahogy gyorsított a keze mozgásán, én képtelen voltam tovább csendben maradni és hangosan kezdtem nyögni az érzésre. Mivel se én, se ő nem akartuk, hogy bárki hallja, hogy mi folyik ebben a szobában, ezért ő azonnal mozdult, hogy a szájával hallgattasson el. Ez a két inger párhuzamosan annyira elvette az eszem, hogy nem kellett több pár percnél, hogy egy remegéssel menjek el.

Louis még mindig csókolt, bár most lassított, és éppen csak puszikat adott a számra. Nem hagytam magamnak sok időt a pihenésre, a csókot megszakítva emelkedtem fel és nyomtam le az ágyra Louist, aki felizgulva várta, hogy ő következzen.

A nyakát kezdtem csókolni, és mivel korábban ő is hagyott rajtam nyomot, én is megszívtam a kulcscsontja alatti bőrt. Neki sajnos egy kicsit sötétebb lett az enyémnél, de ezt én nem igazán bántam. Lejjebb haladva végigcsókoltam a hasát, ahol finom libabőr keletkezett arra, amerre a szám járt. Még csak a gyomránál tartottam, amikor az ujjaimmal már a nadrág gombjával bajlódtam. Lehúztam róla, és amikor már a köldöke alatt jártam, felnéztem az arcára. A könyökére támaszkodva figyelt engem, és amikor a tekintetünk találkozott, egy huncut vigyort küldtem a vágytól kisimult arca felé, és lejjebb hajoltam.

Lassan, de könnyedén, gyengéden nyaltam végig a teljes hosszán, mire ő hangosan felnyögött. Újra az arcára néztem, de amikor láttam, hogy jobb híján a saját kézfejére harapott, elmosolyodtam és folytattam. Egy puszi után a számba vettem a makkját és körbenyaltam. Ő nem bírta tovább tartani magát a könyökein és a hátára feküdt, miközben teljesen magán kívül volt. Lassan kezdtem mozgatni ezután a fejemet és hallgattam Louis elfojtott nyögéseit, amik arról biztosítottak, hogy jól csináltam, amit csináltam. Kezemmel időnként újra bebarangoltam a mellkasát, hüvelyk és mutatóujjammal közrefogtam a mellbimbóját, úgy dörzsöltem. Ő erre megfeszítette a gerincét és a számba lökte magát. Óvatosan húztam vissza a kezemet, és fogtam le a csípőjét, mert nem akartam átadni neki az irányítást.

Mikor már tudtam, hogy a végéhez közeledik, kicsit kiengedtem a számból és megszívtam a makkját. Erre láttam, hogy megint mozdítani akarta a csípőjét, de mivel lefogtam, szinte meg se moccant. Amikor pedig ezt még egyszer megismételtem, és kiengedtem a számból, elég volt kétszer végig simítanom a tenyeremet az egész hosszán, hogy elélvezzen.

A táskámhoz nyúltam, majd őt is és magamat is próbáltam zsebkendők segítségével tisztára törölni. Mikor végeztem, a koszos zsepiket csak az ágy mellé dobtam, és visszafeküdtem a még mindig pihegő Louis mellé.

Ő csak az arcomat pásztázta, a hajamtól a szememen át a számig, mindenben elmerült, eközben pedig az ő arca komolyságot és nyugodtságot tükrözött.

- Mi az? - kérdeztem egy mosollyal és ezt azonnal viszonozta is.

- Gyönyörű vagy.

Aaaaand that was my first time:DD

Hogy tetszett? Erőltessem még az ilyen jeleneteket, vagy nem éri meg? Én olyan bizonytalan voltam, hogy egy barátnőmet is megkértem, hogy csekkolja, pedig általában a barátaim nem szokták olvasni, amit írok. Szerinte nagyon jól megragadtam az este hangulatát, úgyhogy remélem nektek is tetszett:)) Innen is köszi, Fanni, ha olvasod valamikor:D

Ezen kívül szeretném jelezni, hogy a gólyatábornak ez volt az utolsó estéje, ami két dolgot jelent: először is, ez az utolsó lehetőség kitalálni, vajon melyik számot fogják előadni a ki mit tud-on (nem tudom amúgy miért vagyok ilyen obsessed ezzel, én imádom az ilyen kis rejtvényeket, de ha ti nem akkor hagyjátok csak figyelmen kívül), másodszor pedig ez azt jelenti, hogy közeledik a suli:/

Használjátok ki a nyarat, menjetek fürödni! Szerdán jövök:))

Ui: Gondolkodom azon, hogy csinálok castot a szereplőknek (persze nem Harryékre gondoltam itt, de pl Alexnek, meg Elise-nek, meg mindenki fontosabbnak). Érdekelne ez amúgy valakit? Vagy ti jobban szeretitek elképzelni őket?