Másnap, vasárnap szinte az első dolgom volt felhívni Zayn-t. Előző este szintén meglátogathatta Liamet a kórházban, utána pedig a koliban aludt, így nem akartam akkor zavarni, de reggel kilenc után már úgy gondoltam, ha alszik is, akkor sem árt, ha felébresztem. Miután magam elé készítettem a müzlis tálamat, és a telefonomat a dobozának támasztottam, megcsörgettem Zayn-t Facetime-on.

Ahogy számítottam rá, még ágyban volt, így a sokadik csörgés után, mikor felvette, a félálomban lévő arcát láttam meg a képernyőn, amit félig kitakarta a párnája, amibe éppen fúrta a fejét. Elégedetlenül morgott bele a vonalba, hogy mit akarok, én meg alig bírtam visszafojtani a nevetésem, így inkább bekaptam egy kanál müzlit.

- Abba fogom hagyni Harryvel - vágtam bele a dolgok közepébe, mert mindennél jobban látni akartam a reakcióját. Volt egy éjszakám végiggondolni ezt a döntést, de szerintem már akkor tudtam, amikor még csak a vásárban voltunk Louis-val. Nem volt sok tapasztalatom a szerelemben, lényegében Louis volt az első aki komolyabb, mélyebb érzéseket váltott ki belőlem, mégis szinte biztos voltam abban, hogy ami köztünk volt, az minden volt, csak átlagos nem. Ezt az érzést nem élhettem át akárkivel, ez nem olyan volt, hogy ha ez a kapcsolat túl rizikós, akkor inkább majd belevágok valaki mással. Nem, ez más volt, ez Louis-val volt, és utánozhatatlan volt. Biztos voltam benne, hogy senki mással nem ilyen lenne a szerelem. Nem ilyen természetes, ösztönös, önfeledt és édes, nem ilyen egyszerű, hogy akár mellette vagyok, akár nem, érzem azt a láthatatlan kötelet, amivel hozzá erősítettem magamat. A szívem határozottan húzott Louis irányába és a tegnapiakat látva és hallva, már az eszem is beleegyezett ebbe. Most már tényleg csak egy emberre volt szükségem: Louis-ra. Harryvel muszáj volt beszélnem arról, hogy hogyan tovább.

Zayn nem értette először, hogy mi történt. Zavartan, szemöldökráncolva meredt a telefonjára, miközben próbálta értelmezni a szavakat, amik éppen elhagyták a számat. Aztán mintha egy isteni sugallat érte volna, a tekintete kitisztult, az arca szinte felragyogott, boldogan elmosolyodott és a hátára gördült, így már az egész fejét láttam. Az álmosságnak eltűnt minden nyoma, helyét átvette az izgatottság.

- Micsoda? - kérdezett vissza elképedve.

- Igen - bólogattam, és biztosítottam arról, hogy jól hallotta.

- Hogyhogy? - faggatott.

- Tegnap volt a randim Louis-val - magyaráztam, mire neki felismerés szántott végig az arcán, de még mindig kíváncsi tekintettel figyelt. Meséltem neki, hogy a fiú elhívott, de egyáltalán nem hibáztattam azért, mert hirtelen elfelejtette. Neki is tele van a feje mindennel és nyilván elsőbbséget élveztek a saját dolgai, mint az enyémek. - Nagyon jó volt és rájöttem, hogy őt akarom. Ő kell nekem.

- Baszki, Harry - mondta és ásítva megdörzsölte a szemét, majd felült az ágyán. A haja ezer felé állt, de ő nem nagyon foglalkozott vele, csak lazán beletúrt, hogy az ujjaival hátrafésülje, de aztán a térdére könyökölt és az állát a tenyerébe támasztotta, míg a másik kezével tartotta a telefont. - Annyira örülök neked, és tudod, hogy imádlak, de erre komolyan nem jöttél rá korábban?

- Hidd el, Zayn, hogy így volt ez jó - bizonygattam. - Most nem az van, hogy Louis-nak zátonyra futott a kapcsolata Sky-jal, ezért akár lehetek én is az új párja, hanem most tényleg vár rám. Tudja, hogy engem akar. Három hét elteltével is.

