Reggel kilenckor, az egész táborhely olyan csendes volt, mintha nem gólyák, hanem süketnémák tábora lett volna. Szótlanul reggeliztünk, és mindenki szinte öntötte magába a kávét. Én nem éreztem másnaposnak magam, csak az alvásra szánt időm volt meglehetősen kevés, és ugyanezt láttam Louis-n is. Niall viszont egészen más tészta volt.

A haja kész szalmakazal volt, de nem a szexi módon, hanem a kócos, összeragadt tincsek módján, a szemei alatt sötét lila karikák látszódtak és alig bírta nyitva tartani őket. A reggelire kapott szendviccsel inkább csak szemezett, alig kapott be néhány falatot, felteszem azért, mert félt a viszontlátástól.

A szobából talán Liam és Zayn voltak a legjobban, akik elmondásuk alapján egész éjszaka beszélgettek, és csak fél nyolckor dőltek le egy fél órára, ami alatt nem tudtak mély álomba merülni, de mégis pihentek. Ők most egy paddal arrébb foglaltak helyet, és beszélgettek nagyon minimális hangerőn.

Bethany és Emma szinte félholt állapotban voltak, a barna hajú lányt reggel még hányni is hallottam a közös fürdőnkben. A szoba többi tagja még mutatott életjeleket, bár a fáradtság mindenkin rendesen meglátszott. Vera például olyan fáradt volt, hogy úgy elbambult néha, hogy mikor köszöntem neki se nézett fel rám.

Alex fel sem tűnt az étkezésnél, viszont a mellettem ülő Elise elmesélte, hogy szinte egész reggel a vécé felett gubbasztott. Ő is legalább olyan jól volt, mint mi Louis-val, és ő volt az egyetlen, aki nyitott egy kis beszélgetésre evés közben.

- Alex... - nevetett magában a velem szemben ülő Louis és rám nézett - Tudtad, hogy mielőtt kijött volna a házukból, egymagában lehúzott egy fél literes vodkát? És utána még sörözött is! Kibaszott jól bírhatja az piát, bár nem tudom mennyire emlékszik a tegnap estéből - mondta elgondolkodva. - Fogadok, hogy a Viva la vidát nem felejtette el!

Louis huncutsággal a szemeiben kuncogott, amire én se tudtam megállni, hogy ne viszonozzam. A helyzet engem közel sem szórakoztatott annyira, mint őt, de szerintem ezt nem is sejtette. Nem akartam, hogy Alex emlékezzen és nem akartam azt se, hogy beszéljenek róla, esetleg újracsinálják, vagy ami még rosszabb: tovább menjenek. Én flörtöltem vele hamarabb, ő az enyém! De bizonytalan voltam abban, hogy vajon ő is flörtölésnek vette azokat a pillantásokat a strandon, vagy a játékos érintéseket a vízben, harc közben.

A felsősök kérésére alig egy órával a reggeli után, éppen a tó másik oldalára mentünk, ahol elvileg majd csapatépítő játékokat fogunk játszani. A társaim nagy része ez alatt az óra alatt néhány gyógyszer és több liter víz segítségével összekapta magát, bár páran - közéjük tartozott például Niall, Alex és Bethany is - csak zombikként egyik lábukat a másik elé téve tették meg az utat.

- Zayn nagyon rendes gyerek - szólalt meg mellettem sétálva Liam, mire mindketten a fekete hajú, pakisztáni fiúra néztünk. Ő most éppen Louis mellett sétált néhány méterrel előttünk, de elég messze ahhoz, hogy ne hallhassák, mi miről beszélünk - Nem is értem, hogy barátkozhat egy olyan gyökérrel, mint Tomlinson.

- Louis nem gyökér, sőt elég szórakoztató srác - keltem a védelmére nyomban, kicsit talán hangosabban a kelleténél, majd amikor Liamre néztem és az ő felvont szemöldökeire, inkább nyugodtan tettem fel egy kérdést. - Még mindig azért gyűlölöd, mert elvállalta a fellépést? Pedig még a saját dalát is beadta a közösbe és valljuk be, az azért elég király szám lesz, ha előadjuk öten.

- Nem, nem azzal van a baj - rázta a fejét a barátom. Úgy tűnt őszintén beszél, így valószínűleg már túltette magát ezen. - Tényleg jó szám, de még ez is zavar. Azt hiszi, hogy mindenben ő a legjobb, és mindent felhasznál, hogy növelje a saját egóját! Önfejűen döntött helyettünk a fellépésről, de a végén még abból is jó dolog fog kisülni, és biztos vagyok benne, hogy nem marad majd el az "énmegmondtam" ábrázata sem. Plusz, a sírba fog vinni a káromkodási szokásaival.

- Értem, hogy így gondolod, de ha egyszer kettesben is beszélnétek, te is rájönnél, hogy Louis sokkal több, mint a látszat - fejtettem ki a gondolataimat, bár még én se tudtam biztosra, hogy mit is foglal magába ez a "több" kifejezés. Reméltem, hogy idővel rájövök majd.

- Lehet, hogy így van, de szándékosan nem fogom keresni a társaságát, arra mérget vehetsz! - mondta grimaszolva, majd a lelkes mosolyából és abból, hogy hirtelen felém fordult, láttam, hogy témát fog váltani. - Képzeld, Zayn a szobatársam lesz a kollégiumban! Tegnap, ahogy beszélgettünk, ez is kiderült. Már előre látom, ahogy ketten járunk majd csajozni és amíg ő lesz az én szárnysegédem, én az övé. De persze ha gondolod és lesz időd, te is...

Mosolyogva és bólogatva hallgattam Liamet, ahogy az egyetemen eltöltendő éveinkről ábrándozott. Nem tehettem, de nem is akartam félbeszakítani őt, hogy elmondjam, Zaynt vagy engem nem a lányok fognak érdekelni. Igazából kész szívásnak érzem ezt a helyzetet, mert szemmel láthatólag Liamnek halvány gőze sem volt a friss haverjának az érzéseiről. Viszont ha ezek felszínre kerülnek majd, akkor az pokolivá teheti a leendő szobatársak elkövetkezendő évét.

Hamarosan azonban megérkeztünk egy hatalmas homok pályához, ami mellett megálltak a minket irányító instruktorok. Mi is felgyülekeztünk előttük úgy, hogy mindannyian rájuk lássunk és viszont.

Ezúttal egy felsős lány kezdte el mondani a részleteket. Először mindenkit felszólított arra, hogy vegye le a cipőjét, mert sok időt töltünk majd a homokban és senki nem akarja, hogy napokig homokkal teli lábbeliben kelljen járni-kelni a táborban. Néhányunknak, köztük Liamnek, Niallnek és Louis-nak ez nem volt nagy feladat, mivel összesen egy papucsban jöttek és azt gyorsan ledobták. Én kikötöttem a cipőmet és amíg megszabadultam attól és a zoknitól is, a lány tovább magyarázott.

- Először páros sorversenyek lesznek, ahol a cél, hogy a pároddal legyőzzétek a többieket. Amint mindenki elkészült, soroljuk, hogy hogyan osztottunk be titeket - mondta, és valóban megvárta, amíg felegyenesedtünk és újra rá figyeltünk. - Emma Blue és Ava Morales - a lányok egymás felé néztek és vigyorogva biccentettek. - Álljatok ide! - mutatta az instruktor, így kiváltak a csapatból.

- Bethany Parrish és Zayn Malik - szólította a következőket és szintén mutatott, hogy hova álljanak. A fiú arcán egy kis csalódottság suhant át a neve hallatán, azonban gyorsan eltüntette és a szőke lányra mosolygott. Gondolom szívesebben lett volna egy bizonyos valakivel. Nekem is megfordult a fejemben, hogy talán összekerülhetünk mi is Louis-val, de kicsi esélyt láttam rá, így csak hallgattam tovább a neveket.

Egészen addig nem gondoltam komolyan ezt, amíg már csak 8-an maradtunk és mi Louis-val még mindig köztük voltunk. Liam Elise-szel került egy párba, míg Niall Colette-tel, de mi még mindig ott vártunk arra, hogy halljuk a nevünket. Mikor újabb párt szólítottak, de azok se mi voltunk, Louis odalépett hozzám.

- Gondolod, hogy egy csapatban leszünk? - kérdezte és körülnézett. Rajtunk kívül csak két lány a másik házból, Vera és Alex maradt. Miközben reménykedni kezdtem, hogy talán egybekerülünk, aggódtam, hogy ha Alex lesz Louis-val, akkor sokkal közelebb kerülhet hozzá, mint én.

- Lehet. Szerintem király csapat lennénk - mondtam és őszintén így is gondoltam. A fiú vigyorogva rám nézett és bólintott.