- Rendben, elhiszem - bólintott Zayn, én pedig megnyugodtan mosolyodtam el. Ő hálásan felsóhatott. - Akkor most véget vetetek annak, hogy megszakadjak köztetek, igaz? Már egyenes az út és minden rendben lesz, igaz? - kérdezte reménykedve.

Miközben egy újabb kanálnyi müzlit emeltem a számhoz, bólogatva néztem a kamerám felé. Kicsit számomra is döbbenetes volt, de közben tényleg bíztam benne, hogy minden sínen lesz. Amint beszéltem Harryvel, már csak Louis-val kell tudatnom, hogy készen állok.

- Mikor mész hozzá? Harryhez? - tudakolta Zayn.

- Ma este - feleltem határozottan, mert ezt még azelőtt döntöttem el, hogy Zayn-t felhívtam volna. Nem volt mire várni, amikor megtehettem akár ma is.

...

Ismét ideges voltam, amikor egy pillanatra megtorpantam a nagy, színes neon led lámpás betűk alatt lévő ajtó előtt. Nagy levegőt vettem, majd benyitottam és a tekintetemmel egyből elkezdtem keresni a srácot, aki az utóbbi egy hétben többször elállította a lélegzetemet a mozdulataival, mondataival, vagy csókjaival. Lényegében menedékem volt, amíg nem voltam biztos abban, hogy Louis mellett a helyem. Valójában sajnáltam, hogy ezzel véget vetek majd a szexuálisan túlfűtött beszélgetéseknek, az édes és a vad csókoknak, meg mindennek, amit adott nekem, de bíztam benne, hogy nem fogom megbánni. Louis mellett mindez sokkal jobbnak tűnt. Bár Harryvel is jó volt, Louis mellett éreztem igazán helyesnek. Megmagyarázhatatlan dolog volt ez, de talán pont ez tette erőssé.

Harry közömbös fejjel mosogatta a poharakat, amikor odaléptem elé. A jelenlétemet érezve azonnal felkapta a fejét, és már éppen készült volna kérdezni a szokásos kérdését, hogy mit szeretnék kérni, amikor felismert és boldogan elmosolyodott.

- Helló, Szépszemű! - köszönt olyan természetesen, hogy a szívem erősen megdobbant a megszólítás miatt. Örömmel viszonoztam neki a korábban kapott boldog mosolyt.

- Szépszemű? - kérdeztem a szemöldökömet felhúzva, kicsit zavaromban nevetve is, de Harry csak határozottan bólintott.

- Mi más? Gyönyörű szemed van! - mondta, én pedig most már pirosló arccal, széles vigyorral foglaltam helyet a pultnál, ő pedig letette a kezében tartott poharat, hogy az alkarjaira támaszkodva hajoljon közel hozzám. - Mi járatban?

- Szeretnék beszélni veled - vágtam bele a közepébe, ő pedig kicsit meglepetten, aggódva nézett rám.

- Komoly? - kérdezte félve, én pedig félszegen bólogattam. Ő azonnal oldalra fordult, ahol a pultos társa dolgozott. - Nathan! - szólította meg a platinaszőke fiút, aki kíváncsian nézett felénk, de amint meglátott engem is, a tekintete flegmává vált. - Pár percre kiugrom, de jövök majd vissza - mondta, majd meg sem várva a reakcióját, kilépett a pult mögül, hogy a kezemet megfogva vezessen. Én nem szalasztottam el az alkalmat, hogy egy pillantást vessek Nathanre, aki egyértelműen nem örült Harry mondatának. Azon esetleg lehetne vitatkozni, hogy amiatt nem, mert így egyedül maradt a műszakban, vagy mert Harry rám szakít időt helyette, de ahogy a pillantása az összefonódó kezeinkre esett, majd egyenesen a szemembe, az nem árulkodott másról, minthogy eszi őt a fene amiatt, mert Harry nem az övé többé. Egy vigyort küldtem szándékosan neki célozva, majd Harry után fordultam és olyan szorosan léptem mellé, amennyire nem szégyelltem. Ő kérdő tekintettel fordult felém, de hamar annyiban hagyta és tovább irányított egy sarokban lévő boxhoz. Nem igazán volt eldugva, de kevésbé volt szem előtt, mint bármi más ezen a helyen. A boxban lévő kör alakú asztalt piros kárpitos bútor vett körbe, és mi ide vágódtunk le egymással szemben. Én hátradőltem ülő helyzetemben, míg ő az alkarjára támaszkodott az asztalon.

- Mesélj! - szólalt meg kedvesen mosolyogva, amit rögtön viszonoztam. Tetszett, hogy ennyire nyíltan állt egy olyan dologhoz, amiről eddig csak annyit tudott, hogy komoly. - A randin volt valami, igaz? Milyen volt?

- Túl jó - feleltem őszintén, és egy kicsit bele is mosolyogtam a sóhajtásba, ami felszakadt belőlem, miközben visszagondoltam a múlt estére. Harry szomorkásan elvigyorodott.

- Akkor vége? - kérdezte és kicsit elhúzta a száját, ahogy végigmért. - Azért sajnálom, hogy alig egy hetet kaptam belőled - vigyorgott, és hogy teljesen zavarba hozzon, a mondat végén rám is kacsintott. Én csak próbáltam viszonozni a pillantását, arcomon széles mosollyal és nem az előttem lévő padot mustrálni a szemeimmel. - De ha bármikor meginog a kapcsolatotok, ne félj szólni nekem.

- Te leszel az első akinek elmondom - feleltem nevetve. - De Harry, attól, hogy az extrákat elhagyjuk én még számot tartok a társaságodra.

- És én ennek nagyon is örülök! - jelentette ki büszkén, majd egy visszafogottabb mosollyal nézett rám. - Ahogy annak is, hogy sikerül rendbehozni Louis-val a kapcsolatotokat. Nem tudom, hogy azok után amiket csinált veled meg Sky-jal, hogy érdemelte ki a figyelmedet meg szerelmedet, de bízom benne, hogy innentől kezdve nem fog játszani vele.

- Tudom, hogy nem fog - mosolyogtam rá nyugtatóan és belülről is elárasztott ez az érzés. Egy nagy kapcsolati medret vészeltünk át, most már a felfelé tartó út következett. - Viszont azt rettenetesen sajnálom, hogy addig nem jutottunk el, hogy Nathanből kicsaljunk egy igazi féltékeny reakciót.

- Gondolod, hogy kicsalhattunk volna belőle? - rázta a fejét hitetlenül Harry és az ajkai közül nevetés szakadt ki.

- Biztos vagyok benne - csúsztam mellé a kör alakú bútoron és a kezemet látványosan a combjára tettem. Harry pont úgy ült, hogy a pulttól éppen látni lehetett a lábait és rajta a birtoklóan terpeszkedő ujjaimat is. Nathan arcát fürkésztem, aki éppen most nem ránk figyelt, de a bámulásával próbáltam magunkra vonni a figyelmét.

- Hagyd, Harry - szólalt meg pár másodpercen belül, amikor a pultos még mindig nem nézett felénk, és finoman a kézfejemre helyezte a sajátját. - Ha már tudod, hogy Louis-val akarsz lenni akkor ne csináljunk még nagyobb felfordulást!

- Igazad van - bólogattam, de ahogy éppen kicsit elhúzódni akartam tőle, a tekintetem összeakadt a szőke srácéval, és meggondoltam magam. - De egy utolsóban még legyél benne! - hadartam, és meg sem vártam a reakcióját, felemeltem az egyik lábamat és átvetettem az ölén.

- Kérned sem kell - felelte azonnal, épp egyetlen pillanattal azelőtt, hogy összepréseltem volna az ajkainkat és a lehető leglátványosabban csókoltam őt meg. A nyelveink őrült tempóban érintették egymást és amellett, hogy ezzel odabaszhattunk Nathannek is, mi is próbáltuk felejthetetlenné tenni ezt a búcsúcsókot. Sehogy sem akaródzott befejezni, mindig csak még egy simítással többet akartam Harry csókjából. Ha Louis-val minden rendbejön, többet nem kaphatok majd belőle, így próbáltam kihasználni az utolsó másodpercekig is, mielőtt végül Harry szakadt el tőlem.