- Ezeket a másnapos zombikat egészen biztosan levernénk - helyeselt, majd nagyot sóhajtva hozzátette - Csak ne Alex-szel kerüljek össze, alig áll a lábán.

Hidd el, Louis, én se akarom, hogy vele kerülj össze - gondoltam, de közben lélegzetvisszafojtva figyeltem a felsősre, aki a listájáról egy új párt készült felolvasni.

- Veronica Ashby és Harry Styles - mondta, mire Verára szaladt a pillantásom, és megakadályoztam egy grimaszt az arcomon. A lány arca felragyogott és sugárzott az örömtől, hogy velem lehet, én pedig azt kívántam bár kölcsönös lenne ez.

- Hát akkor legközelebb - mondta Louis és elhúzta a száját, ahogy a többiekre pillantott. Én bólintottam, és miután Verával szintén megtaláltuk a helyünket, a lány befejezte a felsorolást.

- Ulrike Smith és Nora McKenzie, illetve Alex Carver és Louis Tomlinson.

Hát persze - gondoltam és az állkapcsomat összeszorítva meredtem Louisra, aki az égnek emelte a szemét, de jókedvűen sétált Alexhez, hogy az arcába hajoljon és úgy köszönjön neki. Ő áldurcásan nézett rá, amit én a tegnapi Viva la Vidával magyaráznék, mert azóta Louis szinte csak velem volt, és Alex-szel nem igazán találkoztunk.

- Ez izgalmas lesz - terelte el a figyelmemet kettejükről Vera, én pedig mosolyogva bólintottam neki. - Úgy örülök, hogy te lettél a párom, mert a többieket nem igazán ismerem és így legalább olyannal lehetek, akit kedvelek - magyarázta és az arca egészen kipirult az izgalomtól. - Ráadásul veled talán nyerhetünk is!

- Biztosan jók leszünk, Vera! - jelentettem ki és a vállára tettem a kezemet. - Legyőzünk mindenkit!

Ő újra szélesen rám mosolygott, aztán elfogadtuk a kötelet, amit az instruktorok osztottak ki, és hallgattuk tovább a teendőket.

Az első versenyszámban a párnak összekötött lábbal kellett futnia a homokpálya egyik végétől a másikig és vissza. Vera jobb bokáját szorosan az én balomhoz kötöttük, így csak egyszerre tudtunk lépni. Kicsit megnehezítette a feladatunkat, hogy a lány csípője egy jó arasznyival mélyebben volt, mint az enyém, de úgy hittem, ha figyelek arra, hogy apróbbakat lépjek, akkor nem lesz baj.

Felálltunk a homokpálya végéhez, és Louis mellénk lépett. Ők pont fordítva kötötték össze magukat, így közvetlenül mellettem állt, én pedig fölényesen elmosolyodtam, lenyelve a féltékenységemet. Alex lába helyett az enyémnek kellene Louis-éhoz simulnia!

- Sok szerencsét - mondtam Louisnak és vetettem egy pillantást Alexre, aki talán kicsit jobban nézett ki, mint amikor elindultunk, de nem hiszem, hogy sok előnyt fog jelenteni a versenyben.

- Szükség lesz rá - fintorodott el, de sajnos Alex épp akkor nézett rá, úgyhogy egy ütést mért a gyomrára, amitől a fiú összegörnyedt. Ebben a pillanatban fújták meg a sípot, ami a rajtot jelezte, úgyhogy Verával gyorsan el is indultunk.

Óvatosan, jól átgondolva, mégis sietősen szedtük a lábunkat a túloldalra és amennyire fel tudtam mérni, nem álltunk rosszul. A fordulónál viszont megdöbbentett, hogy a mellettünk álló páros, bár rosszul indultak, mégis már a sarkunkban voltak, és kezdett feszélyezni a jelenlétük.

- Gyerünk már, Carver!

- Tomlinson, fogd be, te húzol hátra minket!

És valóban. Elég volt csak egy pillanatig oldalra pillantanom, láttam, hogy Louis és Alex egymást szidva, de hihetetlen harmóniával törtek előre felé, és ha a tendencia megmarad, akkor bizony ők fogják megnyerni a fordulót is. Mi Verával egymás derekát átkarolva lépkedtünk, amikor megszólaltam.