Nevetve néztem a szemeibe, ami hasonló csillogással ragyogott, majd szinte az első mozdulatom volt a pult felé pillantani, ahol Nathan most összeszorított állkapoccsal hallgatta egy vendég rendelését, én pedig biztosra vettem, hogy látta a kis jelenetünket. Belül éreztem, hogy elárasztott az elégedettség, de rövidesen Harry tenyerét éreztem meg a combjaimon és a nyomásukat, ahogy próbált letolni engem az öléből.

- Harry! - szólt figyelmeztetően rám, és a hangjában sürgetés csendült fel. Kíváncsian néztem rá, majd arra, amerre a fejét fordította. Valahol félúton a bejárat és a boxok között, két ismerős szempár figyelt minket.

Harrynek nem kellett tovább erőlködnie, hogy szálljak ki az öléből, azonnal megtettem, ahogy a torkomban dobogó szívvel próbáltam tartani minél tovább a szemkontaktust a csillogó tengerkék íriszekkel, amik döbbenten és hitetlenül figyelték minden mozdulatomat, de amikor az első lépést tettem meg az irányába, ő mintha magához tért volna és szinte egyetlen másodperc alatt szakította el a tekintetét az enyémtől, fordult meg és száguldott ki az ajtón. Alex, aki eddig mellette állt, majdnem olyan meglepetten nézett utána, mint ahogyan én.

- Baszki - suttogtam, ahogy éppen a lány mellé értem és egy pillantást vetettem a nálam sokkal alacsonyabb rövid hajú csajszira. - Ezt elcsesztem?

- Nem fogok szépíteni, Harry, kurvára elbasztad - felelte a sajátos módján, egyenesen. - Mégis mit csinálsz, baszki? - kérdezte teljesen értetlenül, széttárva a kezeit is. A tekintetében hibáztatás csillant, én viszont próbáltam lerázni magamról. Vele nem beszéltem erről, így nem tudhatta, hogy én is min mentem keresztül az utóbbi egy hónapban. Nem is tartoztam neki magyarázattal. Egyedül Louis-nak.

- Megpróbálom visszaszerezni Louis-t - feleltem és azzal el is léptem mellőle, hogy a kijárat felé siessek, amin épp pár másodperccel korábban lépett ki a fiú.

Még éppen láttam, hogy melyik irányba indult el, így azonnal utána futottam. Bizonyára meghallotta a lépteimet és amiatt, de talán csak ellenőrzésképp fordult hátra, de amint megpillantott, csak bosszúsan nézett újra maga elé, és gyorsabban szedte a lábait.

- Louis! - szóltam utána, de csak a fejét rázta és tartotta a lépést. - Louis, kérlek beszéljünk! - a hangom most már sokkal kétségbeesettebben szólt, és erre már ő is megfordult. Dühösen indult el felém, én pedig, mint aki nem számított erre, megszeppenve torpantam meg és figyeltem, ahogy felém lépked, szikrázó tekintettel.

- Miért, Harry? - kérdezte, de a dühe annyira eltorzította a hangját, hogy szinte fel sem ismertem, hogy ez tényleg az övé. Ahogy már csak pár lépésre volt tőlem, ő is megállt és értetlenül, magyarázatot követelve tárta szét a karjait. - Mi a fasz? Szünetet kértél tőlem, hogy mindketten átgondoljuk a dolgokat és elölről kezdhessük a kapcsolatunk felépítését, és közben egy másik sráccal kavarsz. Mi a fasz? - kérdezte idegesen és várakozóan nézett rám, én meg tudtam, hogy igaza volt. Zayn is pontosan ezt mondta, de utána, amikor kifejtettem neki a dolgot, már egész máshogy tekintett erre. Lehet, hogy soha nem támogatta, de legalább elfogadta.

- Ez így nagyon rosszul hangzik, de hidd el, hogy nekem segített - próbáltam nyugodtan beszélni, békülékenyen, mert mindenáron azt akartam, hogy Louis megismerje az én szemszögemet is.

- Miben? - nevetett fel keserűen Louis. - Amíg velem nem jött össze úgy, ahogy te akarod, amíg szerinted nem nem állok készen arra a tökéletes párkapcsolatra, amelynek a gondolatát a fejedben dédelgeted, addig ő dugott, hogy ne legyél ideges?

A számat is eltátottam, ahogy Louis kimondta a fejében megszülető szavakat. Ezt komolyan így gondolta? Így látott engem? Ez már rohadtul átlépett egy kibaszott határt.