- Gyorsítsunk! - kértem és így is tettünk. Én kicsit nagyobbakat léptem, Vera pedig próbált hozzám igazodni és a tempót tartani. Körülbelül félúton lehettünk visszafelé, amikor ez nem ment tovább.

Louis-ékkal fej-fej mellett haladva siettünk a célhoz, ahol a kellő hangulatot az instruktorok adták, mindkettőnknek szurkolva. A másik páros megállás nélkül kiabált egymással, míg mi csendben próbáltuk tartani a tempót. Párszor, mikor azt néztem, hogy hogy állnak ők, Louis-val összeakadt a pillantásunk és ő ördögien nézett rám, míg én az ajkamat rágva próbáltam egyre gyorsítani a tempón.

Vera viszont elérte a határát, és mikor megint magasabb sebességre kapcsoltam volna, ő megbotlott, és elesett, engem magával rántva a homokba. Tudtam, hogy elveszítettük az első helyet, és mikor éppen Verára néztem volna, hogy biztosítsam, semmi baj, egy jókora adag homok érkezett az arcomba, a hajamba és a pólóm alá egyaránt. Odapillantva egy nevető Louis-t láttam meg, akivel csak egy pillanatra találkozott a tekintetünk, mert újra előre kellett figyelnie. Azonban a huncut szemei mindent elárultak.

Nem foglalkozva most a mindenhol engem érő homokkal karoltuk át újra egymás derekát és értünk be harmadikként a célba. Ott kezdtem csak leporolni a pólómról, illetve az ujjaimmal kifésülni a hajamból a homokot.

- Várj, segítek! - ajánlotta Veronica és már nyúlt is a hajamhoz, hogy a hajtöveimnél kicsit megrázza a tincseimet. Én hálás tekintettel pillantottam rá, miközben a leggonoszabb - de tegyük hozzá: legjóképűbb - szobatársam tűnt fel mellettem.

- Jaj, bocsi, Harry, én nem láttam, hogy ott vagy! - mondta tömény iróniával a hangjában, én pedig csak újra megráztam és hátra dobtam a tincseimet.

- Aha - ennyit mondtam, majd sejtelmes ábrázattal az arcomon közelebb léptem hozzá és halkan hozzá tettem. - De a bosszú édes, tudtad? - idéztem őt tegnapról.

- Meglátjuk - vigyorodott el szélesen és egy kacsintást is dobott felém, mielőtt elléptem tőle.

- Ti elég jóban lettetek - jegyezte meg Vera mire szórakozottan bólintottam. - Előtte nem ismertétek egymást? - kérdezte, én pedig megráztam a fejem. - Akkor tényleg nagyon jóban lettetek már egy nap alatt is. Bárcsak én is ilyen könnyen tudnék barátokat szerezni!

- De ti Avaval jól kijöttök, nem?

- De - gondolkodott el, aztán bizonytalanul hozzátette - És veled is...

- És velem is. Ez már két barátság egy nap alatt, nem igaz? - tettem fel neki a kérdést, ő pedig kipirulva válaszolt.

- De, így van! - mosolygott.

A következő sorversenyt szintén párokban csináltuk. A feladat ezúttal az volt, hogy amíg a pár egyik fele bekötött szemmel, ütővel a kezében ténfereg a pályán, addig a másik fél a pálya egy sarkából navigálja, hogy merre menjen. Ha elért a dinnyéhez, amit mindenkinek személyre szólóan, véletlenszerűen helyeztek el az instruktorok, és azt szétveri, akkor nyerte meg a versenyt. Verával megegyeztünk, hogy én leszek a pályán és ő adja majd az irányítást, így mikor kiosztották a kendőket, segített nekem bekötni a szememet.

- Hangosan kiabálj majd, jó? - kértem, ő pedig válaszul hümmögött, és a pálya nekem szánt részéhez vezetett. A versenyzők most nem egy helyről indulnak, tekintve, hogy nem egy helyen lesz a cél sem, így nem is tudtam, hogy kik lesznek rajtam kívül a pályán, bár sejtettem, hogy ezt a fiúk kapták inkább. Talán a Niall-Colette párosnál nem, egyrészt mert Colette elég badass csaj, másrészt Niall amilyen másnapos, jobban jár, ha csak egy helyről ordítozik, mintha megpróbál szétütni egy dinnyét.

A játék elkezdődőtt és kilenc ember egyszerre kezdett kiabálni. A nagy hangzavarban Vera hangját nagyon nehezen tudtam kivenni, szemben Alexével, aki teli torokból üvöltött, hogy szerintem még a tó másik partján is hallani lehetett.