- Akkor baszd meg! - kiáltottam fel mérgemben, de ahogy megláttam Louis kék tekintetében a csillanást, egyből visszaszívtam volna, annak ellenére, hogy jogosnak tartottam.

- Rendben! - felelte, majd el is fordult, hogy folytassa az útját. Minden mozdulatából sugároztak az indulatok.

- Ne, várj! - kiáltottam és nyúltam utána kétségbeesetten, majd léptem párat, ő pedig újra visszafordult felém, értetlenül széttárva a karjait. Láttam, hogy részéről ez a beszélgetés már befejeződhetett volna, de valahol ő sem akart így szétválni. Ő is menteni akarta ezt a dolgot, ami köztünk volt, bárminek is neveztük most. - Sajnálom! Tényleg! Azért jöttem ma, hogy befejezzem azt, ami köztünk volt Harryvel, mert tegnap este nagyon jól éreztem magam!

- És mi volt az, ami köztetek volt? - kérdezte szárazon, nem foglalkozva a mondat második felével.

- Csak smároltunk - vágtam rá azonnal, remélve, hogy ez egy olyan válasz lesz, amivel ő is megnyugszik kicsit.

- De miért? - a hangja most először hangzott megtörtnek, lemondónak, nekem meg szinte a szívem is megszakadt, ahogy a szemeibe néztem, amikben még mindig ott lángolt a düh, de már csak a fájdalom hátterében. - Ez miattam van, igaz? - kérdezte, amikor nem válaszoltam azonnal. - A tanév eleji miatt. Amiért azt mutattam, hogy nem érdekelsz. Ezzel próbálsz visszavágni, ahelyett, hogy csak befejeznéd a kapcsolatunkat.

- Micsoda? - döbbentem le teljesen, és amellett, hogy rohadt rosszul esett, hogy ezt feltételezte rólam, nem tudtam, hogy reagáljak a hangjából kihalatszódó önhibáztatásra. Louis konkrétan azt hitte, hogy én csak visszafizettem neki azt, amit kaptam tőle pár hónapja. Hogy csak játszottam vele. - Nem, Louis, dehogyis!

- Akkor mégis miért? - tört ki belőle és lendítette a karjait magasra, majd ejtette le őket tehetetlenül.

- Mert nem voltam benne biztos, hogy tényleg megéri ezt a sok harcot közöttünk. Biztosra akartam menni! Egy hete sem találkozgattam Harryvel akkor, amikor elhívtál a randira, a vásárban pedig már tudtam, hogy te más vagy. Harry a nyomodba sem érhet - bizonygattam, hogy higgyen nekem, de ő annak ellenére, hogy nem válaszolt azonnal, és nyugodtabbnak is tűnt, még mindig kétségek közt volt.

- Én így sem értem - rázta a fejét lemondóan. - Azt mondod szeretsz, vagy legalábbis szerettél, de a szünetben, amit kértél, mégis más fiút csókolsz meg. Én... erre képtelen lennék. Lehet, hogy nem hoztam jó döntéseket a nyáron és a tanév elején, de mégis törekedtem arra, hogy erkölcsösen, tiszta lelkiismerettel tegyem, amit tettem. Erre viszont... én képtelen lettem volna. Soha nem csaltam volna meg valakit, akibe szerelmes voltam.

- Erkölcsösen és tiszta lelkiismerettel? - ismételtem a szavait felhúzott szemöldökkel majd meghökkeneten nevettem fel. - Wow. Arra emlékszel még, hogy majd egy hónapon keresztül csaltad a barátnődet a háta mögött?

- Sky-ba idén már nem voltam szerelmes - ingatta a fejét. - Egyedül te. Azóta, hogy megismertelek szinte egy lelassíthatatlan és megállíthatatlan folyamat volt az, hogy belédszerettem. Sky-jal ebben az évben egyszer sem vallottunk szerelmet. Lényegében csak szóban jártunk... Könyörgöm, azóta a nyári éjszaka óta még csak le sem feküdtünk!

- Én sem feküdtem le Harry-vel, akkor miért vagy így kiakadva? - kérdeztem a karjaimat széttárva, neki pedig leesett az álla a kérdésemre és keserűen horkant fel.

- Ez kurvára nem a testiségről szól nekem, Harry. Nem azért várok rád már hetek óta, hogy megdugjalak. Kibaszottul az a baj, hogy te nem látod, hogy nekem sokkal többet jelentesz a testednél. Beléd szerettem, érted? Mindennél jobban vágyom arra, hogy végre melletted lehessek minden percben, amikor lehetőségem van rá, de amikor úgy érzem megtettük ennek az irányába az első lépést, akkor kiderül, hogy kurvára át lettem baszva. A fiú, akibe szerelmes vagyok, az estéit egy pultos ölében tölti, vadul smárolva vele.

- Féltékeny vagy? Erről van szó? - feltételeztem, és majdnem fel is nevettem, annyira gyerekesen és birtoklóan bánt velem.

- Igen, Harry, bassza meg, rohadt féltékeny vagyok! - csattant fel és szinte vérben forgó szemekkel folytatta most már sokkal nagyobb hangerőn. - Vádoljunk engem, elvégre az én hibám! Egyáltalán nem kéne féltékenynek lennem rád csak azért, mert mással csókolózol, amíg én hozzád sem merek érni a randinkon, nehogy elijesszelek! Igazad van! Teljesen jogtalanul vagyok ilyen baszott féltékeny!

- Rohadt bunkó vagy, Louis! - kiáltottam rá és kezdtem kijönni a sodromból már én is.

- Oké! Tegyük hozzá ezt is a listához! Van még valami? - nézett rám várakozóan, nekem meg hirtelen nagyon vissza kellett fognom magamat, mert soha nem akartam ennyire behúzni még senkinek.

- Ugyanazt csinálod, mint a múltkor - mutattam rá ingerülten. - Kezelhetetlen vagy!

- Lassan már le kell írni, mert ennyit nem tudok észben tartani - ingatta a fejét dühös szemekkel, mire nekem a lélegzetem is elakadt, hogy hogy válaszolhatta ezt.

- Kapd be! - kiáltottam rá, ő pedig csak hitetlenül felnevetett és feltartotta a kezeit, miközben hátrált egy lépést.

- Azt most kihagynám - közölte egyszerűen és egy keserű mosollyal folytatta. - De Harry biztosan örömmel megteszi majd helyettem.

A fejem majd felrobbant Louis válaszától. Már mindent akartam, csak ott maradni vele a zajos főutcán nem. Meggondolatlanul feleltem neki.

- Rendben! - mondtam, ő pedig először kikerekedett szemekkel nézett rám, majd pillanatok alatt lett a korábbiaknál is dühösebb.

- Néha rohadtul elviselhetetlen vagy, Styles! - ingatta meg a fejét.

- Nálad nem jobban - vágtam rá, majd amikor már egyikünknek sem volt több mondanivalója a másik számára, dühösen fordítottunk hátat egymásnak és indultunk ellenkező irányba. A lábaimat kapkodtam a földön és tartottam a minket figyelő Alex-Harry páros felé. Ők döbbenten, szerintem földbe gyökerezett lábakkal hallgatták végig a veszekedésünket, de nem szóltak közbe. Biztos voltam benne, hogy a Rainbow előtt cigarettázó több fiatal is ugyanúgy fültanúja volt, de ez most egy kicsit sem érdekelt.

Harry kezében a kabátommal várt, én pedig csak akkor vettem észre, hogy egy szál ingben szaladtam Louis után. Az idegesség és a düh egészen eddig úgy fűtött, hogy észre sem vettem, hogy mennyire hideg volt, pedig aznap már fagypont alá is süllyedt a hőmérséklet. Amikor már csak pár lépés távolságra voltam tőle, a kabátomat nyújtotta, de én félrelökve a karját nyúltam a tarkójához, hogy vadul, semmivel sem törődve megcsókoljam.

- Harry... - próbált leállítani és finoman a derekamnál akart eltolni, de minél jobban próbálkozott, én annál szorosabban simultam hozzá és annál erőszakosabban nyomtam az ajkaim az övéire és járta körbe a nyelvem a száját. - Harry... - a srác elfordította a fejét, hogy meg tudjon szólalni, de engem nem érdekelt, bármit is akart mondani, így a nyakához hajoltam és ott kezdtem el csókolni, harapni a bőrét, ahol csak értem. - Lassíts, nem vagy magadnál!