-NE ARRA! VIGYÁZZ, MONDOM VIGYÁ... HOGY LEHETSZ ILYEN SZERENCSÉTLEN, FASZFEJ? - kiabált túl körülbelül 3 perccel kezdés után mindenkit Alex és mikor hallottam, hogy mellettem felnyög valaki, tudtam, hogy Louis lesz az. Nem lehetett messze tőlem, talán pár lépésnyire.

-TALÁN HA SZÓLSZ, HOGY ITT EGY KIBASZOTT DINNYE, NEM BOTLOK EL BENNE - hangzott a felelet onnan, ahonnan az előbb a nyögés, én pedig elvigyorodtam és próbából a lábfejemmel felemeltem egy adag homokot és arra rúgtam, amerre a hangját hallottam. Alig pár pillanattal később újra hallhattam. - AZTAROHADT, EZ MELYIK VOLT? - kérdezte, én pedig nem bírtam tovább, hangosan nevetve folytattam, és rugdostam felé a homokot. - Styles... - hallottam meg a vészjósló hangját és tudtam, hogy nem csak a nevetésem, hanem a helyzet is elárult.

- Mondjad, drága Louis! - válaszoltam és már felváltva, mindkét lábammal szórtam felé a homokot. Már nem figyeltem Vera halk hangjára, de Alex harsogása is hidegen hagyott. Így lehetett vele Louis is, mert bár még azt hittem a földön fekszik, időközben felállt és a nevetésemet követve kötött ki nálam, hogy a vállamat megragadva vesse rám magát.

Mindketten hátraestünk, és nagyot nyögtem, ahogy a gerincem földet ért. Louis rajtam lovagló ülésben foglalt helyet, és mikor a számon keresztül levegőért kaptam, ő homokot szórt bele.

Amint megéreztem az ízét és a ropogását a fogaim alatt, egy hatalmasat köptem és reméltem, hogy eltalálja a kuncogó Louis arcát. Valószínűleg így történt, mert abbahagyta, hogy az arcához kaphasson, én pedig ezt kihasználva teli erőből lelöktem magamról és mikor hallottam puffanni a testét, a homokon, én másztam rá vakon. És mielőtt bármit tehetett volna, ráültem, és a lábaimmal a törzse mellett heverő kezeit is lefogtam.

- Így, rakunk egy kicsit a hajadba is - beszéltem hozzá, miközben kitapogattam és homokból művészi pakolást tettem rá -, aztán a nyakad, kicsit rakunk a felsőd alá, hogy biztos jó érzés legyen - tettem, amit közvetítettem neki is. - Talán egy kicsit lejjebb is kellemes lenne, nem? A nadrágodban, vagy akár az alsód alatt - a gondolataimra úgy vigyorogtam, mint a vadalma, és furcsa izgalmat keltett az elképzelés, hogy ha bár nem is látok semmit, homokot tehetnék a gatyájába. Éppen hátrébb csúsztam volna rajta, amikor váratlanul a csipőjével felfelé lökött, ezzel engem megzavarva, kibillentve az egyensúlyomból és karjait kiszabadítva, ami pont elég volt neki ahhoz, hogy újra fölém kerekedjen. A hátamra döntött és a lábaim közé térdelve mászott felém. Érzékeltem a jelenlétét és hamarosan a lélegzetét is az arcomon.

Most már a játékosokat navigáló párok egy része elcsendesedett, ami azt jelentette, hogy többen szétverték már a dinnyét. Alex hangját még mindig lehetett hallani, azonban most nem alázta Louist, vagy mondta, hogy álljon fel és merre menjen, hanem szurkolt neki, hogy győzzön le engem. Ellentétben vele, Vera halkan, bizonytalanul mondta, hogy ha felállok merre induljak.

- Harreh... - ennyit mondott Louis, az arcomtól pár centiméterre, engem pedig teljesen letaglózott a mély hangjából kihallatszódó vágy és meg is dermesztett egy pillanatra. Bár az előbb, amikor lelökött magáról, nem éreztem biztosan, most már tudtam, hogy ahogy nekem, neki is merevedése lett. És ezzel bizonyossá vált számomra: Louis Tomlinson nem heteroszexuális.

- Srácok, ezt szobán kellene folytatni - hallottuk meg Niall nevető hangját akkor, amikor azon gondolkodtam, milyen következményekkel járna, ha most vakon, mindenki előtt megpróbálnám lekapni Louis-t.

Ő nyomban felpattant rólam, mire én is feltápászkodtam. Alex nyomban elkezdte utasítani Louis-t, ahogyan Vera is engem. Pár perccel később már csak én voltam a pályán, és ütöttem rá a dinnyére, ami szinte azonnal kettétört. A szemfedőmet leszedve vakított el a ragyogó nap, de amint tudtam, megkerestem Louis-t. Ő éppen Alex segítségével szabadult meg a homoktól, de engem figyelt. Egymásra vigyorogtunk, majd én is Vera mellé sétáltam, aki készségesen újra segített leporolni engem, illetve adott vizet is, hogy kiöblíthessem a számat.

Ezúttal nem zavart, hogy Alex volt mellette. Egyrészt a beszédstílusuk nem azt tükrözte, hogy annyira tetszenének a másiknak, másrészt az előbbi után egyértelműen ki merem jelenteni, hogy ha mégis így lenne, akkor vezetek ebben a versenyben. Elég magasan.

A sorversenyek folytatódtak, és ahogy a nap délen járt, már mindenki tetőtől talpig csupa homok volt. Csak néhány lány próbálta meg védeni magát, vagy Colette esetében a raszta haját. Az instruktorok a mai utolsó játékot jelentették be.

- Röplabda? - nézett rám kicsit kétségbeesve Vera - Nem vagyok jó röpiben!

- Csak mindig felfelé add a labdát és ne állj alatta, hogy valaki érte tudjon menni - javasoltam, ő pedig bólintott, mielőtt újra csapatokra osztottak minket, ezúttal háromra, mert így kijöttek a hat fős csapatok.

Mikor meghallottam, hogy Louis-val együtt leszünk, nagyon megörültem, ugyanis amellett, hogy vele lehettem, bíztam benne, hogy jó játékos is. Amíg néhány instruktor a hálót állította fel nekünk, a csapatok taktikai megbeszélést tartottak.

Mi is összegyűltünk: Louis, Colette, Elise, Ulrike, Katie és én egy kis körben álltunk, hogy meg tudjuk beszélni dolgokat.

- Mindenki ismeri a szabályokat? - kérdezte először Louis, és mikor mindenki bólintott, kicsit megnyugodtam, mert ez azt jelentette, hogy mindenki tisztában volt az alapokkal.

- Én 5 évig versenyszerűen röplabdáztam. Két éve hagytam abba, de elég rendesen benne voltam - mondta Ulrike, én pedig szinte felugrottam örömömben. Van lehetőségünk nyerni! - Liberó vagyok.

- Én feladni tudok a legjobban. Nem játszottam sose rendes csapatban csak nyaranta haverokkal - csatlakoztam, mire Ulrike bólintott, majd Louis vette át a szót.

- Én se játszottam csapatban, de ütni szeretek! - mondta, majd a tekintetünk a másik három lányra siklott.

- Én is játszottam néha nyáron, de elsősorban csak az volt a cél, hogy átmenjen a labda, szóval én... mindenes vagyok, talán? - felelte Colette.

- Ugyanez - hallottuk Elise hangját, majd az utolsó lányra, Katiere néztünk.

- Hát ööö... én csak sulis keretek között játszottam, de láttam egy nagyon jó animét, úgyhogy pontosan tudom, hogy néz ki egy meccs! - jelentette ki büszkén, mi pedig bólintottunk, majd amikor kész lett a háló, minket letereltek a pályáról, mert a másik két csapat kezdett. A földön foglaltunk helyet, Louis pedig mellém ült.

- Zayn hogy játszik? - kérdeztem, mikor elindult az első szerva.

- Ő elég jól fogadja a labdát és jól sáncol. Nem ő lesz a csapat gyengepontja - felelte, majd mikor a labda Alexék csapatának a pályáján földet ért, felém fordult. - Ha ütő vagyok, te pedig feladó, akkor egymás mellett kell állnunk, igaz?

-Igen - feleltem, és óvatosan az alsó ajkamba haraptam, hogy ne mosolyogjak, amiért ez neki is egy szempont volt. Azonban ennél több időt nem fordítottunk rá, cserébe elemezni kezdte a játékosokat, és velem, valamint Ulrikével megosztotta a gondolatait, amelyek többnyire helytállóak voltak.