- Vagy talán jobban magamnál vagyok, mint akármikor - feleltem és erőszakkal újra magam felé fordítottam az arcát, hogy ne kímélhessem a száját sem. Még mindig nem csókolt vissza és pár másodperccel később újra kiszabadította magát a szorításomból.

- Menjünk be, kérlek, megfázol! - mondta, és most határozottabban tolt el magától. Ez volt az egyetlen dolog, ami hatott rám, bár azt nem tudom, hogy ő abban reménykedett-e, hogy ha odabent leszünk, már nem akarom majd őt. Ha így gondolta, rohadtul tévedett.

Kérdőn néztem oldalra, a mellettünk álló Alexre, aki éppen egy szál cigit emelt a szájához és nézte végig a jelenetünket.

- Te? - kérdeztem, talán kicsit udvariatlanul, de ez Alexen nem igazán fogott. Egy utolsó fújás mellett elnyomta a cigijét és megköszörülte a torkát. Erős volt a kísértés, hogy kérjek tőle én is egy szálat, de most valami sokkal hatékonyabb feszültség-levezetőre volt szükségem.

- Megpróbálom utolérni Louis-t - felelte nekem, majd Harryre nézett. - Azért egyszer még biztosan eljövök, mert régóta tervben van.

- Gyere bármikor! - felelte Harry rámosolyogva, majd Alex egy laza intés kíséretében otthagyott minket és a telefonját a füléhez emelte, minden bizonnyal Louis-t tárcsázva. Magamban önelégülten elmosolyodtam, hogy ő mindezt végignézte és Louis-nak is elmondja majd.

Amint már csak a hátát láttuk, megragadtam Harry csuklóját és magam után húztam az épületbe, és örömmel konstatáltam, hogy ezúttal semmilyen ellenkezést nem váltottam ki belőle. Az ajtón belépve kicsit megkönnyebbültem a meleg levegő miatt, de a Harry csuklójának szorításán nem eresztettem.

- Méltóztatsz visszajönni, Hősszerelmes? - kérdezte gúnyosan Nathan, amikor a pult irányába indultunk, de nekem nem az volt a célom, sokkal inkább a mellőle nyíló személyzeti öltöző ajtaja.

- Sajnos még nem ér rá - válaszoltam helyette, lesajnálóan nézve a pultosra. - Úgy egy óráig.

- Biztos, hogy nem - rázta meg a fejét szikrázó szemekkel, én viszont nem törődtem vele, csak folytattam az utunkat az öltözőkhöz. - Halljátok? Gecire nem fogtok odabent dugni, amíg én egyedül viszem a műszakot!

- Kapd be, Nathan! - mutattam be neki és a következő lépésemmel megérkeztem a személyzeti helyiségekhez vezető folyosóra. Valamit még biztos kiabált utánunk, de engem nem érdekelt, Harry pedig hűséges kutya módjára követett engem. Ahogy belöktem az öltöző ajtaját, belülről egyből nekipréseltem és miközben elfordítottam a zárat, erősen szorítottam össze mindkettőnk kezdődő merevedését, amivel kiváltottam belőle egy sóhajt.

- Harry, nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet-e ez - lehelte, de amikor utána megcsókoltam, most már készséggel vett részt benne. Vadul téptük egymás ajkait, miközben a kezeim már a pólója alatt járták be a felsőtestét.

- Akarlak. Nincs ebben semmi rossz - feleltem amikor egy pillanatra elválasztottam a szánkat, nem sokkal utána pedig az ő alsó ajkába haraptam, mire felszisszent.

- Mennyire akarsz? - kérdezte kíváncsian.

- Magamban akarlak - mondtam, mire ő egy pillanat töredékére lefagyott, de azután kicsit hátrébb húzódott, ami nekem nem igazán tetszett.

- Nem hiszem, hogy...

- Harry, ha te nem akarsz megdugni, valaki mást fogok keresni, aki vállalja. Biztos vagyok benne, hogy találnék. Bened viszont nem csak megbízom, hanem kurvára kívánlak is - mondtam és hogy bizonyítsam az állításom, egy mély csókkal zártam le. Egy pillanatig még hezitált, de hamar belelendült ő is a csókba és nem sokkal később a tenyere is elkezdett felfelé kalandozni a derekamról, hogy elkezdje kigombolni az ingemet. Erről van szó! Nehezen tudtam csak visszafojtani a mosolyomat.

Amikor már teljesen kigombolta, én is lerántottam róla a pólóját és azonnal magamhoz húztam, hogy a teljes mellkasunk összesimulhasson. Ő is pont annyira szorított magához, amennyire én őt, és nem is lehettem volna ennél hálásabb. Az ajkai közé sóhajtottam, ahogy ő elkezdett az öltözőben lévő kanapé felé irányítani.

Mire a lábam nekiütközött a bútornak, én pedig lehuppantam arra, a sliccem már ki volt cipzározva, Harry pedig azonnal fölém mászott és elfektetett. A csókjaival bejárta az egész nyakamat, én pedig csak szorítottam a tincseit, amiket alig pár perce bontottam ki a kontyjából. Kezeivel közben nem tétlenkedett, és fokozatosan megszabadított először a farmeremtől, majd az alsómtól is, és ahogy egyre lejjebb haladt a csókokkal a mellkasomon keresztül a hasam felé, nem állt meg akkor sem, amikor az ágyékomhoz ért.

Mélyről jövő sóhaj hagyta el a számat, amikor Harry először egy puszit adott a merevedésem hegyére, majd lassan a torkáig engedett. Magam mellett a kanapéba kapaszkodtam, hogy legyen valami, ami a valóságban tart, miközben Harry a fejét kezdte mozgatni, néha megszakítva, ilyenkor egy-egy puszit adva a bőrömre, ahol csak érte. Én hol a vállát, hol a hajtöveit, hol a kárpitot szorítotttam. Harry végül egy pár másodpercre megszakította ezt, és mikor felnéztem, hogy lássam, mit csinál, szinte felnyögtem attól a látványtól, ahogy az ujjait szopta. Alig pár pillanattal később az ajkait újra a farkamon éreztem, az ujjai pedig óvatosan kezdtek tapogatózni a bejáratomnál. Én próbáltam minél jobban felhúzni a térdeimet, hogy jobban hozzáférjen, és amikor megéreztem az első ujját magamban, muszáj volt felnyögnöm és a saját hajamba téptem.

- Csak óvszer van nálam, síkosítóm nincs - szólalt meg Harry, amikor kiengedett a szájából, és kicsit feljebb kúszott hozzám, hogy a szemembe nézhessen. Már két ujjával tágított közben, én pedig csak próbáltam a szavaira koncentrálni, hogy értelmet nyerjenek. Amikor viszont ez megtörtént, hirtelen nem is értettem magamat. Képes lettem volna úgy odaadni magamat Harrynek, hogy nem is tudtam, hogy volt-e nála óvszer. Annyira felcsesztem magamat Louis viselkedésén, annyira bizonyítani akartam, hogy elvesztettem a józan eszemet is. Hálát adtam annak, hogy kettőnk közül legalább Harry körültekintő volt.

- Nem baj - feleltem teljesen kimelegedve, és amikor megéreztem, hogy a kettő ujjához csatlakozik a harmadik is, magamhoz húztam egy csókra, hogy a nyögésemet elfojtsam vele. A nyelveink vadul, szenvedélyesen találkoztak, én pedig próbáltam tartani azt a tempót, amit most Harry diktált. Nagyon tetszett, hogy vele egyszer nálam, egyszer nála volt az irányítás.

Amikor már könnyedén bánt három ujjával is, a másik kezével elkezdte magát is megszabadítani a ruháktól, én pedig csak őt figyelve, a szívemmel a torkomban dobogva vártam, hogy elkészüljön. Nem több, mint fél perccel később éreztem meg Harry merevedését a bejáratomhoz nyomódni, és amíg én az ujjaimat a hátizmaiba mélyesztettem, ő óvatosan és fokozatosan merült el bennem. Elszakítva a számat az övétől, sűrűn kezdtem venni a levegőt, ahogy mozogni kezdett.

A szemeim fennakadtak és szégyentelen nyögések mellett fokozatosan elvesztem abban a gyönyörben, amit adott nekem.