Az első meccset az a csapat nyerte, amelyikben Liam, Zayn, Niall, Vera, Ava és még egy lány játszott a másik házból, és ők jöttek le a pályáról is, míg mi felmentünk.

- Sok sikert! - pacsizott le velem Liam, miközben felálltunk. Én középen a háló mellett foglaltam helyet, míg mögöttem Ulrike, jobb oldalamon Louis, a balomon pedig Elise állt, ez volt a legerősebb felállásunk. Velünk szemben a háló másik oldalán Alex, Beth és Emma foglalt helyet, kiegészülve a másik házból két fiúval és egy lánnyal.

Egy instruktor sípolt, a meccs elkezdődött és az egyik fiú szervált. A labda egyenesen Ulrikéhez tartott, aki ezt könnyűszerrel fogadta, és felém irányította, én feladtam Louisnak, aki pedig egy ugrást követően lecsapta az ellenfél térfelén. Földre érkezéskor kicsit visszaigazította a pólóját, mert a levegő kicsit megemelte az én kedvemért. Rámosolyogtam és pacsira nyújtottam a kezemet, amikor Katie hangja félbeszakított.

- Úristeeeen, ez pontosan olyan volt! - mondta a kezét a szája elé téve, és pont úgy nézett ki, mint aki nehezen tart vissza egy sikítást - Hinata, Kageyama és Ni...

- Nishinoyától messze állok azért - javította ki Ulrike szórakozottan, miközben én homlokráncolva néztem rájuk, hogy miről beszélnek, bár gyanítottam, az animéről lehet szó.

- Te ismered, és nem szóltál?! - akadt ki Katie, de a másik lány csak leintette.

- Meccs van! Egyébként tényleg szép volt - biccentett felénk és miközben forogtunk, mindhárman lepacsiztunk egymással.

A szett jól haladt, nem számított nehéz ellenfélnek Alex csapata. Valójában ő maga sem volt egy jó játékos, inkább az a fajta volt, aki kiadta az utasításokat, és el is vetődődött a homokban, meg beleadott mindent, de nem ért el vele sok eredményt.

A játék inkább szórakoztató volt számunkra, tekintve Alex sok esését, illetve ahogy mi közben ráértünk poénkodni is és tök jól szórakoztunk egymással. Ulrike valóban a legjobb volt, minden téren, meglátszott az az 5 év verseny röpi. Ami engem még külön szórakoztatott, hogy mikor úgy forogtunk, hogy Louis mögöttem állt, többször azon kaptam, hogy a fenekemet stíröli, ezért néha még rá is játszottam, amit ő halk nevetéssel honorált.

Ez azonban nem folytatódott, mikor megnyertük a meccset és Alexék csapata helyett a barátaink álltak fel. Liam és Zayn erős párosnak számított, legalább olyan jók voltak, mint mi, Louis-val. Ezen kívül Ava is jól játszott, a többiek pedig - még Vera sem, pedig azt mondta, nem tud játszani - nem húzta le a csapatukat.

24-24 volt az állás, amikor már mindannyian teljesen átizzadt pólóban játszottunk, és se az instruktorok, se a gólyatársaink nem akartak lemaradni egyetlen pillanatról sem.

- Bocsánat! - kiáltotta Elise, amikor egyszer rosszul fogadta a labdát, és kiütötte a pályáról.

- Nincs baj! - feleltük egyszerre Ulrikével. 25-24 lett az állás a javukra. Az ellenfél csapat forgott, mire észrevettem, hogy ez az egyik legvédtelenebb állásuk. Csak jó helyre kell célozni. Amíg egy instruktor a labdáért ment, én hátrafordultam és intettem a többieknek, hogy jöjjenek közelebb. Egy gyűrűben álltunk, amikor megosztottam az észrevételeimet, majd mikor megkaptuk a labdát, felbomlottunk és mindenki a helyére állt, én a hálóhoz a baloldalon, míg velünk szemben Zayn éppen szervált.

Sikeresen fogadtuk, majd a labda oda ment, ahova tanácsoltam, és Vera nem tudta fogadni az erős ütést. Most mi forogtunk, így a legerősebb felállásunkba kerültünk. 25-25. Már csak két pontot kell szereznünk!

Colette jött a szervával, ami sikeresen átment. Ava fogadta, majd Zayn feladta Liamnek, aki azonnal lecsapta. Ha nem Ulrike lett volna középen, valószínűleg pontot szereztek volna, azonban ő hatalmasat vetődve adta a labdát nekem, szinte tökéletesen, mire én Louis-nak továbbítottam, aki szintén Vera és a másik lány közé ütötte. A két ellenfél egyszerre mozdult a labda felé, de amikor meglátták, hogy ott van a másik is, hátraléptek és az kettőjük között csapódott a homokba.

,,Szép volt!" kiáltások hallatszódtak a mi térfelünkön, mire mindenki idegesen kezdte kiropogtatni az ujjait, körözni a vállát, vagy egy helyben ugrálni, hogy a lábai ne aludjanak el. Már csak egy pont kellett a győzelemhez!

Újra Colette szervált. Ezúttal egy felső szervát adott, amit kicsit jobban tudott irányítani. A labdát Vera fogadta, azonban irányítani nem tudta, csak maga fölé adta, és aztán gyorsan elállt az útból, pont, ahogy javasoltam. Az előtte álló Niall vállalta a feladatot, hogy feladja Liamnek, azonban ez nem terv szerint alakult és épp, hogy nem esett le a térfelükön. Liam nyúlt érte és ütötte át időben, hogy megmentse magukat.

A labda Katie felé tartott, akinek remegő kezei elárulták, hogy mennyire izgul az utolsó pont miatt. Azonban erőt vett magán és elszántan nézett a labdára, mikor fogadta azt. Nem úgy sikerült, ahogy akarta, ugyanis a labda ahelyett, hogy felfele ment volna, inkább oldalsó irányt vett, egyenesen Louis arca felé. A sebessége miatt kivédhetetlen volt az ütközés, és egyenesen Louis orrát találta el, azonban nem esett le, sőt, egyenesen Louis fölé lett játszva.

- HARRY! - kiáltotta egyszerre Ulrike, Louis és Elise is, pedig nem is kellett volna. Egyből indultam felé, hogy a labdát, amit a fiú arca adott fel, lecsapjam. Mivel ő nem érhetett bele még egyszer, ezért szélsebesen kezdett hátrálni, hogy elég teret tudjon adni nekem. Felugrottam, elértem és a háló másik oldalára ejtettem a labdát, majd Louis-ra érkezve mind a ketten elestünk.

Mindannyian feszülten figyeltük, ahogy a hálóhoz nagyon közel eső labdáért vetődik Niall, de végül nem érte el. A meccsnek vége lett, 27-25 állással. Mi nyertünk!

Louis a hátán feküdt, én mellette az oldalamon, bal tenyerem pedig a mellkasán. Egymásra néztünk és boldog kiáltásokkal örültünk a győzelemnek, majd miután felálltam és Louis-t is felhúztam a kezénél fogva, szorosan megöleltük egymást, fülig érő vigyorral az arcunkon.

Bármennyire szórakoztató is volt egymás ellen harcolni, illetve győzni a másik felett, amikor Louis-val összedolgozva értük el a győzelmet, és utána együtt ünnepeltünk, az mindent felülmúlt!

Hahóóó!

Először is remélem tetszik nektek a történet, én imádtam írni ezeket a fejezeteket!

Mivel már túl vagyunk pár fejezeten, és kicsit megismerkedtetek a szereplőkkel, kíváncsi vagyok, hogy eddig ki lett a kedvencetek? Vagy ki az, aki kevésbé szimpatikus? Egyáltalán mit gondoltok az egészről, úgy ámblokk?

Őszintén egyébként bármilyen véleményre kíváncsi vagyok úgyhogy nyugodtan kommenteljetek, függetlenül attól, hogy mikor olvassátok ezt a történetet. És mindenképp szeretném megköszönni azoknak, akik már az előző fejezetek alatt is írtak hozzászólásokat, mert imádom őket olvasni, és nagyon tudnak motiválni az írásra akkor is, amikor éppen nehezebben megy.

Also, gondolom tudjátok, hogy pénteken lesz a 11. évfordulója a bandának, így csak itt hagynék két fanprojectet, amikbe instán/twitteren botlottam. Azt hiszem az első elterjedtebb, de a második is tök jó.

Én is próbálok majd minél többet megcsinálni ezekből, viszont most nyaraláson vagyok, így a lehetőségeim kicsit korlátozottabbak. Na mindegy, mindenkinek szép hetet, hallgassatok sok 1D-t és jövő szerdán újra jövök!:D